Sokáig úgy voltam vele, hogy nem nekem kell ezt a lemezismertetőt elkövetnem. Túlságosan elfogult lettem a banda iránt, ha tehetem az összes környékbeli koncerten tiszteletem teszem, így nem is tudnék tárgyilagosan írni. Azonban végül mégis magamhoz ragadtam a kezdeményezést, mert tatai/esztergomi barátaim csak megérdemelnek annyit, hogy őszintén kifejtsem véleményem a lemezről.
Azon ritka életbeli eseményeim egyike volt ez a találkozás a 1KillEmbrace-el, hogy koncertet sokkal előbb láttam, mint hangzóanyagot hallottam volna tőlük. Igaz, hogy régi Killing Art dalok is vannak a lemezen, azt meg ugye hallottam nem keveset, de az 1KE azért más téma.
A 1KillEmbrace zenekar a Kainism lemezzel kezdte a pályafutását a magyar zenei életben. A tagokat ismerhetjük már több helyről is. Racs Attila és Szénási Gergely az Astrodust sorainak erősítése mellett a Killing Artban is nyomultak Racs Krisztiánnal egyetemben. Hozzájuk csatlakozott Kovács István az Empyemából. Korábban még tagja volt a bandának Kovács „Kaktusz” Péter is, aki egy időben a Sear Blissben pengetett, de a lemezen már itt sem szerepel.
Az albumot nyitó Atheism kezdőtémája azonnal leszedte az arcomat. Jó ötlet egy ennyire energikus témával indítani a lemezt, egy ömlengős intro helyett. Az Északi szív igazi koncertnóta, akár klippet is el tudnék rá képzelni, annyira jellemzi a banda egészét. Benne van minden, dallamok, gyilkos riffek, kegyetlen duplalábgépek, bólogatós témák. Az Odaát dobtémájától nem tudok betelni. Hihetetlen. A Hold kicsit visszavesz a tempóból. Olyan tipikus törzsből hajlongós nóta. Az egyik legjobb refrén itt van. Az Ébredek és a Remény egy-egy régi Killing Art nóta újragondolása, új szöveggel. Az igazi csemege azonban csak ezután következik. A Holtponton túl egy olyan riffel indul, amitől egyből beindulnak a törzs- és fejmozgató izmok. Eszméletlen nagyot üt. A Vértelen értelem dobtémája feladja a leckét a földi halandóknak. Lehet próbálkozni. Az egyik legdallamosabb dal. A szóló igazi remekmű. A lemezt záró Lélekkép igazi metal sláger, Dimebag emlékére. A másik klippes nóta lehetne.
Az Audioplanetben készült felvételen a pergő és a lábdob kissé furán szól, de meg lehet szokni, sőt lassan már tetszik is. A gitárhangzásra nem lehet panasz, vastag és erőteljes a sound, egyedül a basszerre lehetett volna kicsit jobban odafigyelni a keverésnél.
Az Audioplanetből kijövő felvételek elég vegyesek. Van olyan anyag, ami leszedi az arcod, van olyan ami viszont nagyon gyatrán szólal meg. A 1KillEmbrace a kettő között áll, inkább a jobb felé dől a mérleg nyelve, de mondjuk a Killing Art érában rögzített EP részemről meggyőzőbb megszólalással bír, mint a Kainism.
Sok olyan véleményt hallottam, olvastam, hogy az album egyhangú, meg túl sok az egyforma tempó, stb. Azoknak tutira, akik nem mélyednek bele a Kainismbe. Ezt a lemezt nem csak hallgatni kell, meg kell élni, át kell érezni. Koko nagyon jó szövegeket írt, ami ezt még inkább segíti.
A Kainism ugyan nem az év albuma, de így is a magyar mezőny élvonalában a helye, s ha még hozzáadjuk a 1KE élő teljesítményét, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a csapat rengeteg embert állít majd maga mellé.