Unearth interjú



Trevor Phipps
-szel az Unearth frontemberével beszélgettem az új lemez és a múlt apropóján… Talán furán hat, de az első kérdésem nem is az új lemezzel kapcsolatoslenne. Elég régóta részesei vagytok a nemzetközi metalcore halmaznak, melyik lemezeteket milyenek érzitek, hiszen átmentetek tagcseréken és koncepcióváltásokon is annak ellenére, hogy maga az Unearth lényegisége nem változott meg. Gondolok pl. arra, hogy nekem az egyik legkedvesebb anyagotok egy azóta erősen feledésbe merült kislemez, a 2002-es Endless. Nézzük kronologikus sorrendben!

1999 - Above the Fall of Man (EP)
Ez volt a demokazettánk, amit egy kis kiadó, az Endless fight Records kihozott CD-n. Alapjában véve ez volt a legkorábbi formánk. A dalok írása és a képességeink megmutatják, de ti is észrevehetitek, hogy ez egy nagyon csiszolatlan zene. Lett nevünk, néhány kisebb turnénk, és egy lemezszerződésünk az Eulogy Records-szal.

2001 - The Stings of Conscience
Az Eulogy Records-al való szerződésünk miatt ki kellett adnunk egy EP-t. Annyit turnéztunk, hogy nem volt időnk megírni egy új albumot, de az Eulogy akart egy új kiadványt. Összedobtunk három új dalt, egy régi demós számot, a Stings-t, és kiadtuk. Ez a kislemez az első albumunkkal és a turnékkal együtt tette lehetővé, hogy a Metal Blade Recordshoz szerződhessünk.

2004 - The Oncoming Storm
A második nagylemezünk, az első a Metal Blade-nél. Itt már látszott, hogy zeneileg mennyit fejlődött a zenekar. Ez a lemez tette örökérvényűvé a nevünket. Sokaknak ez a kedvenc Unearth albumuk, és tudom is, hogy miért. A dalok, amiket összeraktunk ezen a lemezen, a mai napig megállják a helyüket, mikor élőben játsszuk őket. Az emberek teljesen bepörögnek tőlük.

2005 - Our Days of Eulogy
Ez egy újrakiadása az Above the Fall of Man és Endless EP-inknek, néhány élő felvétellel kiegészítve egy 2004-es januári koncertről. Igazából ez a korai éveink munkája, egy CD-n kiadva.

2006 - In the Eyes of Fire
Ez az eddigi leggyorsabb, legsötétebb és legzúzósabb lemezünk. Rossz állapotban voltunk, és ez meglátszik a zenén is. Míg élek, fontos lesz számomra ez az album, mert olyan volt ez mindannyiunknak, mint egyfajta érzelmi kísérlet. Verekedtünk, utáltuk egymást, és írtunk némi sötét, dühös metalt.

2008 - Alive from the Apocalypse (DVD)
Ez egy dupla DVD, az egyik lemezen egy teljes koncertünk felvétele látható, amit 2007-ben nyomtunk Kaliforniában, míg a másik egy komplett dokumentumfilm a bandánkról. Képek, videók az eddigi 10 éves pályafutásunkról, és néhány interjú is. Mindezt kiegészítettük néhány japán és német fesztiválon felvett koncertanyagunkból. A DVD bemutatja a zenénket, de azt is, hogy emberként milyenek vagyunk. Erre valamennyien büszkék vagyunk.

Na, és akkor elértünk az új lemezhez, mit kell róla tudni, meddig tartottak a stúdió munkák, kitervezte a borítót, és kérlek mesélj el mindent, amit fontosnak vagy érdekesnek tartasz!

