Az idióta nevű német Emergency Gate több velük foglalkozó média és melodikus power metalnak titulálja, s vagy én fogom fel rosszul a power metal jellemzőit, vagy az említett oldalak nem tudják miből is áll az ilyesmi… bár kétségtelenül találni poweres dolgokat, de annyi minden mást is még mellette, hogy korántsem ilyen egyértelmű a válasz, de ne rohanjunk ennyire előre. A csapat 1996-ban alakult Bavariában, és 2000-ben és 2006-ban jelent meg egy-egy nagylemezük illetve idén a Rewake, mely kritikánk tárgya. Talán érdekességképpen megjegyezhető hogy az egyik énekes Matthias Kupka egy évig dalolászott a Suidakra fedélzetén…


Nos, akkor lássuk mit is hallhatunk, ezen a korrekt (kicsit talán túl steril) hangzású elnyűtt biomechanikus rémálom halmazba csomagolt 48 percben. A válasz nem meríti ki a melodikus power metal halmazát, már csak annál inkább is, hiszen a gothicon és melodikus death metalon át az elektronikus billentyűkkel karöltve egészen a heavy és hard rockig jutunk, s mivel az egész kibaszott modern és néhol még extrém is igyekszik lenni, igen, igen a metalcore sem kizárható jelenség. Szép kis vegyület, igaz? Főleg ha ehhez hozzá veszem, hogy a Kreator-rel turnéznak együtt (akikről köztudott, hogy nagyon tudnak és a 24 éves létezésük és töretlen jelenlegi aktivitásuk is azt mutatja, akárkiket nem visznek magukkal). Hogy hogy veszi be a Kreator rajongótábora ezt a néhol csöpögős, máshol durva és mély zenét, arról fogalmam sincs, de azért lássuk mik is említhetőek meg hatások terén. Olyan csapatok, mint az In Flames, At The Gates, Bullet For My Valentine, Maroon, ConstrucDEAD, Iced Earth, Heaven Shall Burn, Iron Maiden, HIM (a Life v2.0 durván Join me in death illetve a Wicked Game szerű dallamok is több helyen felbukkanak – mind a vokál, mind pedig a zenei témák terén) aztán... mondjuk... Bleeding Through, Paradise Lost, Killswitch Engage, Deadlock, Soilwork, késői Atrocity, Blind Guardian, Caliban és még sokan mások… avagy az ügyesen egymásra kent fémzenei köntösök megmérettetése ez egy jól sikerült fürdőzés után, a kádban még gőzölög a víz, az előszobában gyertyák lángja lobogva szakítja fel a sötétség megkeseredett teremtményeit, s minden annyira meghitt és nyugodt, csak valahogy az a fránya penge mardosta fel az ereimet… A zenei tudás helyén van, bár alapvetően pofon egyszerű témákat kapunk, amikben azért néhol megmutatják zenészeink egy-egy szebb szólóval az élükön, hogy ilyet is tudunk, nem csak szaggatva riffelgetni... Nehéz bármit is kezdeni a Emergency Gate-tel, s nevük akkor lenne igazán találó, ha a zenei élet belefulladna önmagába és valóban az ilyen vészhelyzet kiléptetők mentenék csak meg a teljes sivárságtól.

A német srácokra egyszerre lehet haragudni és szeretni, hiszen kellően vegyes érzelmeket kelt(h)enek a hallgatóban, s a befogadás is felemás, viszont egy biztosan igaz; hihetetlenül sokszínű (s mellette teljesen felesleges is egyben) – így részben megunhatatlan muzsika, de inkább tekinthető és való háttér zenének (ahhoz meg néhol túl mély és komoly - avagy a hibridség hibridsége mellett még a paradoxon paradoxona is, haha), mint örjöngésre az arénában. Arra viszont nagyon kíváncsi lennék, hogy mindezt hogy tudják élőben előadni, hiszen néhol nagyon is érezni a stúdió légkörét… majd egyesek látni fogják a jövőben, mert a Kreator és a Caliban társaságában megméretettnek Debrecenben - (ha el is megyek, 100% hogy nem a fostalicska Caliban, vagy a műfaji gruppen party főhőseként hezítáló Emergency Gate miatt)!