A fővárosi Roncsipar nevéhez hűen az ipari berkekből fogant formáció, mely a szokásos a szegmenseket esett át, megfertőzve magát a hediggeri elidegenedés urbánus masszájával. 2005-ben alakultak és 2007-ben jött ki az első lemezük, Antimonumentum címmel, melyről megint csak írtam hajdanán a Nuskull-os időszakomban, így tehát ha valaki az előzményekre kíváncsi, akkor olvasgassa el itt. A mostani anyag szerzői kiadásban látott napvilágot, s ennek okai, a következők: „A kiadó nem adott volna olyan promót, ami nekünk megfelelt volna. Az első lemezzel nagyon korrektek voltak, de egyáltalán nem teljesítette az "elvárt" dolgokat eladások szempontjából, így a mostanit csak nagyon minimálból tudták volna tolni. Aztán volt egy rövid jelenésünk a belga Conspiracy recordsnál, és az is elképzelhető volt, hogy bakeliten jövünk ki, de "egyelőre" meggondolta magát az arc. Pár kiadót még megnéztünk, egyikkel sem voltunk működőképesek, gondoltuk akkor miért ne jussunk el a lehető legegyszerűbben az emberekhez - töltsék le a lemezeinket ingyen 320-as változatban. Aztán mi magunk annyit írunk/nyomtatunk teljes CD minőségben, amennyire látjuk, hogy igény van rá.”


41 perc tört ritmus és gépi alapokra fektetett nagyvárosi massza fogad, a Godflesh és a Skrew után szabadon, olyan hatásokkal felvértezve, mint a korai Meathook Seed és a Nitzer ebb. Morajló lüktetés, melyben szerepet kap a gitár és a már Antimonumentum jól kihallatszott beteges kovász koncepció. Nem tudták levetkőzni a debüt lemez nem túl gyerekes betegségeit, annak ellenére se, hogy itt már kapunk feldolgozásokat is, pl. a Napalm Death post-modern reinkarnációját a 86-os kultikus Scum-ról a Caught... in a dream-mel (Álmok foglya). Az a fajta szösszenet, mely új teret ad, felismerhető és reproduktív. A Roncsipar munkásságát rengeteg féle képen lehetne tárgyalni, s ezer féle képpen megközelíteni. Azonban, azt hiszem a debüt korongjukkal kapcsolatban egy korrekt elemzést adtam arról, miről is szól, és mit tartalmaz a Roncsipar fémolvasztója és rozsdás vastemetője, így különösebben nagy recenzióba most nem kezdenék bele. Valójában 2006 novemberében vették fel, csak húzódott a dolog, a Napalm Death feldolgozáson kívül még egy felkerült a korongra, az O.L.D. '90-es demóról. Az O.L.D.-ot az O.L.D. eredeti frontembere, James Plotkin remixelte, illetve további két remix található még meg, ezeket az Avalanchers kollektívának köszönhetik, amiben ők is benne vannak.
A már emlegetett anyaghoz képest az új mindenképpen kísérletibb (és több dimenziót is ad, hogy élő dob van – bár én erősen gépinek érzem sok helyen - Eötvös Gábor által illetve vannak egész jazzes burjánzások, amik az első Carbonized korongra emlékeztettek), elrugaszkodóbb hangvételű, a hangzás és a hangszerek használata, illetve a gépiesség azonban mit sem változott. Vajsz Kornél és Illés Dávid nem sem ízlésük, sem emberi hozzáállásuk és létkoncepciójukban nem tagadták meg egykori önmaguk és a gyermekkori hatásaikat. A Lüktetés / Pulsation korrekt és rideg anyag, hazai színtéren nem is nagyon tudok hasonlót említeni, melyik ezt az ősi ipari monstrum és globális megfigyelő hálózat nyakatekert embertelenségét ennyire reálisan fejeznék ki.


Ember a rengetegben, rengeteg ember az emberiségben, emberi rétegek az emberi kohó-malom-őrlés és megfelelés konstruktív és dekonstruktív post-urbánus jelen való létezésében. Mennek élőre a szürke, sűrű, légnemű nedvességben, arcomra a köd leple lassú árral ragad. Csúsznék az úti nyálkán, lápos gyermeki álmokon… olyan az egész, mintha egy nehézipari génkezelt, hibás sejtek örvényében vergődő csiga hagyta volna itt nyomait. Vonszolja maga után fényévek torzításában is csak fémek ötvözte házát, az utcasarkon les ránk az erőszakos neoliberalizáció, talpa alatt gennyedző fókabébik sírnak a nukleáris nyár olvadó jéghegyein, lehelete radioaktív, mérhetetlenül puha és álmatag, hónaljából zátonyra futott tankhajók potyognak, hite alatt lánctalpak görnyednek meg. Minden összefolyik, még az is, ami már biztosnak tűnt, vergődés csak az egész, egy újabb rendkívüli vegetáció. Ragadok csak a soha fel nem olvadó, mindenre rátelepedő mocsokban. - Ordítok: Neeem!
Ordítok, ordítok, bele… bele a levegőbe, aztán elém áll. Elvesznek hirtelen a színek, mintha eltekerte volna a szél vagy valami levegő ragacsában olvadozó kéz a Colorstar antennáját. Ez a perverz kitaszítottságba csapódó manipulatív adó kizárólag kelet-európai antiutópiákat hajlandó sugározni. Házilagos módszerekkel ne próbáljunk anthraxbaktériumokat ölni - tanácsolja az amerikai járványügyi központ (CDC)…