Happy Days (2007)
Pár napja számoltam be a legfrissebb Malnatt anyagról, egy kicsit bontottam a kronologikus koncepciót, hiszen előbb kellett volna írnom a Happy Days-ről, de valahogy még is az aktualitás kerekedett felül rajtam, így némi csúszással olvashatja a nagyérdemű a 2007-es korong kritikáját is. Aki esetleg nem ismerné az olasz csapat munkásságát, az a lapalján rálelhet a La Voce Dei Morti kapcsán kifejtett discográfiai és biográfiai információ halmazára, na de lássuk mivel leptek meg fekete humor gyárosaink!


A hangzás korántsem olyan izmos és erőteljes, mint az új anyag esetében, így ha még a Happy Days néhol agresszívebb is, még is az összhatás a két korong között radikálisan nagy. Ezen a 2007-es förmedvényen is hallgatunk utalást a romantikus halál utáni birodalomra, azonban mégis a nóták többségét erőteljesen átjárja a népi jelleg, melyek néha annyira avantgárd módon jelenek meg, hogy a kultikus Diabolical Masquerade neve merül fel bennem, annak is a 98-as Nightwork-ja (az pedig egy mestermű!). A dalok kellően modernek és változatosak, azonban ahogy én (és még sokan mások is) nem tudok mit kezdeni magával a Malnatt-tal, ez pedig a bohócságuknak köszönhető, s míg mondjuk Mike Patton-nak vagy Devin Townsend-nek jól áll az őrület és a keveredés mindenféle halmazból mindenféle üvegcsébe csurgatva a tudást és a kísérlet vizeletét, addig a Malnatt éppen egy olyan műfajban teszi mindezt, ami korántsem ennyire rugalmas. A black metal mentalitása nem teszi lehetővé az ilyesfajta viselkedést, amit az olasz fekete-mise-mese-humor gyártó kisiparosaink összehoznak. Pedig magával a zenével nincs is gond, korrekt és magával ragadó, de a mögöttes tudat és az összevissza válogatott zenei koncepció fura képet fest végül; a vérrel és halállal sűrűn megkent textúrára spanyolos folk elemek keverednek dudakísérettel, és kiáltásokkal, melyet aztán gyors és sebes fekete fém sötétség mos össze a néha-néha megjelenő Poe féle romantikával. Az egészhez dobjunk hozzá egy kis ironikus felemás jobboldali ideológiát, melynek megint csak határai ismeretlenek, hogy mettől pukkasztás és honnantól meggyőződés. Néhol egész heavy metalos dolgok jönnek elő, és a viking harcosok és monumentális harcok dere is emelkedni kezd, ahogy a palástok megcsillannak a hajnal fényeiben. Jók a szólók, helyükön vannak a kórusok - hős epószok újra élnek, súlyos a károgás-hörgés - vagy Porz úram beteges orgánuma, és gyönyörű a női vokál (Dsgrazia művésznő...), a billentyűk sírnak, a dobok pontosak… avagy nincs itt nagy gond!
Isten igazából az tudja élvezni a Malnatt féle muzsikát, aki vagy semmit nem tud a hátterükről, csak úgy valahonnan letöltötte-megvette (megjegyzem a booklet nagyon vastag és szépre sikerült – le a kalappal a CCP-Records-ot illetően) vagy egyszerűen nem érdekli a már említett kétes tartalom. Nem érdekli a viccből kreált militarizmus, a szarkasztikus szerelem és halál, a sötétségre vágyakozó szavak repedt pillérei, melyek mellett ott húzodik a szeretetre, életre és fényre jutás vágya, s nem érdekli, hogy amit hall az nagyobb hibrid mind zeneileg, mind szöveg és ideológia terén, mint a különböző nu-jazz nintendocore formációk kísérletezései (most mondtam, egy lehet azóta már létező fiktív műfajt).
Az az igazság, hogy érdemes a Malnatt-ot hallgatni, mert a tudásuk megvan – mondjuk a tagság is állandóan változik és valójában 3-4 ember alkotja a csapatot – akik ezen a korongon egy kurva szót se szólnak angolul és csak anyanyelvükön prédikálnak mindenféle zagyvaságról – szóval; nincs semmi gond a Happy Days-szel, de tényleg, csak ahogy az ember kiröhög egy cigány srácot, aki Kárpátia felvarrókkal díszített bomberben mesél a NAGY Magyarországról, úgy szánalmas és vicces egyszerre a Malnatt demagógiája is.


Sajnos ezektől a kicsit is értelmesebb hallgató nem képes elvonatkoztatni, úgy hogy számtalan jobb és eredetibb folk black horda legel a szélese-világon a kiadók istállói előtt, tessék válogatni! De ha nagy az ízlésficam, és valami igazán jól felszerelt iróniára vágyik az illető, akkor ne Moldova Györgyöt tessék olvasgatni, hanem Malnatt-ot hallgatni, mert a Malnatt jó, értem…?! Avagy valaki vagy gyűlöli, vagy imádja, s mivel még őrültebb és cirkuszosabb (lásd pl. a Un Minuto Di Assenzio porondra való jazz betéteit) jobbnak és kiemelekdőbbnek tartom – s jobban is pontozom, mint a La Voce Dei Morti-t!


Malnatt_Happy_Days_2007
Kiadó:
Stílus:
Kísérleti lófasz folk blackbe hempergetve
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Pornokrator - Inno Della Gioventů Malnetta
2.Eretico Ermetico Ermeneutico
3.Montezuma
4.Al Tęrz Inpęr
5.Malleus Male Fica Rum
6.Manfredi 2.2
7.Un Minuto Di Assenzio
8.Il Mio Cranio
9.Finale Dipartita
Írta:
haragSICK
2008. október 28., kedd, 14:00
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render