Splattertrash (2006)
A Ghoul-ra már utaltam az utolsó Impaled lemeznél is, melynek oka, hogy a két csapat között nem csak műfajilag, de tagság esetén is akadnak közös pontok; mondhatjuk úgy is, nem más a Ghoul mint vérrel, fájdalommal és gennyel ötvözött egykori Impaled, Exhumed és Engorged tagok projectje, ez utóbbi különösen érdekes, hiszen az Engorged-ben zenél Noah és Ryan, akik a Frightmare szegmensei is. A Ghoul-t stílusok terén két csapat követi mély alázattal, a már említett Frightmare, a Fondlecorpse, mind a három hordát átissza a death és grindcore masszív halmaza, nyakon öntve a 80’as évek horror kliséivel, sztárjaival, karaktereivel; erőszakkal, vérrel, borzalommal, kiömlött popcornnal, de mind közül a legkiemelkedőbb és változatosabb mindenképpen a Ghoul. A csapat 2001-ben alakult Oaklandben és egy demó után három nagylemezt tettek le az asztalra, majd tavaly járon egy splitet a Brody's Militia-val. A kritikánk tárgya a harmadik s egyben az eddigi legjobban sikerült nagylemez, mely nem egyszerűen egy mutáns death-grind anyag, sokkal több s mélyebb is annál…

Amolyan crossover csodabogár meglehetősen kafkai abszurd metamorfizóval megáldva, hiszen nem csak a 80’-as évek horrorja kacsingat vissza, hanem a thrash, punk, pscyhobilly és a blues is, melyekben némi ipari jelleg is feltűnik itt-ott, így tehát a végeredmény nagyon kevert. Kevert, de nem eredeti – a nyitó és egyben felvezető Into the catacombs súlyos Slayer lopás… illetve az S.O.D., M.O.D. és D.R.I. hármast is nehezen lehetne tagadni - mégis valahogy annyira jól olvad össze a massza, hogy újnak és egyedinek tűnik, tele remek és hangulatos szólókkal, melyek inkább jutatnak eszembe crossover thrash hordákat, mint egy death-grind csapatot. Mr. Fang vendégzenész vallató elektronikus orgona témái sokkal messzebbre repítenek, hiszen a 60’as és 70’-es évek rock’n’roll és tánczenei őrleményei állnak össze egy lénnyé a kripta sötétségében. Az egészhez vegyük hozzá a külsőségeket és imagest, amely a Gwar munkásságával hajaz, melyre ráépít öreg gyilkológép is, bizonyos Killbot jelenléte. Elég csak egy pillantást vetni erre a nem túl jó megszólalásban, de hangulat terén mindenképpen jól reprezentált koncert videóra…


A szövegek perverzek és viccesek egyszerre (ahogy a borító is – Greg Oakes jellegzetes stílusa, amely megint csak a szebb napokat megélt thrash és crossover csapatok fedőit jutatta estembe), ez a fajta fekete humor, pedig telítve van energiával, egymást érik a jobbnál jobb riffek, s azt a fajta zenét varázsolja elő, ami egyszerre kemény, emészthető, dallamos és véres… avagy a paradoxonok kevert köpetű anarchista hullarablója. Bár Baron Samedi vendég-boncmester kevés helyen szólaltatja meg didjeridooját, mégis érdekes színfoltja ennek a 41 perc shownak. Zenei kavalkád, melynek gerincét jól felépített punk-thrash riffek teszik ki, amikre pscyhobilly és death metal old schoolságok telepednek rá, s a grind szinte alig érezhető, a kórusok viszont leginkább a korai HC és crossocver-thrash csapatokra voltak jellemző ilyen intenzivitással. Hörgés, beszéd, károgás és vérhányás, bevágásokkal és tudósításokkal a túlvilág kegyvesztett berkeiből… avagy az élőhalottak élete és mindennapjai…

Kérem szépen tisztelettel! Szereted a régi horror masszát, mond neked valamit Jason Voorhees neve a Péntek 13-ból, vagy Freddy Krueger az Elm utcából, esetleg rajongtál a texasi láncfűrészes gyilkosért, vagy Michael Myers-ért a Halloween-ből… vevő vagy az old shool thrash-death crossover punkra és nem riadsz vissza a, pscyhobilly és rockabilly hatásoktól sem? Akkor a te helyed is a Ghoul táborában van! S hogy ami fentebb olvastál inkább tűnik marketing propagandának, mint kritikának? Sebaj! - egyszerűen képtelen vagyok levetkőzni azt az érzést, amit a Splattertrash magában hordoz, régen hallottam ennyire saját szájam íze alapján íródott korongot. S a csodálatos az benne, hogy olyanoknak is tetszhet, akik amúgy óckodnak a death metal dolgoktól, illetve a halál fém fanok is könnyen magukénak érezhetik a poénok és alapvető lüktetésből eredendően!


Ghoul_Splattertrash_2006
Kiadó:
Stílus:
Crossover horrorthrash-punk-death
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Into the Catacombs (4:33)
2.As Your Casket Closes (3:36)
3.Bury the Hatchet (2:55)
4.Merde! (2:23)
5.Cult of the Hunter (3:35)
6.Mutant Mutilator (3:42)
7.Psychoplasm (2:57)
8.Splatterthrash (2:48)
9.Gutbucket Blues (2:21)
10.Rise, Killbot, Rise!!! (5:26)
11.Life of the Living Dead (3:41)
12.Baron Samedi (3:26)
Írta:
haragSICK
2009. január 21., szerda, 13:17
Facebook:
haragSICK 2009. január 21., szerda, 17:09
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Válasz alcapone üzenetére:

Ez egy nagyon fasza lemez és a zenekar is duzzad az ötletektől. Kult státuszba fognak emelkedni (remélem).


szintén remélem! :}
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
alcapone 2009. január 21., szerda, 16:56
alcapone
Csatlakozott:
2008. augusztus 3.
Hozzászólások: 1167
Ez egy nagyon fasza lemez és a zenekar is duzzad az ötletektől. Kult státuszba fognak emelkedni (remélem).
Koncertek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.05 seconds to render