Na majd én! Gondoltam magamban. Aztán mégsem. Az Ajattara teljesen bement a rekettyésbe és úgy látszik képtelen kikeveredni belőle. Ejj-ejj, pedig az Itse és a Kuolema idején még bizakodó voltam, hogy szárba szökken, beérik a csapat és valami egyedit, különlegeset tesz majd le az asztalra. Hát nem. Ez bizony a tipikus, az úton tántorogva elindulás után erős fejjel az árokba futás esete.

 Pedig mint írtam a hangpróbás kiskommentbe, ez bizony jó is lehetne. A csapat a Noitumaa-ával egy igen kedvelt, bár kényes, ingoványos talajra tévedt. Vagyis inkább egyenesen, széles mosollyal belevezette magát a nádasba. (mint ahogy a Borknagar is tette az Origin anyagával) De hát a borzasztó gyengére sikerült Kalmanto nem létező fényében nem olyan nagy, bár keserű meglepetés ez. Igazából ez az akusztikus hangszerelés, megtűzdelve egy kis népi hangszerrel, ha jó kezekbe kerül, akkor nagyon is működőképes tud lenni, itt azonban pont az tárul fel a hallgató előtt teljes valójában, amit azért, valljuk be, már a Kuolema idején is sejtettünk, hogy a szerkezetek, a témák erősen híján vannak minden különleges ötletnek, változatosságnak. Csak ott akkor még egy masszív, vastag hangzás, lüktető groove-os energiaáramlás jótékonyan elfedte ezt a gyermekbetegséget. Itt viszont csak a törékeny és önmagában megállni nem képes, csupasz csontvázat kapjuk a képünkbe, de olyan irritáló ürességgel és kiégettséggel, hogy az már néha önnön paródiájába fullasztja a produkciót.

 Még szólnék pár nem túl kedves szót Pasi Koskinen alulteljesítéséről is. Szóval ez a tragédia tragédiája! Ez a vérestorkú, ide nem illő bömbölés totálisan tolószékbe vágja a féllábon még talán egyensúlyozni képes produkciót. Sajnos most az anyanyelv használata sem hoz értéket, inkább idegesítő a folyamatos acsarkodó „kasztala pasztala musztala kusztala”. Az a nagy büdös helyzet, ha már a gitárokról levették a torzítást (illetve akusztikusra váltottak) akkor ehhez bizony egy gyönyörű, magával ragadó tiszta ének is dukált volna. Ugye mindenki emlékszik még egy olyan zenekarra, hogy Amorphis és egy olyan számra, hogy My Kantele? És ugye mindenki emlékszik, hogy Pasi milyen indokkal nem volt hajlandó a banda hörgős korszakából énekelni koncerten? Dobok egy virágot a banda sírjára.


Emlékezzünk a csapatra egy igazán jó számukkal, a Kalmantot, meg ezt a Noitumaa-át meg gyorsan felejtsük el: