A Dharma 2007. januári alakulása óta elmondhatja, hogy iszonyatosan felpörögtek körülöttük az események, hiszen pár hónappal a megalakulás után már rögzítették is első demójukat a Perfect Noise-ban Koncz Mátyás (ex-FreshFabrik), majd az első bemutatkozó anyagukat a Bakery stúdióban Bodnár Péter (Blind Myself) irányítása alatt. Hamarosan a fővárosban debütált a csapat, ahol több sikeres koncertet is adtak. 2008 tavaszán végigturnézták az országot a Road zenekarral, s közben felkerültek a 272 Records által az Egyesült Államokban kiadott The Funeral Vol. 2 válogatásalbumra is a Saviour című dallal, majd elkészítették első klipjüket az Icon című nótához. Tavaly szeptemberben megkezdődtek a nagylemez felvételei. A lemez decemberi online kiadását és terjesztését 23 országban a Poison Tree Records végzi. A kaliforniai kiadó többek között dolgozott már a Fu Manchu-val illetőleg Brant Björk-kel is. A Heavenly Hell című nagylemez 2009. február elején jelent meg Magyarországon, a Nail Records gondozásában.

A Dharma 2007-es The First Insight kislemeze egészen jól sikerült anyag volt, és négy nótája közül három (Icon, For Men, Saviour) a nagylemezre is felkerült.

Elmondható, hogy amivel a banda kísérletezik, azzal nem minden sarkon találkozunk kis hazánkban. A súlyos metal/metalcore riffeknek a Közel-Kelet és India dallamvilága ad némi „Seherezádé-feelinget”. A dalszövegek tartalmasak, ám igen egyszerű szerkezetűek, így könnyen érthetők azok számára is, akik nem túl gazdag szókinccsel beszélik az angolt. Minél több új hazai bandával ismerkedek meg mostanában, annál inkább úgy látom, hogy módi, tendencia az angol nyelv használata. Ennek két oka lehet: a bandák nem itthon, hanem nemzetközi vizeken akarnak hírnévre szert tenni (nem lesz egyszerű), vagy úgy látják, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely gond nélkül megérti a szövegeiket. A Dharma esetében valamelyest érthető a dolog, hiszen több felvételük is kikerült a határokon túlra, és nem csak „virtuálisan”, a világhálón keresztül.

A Dharma zenéje számomra leginkább úgy definiálható, hogy modern metal muzsika mizrahi, lavani és banghra elemekkel, ami hazai viszonylatban mindenképp érdekes színfolt. A hatások tekintetében szükségszerű megemlíteni például az izraeli Distorted zenekart, a Paradise Lostot, esetleg a Lacuna Coilt vagy az Evanescence-t.


Nicia hangja eleinte kicsit furcsa, kicsit hamiskás volt nekem, de rájöttem, hogy imádom ezt az alt tónust, ami ráadásul néha Terecskei Rita hangszínére emlékeztet, de stílusára nem jellemző a Zanzi-énekesnő jellegzetes, minden sorvégen hallható „sóhajtozása” – amit valószínűleg a rossz légzéstechnika okoz, ám mindenképp egyediséget kölcsönöz Ritának. Illik tehát a muzsikához Nicia hangfekvése, ellenben az akcentusán talán még lehetne csiszolni.

A Heavenly Hell lemezen hallható anyag meglehetősen masszív, azonban két Achilles-sarka is van: a hangzás és a hangszerelés. A dalok hangzásában szinte semmi egyéni nincs, ami sok hazai banda felvételére igaz, de a Bakeryben készült anyagok szinte kivétel nélkül egy kaptafára készülnek. A nóták hangszerelése nem túl gazdag, és az sem mondható el, hogy a kevéske hangszerből mindent kihoztak. A bőgő alig hallható, a dobok jól szólnak, de elvesznek a vastag, széttorzított gitárban.

A vázolt problémák ellenére a dalok szinte mindegyike tetszett, ám nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy a Desire Me című nóta arcátlan Savage Garden nyúlás. Az énekdallam és a kísérő akkordok egy az egyben a To The Moon And Back-ből valók. Mivel a lemezborítóban az olvasható, hogy a zene és a szövegek szerzője a Dharma, ezt elég csúnya dolognak gondolom. Buddha nem ezt tanítja.