The March - eddig ez a kedvenc albumunk. Technikailag mindenki odatette magát, érezhető, ahogy érettebbé váltunk, dalszerzőként is. Ebben a lemezben minden megvan, amit egy Unearth rajongó akar és elvár tőle. Mindig meg akarjuk tartani a core hangzásunkat, de egyszerre belevinni valami teljesen mást is. Ezzel az albummal tökéletesen sikerült megvalósítani ezt a szándékot. Hat hónapot töltöttünk a lemez megírásával, minimális turnézás mellett, és nagyjából egy hónap alatt vettük fel. A borítót a Sons of Nero készítette, ugyanaz a cég, amelyik az Oncoming Storm külalakjáért is felelős.

Miről szólnak a szövegek? Mik adják az alapokat, illetve mik voltak rátok hatással? (gondolok itt a világban lezajlott eseményekre – történelemre, filmekre, könyvekre, bármire)

Az összes szövegemet a világban és a körülöttem zajló eseményekből merítem. Vannak dalok az albumon, amivel az emberek képesek személyes szinten is azonosulni, és ez nagyon fontos számomra. A zenének érzelmeket kell kifejeznie, legyen az rossz vagy jó, nevetés vagy sírás, agresszió vagy könnyedség. Úgy akarom megírni a szövegeimet, hogy az emberek magukra találjanak bennük az én nézőpontomon keresztül is. Bár van néhány dal, ami egy adott témával foglakozik. Alapjában véve a The March számomra a hit, hogy - bár történik a világban ez a rengeteg szar dolog, gazdaságilag a padlón vagyunk, háborúk dúlnak a földön mindenhol, a vezetőink túl sok erőt fektetnek abba, hogy „megvédjenek” minket – az emberiség mégis képes lesz összefogni, és visszaszerezni azt, ami az övé.

Mik azok a csapatok, amik hatással voltak rátok, és gyerekkorotokban is hallgattátok s mai is gyakran rakjátok fel?

Számomra minden idők legjobb bandája a Pantera, hetedikes koromtól kezdve a kedvencem. Emellett olyan klasszikus thrash bandákon nőttem fel, mint a Testament, Anthrax, Megadeth, Metallica és Exodus. Középiskolában fedeztem fel a hardcore-t, olyan bandákkal, mint a Sick of it All, Slapshot, később már a súlyosabb hardcore-ra álltam rá: Earth Crisis, VOD és Snapcase. Az újabb bandák közül a Terror a kedvencem. Szerintem a koncertjeik energiáját csak kevesek tudják utolérni.

Te mit gondolsz a mai uralkodó metalcore és deathcore trendekről? Az én meglátásom ezekkel kapcsolatban az, hogy rengeteg zenekar van már, és a gombamód szaporodásuk miatt teljesen ellaposultak ezek a stílusok, alig akar pár igazán kiemelkedő. Én csak a pénzt, a profitot, a sikert és a kiadókat látom, őszinteséget szinte semmit. Mielőtt félreértenél, nem rátok gondolok, akik gyakorlatilag a 99-es első kislemeztől aktívak vagytok, hanem a manapság alakuló csapatokra, akik hiába ügyesek, teljesen feleslegesek…


A művészet minden formájában jelen vannak, és lesznek is az utánzatok A stílus legjobbjai viszont mindig is ott lesznek a csúcson. Az egyes stílusok létrehozói, az eredeti bandák mindig is jobbak lesznek, mint a klón-zenekarok, hiszen ők szívből játszanak, és nem puszta utánzási vágyból. Szerintem az emberek túlhangsúlyozzák a stílus szerinti skatulyázást. A metal csak egy kisebb közönség miatt válhat naggyá a földön, akik szeretik a súlyos és agresszív zenét. Miért fordítsunk hátat egy egész stílusnak, csak azért, mert te és a barátaid annak csak egy kis alfaját helyeslik? A metalnak minden támogatásra szüksége van a szintéren belül ahhoz, hogy megmaradjon. A túl sok skatulyázás elitizmust okoz, és ennek véget kell vetni. Ha valami súlyos, agresszív, és tetszik, támogasd. Ha nem tetszik, akkor ne támogasd, de ne skatulyázd be azt, és az összes zenekart, ami ehhez a műfajhoz tartozik, mert másnak esetleg mást jelenthetnek. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy a Slayer, Iron Maiden, Judas Priest és a Metallica mindannyian teljesen másként szóltak a '80-as években, mégis mindegyiket „Heavy Metalnak” neveztek. Ma miért skatulyázunk be mindent? Ha valami súlyos, zúzós, arra késztet, hogy lendítsd a öklöd, rázd a fejed, pogózz, táncolj, vagy bármi, akkor azt hívjuk úgy, hogy HEAVY METAL.

