Kezdjük egy kis történelemórával. Hisz az
October zenekar esetében az énekes
Molnár Robi korábbi csapata, a honi dark körökben hatalmas elismerést szerzett
Árnyak zenekar nevét nem lehet nem említeni. Szóval az
October története nagyjából akkor indult, amikor az
Árnyak úgy 10 év működés után 2004-ben a Szigetes bulijával lehúzta a rolót. Nyilván az egyéni hangú
Robi új társakat keresett és megszületett az
October.
A csapat 2006-ban egy négy nótás demó után tavaly kiadta a
Sziget a szívnek c. albumát. Ez a lemez aztán jó sok helyre eljutott, köszönhetően annak, hogy a Hammer mellékleteként sokaknak birtokába került. Mit mondjak, sűrűn forgott egy időben a lejátszóban nálam is. Ez persze egyrészt köszönhető
Robi előéletének (a '96-os
Vétkeim album óta követem munkásságát), meg az erős lemezanyagnak is.
Persze egy-két hallgatás után nem hiszem, hogy bárkit megkérdezve nagy különbséget talál a korábbi dolgokkal, de belemélyedve azért hallani a különbségeket. Itt azért "vidámabb" a hangvétel. Illetve a szövegek terén hatalmas változás azért nem volt, hisz maradtunk a kissé pesszimista, őszies, borongós megközelítésnél, de a zene már más. A fő dalszerző
Lázár Zoltán segítségével az
October egy olyan irányba indult el, ahol dark rock csak nyomokban fedezhető fel. Ez a folyamat aztán még jellemzőbbé vált a jelen írás tárgyát képező maxin.
A
Gyémánt út című anyag három nótáját hallgatva pedig már végképp tévedés lenne a dark címke emlegetése. Igazából kategorizálnom mégis nehéz a maxi dalait, hisz mindhárom különböző karakter. Az összekötő kapocs
Robi hangja illetve énekstílusa, ami ugye egyfelől jellegzetes, de szerencsére újabb aspektusokat is találni benne.
A legnagyobb újdonságot a dalok hangszerelése jelenti, ahol is a sztenderd hangszerek mellett
Pék Zsuzsa dudajátéka ad új ízt az
October szerzeményeknek.
Arra azért vigyáztak a srácok, hogy a maxi első nótája egy hagyományos szerzemény legyen. A
Folyók hátán-t kellemes gitárok - amik azért a verzék alatt döngölnek is - és egy jóféle refrén jellemzi, ahogy azt
Robitól megszokhattuk. Ez akár az első lemezre is felkerülhetett volna.
A címadó dal csalóka, ugyanis ahogy elkezdődik, a hallgató nyugtázza, jó ez a nóta is, igaz a gitárhangzás érdekes, de azért nem akkora meglepetés. Az a dal első perce után jön, amikor a már említett duda megjelenik. Először értetlenkedtem - nem ezt vártam -, aztán úgy gondolom színezésképp jó ez, illik is ide, bár kicsit népzenés, de az nem baj.
A
Víz vagy pedig egy lírai szerelmes dal. Ahol a nagyívű refrént szintén
Zsuzsa játéka kíséri, s ez már a nagyon jó kategória. És persze ebben még nem merül ki az összes erénye. Ez is egy jól megírt rock dal, amiben a hangszerek nem elcsépelt dallamokat játszanak, ugyanakkor felismerhetően
October-es.
A hamarosan várható nagylemezhez nekem igencsak kedvet csináltak ezzel a három nótával, s szerintem sikerül(t) olyan irányba lépni, ami akár szélesebb rétegek érdeklődésére is számot tarthat.
A hangzás nagyon is rendben van,
Töfiék ugye ritkán hibáznak! Mindenki szépen hallatszik, igaz ez itt nem a széttorzított hangszerekről szól.
Természetesen a lemez kiállítása is művészi. Nincs túllihegve, érvényesül a "kevesebb néha több" elve.
A három dal elérhatő a csapat
weblapján mégpedig háromféle változatban is. Készítettek valamennyi számra egy folk és egy elektro mixet is. Ezek számomra sok pluszt nem jelentenek, ha már (re)mix, akkor legyen karakteresebb.