15 éve ezen a napon jelent meg a Metallica nyolcadik album, a St. Anger. Az album a zenekar történetének egy szomorú fejezete, ugyanis az új dalok megírása közben 2001. januárjában Jason Newsted bejelentette távozását a zenekarból, majd júliusban a frontember James Hetfield alkohol és egyéb szenvedélybetegségei miatt rehabilitációra vonul. Mindezt megörökítette a Some Kind Of Monster film is.

Miután következő év áprilisában Hetfield visszatért, a korábbi dalkezdeményeket félretette a csapat és egy teljesen új anyagon kezdett dolgozni, amely végül St. Anger címmel jelent meg. A lemez bizonyos szempontból visszakanyarodás a régi Metallica zenei világához, ugyanakkor előrelépésnek is tekinthető. Lars Ulrich ezt úgy fogalmazta meg, hogy: "Tettek egy hatalmas kört, és most értek vissza a kör elejére". Sokan kifogásolták a lemez hangzását, főleg a pergődobét. A gitárszólók teljes mértékben hiányoznak, ez a Metallicától teljes mértékben szokatlan volt eddig. Mindezek ellenére az album sikeres lett, a Billboard listán első helyezést ért el. Az album basszus részeit a lemez producere Bob Rock játszotta fel, ám hamarosan megtalálták új basszusgitárosukat Robert Trujillo személyében. Trujillo tudása megkérdőjelezhetetlen, a Sucidal Tendencies-ben már letette az asztalra, azt, amit kell, de Mike Muir, és az Infectious Grooves-ban is dörgette a négyhúrost. Valamit Ozzy bácsi mellett is lenyomott cirka nyolc évet.


A St. Anger koszos nyersessége sok régi Metallica rajongót visszahozott a csapatnak. Sokan még azt is mondták, hogy megcsinálták a Mastert Of Puppets, vagy az …And Justice For All folytatását. Ez a lemez a Metallica eddigi legnehezebben befogadható, legsúlyosabb alkotása. Eddigi lemezeihez képest jóval agresszívabb, súlyosabb lett. Az album 11 dalának felépítése nem túl bonyolult, a szövegek, refrének is mondhatni, primitíven egyszerűek. Néhányról ordít, hogy James elvonója ihlette őket. Leginkább a durva és merészebb ritmusváltásokra koncentráltak, mintsem slágereket írjanak. Ez sikerült is nekik.