A
Lunatica elsősorban a
Nightwish szerelmesei előtt ismert, mint nem annyira operás de azért kellően színházias és minőségi alternatíva. A svájci csapat Suhrban alakult 1998-ban, és gyakorlatilag 2001 óta aktívan dobálják a korongjaikat, idén számszerint a negyediket, melyet a
Napalm records égisze alatt igyekszik megvívni a gazdasági és siker territóriumát a már említett
Nightwish és
Edenbridge halmazán belül.
Természetesen a több mint 50 perces anyag a stílus rajongóinak tartogat érdekes meglepetéseket, gazdagon hangszerelt és alapvetően jó koncepciók közé zárt érzéki muzsikát rejt, ahol azért akadnak olyan szaggató és komorabb részletek is (igaz csak a refrén előtt átvezetésképpen), mint amilyeneket az első
Evanescence korongon hallhattunk. Természetesen
Andrea Dätwyler csodálatos (bár a teljes lemez viszonylatában sok helyen egyenesen középszerű és unalmas) hangja mellett domináns a billentyűk szimfonikus jelenléte (
Alex Seiberl), a gitárok és a dobjáték pontos és dallamos, melyben azért megfeszül itt-ott a stílusjátékon felül más is, de nem elég ahhoz, hogy kiszakadjon és ne a fénymásológép szerepét töltse be. A két nagy nevet megadtam már, ezek alkotják a főszerepet, és zárják lakat alá az amúgy kibontakozásra lehetséges, hogy képes svájci csapatot. Kapunk szép szólókat, és igényes leállásokat, bár alapvetően, amit hallunk az melodikus heavy metal, némi gótikus töltettel. Nálam erősen nem találtak be, főleg azért sem, mert az utolsó nóták nagy része erősen akusztikus andalító bólogatás, így a maradék energia, amit a korong elején latba dobnak is elveszik és kifullad.
Aki vevő erre a stílusra, annak ez is nem egyszer pörög majd le a lejátszójában, azonban másoknak egyenesen értelmetlen a próbálkozás. A szép hangzású (a pergő kicsit kilóg a sorból, elüt az összképtől és ha erőteljesebb gitárokat kapott volna, netán szerepet a beszéd, esetleg némi férfihang, Isten ne adja egy kis acsarkodás, hörgés), akkor teljesen más koncepcióba találnánk magunk és lehet szélesebb közönség előtt is bemutatkozhatnak sikeresen, de éppen a siker szón van a hangsúly, hogy a
Nightwish és
Edenbridge most nagyon jól eladható, hülyék lenének tehát más halmazokból is meríteni, mikor a jó bevált recept és zeneitudás adja amit ad… egy erős
7-est!