A texasi Hod legénységének összetétele és azoknak egykori múltja mindenképpen érdekesebbnek hat, mint maga a zene, amely old school black-deathet rejt profin előadva és komplexen megtekerve a brutalitást – csak ilyenből már sokat hallottunk, szóval ez nélkül is világ maradt volna a világ. Három éve alakultak, 2007-ben volt egy demójuk, most pedig a debüt jött ki, s hogy megmagyarázzam a kritika első mondatát, mesélek; minden tagnak volt, vagy van valamiféle projectje, s ebből a halmazból mindenképpen a legérdekesebb Bjorn Haga - gitár, aki zenélt az egykori Necrovore-ban, a death metal bandának mindössze egy demója jött ki Divus De Mortuus címmel, nagy barátságba kerültek a Morbid Angel-el, s kicsit talán több is volt annál. Szóval egy legenda a dolog, bár én magam nem ismerem az anyagot. Érdekes talán még a csapatban Derrik Rivers; 4 húros gitárnyüvő, aki a G.G. Allin és Satan's Goat formációkban egyaránt aktív, mondanom se kell, egyik se éppen az egészséges és erkölcsös moráljától csöpög, haha. Na nézzük, mit kell tudni az egyszerű címet kapott Serpent-ről, azon kívül, hogy 40 perc se.


Az idő amúgy teljesen elég, hiszen kellően masszív és komplex zene, így még képesek kifejlődni a témák és inkább érzem death metalnak, mint blacknak. Az old school elemek olyan halmazokból élnek, mint Possessed, Venom, Celtic Frost, régi Morbid Angel, Master, Monstrosity és még sokan mások. A nóták nagy része súlyos és gyors riffekkel őrölnek, csak pár résznél kapunk leállásokat vagy középtempót. A hangzás kicsit zajos, igazán régi sulis, míg a külsőségek a jelent idézik, de nem csak ebben érzem a paradoxont, a tekerés közepette csodálatos szólók kerekednek ki, s bár továbbra is azt mondom, az előzmények érdekesebbek, mint maga a zene, azért a Hod(amúgy meg volt egy ilyen nevű hazai egyszemélyes formáció, ipari dark noise ambient féleség, s ha jól emlékszem nyíregyházi volt - de lehet az HOG volt, na mindegy) korrektet alkotott. Néhol előkerülnek black’n’roll és punk szerű thrash töltetek, és a sima basszus erősen az egykori crossover csapatok témáit jutatta eszembe.


A profi zene mellett a morbid és beteges atmoszféra az, ami könnyen magával ragadhatja a hallgatót és olyan bokrok mögé viszi el, ahonnan csak sokára talál vissza az életbe, extrém és vén, avagy ajánlott kiegészítő a korai Morbid Angel fanoknak, de a Desaster és Darkthrone kedvelők is próbálkozhatnak, nem biztos, hogy elmarad a beteljesedés…