Wavering Radiant (2009)
Az ’év egyik legvitatottabb albuma’ címért máris esélyesként szállhat ringbe az eredetileg bostoni Isis a Wavering Radianttal; az ötödik nagylemezük kapcsán megjelenése óta zavarba ejtően sok pro és kontra született épp úgy, mint közvetlen elődje esetében. Hogy most ez jó? Hogy toolos? Hogy elkezdtek megindulni a lejtőn? Hogy már az In The Absence of Truth-nál megindultak a lejtőn? Hogy elveszett belőlük a lélek és a súly? Hogy egyre jobbak? Rengeteg a kérdés, az ellentmondás, melynek csak egy része oldható fel egyértelműen, végleges döntés pedig talán nem is lehetséges.

 
Nevezzük akár atmoszférikus sludge-nak, akár ambient metalnak, akár experimentálnak, vagy post metalnak, az Isis egy meghatározó jelentőségű zenekar volt a kétezres évek eleje-közepéig, sajátos és egyedi hangzásvilággal és mély érzelmi töltettel, mely jelentőségét tekintve odahelyezhető a Neurosis, vagy épp egyik kevesebbet idézett hatásuk, a Godflesh mellé. Kiadványaikon végigtekintve nyomon lehet követni, a korai dühös, nyers, agresszív riffelős hangzásuk – a fentebb említett Neurosis-éhoz nagy vonalakban hasonló jellegű ívet követve – miképp finomodott, árnyalódott, s vált egyre inkább utaztatóvá és hangulatossá. A legtöbben a 2002-es Oceanic, és az utána következő Panopticon korongokra esküsznek, azokat tartják a csúcsnak tőlük, ezzel vitába nem akarok szállni, mindenesetre kevesebb ellenvélemény hallható velük kapcsolatban, mint amennyi a Tool plagizálásával is megvádolt In the Absence of Truth-nál. A Wavering Radiant pedig épp ez utóbbi továbbvitelének vehető; teljesen felesleges vele kapcsolatban Mosquito Controlt, vagy Celestialt emlegetni (ez amúgy is problematikus és nagyon erősen szubjektív, hisz véleményem szerint sosem készítettek két egyforma lemezt), itt a kevés besúlyosodó pillanat ellenére sincs igazán düh, vagy különösebb katarzis, egyetlen hosszú utazás az anyag. A Tool hatásokról pedig annyit, hogy bár ez az In The Absence-nél került csak igazán elő, Justin Chancellor már a Panopticonon is szerepelt. Jelen esetben pedig Adam Jones bukkant fel vendégként két dalban is; az előzetes Cd papírtokján ugyan nincs feltüntetve, melyekben, de látatlanban is a Hall of the Dead lett volna az egyik, amelyre tippeltem volna; hipnotikusan pulzáló-lüktető nyitóriffje annyira Tool, amennyire csak lehet, emellett pedig az átkötőként is felfogható kétperces címadóban billentyűzik. A Joe Barresi biztosította hangzás (ld. még: Melvins, Jesus Lizard, Kyuss, Queens of the Stone Age, vagy a gyenge és önismétlő utolsó Satyricon album) bársonyosabb, lágyabb, mint amiket Matt Bayles ütött össze, tiszta, természetes, a Stone to Wake A Serpentben pl. a basszusgitár is nagyon szépen szól, de a dalok terén akadnak problémák. Sok esetben egyes részletek maradnak csak meg, egy-egy hangulati váltás a pulzáló, szétúszó gitártémákból a csendes, álmodozó repülésbe, egy andalító harmónia, míg a nagyobbik részük úgy úszik tova, hogy semmire nem emlékezni belőlük: mint ahogy egy utazás alatt megmarad az emlékezetedben egy rét, egy kis falu temploma, egy vasúti átjáró, de a teljes út kitörlődik az emlékezetedből.

Pontosan ilyen ez a lemez is; szerethető és profi munka, de nem igazán érdekfeszítő; megmarad a már idézett Hall of the Dead nyitánya, a nagyon hangulatos Ghost Key könnyed kezdőtémája, Aaron némely énekdallama, vagy a lemez talán legjobbja, a Threshold of Transformation, de ezen kívül alig valami, s ez az Isistől sajnos kevés, nagyon kevés. Elvakult rajongóknak ajánlott igazán, a bandával most ismerkedők kezdjék inkább az elején, a maradandóbb hangulatra vágyók pedig inkább próbálkozzanak az utolsó Callisto-val.
Isis_Wavering_Radiant_2009
Kiadó:
Forgalmazó:
HMP
Stílus:
Post-metal / Experimental / akármi
Értékelés:
 
Pont
: 6.5 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Hall of the Dead – (7:39)
2.Ghost Key – (8:29)
3.Hand of the Host – (10:43)
4.Wavering Radiant – (1:48)
5.Stone to Wake a Serpent – (8:31)
6.20 Minutes / 40 Years – (7:05)
7.Threshold of Transformation – (9:53)
Írta:
butch
2009. június 22., hétfő, 11:20
Facebook:
Isis - In the Absence of Truth (2006)
Kritika, Amarant @ 2006. szeptember 13., szerda
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.021 seconds to render