Az előd Booboo’s Punch már elkezdte azt, amit - a nevet, két tagot, és nyelvet változtatva - a Nova Prospect szinte a tökélyre vitt. Tudniillik az itt hallható 12 szám összhatása, a szédítő magasságban egy feszesre spannolt kötélen remekül egyensúlyozó, és viszonylag gyorsan haladó artistához hasonlít. Aki azért néha ki-kibillen, hol az egyik, hol a másik oldal felé kezd húzni a rúdja, és ahol ezeket az oldalakat elektronizált powerpopnak, illetve a még épp rádióbarátra torzított modern rocknak hívják.

Több nótának is két arca van, mert amikor már teljesen biztosra menve beletennénk őket a megfelelő stílus-skatulyába, és elégedetten hátradőlve sorolnánk a beugrott, szintén énekesnővel kiálló, ihletadó hazai és külföldi bandaneveket (de végre nem az áriázó metallista vonalról), akkor pimaszul egy „oda nem illő” elem elbizonytalanít minket, és a már fix véleményünket sutba dobva, újragondolásra késztet minket. Ez jó jel, és azt jelenti, hogy az egész munkából süt a fiatalos energia, és főként az újításra való törekvés. Hogy ez kit hogyan érint meg, és kinek hogyan jön be, az még a jövő zenéje, viszont fontos információ, hogy a csapat a BPRNR-hoz igazolt, tehát úgy tűnik, a Nova Prospect fiataljai már kiléptek az árnyékból.


A fiúk által feljátszott muzsika teljesen modern, XXI. századi, (rosszmájúan fogalmazva trendi), az elektronikus ketyerék precízen, megfelelő arányban vannak vegyítve a hagyományos rock hangszereivel, Besnyő Gabriella személyében pedig olyan énekesnővel rendelkeznek, akivel (és főleg a hangjával) egy-két „ismerkedés” után baromi könnyen lehet majd a későbbiekben beazonosítani az együttest.

Van persze egy-két túlzás is az albumon, hiszen a „Vándor vagy”-ban azt hittem, hogy az idolgyártó Megasztár valamelyik együtténeklős kórusa lett bekeverve a döntőből kiesett versenyzőkkel, az „Engedj el” számomra már túl szentimentális, a szövegek pedig sokszor veszettül himbálóznak a kissé elgondolkodtatóbb, izgalmasabb megfogalmazás és a többségben lévő sablonos, átlagpop által használt kulcsszavak között.

Pozitívum viszont még, hogy az „önstúdió” ellenére patentul, érthetően szól az anyag, és a körítés (fazon, dizájn, videoklip) is naprakész.

Összegzésképpen azt mondhatom, hogy számomra hosszútávon ez a majd’ egy óra kissé tömény, mint egy negyedkilós marcipánrúd, de ha módjával adagoljuk, akkor bármikor jóízűen fogyasztható desszertként.

A reményteljes kecskeméti tagság: Kiss József – gitár, Kiss Dániel – dob, Schautek Bálint – sampler, Besnyő Gabriella – ének, Pásztóy Balázs – basszusgitár.