A
Machine Head is az egyik titkos favoritom, amivel még a
Burn My Eyes idején ismerkedtem meg. Amikor a
Slayer nyitóbandájaként nálunk jártak én sajnos épp a hont védtem, így ki kellett hagynom azt a bulit. Viszont az ismeretségünket onnan datálom.
Az első két lemez mondhatni örök kedvenc nálam, aztán valahogy változtak Ők is, én is, de nem igazán ragadtak meg a lemezeik, bár valamennyit beszereztem. Aztán a
Through Ashes lemeznél megcsillant valami, az
Elegies DVD pedig egy igencsak erőteljes bandát mutatott (ezekkel és
Robb Flynn Vio-lence -beli harcostársának csatlakozásával magukra találtak, erőre kaptak) így a
The Blackening-et nagyon vártam. Nos, elsőre nem fogott meg, egy-két kiugró nóta mellett tipikus
MH nóták sorakoztak a lemezen. Néhányszor előkerült a tavalyi megjelenés óta, de túlzás lenne azt állítani, hogy rongyosra hallgattam volna.
Ezek után azonban most, november végén végre élőben is megtapasztalhattam a csapat erejét, igaz ezért át kellett ruccanni a sógorokhoz (de erről már írtam
ITT).
Nos, ezen írás apropóját mégsem ez a koncert, hanem a lemez deluxe újrakiadása adta. Lehetne itt azon filózni, hogy mennyire rajongóbarát húzás a Roadrunnertől újra kiadni ugyanazt a lemezt, de itt olyan kiadásról van szó, amit a mellépakolt bónuszok és a reális ár (durván 5000-ért beszerezhető) miatt véleményem szerint megéri beszerezni.
Szóval az exkluzív digipak csomagolás a
The Blackeningen kívül tartalmaz még két korongot. Az egyiken (
B-sides/Rarities 1994-2008) olyan feldolgozások kaptak helyet, mint a
Nirvana Negative Creep-je, a
Maiden Hallowed Be Thy Name-je vagy a
Black Sabbath Hole in the Sky c. nótájának feldolgozása, hogy az
Ice-T féle
Colors-t ne is említsem. Persze a feldolgozások mellett a kislemezekre pakolt saját nóták élő és demóváltozatait is összegyűjtötték nekünk. Az eddig sem volt titok, hogy
Robb tud énekelni, de aki meghallja a
Maiden átdolgozást, talán el se hiszi, hogy ezt ugyanaz énekli, aki olyan klasszikusokat üvöltött eddig lemezre, mint az
Old, a
Davidian, a
Halo vagy a
Ten Ton Hammer, aminek egy mixe ezen a korongon is megtalálható. Hallhatunk még Discharge,
Cro-Mags és
Bad Brains feldolgozást is, hisz a banda gyökerei közt azért a HC is ott van.
A harmadik lemez pedig egy DVD, amire élő felvételek és a
The Blackening-hez készült klipek (
Halo,
Now I Lay Thee Down,
Aesthetics Of Hate) és ezek werkfilmjei láthatók. Az élő felvételeket az idei With Full Force és Rock In Rio illetve a 2007-es Download fesztiválos fellépésekről és a 2004-es
Burn My Eyes jubileumi koncertről vadászták össze. S így egy átfedés nélküli keresztmetszetet kaphatunk a
csapat élő teljesítményéről. Hibátlan!
És akkor néhány gondolat még magáról az albumról. Egyrészről az eddigi legjobb lemezüknek tartom a
The Blackeninget, másrészről hiányérzetem van. Az biztos, hogy hangzásilag, összefogottságban, változatosságban nagyon csúcsközelit alkottak.
Robb olyanokat énekel, hogy csak lesek. A
Halo meg az egyik legjobb nótájuk, de valami hiányzik. És azt hiszem, hogy az a "mutassuk meg a világnak" hozzáállást keresem ezen a lemezen is, ami az első kettőt jellemezte. Mert zeneileg jóval változatosabbak lettek, mégpedig úgy, hogy közben valamelyest visszatértek a gyökereikhez is. Ez pedig mindenképp üdvözlendő.
Talán még az is okozhatja a kétségeimet, hogy a lemez dalainak fele egyenként kilenc perc fölötti hosszúságú. De a legrövidebb is majd' öt perces. Ráadásul elég változatosak is, hisz nem elégszenek meg a dalonkénti két-három-négy témával, és a szólókat is odateszik.
Ahogy mondtam szeretem ezt a lemezt. Hogy is lehetne nem szeretni az olyan nótákat, mint a már említett
Halo, vagy a
Clenching The Fists of Dissent, a
Beautiful Mourning, valamint az
Aesthetics of Hate, melyek mára standard koncertnótává váltak. De minden nótájuk szerethető erről a lemezről is.
A végén még ejtenék néhány szót a csomagolásról. Láttam már néhány digipak csomagolású CD-t az évek során, így bátran állíthatom, hogy ez a kiadvány bátran odahelyezhető ezek mellé. A kopottas hatású, különleges nyomású ódon könyvre emlékeztető tok számomra hibátlan. A belül található füzetecske hasonló stílusban készült, a dalszövegeken kívül a bónusz anyagokhoz tartozó infókat is tartalmazza.
Maga a kiadvány tizest érdemel, bár az albumot csak egy kilencesre értékelem.
Ha a hírek igaznak bizonyulnak, jövő nyáron végre újra nálunk üdvözölhetjük a csapatot, talán egy új lemezzel a tarsolyukban.