És akkor már ebből adódik a következő kérdés, hogy meddig lehet nyújtani ezt a műfajt? Ha belegondolsz, a thrash és death metalnak is voltak hullámai, a gothic és black hordák is egy időben rengeteg voltak, ma pedig a fanatikusok játsszák sokkal kisebb köröknek… a metalcore ilyen téren amúgy is problémás, hiszen ha durván vesszük a 90-es évek elején elinduló melodikus death metal modern reinkarnációja.

A Heavy Metal olyan régóta jelen van, hogy nehéz tenni a tény ellen, hogy más bandákkal és stílusokkal hasonlítsanak össze. Nekünk zenészként az a feladatunk, hogy folyamatosan friss ötletekkel jöjjünk elő az agresszív zene keretein belül. A metal mindig is jelen lesz, éppúgy, mint a rock'n'roll. Soha nem hal meg. Mindig is lesznek bandák, akik utat mutatnak a metal arcoknak, és viszik tovább a fáklyát.

Na hagyjuk a témát, mert nem mi döntjük ezt el, hanem az élet és a média, csak érdekelt a véleményed, mert azért egy vezető csapat frontembere vagy, nagyobb rálátásod van, mint másoknak. Tényleg, ha már az életről van szó, ki hány éves, kinek milyen projectje van az Unearth-ön kívül, és kinek mi a foglalkozása, hobbija?

Mindannyian a 20as éveink végén, a 30as éveink elején járunk. Nekem van egy független lemezkiadóm, az Ironclad Recordings. Segítek azokon a bandákon, akiket szeretek hallgatni. Ez egyszerre üzlet és hobbi. Ken egy új pop-rock projekten dolgozik. Metal arc, de mellette bejön neki a '80-as évek lazább rockzenéje is. Azt mondta, egyszer ki fog adni egy pop-rock szólóalbumot. Kíváncsiak leszünk rá... Derek egy igazi profi dobos, a Seemlessben és a Kingdom Of Sorrowban is játszik, emellett más bandáknak is besegít rendszeresen. Slo szerencsejátékos, általában blackjack-el nyomul. Jól megszedi vele magát, úgyhogy nem kell hívnunk a játékfüggők segélyvonalát. De egyébként csak riffel egész nap.


Üzensz valamit a Fémforgács olvasóinak?

Köszönöm a figyelmet. Keressétek az új albumot, és gyertek el a koncertekre. Garantáljuk, hogy jó lesz!

Köszönöm a lehetőséget, vigyázzatok magatokra és még sok erős és izmos lemezt kérek tőletek, haha!

Köszi! Nemsoká találkozunk!

Unearth_interju
Írta:
haragSICK
2008. november 22., szombat, 13:23
Facebook:
25. Rockmaraton - Dunaújváros, Szalki-sziget, 2015.07.13-19
Koncertbeszámoló, Xhavael @ 2015. július 28., kedd, 20:29
Unearth - The March (2008)
Kritika, haragSICK @ 2008. november 7., péntek, 10:02
Koncertek
Jinjer
december 22.,
Barba Negra
The Great Tour
január 22.,
Papp László Budapest Sportaréna
Equilibrium - Renegades Tour 2020
január 28.,
Dürer Kert
European Galactic Terrortour
február 7.,
Barba Negra
World Dominion Tour 2020
február 20.,
Barba Negra
Kvelertak
március 10.,
Dürer Kert
április 11.,
Backstage München
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.036 seconds to render