Non Opus Dei interjú


A lengyel Non Opus Dei interjúja viszonylag sokáig húzódott, de ez az én és időhiányom hibájából alakult ki. A front embert, művésznevén Klimorh urat faggattam a zenekarról, illetve a lengyel helyzettel kapcsolatban Előkerültek a magyar témák is, s mellesleg meglepően jól tájékozott hazánkkal kapcsolatban. Na, had ne én beszéljek, lássuk mitől is döglik a légy!

Először is kérlek mutassad be a csapatot és kinek mi a poziciója! Mikor alakult a banda és mik voltak az előzményei?


A banda 1997-ben alakult és azóta rögzítettünk 2 demót, egy rehearsalt (vinylen) és néhány stúdió albumot. Amint láthatod sok év eltelt, mióta minden elkezdődött, és ez alatt az idő alatt a banda folyamatos változásokon ment keresztül. A hozzáállásom a bandához fejlődött, változott, mondhatod azt is, hogy „él és meghal”, mint minden élő organizmus. Azt hiszem, az az album, amiről beszélünk („Eternal Circle”) jelenti az igazán felnőtt szakaszát a Non Opus Dei nevű teremtménynek.

A démonok, sátán illetve Nietzsche mit jelent számotokra?

Nietzsche Démonja az egyik kulcs koncepció az új album szövegeinek. A démon kérdése az, hogy „Mondd, szereted ezt az életet? Mert élned kell újra és újra. Ez nagyszerű, ahogy a megvetendő dolgok, minden öröm és bánat.”  Ezt úgy értelmezem, hogy van sok reális cél, sok valódi érzés a világban, A cél, egy magasabb rendű létforma kifejlődése, megszakítva saját fejlődésedet. Ahogy egy bölcs ember mondta egyszer, számíts méregre álló vízből. Ez az, amiért születés, növekedés és halál örökös körforgása a megújulás perspektívájából látható Nietzsche Démonjával és a története olyan jól illik ide.

Mostanában elég távol vagyunk minden „ism”-es koncepciótól, így nem fogsz találni semmiféle Sátán említést a szövegeinkben, ötleteinkben. Noha fogsz találni sok utalást őseink kereszténység előtti szellemiségére, a föld szellemiségér, ahonnan jöttem. És a szláv és régi porosz szellemiségre. Sok ötlet, jelkép, koncepció utal erre a témára és ez pontosan illik a kerék ötletéhez, amit leírtunk az albumon.

A Constant Flow és az Eternal Circle között három év húzodik meg, egy nagyon érett és korrekt koronggal jöttetek ki, sokat gyúrtatok rá? A kiadásért a Witching Hour Productions a felelős, hogy vélekedtek a kiadótokról? A fedő és booklet designja nagyon jól kifejezi, amit a zene takar, ki készítette és mik voltak ennek előzményei?


Igen, sok időbe telt megalkotni egy ilyen szokatlan és extrém albumot, mint az „Eternal Circle”. A „Constant Flow” felvétele után felismertük, hogy nagyon nehéz lesz megtenni a következő lépést bandaként, mert a saját albumunkat akarjuk életről, változásról, fejlődésről. A Non Opus Dei sohasem lép ugyanabba a folyóba kétszer, ezért elhatároztuk, hogy az extrémitás irányába megyünk. Olyan, mintha újra tanulnánk játszani. Mindannyiunknak változtatni kellett valamit a hangszeréhez való hozzáálláson. A dobosunk keményen dolgozott, hogy mesterévé váljon a rendkívül gyors mintáknak, sok mindent kicserélt a dobfelszerelésében. Különböző blast beatek sokaságát fogod hallani, míg az előző albumon középtempóban  játszottunk. Érdekes gitárrészeket készíteni ilyen extrém doboláshoz szintén kemény munka volt. Egyszerű, nem komplikált riffeket választottunk, melyeket érdekes harmóniákkal színeztünk. Az ének is kihívás volt. Nyers és ugyanolyan intenzív és agresszív mint a zene többi része. Mindennek köszönhetően az „Eternal Circle” egy teljesen koherens, tökéletes lemez.

