Mielőtt belemerülnénk a fővárosi csapat Toscrew első kislemezébe, némi bulvárral kedveskednék az olvasónak, amely egyben egy kis betekintést is enged a banda próbatermébe. Gondolom a Südi Iringó neve nem ismeretlen senki előtt sem, nos Kristóf (ének/ gitár) a táncbajnok öccse, de meséljen helyettem a videó…


Nem kell nagyon meglepődni, a helyzet az hogy példa gyanánt ott van a Hellraiser szagú Cenobite, melynek énekesnője Zsófi, Hernádi Judit lánya… avagy a celebek családi devianciája meg-megjelenik a színfalak mögött, s mindez nem is mindig pejoratív, legalább is számomra Kristóf és Iringó szempontjából korántsem tűnik annak. Nos, lássuk a kis bulvár kilépés után (nem tudtam kihagyni!) a 2003-ban alakult Toscrew-ot, a csapat 2007-ben tett le egy három számos demót Dögvész címmel, melyről két nóta az EP-n is szerepel. A szövegek egyértelműen anyanyelvükön szólalnak meg, bár sokat nem lehet belőlük érteni, s zeneileg szimfonikus extrém metalnak lettek titulálva, amely egy olyan meghatározás, ami nem állja meg a helyét teljességében. Ennek két oka is van, bár a billentyűk (Pintér Csaba) komoly szerepet kapnak a közel félórás anyagon (s mint lenni szokott – ezeket a témákat bizony már sokan ellőtték előtte), mégsem elég mély és persze a klasszikus zenének még fénymásolata sem, a másik pedig az hogy akárhogy is csavarjuk a dolgot, leginkább black metal ez, abból is az az atmoszférikus fajta, s a sok zongora alap miatt a korai Samael-ek jutottak eszembe.



A Hullámok, amolyan intró féleség, instrumentális és kellemes felvezetése annak a halálnak, amely vezekelni kezd itt (illetve emlékeztet egy régi Metallica dalra is – The Unforgiven). A Szemfényvesztés és a Seherezádé (érdekesek ezek a távoli kultúrából merített dallamok és a szövegek is) a már említett demón is szerepeltek, gondolom valamennyit változtak, forrtak a nóták, s a hangzás is korrekt. Hatások szempontjából pedig olyan csapatok említhetőek meg, mint a már imént írt korai Samael, aztán Dimmu Borgir és néhol a Cradle of Filth (de szerencsére viszonylag elenyésző). A végeredmény tehát nem valami vegytiszta black metal, rengeteg olyan nyaktekert témát hoznak magukkal, pl. a Fejvesztve, értelmetlenül-ben is, ami inkább death metal. A címadó dal lassú felvezetéséről egyértelműen a korai Nevergreen-ek ugrottak be, a berobbanó rész után, pedig a Dimmu és társai, a lemez egyik legkomplexebb és modernebb tétele (ám mégis leginkább az ezt követő talált be nálam), melyben jól áll a szaggatás és a begyorsuló tombolás is, illetve itt érvényesül legjobban a nyomasztó billentyűk atmoszférája is. Majd a záró Elmúlás hajnala amilyen súlyosan indít, annyira dallamos részekkel és dallamos énekkel felvérezve zakatol, fájdalmas, s mély, a tiszta vokálos részek és letisztult dallamokról a F. O System és Árnyak, illetve az utolsó Gate of Darkness (avagy a sásdi Samael – Elmúlás EP-je ugrott be) – mellesleg a fővárosi és Pécs melletti hordák között érzek némi műfaji kapcsolatot. S megjegyezném még hogy Kovács Ákos ritmusai bár pontosak, ennek ellenére iszonyatosan élettelenek is egyben, s az első benyomásom az volt; hogy nem is élő dob – lehetne ezekbe a témákba változatosságot, életet, s egyedi szekciókat vinni, néha egy komplex és ügyes alappal egy amúgy nem túl erős dal is könnyedén jónak tűnhet - mondanom kell ezt egy éppen egy dobosnak?!. Mátyás és Kristóf teljesít a legjobban, mind ének, mind gitárok terén, kapunk szép szólókat és a Pokol bugyraiból interpretált fájdalmat, s a…


…Toscrew vicces neve és celeb kapcsolata ellenére minőségi, mély és durva zenét rejt, amelynek elsődleges célközönsége mindenképpen a fekete fém scenéje. A tagoknak megvan a tudása, s a dalok is ötletesek, nem egykaptafára készült egyéniségtől mentes fénymásolatok. Mondjuk a jellegzetes ízre még várni kell, de jó úton halad a rothadó szekér. Amit lehet érdemes lenne erőltetni (bár így is helyenként egész doomos jellegű), az a lassú témák dominanciája  - amellyel, ha egyedi nem is, de súlyos mindenképpen könnyedén lehetne – bár ez így már önmagában is egy ígéretes zenekart sejtet!