A lengyel Sacrum sem ma kezdte a szakmát, lévén alapítási évük 1991-re tevődik, más kérdés, hogy az akkori tagságból jóformán mindenki lemorzsolódott az évek során. A tizenhét éves aktivitás alatt kettő demó, egy EP és három nagylemez született. Ezen recenzió aktualitását a 2006-os, legutóbbi kiadvány képezi, a Darkstricken.


Egy éjjel bolyongó humánum kálváriáját festi le az intrónak szánt Enter the Darkstricken, ezen tétel előzetesen elég jól prezentálja a Sacrum zenéjének kísérteties atmoszféráját. A folytatásban igen megmunkált dalokat hallhatunk a death/doom/progresszív metal elemeire építkezve, kiemelést érdemlő a Make My Day és a The Shrine Falling. A The Ones Without a Name és a Scarred Beneath the Skin hallgatása során nyilvánvaló Dimmu Borgir és Opeth hatásokat véltem felfedezni, ehelyütt a magával ragadó szinti dallamok, illetve a szentimentális gitárjáték érdemel elismerést. Szintetizátor és tiszta ének ide vagy oda, ennek dacára semmi nyálasságot nem sugároznak a dalok, csupán túláradóan nyers, ösztönös érzelmeket. A Fear of the Unknown kiköpött Anathema hangzásvilággal rendelkezik a maga búskomor hangulatával. Az instrumentális Dark Festivity pedig méltó utórengése ennek a meglehetősen erősre sikerült korongnak.

Ez a lengyel zenekar fel merte vállalni az egyéni ötleteket, s nem tévedt arra az útra, hogy a régi nagyok – akik így csak hatásként említhetők – árnyékában tevékenykedjen. Az ismertetőben megemlített zenekarok kedvelőinek bátran merem ajánlani eme lengyel remeket!