Ami a borítót illeti...minden aspektus – zene, víziók, szavak – egymáshoz illeszkedik. A kerék koncepciója hatalmas művészeti munkát igényelt Bartek Rogalewicztől. Valóban komolyan vette a munkát. A frontborító, ahogy említetted, hihetetlen mennyiségű munka eredménye. Nem akart használni semmiféle digitális kollázst, így egy slide projector és egy modell segítségével dolgozott. A részletes fotó elkészítéséhez több mint 200 képet kellett csinálnia.

Bartek szerette volna munkáját összekapcsolni a szövegkoncepcióval. Azt hiszem, sikerült is neki. Ennek köszönhetően a bookletünk tartalma több, mint olyan képek, amelyek egy horror sztorihoz használhatók. A grafika saját életet él és kölcsönhatásban van a zenével és a szövegekkel. A grafika koncepcióját Witkacy és a XIX. század szellemisége inspirálta.

Az „Eternal Circle” bookletje sok foto session eredménye. Sok nagyszerű fénykép közül kellett választani és tervezünk egy virtuális galériát, amely tartalmazza a fel nem használ dolgokat. A kiállítás hamarosan kész lesz. Szintén dolgozunk egy videoklipen az egyik dalhoz, de ez még eltart egy kis ideig, ez év decemberére lesz kész.

Sokan mondják a közös egykori legendás uralkodó miatt, hogy lengyel-magyar barátság, te mit gondolsz erről? Én mikor Angliában éltem egyáltalán nem éreztem ezt a dolgot, de lehet én voltam rossz környezetben.

Igen, azt hiszem barátság van a népeink között van egy lengyel mondás „Węgier, Polak dwa bratanki i do szabli i do szklanki”, magyarul “Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. Talán meg kéne kérni egy jó történészt, hogy magyarázza el ennek a mondásnak az eredetét.

Azt hiszem, több oka van ennek a barátságnak, mint a király, ahogy mondtad. Például tény, hogy Magyarország elfogadott némi katonai segítséget Lengyelországtól 1848-ban, a Népek Tavaszán. Vagy mostanában – sok segítséget kaptatok Lengyelországból 1956-ban, amikor megpróbáltatok harcolni a kommunista söpredék ellen 1956-ban, a Magyar Forradalomban. Vér, gyógyszerek és alap felszerelések érkeztek repülőn Lengyelországból. Lengyelország kapott némi segítséget tőletek az 1981-es katonai események alatt. Hallottam arról, hogy a II. világháború alatt a Hitlerrel kötött szövetség ellenére a magyar kormány megengedte a lengyel hadseregnek és a lengyel embereknek, hogy szabadon átmenjenek Magyarország területén. Ez valóban fontos volt, mert miután 1939-ben megtámadta Németország nyugatról és a szovjetek keletről, sok lengyel csapat menekült Magyarországra. Később tudtak csatlakozni a lengyel katonai erőkhöz Franciaországban vagy Nagy-Britanniában.

Egy kicsit megrémiszt, hogy napjainkban az országom a távoli USA-ban keresi a szövetségest, ahelyett, hogy a „szomszédságban” találná meg azt...

Hogy vélekedtek a volt kommunista-szocializmusról, amiben nektek is jócskán volt történelmetek?


Egy olyan társadalom víziója, ahol mindenki egyenlő, minden férfi és nő, osztályok nélkül, rémisztő. Ez rovaroknak való, nem embereknek, akik büszkék önmagukra! Az országainkban a kommunizmust a szovjetek kényszerítették ki és szerencsére ma már mindez a múlté. Ez a beteg rendszer korábban is véget érhetett volna, talán az 1956 vagy 1981 körüli években, ahogy már említettük az előző kérdésben... noha ezt a betegséget nem könnyű meggyógyítani.

