Az amerikai Avian második nagylemezéhez érkezett el, a csapatot 2002-ben hívta életre Lance King (akinek inkább munkásságát nem sorolnám fel, de sok ismert és kevésbé ismert heavy metal csapat arca…) Atlantában. Rajta kívül még Yan Leviathan (szóló) és Brian Hollenbeck (basszus) neve merül fel, illetve az Avian tipikusan az a heayv horda, amely rengeteg vendégzenésszel dolgozik, s merülnek fel egész nagy nevek is, de mivel a marketinget meghagynám másnak, így hát spongyát rá… A hangzás természetesen nagyon jó, azonban erre az elszart digitális munkára – mint külsőség, már nem mondhatom el mindezt. Régen láttam ennyire csúnya borítót, mint valami kisköltségvetésű sci-fi szorozat fedője… amúgy a szövegek nagyon is kapcsolódnak a fentebb említett témához némi fantasyvel és emberi lét kérdésével kiegészítve, szóval amolyan hajrá dolog…


Zeneileg a tipikus középtempós – lüktető és fejbológatós heavy dolog, amelyet igényes szólók, kórusok, dallamos ének és persze remek billentyű felhők egészítenek ki. Egyszerre tűnik régiesnek és újnak, s olyan csapatok neveit lehetne megemlíteni, mint a Hallmerfall és az Edguy, illetve az European és a Savatage, esetleg néhol Iron Maiden és Alice Cooper érzésem is támadt. A dalok attól függetlenül, hogy alapvetően középtempóban vezekelnek (se túl lustán, se túl feszesen) mégis a már említett szegmensek miatt kellően változatosak, azonban mivel nekem igencsak nem a műfajom – így valójában rálátásom sincs olyan, amilyen illene hozzá – inkább háttér zenének érvényesül, mint valami olyasminek, amelyben el tudok merülni. Mivel nem látom értelmét, hogy feleslegesen sorokat rójak, zárom a dolgot…


…akiknek az említett heavy metal legendák sokat jelentenek, azoknak az Ashes and Madness igényes oltárai is mély imát hoznak majd, én kimaradok erről a miséről, de mint tudjátok; kinek a pap, kinek a papné… (így tehát a pontszám sem mérvadó).