Black Clouds & Silver Linings (2009)

 
A lemez a Nightmare To Remember-el kezdődik. Sötét bevezetője rögtön tudatosítja a hallgatóval, hogy mire számíthat az elkövetkező több, mint tíz percben. A dal talán az eddigi legsötéteb minden Dream Theater tétel közül. Az ember néhol már hajlamos black-metal hangulatot érezni, amit leginkább a vészjósló billentyűtémák adnak, Portnoy vokálja thrashes, a végén lévő blast-beat pedig egyenesen beleszögez a székbe. Sok szempontból meglepőnek, sőt talán megdöbbentőnek tűnik ez a tétel. Itt is feltűnnek persze az ismerős progresszív eszement ötletek, de ízlésesebben megvalósítva, mint az előző albumon.
 
A Rite Of Passage már egy jóval korábban útjára bocsátott, videoklippel is rendelkező nóta, amely teljes mértékben felfogható a Constant Motion folytatásaként. A hangulat itt is sötét felhőket fest. A dalszerkezet egyszerű, heavy-metal riffek, fogós refrén, valódi sláger.



Ezután megpihenhet a lelkünk a Wither rémegyszerű de mégis rengeteg szépséggel bíró dallamai között. Ez az a tétel, amelyet egy lapon lehet említeni a Hollow Years-szel, Another Day-jel és a Forsaken-nel,a Dream pop-os színezettel bíró oldalával.
Mike Portnoy a Six Degrees Of Inner Turbulence albumon elkezdett története ér véget a Shattered Fortress-ben. A koncepció egyértelműen a sorozat előző részeinek összegyúrására és minimális változtatásokra vonatkozott. Emiatt kissé értékelhetetlen számomra ez a rész. Sem jót, sem rosszat nem tudok mondani róla. Jó újra hallani a régi dallamokat, de véleményem szerint elfért volna még pár újdonság.
A The Best Of Times ismét Portnoy-hoz kapcsolódik, édesapja emlékére született meg és egy teljesen külön légkörrel bír a többi számhoz képest. A kezdés lassú, szép dallam, Rudess és Petrucci vezeti fel a tételt. Ezután keserédes "sztorizós"rész következik, amely zeneileg leginkább a Rush-ra hajaz. A végkifejlet emelkedett, epikus szinte már megrendítő, lúdbőrt előidéző gyönyörű gitárszólóval levezetve.
És íme, eljött az idő, mikor a kihagyhatatlan eposzhoz érkezünk. A 20 perccel bíró Count Of Tuscany nem más, mint színtiszta Dream Theater-esszencia. Ha találkoznék valakivel, aki még soha életében nem hallgatott Dream-et és kíváncsi, hogy milyen, elég lenne ezt a számot meghallgattatnom vele és már tudni is fogja, miről van szó. Rengeteg hangulat, progresszív matekozások, lírai, filmzenés elszállások, száraz, heavy-metal riffek egyszóval a legjava mindennek. A Nightmare To Remember és a Count Of Tuscany ugyanúgy öleli körül az albumot, mint annak idején az In The Presence Of Enemies két része.

Mindent összevetve azt kaptam, amit elvártam. Nincs szó mérföldkőről, nincs szó megdöbbentő újításokról, nincs szó leesett állakról. Ami viszont biztos, hogy a zenei profizmus, a tudatosság olyan szinten találkozik ismét, hogy azzal senki nem veheti fel a versenyt a világon. Vannak együttesek, akiket annak alapján ítélünk meg, hogy mennyire nagyot alkottak x és y albumaikkal. Én nem szeretnék erre az ösvényre tévedni. Magát az albumot fantasztikusnak tartom, amelyben megvan az a plusz, hogy felülemelkedjen a Systematic Chaos-on és az Octavarium-on.
Mivel a Dream Theater zenekar háza táján általában elég nagy különbségek szoktak kialakulni egyes kritikusok részéről, ezért leszögezném, hogy az én véleményem egyáltalán nem mérvadó és a végletekig szubjektív.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt!

Dream_Theater_Black_Clouds_Silver_Linings_2009
Kiadó:
Stílus:
Progresszív metál
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.A nightmare To Remember
2.A Rite Of Passage
3.Wither
4.Shattered Fortress
5.The Best Of Times
6.Count Of Tuscany
Írta:
blackbrickroad
2009. június 30., kedd, 16:27
Facebook:
bahon 2009. augusztus 2., vasárnap, 21:51
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2837
A cikk írójával nagyvonalakban egyet értek én is, de szerintem a Shattered Fortress feldolgozásszám tökéletes! Nálam ez a favorit!
9,5/10
A 0,5 levonás egy-két Rudess-szólóért jár, aki viszont telitalálatot ést el a zongora-anyagára!!!
Peredhil 2009. július 1., szerda, 01:28
Peredhil
Csatlakozott:
2009. május 11.
Hozzászólások: 235
Igazából én egyszerűen szeretném a cikk írójának álláspontját erősíteni az albummal kapcsolatban.

És hozzátenném, hogy manapság mondják egy jó páran azt amit az előttem (hozzá)szóló mondott, mi szerint már semmi újat nem képesek mutatni, de kb. két év kellett, amíg pl. az Octavarium albummal sikerült megismerkednem, a Systematic C. albummal még mindig nem sikerült, ezzel az újjal viszont már most egy hullámhosszon kezdek lenni és részemről ez az album megérdemli a 10 pontból adható 8-at, vagy akár a 9-et is.
Bár Labrie nem hozza azokat a magas témákat amiket annyira megszerettem tőle, de még mindig benne van a TOP5-ben nálam és a többi zenekari tag is képes a saját technikai káoszából kicsiholni az érzelmeket.

Ajánlom mindenki figyelmébe Jordan Rudess interjúját, amit az egyik 2005-ös HammerWorld magazinban adott az Octavarium kapcsán.

Üdv.:

Peredhil

U.I.: Holnap (2009. Július 01. Szerda) DT koncert, remélem nem okozunk (mármint mi, magyarországi rajongók) csalódást a zenekarnak. Let's Prog! :-)

U.I.: Nem vagyok elvakult DT rajongó, sőt, igazából egyik kedvencemtől sem fogadok el olyat ami tényleg nem fogja meg a fantáziám, de pl. ez az új klipp szerintem az eddigi legjobb a Silent Man mellett.
emp 2009. június 30., kedd, 23:56
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Na akkor én is belekontárkodom a saját szubjektív és nem mérvadó véleményemmel...

-Totálisan repetatív, saját korlátaikba ütköző anyag

-Portnoy teljesen kiszámítható, mára unásig ismételt megoldásai inkább fárasztóak, mint izgalmasak.

-Rudess semmi értelmeset nem képes kezdeni a csuklóból kirázott témákkal.

-Petrucci ismét feljátszotta a reggeli árpádzsó és egyéb technikai gyakorlatokat "szóló" címszó alatt.

-totális csalódás, alulteljesítés, zeneértők és zenekarfanok megtévesztése, átverése és hülyéneknézése...

4/10 pont.
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.082 seconds to render