Somogy-megye nem éppen a metal zene legkomolyabb halmaza, örülünk, ha van valami koncert, és csapatok terén se tudok túl sokat felmutatni, s ha még akadnak is, nem nagyon jutnak egyről a valós kettőre. Ezen az se túl sokat változtat, ha megyeszékhelyen „dolgozik” a csapat, ahogy a kaposvári Sick-Room esetében se. Élőben mindössze egyszer láttam őket, egy pécsi Toxic-os bulin, ami szörnyű volt, a hely ritkán szól jól, és az akkor még picinyke színpad se egy hét tagot számláló ipari brigádnak való. Bennem különösebben nagy benyomást nem keltettek, csak hogy érdekes dolgot akarnak csinálni, s ha egyszer lesz rá módom és lehetőségem, akkor közelebbről is megismerem muzsikájuk. Úgy hozta az élet fura szele, hogy ez nem is olyan rég meg is történt, s teljesen más stílusú zene fogadott, mint amit a koncerten vélni és hallani láttam hajdanán.

Egy demót leszámítva a kaposvári ifjak az egyetlen debüt nagylemezt tudják felmutatni, amiről éppen most olvasol, s mellesleg 2001-ben alakultak. Ők maguk extreme metalnak nevezik azt, amit játszanak, ám azért ha a felismerhető hatások és fertőzések vörös szőnyegét kiterítem a kifutom, egyértelművé válik mindenki előtt, hogy amolyan crossover faszkodással állunk szemben. Zenéjükben az ipari-sampler használó hatásoktól hemzsegve erőteljes scratch alapok jelentkeznek, amikre masszív néhol numetal - máshol thrash és death riffek feszülnek rá, durva ritmusok közé zárva - illetve pár helyen, pedig egész HC-s lesz a dolog. Kellően masszív és energikus zene, ami jól összerakott váltásokkal építkezve rengeteg színt visz az amúgy már 1000x lerágott témákba. A fertőzések néhol Pantera és Machine Head szerűek, de a korai SlipKnoT is erőteljesen felismerhető, aztán itt-ott a Fear Factory vagy a későbbi Clawfinger és Misery Loves Co., Senser, White Zombie és a Ted Maul... ahogy pl. az Evil Logers vége felé a néhai KoRn is megemlíthető. Amúgy a numetal és erőteljes vérgőzös metal riffek egész ügyesen keverednek a scratch kreálta crossover halmazzal, ami pl. a Little-ben 2:34-től iszonyatosan jó és brutális hatást röffent össze, a Pink Dreams meg egy picit Rammstein-os néhol, amúgy pedig erősen post-blues íze van. Rengeteg váltást kapunk, kiállásokat és leállásokat, melyek hosszabb-rövidebb részekre szabdalják a nótákat akusztikus vagy indusztriális szétolvadásokkal. Az ének is sokszínű; a rapeléstől egészen a hörgésig illetve károgásig jutunk, néhol dallamos refrénekkel megtámogatva az arra érdemes támákat, sok részen nagyon is gépies komplexió kerül elő, de korántsem olyan matekosak a témák, mint mondjuk a Meshuggah vagy a Strapping Young Lad esetében, s olyan mélységük sincs, mint a Hertz and Silence-nek. Nem tudom mennyire volt szerencsés a klipnótát a címadó dalból elkészíteni, ami nem éppen a korong legjobb szerzeménye, bár jól tanúskodik a felgyülemlett haragról és hatásokról…


Hazai szinten hasonló zenei koncepciók között a FreshFabrik, a korai Strong Deformity, és megint csak korai Intense mozgott ilyesmikben, aztán a Carmen – 2000-be érve… illetve Southern Spercial – Hat láb mélyen anyagok, de megemlíthető még a nyíregyházi Noise Machine kezdeti dolgai, mondjuk még a Zajgép és a Noisetophobya demók idejéből, azóta minden csapat vagy úgymond továbblépett vagy feloszlott, s nem tudom ki mennyire emlékezik a hazai nagy ősökre ilyen téren pl. a Trident-re… Sajnos (vagy egyeseknek szerencsére) a kaposvári Sick-Room is koncepciót vált; „A MOSTANI DOLGAINKRÓL CSAK ANNYIT HOGY CSINÁLJUK AZ ÚJ ALBUMOT ÉS MIVEL PSYHO ELHAGYTA A BANDÁT ÉS MI IS VISSZAKANYARODTUNK AZ OLD SCOOL DOLGOKHOZ VALAMI EGÉSZEN MÁS ANYAGOT FOGTOK MAJD A KEZETEKBE KAPNI REMÉLJÜK JÖVÖRE!!!”
Idehaza nincs meg az ipari metalnak a valós szférája (egyetlen aktív hordáról tudok csak, a szekszárdi Self Control-ról) és igazi indíték se hogy csapatok huzamosabb ideig kitartsanak a botorkáló samplerek mellett, pedig hazánk post-kommunista állam (volt-van-lesz), tehát a vasbeton és csillék szocreál korát átéltük, mégse telepszik meg a samplerek beteges moraja. Amúgy a Pigwash for Enemies jól szól, amiért Fidó a felelős, aki Baranya-megye egyik legkomolyabb stúdióját tudhatja magáénak, az más kérdés, hogy hosszú hónapig képes ülni egy-egy anyagon. A külsőségek, ahogy a szövegek egy része is polgárpukkasztó, erős társadalomkritikával megspékelve, s persze kellően lázítóan előadva. A klipben is disznókkal "hadakoznak" a betegszobáék, és a borítón is egy roncsolt fejű malac tátja száját az ostya felé, amit egyházi figura bíz kegyeire, nem gyenge utalás az egyház ellenességükre és hatalmas oltás a tisztátalan áldozati állat – disznó - a kereszténység anyagias, kizsákmányoló és sokszor erkölcstelen kilengéseivel szemben, avagy vizet prédikál és bort iszik…


A szólók ügyesek, a ritmusok a helyükön vannak, és nagyon színes kavalkád részesei lehetünk közel 40 percben, mely sem a dallamokkal, sem a betegséggel, haraggal nem fukarkodik. A kaposvári ipari mészárosok legnagyobb balszerencséje az, amivel kezdtem is kritikám, ez  pedig az, hogy vidékiek... Igaz a Tankcsapda debreceni volt és ismerté lettek (igaz már bpiek…), de a Sick-Room esetében nem éppen a legtalálóbb példa mindez, hiszen zenéjük totálisan más; nem csak komolyabb, de agresszívebb, súlyosabb és természetesen nehezebben közérthető-befogadható. Mi a teendő akkor? Fővárosivá lenni és belefolyni a BPRNR inkorrekt üzérkedéseibe, ahonnan lassan boldog-boldogtalan elszelel? Sajnos bele kell, hogy törődjünk, hazánkban az indusztriális zenéknek sem igazán beszédes múltja, sem valós jelen, sem pedig életképes jövője nincs, ami itt eladható az mindig is a heavy metal volt, illetve a most harmadik vagy lassan negyedik generációs HC és a metalcore hibridek…