Exit (2008)
A német Agrypnie neve szerintem az edzettebb black metal fanatikusok előtt se tűnhet túl ismerősen, ennek két oka is van; az egyik hogy igazából zenéjük black metal szerű, de más aspektusok is szerepet kapnak az árnyjátékban, illetve az, hogy egy viszonylag kezdő és aprócska csapatról van szó. 2004-ben alakultak Hessenben, és ez volna Torsten Hirsch legújabb projectje – az ő neve olyan hordákban tűnt fel, frontember szerepben tetszelegve, mint a Nocte Obducta. Ez az egész csak max annyit takar, hogy itt sem valami kritikán aluli zenével állnak elő, ahogy a csodálatos fájdalmakat maga előtt görgető, elszakadt húr s áttört gát mögé zárt, penge éles farcoló mesterek – Autumnblaze volt basszusgitárosa Carsten Pinkle is itt pengeti hangszerét…


A külsőségek igényesek, sima CD-én és limitált Digi-packen jön majd ki jövőhónap 8-án, én megint csak a korongot és a belső borítót kaptam meg, így nem tudok a többiről mit írni, de ahogy a hangzás úgy a külcsín is megüti azt a szintet, amire azt mondjuk; igényes produkció. S ez a kijelentésem a zenére is áll természetesen, amely rengeteg érzést hívatott kifejezni, fényre hívni vagy éppen a sötétségbe taszítani. Azért alapvetően meglehetősen depresszív és árnyékolt a lélek, melynek bugyraiba Torsten Hirsch és csapata enged betekintést. Műfajilag a black metal (leginkább a Moonspell féle) keveredik itt a mélységekkel és némi melodikus doommal (talán az újabb My dying bride hasonlít leginkább a végeredményre, talán néhol az újabb Bethlehem-ek is megemlíthetőek), s mindez kap még valamennyi rock zenei keveréket, így hát a hibridünk érdekes. Nem egy csatahajó, nem brutális (bár akadnak egész durva részek is), néhol egy kicsit folkossá lesz a dolog, de alapvetően mély és emészthető zene egyszerre. A német nyelv egy picit zavaró, de legalább ezzel is őszinték és gondolom a saját anyanyelvükön személyesebbé lesz az egész…


Bár a képen inkább tűnek valami elbaszott emo vagy indie-pop fiúcsapatnak, azért mindenkit meg kell nyugtassak, teljesítményük maximális és sötét, a fény néha utat kap, de csak egy fogócska kerekedik ki belőle, melyben végül a kút mélyén elnyel mindent a nagy feketeség…

Agrypnie_Exit_2008
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Dark-black metal
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Szép
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Mauern
2.Die Last der Erinnerung
3.Zivilisation
4.0545
5.Fenster zum Hof
6.Wohin
7.Während du schläfst
8.Schwarz
9.R40.2
10.In den Weiten
11.Exit
Írta:
haragSICK
2008. augusztus 5., kedd, 08:58
Facebook:
Agrypnie - Aetas Cineris (2013)
Kritika, Nagaarum @ 2013. augusztus 18., vasárnap, 09:14
Sidewaytown interjú
Interjú, haragSICK @ 2009. november 27., péntek, 23:57
Sidewaytown - Years In The Wall (2007)
Kritika, haragSICK @ 2009. november 14., szombat, 21:18
Dead Eyed Sleeper - Through Forests of Nonentities (2009)
Kritika, haragSICK @ 2009. április 27., hétfő, 20:32
Agrypnie interjú
Interjú, haragSICK @ 2008. augusztus 29., péntek, 21:33
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render