Helshare
War without Enemy (2008)
Az izlandi Helshare még 2006-ban alakult egy reykjavíki öreg rocker barátom, Atli ötlete alapján, miszerint ideje leporolni a bőgőt és pár ifjú tehetséggel felvértezve írjanak fogós Death Metal dalokat. Atli egy mindenki által ismert és elismert zenész, és baromi jó a humora, könnyű vele megtalálni a közös hangot! Idén ahogy elkészült a lemezük, adott egy tiszteletpéldányt, amiről már réges-rég írni szerettem volna, csak eddig nem jött össze.
Azóta a zenekar jégre lett kényszerítve (nem, nem a beköszöntő tél miatt a jégföldön), a gitáros/énekes éppen Dániában tanul, míg a másik gitáros ki lett rúgva a próbák neglektálása miatt. Így most vagy egy új zenekar alakul a Helshare romjain, vagy még megpróbálnak friss vért pumpálni bele, majd kiderül. A zene Atli-t ismerve nem is lehet más, mint fogós Death Metal! A lemezt nem előzte meg demó, 2 évig formálódtak az ötletek egy nagylemeznyi anyaggá. A felvételek és a keverés minősége állva hagyja a mai nagyköltségvetésű lemezek nagy részét, pedig ez bizony saját zsebből finanszírozott izlandi stúdió.


A lemez indításául egy filmes intró szolgál, bár nekem sokat nem mondd, de akik nézik a Battlestar Galactica című sorozatot, nekik ismerős lehet:
"Which side are we on? We're on the side of the demons, Chief. We're evil men in the gardens of paradise, sent by the forces of death to spread devastation and destruction wherever we go. I'm surprised you didn't know that."
A hangulat kellően depresszív, a zene viszont sodró Death Metal, remekbe szabott dallamokkal, a svéd vonallal rokon! A szövegek pedig igazán megérik, hogy jobban beleássa magát a hallgató! Elgondolkodtató érett szövegek ritkán kerülnek terítékre Death Metal zenekaroknál. A lemezt nyító „Medium Black” 7 perc körüli tétel, nem egy összecsapott fércmunka, annyi szent! Már itt is sok témaváltás van, a dallamok jó érzékkel vannak felépítve. A dobos már itt figyelemre méltó teljesítményt produkál, pedig még pofátlanul fiatal. A következő tétel a Lifeless, ami egy kicsit elszállós, mondhatni Sólstafir-os dallamokkal indít, de egy perccel később rácáfolnak erre a hasonlítgatásra. Kétség kívül a Sólstafir a legismertebb aktív extreme metal zenekar az országban, de ők érthető okokból nem akarnak a nagytesó árnyékában maradni. Jó ez a dal is, de azért ez eléggé elüt az első tétel hangulatától. Igaz hogy ez az első lemez és még talán most keresik a saját arculatukat, de szerintem ez az amerikai fajta technikázós oldal nekik nem megy annyira.
Ez után a Blind következik, ahol már nagyobb dózisban kapjuk vissza a dallamokat, de kicsit még mindig lejjebb van a szint, mint amit a nyitó dallal felállítottak. A Shattered-ben megint jól közelítették meg a fiúk, hogy mit is kéne csinálni, van egy-két nagyon jól megírt dallam, de ezt gyakran mixelik vadabb ízekkel, ahol az aprítás és őrlés veszi át a főszerepet. Itt már egészen vikinges dallamok is megtalálhatóak, ami kifejezetten jól áll nekik. A The Hole lassú basszusszólója lendíti tovább a korongot, ami egy igencsak Metallica szerű balladai kezdet. Persze egy perc után beindul az aprítás, de a két rész egyáltalán nincs összefüggésben, egyszer csak magasabb segességre kapcsolnak. Habár az akusztikus dallamok később is felütik a fejüket, akkor is feleslegesnek érzem a bevezetőt. A középrész meg egy kis ugribugri Machine Head szerű riffelést rejteget, brrr…. Szerencsére a végére összekapták magukat. A következő a sorban a Myths, amivel szemben most nagyon komoly elvárásaim vannak, hogy egy kicsit javítsunk az összképen. A kezdés igen impulzív, a szövegek maró savként fröccsennek az ember arcába. Nemhiába a legrövidebb szerzemény az egész lemezen, na! A Fatal megint űberdallamokkal operál, de nem a régi göteborgi módon, inkább az újvonalas Amon Amarth által lefektetett normák szerint. Mégsem esnek abba a hibába, hogy ezt a viking vonalat erőltessék, erre már vannak mások, akik jobbak ebben. A lemezt záró War Without Enemy szépen keretbe foglalja az egész albumot: a kezdő riff az a nyitó dal vezérdallamának egy kicsit módosított változata. Persze aztán ez a nóta is elkezd önálló életet élni, és nem is akár hogy! Itt aztán minden egybe van megint, remekbe szabott dallamok épülnek a pusztító lendület vázára, majd monumentális dallamok hullnak alá szomorúan, így végezve be a művet.


Nem egyszerű hallgatnivaló a War Without Enemy, vannak rajta kifejezetten jó, és sajnos középszerű megoldások is. A zenekar előzőleg már majdnem feloszlott, de most úgy értesültem, hogy megint pezseg az élet körülöttük. A horizonton van egy kislemez felvétele és annyi koncert amennyi belefér. Remélem hogy a következő anyagon már érettebb és egységesebb lesz a zene, mert van bennük potenciál!

Helshare_War_without_Enemy_2008
Kiadó:
Stílus:
Death Metal
Értékelés:
 
Pont
: 7.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Medium Black
2.Lifeless
3.Blind
4.Shattered
5.The Hole
6.Myths
7.Fatal
8.War Without Enemy
Írta:
zemial
2009. február 17., kedd, 19:40
Facebook:
zemial 2009. február 21., szombat, 11:04
zemial
Csatlakozott:
2006. március 26.
Hozzászólások: 123
Ha gondolod, írj a zenekarnak a Myspace-en vagy kérd el tölem Atli email címét privátban, és lefogadom, hogy küldenek neked is egy példányt!
--
Only DEATH is real
blizz666 2009. február 19., csütörtök, 16:59
blizz666
Csatlakozott:
2008. május 13.
Hozzászólások: 53
nos, az érdeklődésemet már fel is keltetted
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.048 seconds to render