Milyen hazai csapatokat emelnétek ki, olyanokra melyekre büszke a metal scene tekintetében Lengyelország, illetve mivel magyarázod, hogy nálatok rengeteg jó csapat van és elsősorban a death-black és thrash metalban születnek albumok?

Igen, sok jó banda van a hazámban, ez valóban szokatlan, úgy tűnik a metal Lengyelország nemzeti sajátossága, ha ha... Fiatal kölyökként  imádtam a Kat nevű lengyel banda első két lemezét, emlékszem vinylen hallgattam őket a 90-es évek elején, nagy hatással voltak rám abban az időben...

Kérlek emelj ki 5 black és 5 death metal lemezt, amely meghatározó volt az életedben!


Olyan régi albumokra gondolsz, amelyek megnyitották az elmémet a metal zene bizonyos aspektusai felé? Igen, van néhány ilyen, és időnként örömmel térek vissza hozzájuk és néha ki nem állhatom a rossz hangzásukat, ha ha... Említek néhány ilyen albumot a 90-es évekből, „Thy Mighty Conract” a Rotting Christtől, „Written in Waters” a Ved Buens Endétől, pár korai Bathory cucc, „Det Som Engang Var” és „Filosofem” a Burzumtől, Ugyancsak megragadott a „De Mysteriis Dom Sathanas” atmoszférája... Ami a death metalt illeti, emlékszem, olyan dolgokat hallgattam, mint „Like an Ever Flowing Stream” a Dismembertől vagy a “Covenant” a Morbid Angeltől. Ember, annyi nagy album volt ezekből az évekből, hogy nem fogok tudni listát adni neked… Nem tudom eldönteni, hogy melyiket szeretem a legjobban…

Bor vagy sör?


Sör! Egy barátomnak van egy boltja, amely csak kis, regionális alkoholipari  társaságok söreit árulja Európából és Lengyelországból. És ezek a sörök sokkal jobbak, mint a nagyvállalatok által előállítottak, mivel ezek rendszerint megpróbálják lerövidíteni a sörfőzés időtartamát a lehető legrövidebbre, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet tudjanak előállítani. Figyelni kell arra, hogy mit iszol, ha ha…

Mit tennél, ha a boldogság egy alma lenne?

a, Beleharapnék, s behabzsolnám.
b, Fényesítgetném, s elraknám.
c, Apró szeletekre vagdalnám, ha szomorú lennék fogyasztanám.
d, Körtére cserélném :}


Wow, ez egy érdekes kérdés... Azt hiszem megenném az almát és élvezném amennyire csak lehet. Azután elültetném a magokat és annyi almafát növesztenék, amennyit csak lehet!

Üzensz valamit a Fémforgács olvasóinak?


Kíváncsi vagyok, mennyire vagytok elég kemények és bátrak, hogy szembenézzetek az új album extrémitásával! Van még egy mondás a hazámban Magyarországgal kapcsolatban, „Kto węgrzyna pije, ten po ¶mierci nie gnije”, ami magyarra fordítva valami ilyesmi, „Aki magyar bort iszik, nem rohad halála után”, haha... Egészségünkre!

Utolsó szó jogán?

Köszönöm az interjút és támogassátok a bandát!

Remélem összefutunk Magyarországon is egy gyilkos koncerteteken, vigyázzatok magatokra!

Zoli

Non_Opus_Dei_interju
Írta:
haragSICK
2010. október 22., péntek, 21:20
Facebook:
Szerkesztőségi kedvencek - 2015 - Kollégáink ajánlják!
Kultúra, emp @ 2016. január 7., csütörtök, 09:46
Non Opus Dei - Eternal Circle (2010)
Kritika, haragSICK @ 2010. szeptember 18., szombat, 21:06
Non Opus Dei - VI: The Satanachists Credo (2005)
Kritika, Rely @ 2005. november 20., vasárnap
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.017 seconds to render