Az itáliai Liguriából származó
Necrodeath Olaszország első thrash bandái között tűnt fel a 80-as évek első felében, a
Schizo és a
Bulldozer mellett. A csapat muzsikájára leginkább a
Slayer, a
Possessed, a
Kreator, a
Celtic Frost és a
Bathory volt nagy hatással. A
Necrodeath 1984-ben alakult
Ghostrider néven, a legenda szerint két fiatal,
Claudio és
Peso egy február 5-ei
Venom koncert után döntött úgy, hogy maguk is zenészek lesznek.
Claudio gitárt,
Peso dobverőket ragadott, majd
Paolo bőgőssel és
Ingo énekessel kiegészítve a csapatot, munkához láttak. Első demójukkal, az 1985-ös
The Shining Pentagram című felvétellel azonnal berobbantak az olasz metal underground világba, de két kiváló album (
Into The Macabre 1987, Fragments Of Insanity 1989) után a
Necrodeath felosztott.
Az újjáalakulás csaknem 10 évvel a szakítás után történt. Valóban újjáalakulásról és nem újraalakulásról beszélünk, hiszen Peso három új zenésszel formálta újra a zenekart. Az új csapatban az énekes
Flegias, a gitáros
Claudio, a bőgős
John névre hallgatott. A felállás öt lemezt rögzített (
Mater Of All Evil 1999,
Black As Pitch 2001,
Ton(e)s Of Hate 2003,
100% Hell 2006,
Draculea 2007), majd
John elhagyta a zenekart. Posztjára a fiatal
Gianluca került, a banda pedig hozzálátott egy új album, a
Phylogenesis munkáihoz.
Meg kell valljam, nem számítottam erre a húzásra. A legutóbbi
Necrodeath lemez, a
Draculea fáradt, hosszú és unalmas anyag volt. Ezen a ponton kezdtem ismét komolyan aggódni a banda jövője miatt. Amikor megtudtam, hogy a
Necrodeath új lemezt készít, azért imádkoztam, hogy nehogy a
Draculea folyatatása legyen a készülő matéria. Bármilyen paradox és hihetetlen, az imám meghallgatásra talált.
A
Phylogenesis egy igen könyörtelen thrash album hallható és érezhető, de nem túlsúlyos black metal hatásokkal és rendkívül szélsőséges zenei megoldásokkal az elsöprő tempóktól a nyomasztó súlyú doomos groove-okig. A borító profi, kifejező és stílusos, a
Nerve Design-os
Davide Nadalin remeke, akinek neve többek között néhány
Nile,
Threshold,
Legion Of The Damned,
Vision Divine vagy
Exilia borítóból lehet ismerős azoknak, akik odafigyelnek az ilyesmire. A lemez hangzása modern és minden extrém igényt kielégítő, a római
Outer Sound Studiost és
Giuseppe Orlando Novembre-dobos kitűnő produceri munkáját dicséri. A lemez zenei anyagának szélsőséges erőszakosságáért elsősorban
Giuseppe tehát a felelős, valamint
Peso, akiről tudjuk, hogy nagyon gyorsan eljár a keze és pontos, mint a halál. Tettestársaik
Pier, a Mester, aki gitárhúrral öl és
Flegias, a sokoldalúan extrém torok.
Az album a thrash, a black és a death stílus legerőszakosabb elemeinek tökéletes elegye. A dalok struktúrája változatos, a zenészi munka érett, technikás és a precíz. A
Phylogenesis kilenc nótája koncepciózus anyagot alkot, amelynek témái a múlt és a jövő fajainak eredete köré épülnek, a szövegek a műfajban szinte egyedülálló módon mélyek és tartalmasak. Ha példákkal kellene jellemezni a muzsikát és a szöveget, a korunkbéli
Destruction és az
Arise korszakát élő
Sepultura jutna először eszembe. A szövegekről annyit szólnék még, hogy a keresztényellenes megnyilatkozásokat bocsássuk meg olasz felebarátainknak.