Az orosz trió immáron életre hívta második támadását is az élet és boldogság megbontására, avagy a fővárosi Abstract Spirit nem szakítva a halál és a vegetatív haldoklás tényezőivel, továbbra is a funeral doom alapvető szegmenseivel dolgozik. Míg a 2008-as debütjük (melyről a lapalján találsz linket) kiégett és mély, ám annál élvezhetetlenebb zenét rejtett, addig a nagy második próbás repedés új zenei koncepciókkal támad, maga mellé állítva olyan jelzőket, mint a klasszikus zenékből eredendő gyászbogarakat, vagy a sludge csapásokat…


A végeredmény fényévekkel sokrétűbb és színesebb zene, amely azért paradox jelző, mert most talán még kiégettebb, embertelenebb, keserűbb és lázálmosabb mizantrópia, mégis éppen a kísérletező kedvéből kifolyólag élvezetesebb, megrendítőbb ez a fájdalom, melyben a funeral doom mellett megjelenek a már említett klasszikus zenei hangszerelések, a mély sludge doom süllyedések, s némi gothic jellegű derengés is. A több, mint egy órás próbálkozás és lassú fuldoklás minden percében érezni a férgek és koporsószegek rozsdás ízét. Több dimenziót és komolyabb, letisztultabb zeneiséget rejt a már címében is tragikus hangvételű Tragedy And Weeds, mint debüt társa. Nem is gondoltam volna, hogy a moszkvai temetőbogarak képesek ilyen fejlődésre, hogy ennyivel sokrétűbb zenét is tudnak játszani, mellyel talán az egyetlen bökkenő, hogy ez már így ebben a formában nem tekinthető echte – éteri funeral doomnak. Akkor minek másnak?


A válasz kézenfekvő; haldoklásnak, vegetációnak, sírhantnak, rothadásnak és szemfedőnek, félelemnek és belenyugvásnak, valaminek, melyet átitattak a halál minden perspektívájával, s hogy ki lehet erre vevő? Aki vágyik arra az elmúlásra, mely nem az ősszel jön és a tavasszal távozik…