Mael Mórdha - interjú

 

 

 

Üdv Rob! Hogy mennek a dolgok mostanság Írországban?

 

- Elöszőris mindenkit üdvözlök! Épp szakad az eső Dublinban, ami egy megszokott jelenség errefelé. Napsütés még csak nyomokban sincs, tehát egy szokásos borús napra ébredtünk. Én gyönyörűnek találom!

 

A Mael Mórdha jövőre ünnepli fennállásának tízéves jubileumát. Terveztek evégett valami kiugró dolgot?

 

- A fő tervünk az elkövetkező évre, hogy előbb túléljük a 2007-es esztendőt, haha! Aztán ráérünk majd még gondolkodni ezeken. Remélem, hogy végzünk az új lemez számaival, és jövőre rögzíteni is tudjuk azokat. Ezt követően körülbelül 20 fesztiválon fogunk fellépni, egy közülük a Wacken például, ezenfelül bevállaltunk egy nagyszabású európai turnét a Slayerrel!

 

A koncertképeiteket elnézve azt állapítottam meg magamban, hogy egyikőtök sem tinédzser már, nem most kezdtétek a szakmát. Játszottatok korábban más zenekarok soraiban?

 

- Gondolom ezzel a kérdéssel a koncerten használatos kék festékre gondolsz, vagy legalábbis emiatt tűnhetünk idősebbnek a valósnál. Akkor vegyük sorra azokat a bandákat, ahol valamelyikünk is szerepelt a múltban, feltételezem, hogy metal bandákra kellene korlátozódnom a választ illetően... Gerry újra belépett a Promordialba, mint session-gitáros, Dave és Anthony az (eredeti!) Pagan Reign nevű death'n'roll bandában zenél. Össze nem tévesztendőek az orosz névtolvajokkal, akik csak úgy 1997-ben lenyúlták az ő kettejük bandájának a nevét! Egyébként úgy tudom, hogy a másik Pagan Reign időközben feloszlott. Shane dobos ugyancsak sok bandában megfordult, amik főleg rock, akusztikus és folk zenekarok voltak, ezenkívül szerepelt a pár éve feloszlott Dragonzeye soraiban is, ami egy grunge csapat volt. Rob, azaz jómagam rövidebb ideig a Karnaynaban és egy thrash metal bandában, a Dreamsfearben szerepeltem, de ez csak addig tartott, amíg a Mael Mórdha nem állt stabil lábakon.

                                                                

Egy klisés kérdés... Milyen indíttatással alakult meg a zenekar, s mutasd be azt kérlek! Mit jelent a nevetek? Kik alkotják jelenleg? Mit érdemes tudni az eddigi kiadványaitokról?

 

- Gondolom ez ilyen ,,kötelezően megkérdezendő" frázis lehet... A Mael Mórdha 1998 januárjában alakult, kisebb-nagyobb szünetekkel, de azóta létezik. Eredetileg ketten alkottuk a bandát: én zongoráztam, bodhránoztam, játszottam a sípon és énekeltem, míg egy másik srác basszerozott. Eztán csatlakozott közénk Gerry gitáros, aki nagyon sok energiát fektetett a zenekarba. Eztán kilépett az addigi bőgős, így 6-8 hónapig basszusgitár igénybevétele nélkül kellett próbálnunk... Szerencsére azzal, hogy Dave belépett a bandába, ez a gond elhárult. Azonban jött az újabb csapás, azzal, hogy az addigi dobosunk térde tönkrement, így ő többet nem ülhetett a dobok mögé. Az ő helyét Shane vette át, aki nagy erősítést jelentett, hiszen egy lendületes, erőteljes dobost ismertünk meg a személyében. Végezetül Anthony gitáros csatlakozott hozzánk, aki előtte Dave-vel együtt a Pagan Reign-ben zenélt. Jelenleg ez az öt fő alkotja stabilan a Mael Mórdhát.

 

A banda eredeti neve Uaigneas volt, ami magányt jelent a mi nyelvünkön, aztán, ahogy növekedett a létszám, úgy vált egyre jobban ránk nem illővé, aztán jött egy sugallat, amikor megjelent előttem e két szó. Tehát valahogy így változtattuk meg a korábbi nevünket Mael Mórdhára (helyesen kiejtve: ,,Male Moor-ah"). Véletlen egybeesés, hogy körülbelül fél évvel később kiderült, hogy ezt a nevet egy ősi ír uralkodó, Laighin királya viselte. Ennek a felismerése nagy hatással volt a szövegeinkre. A róla szóló történetek nagyon érdekesek, ha érdekel jobban a téma, akkor a ,,Cluain Tarbh" és ,,Gealtacht Mael Mórdha" szövegvilága hű képet nyújt felőle.

 

Eddigi kiadványaink: The Path to Insanity EP (1999), The Inferno Spreads EP (2000), Caoineadh na nGael EP (2003), Cluain Tarbh EP (2003), Cluain Tarbh Split 7" (a Primordial-lal közösen) (2005), Cluain Tarbh CD (2005), Gealtacht Mael Mórdha CD (2007).

 

A 2007-es nagylemezeteket volt szerencsém meghallgatni párszor. Szerintem jól sikerült! Egy-két nóta eléggé hajaz a  Bathory által lefektetett számokra. Vagy rosszul éreztem?

 

- A magyar nyelvtudásomon még van mit csiszolni (Rob itt arra akart utalni, hogy belinkeltem neki az új lemezükről írt kritikámat, ha ha -a szerk.), de a 7/10 pont nem rossz arány, azonban még rengeteg dologban kell fejlődnünk, azt elismerem. Kedves gesztus a Bathory és a mi zenénk párhuzamba állítása, sokan megjegyzik a hasonlóságokat, de szerintem nincs sok közös vonás. Maximum néhány helyen a háttérvokál és a Bathory által is használt egyéb hangszerek következtében mutatkozhat apró hasonlóság. Bár gondolom nem a 80-as évek közepi Bathory korszakra utalsz, mert én azt személy szerint nagyon gyérnek találom. Azon korszak Bathory zenéje és a Mael Mórdha zenéjét összehasonlítani kb. annyira lenne hű, mintha a Darren White féle Anathemat hasonlítanánk a Celtic Frosthoz. A mi zenénket sokkal inkább a '90-es évek brit death/doom zenéi ihlették, azok voltak a szép idők, és a mi zenénk is onnan gyökerezik.

 

Miről szólnak a szövegeitek? Fontosak számotokra a hagyományok? Netán áttétes egymással ez a két dolog?

 

- A szövegek igazából mindent érintenek, de a fő forrást a XV-XVI. századi ír költők műveinek tulajdonítom. Nem is a szövegrészletek ihlettek meg minket, hanem sokkal inkább a költemények hangulata, az általuk megjelenő természeti képek. Pár szöveg történelmi regékből származik, de terítékre kerülnek a mai társadalmak magatartása, élete, kultúrája is. Az ír nemzeti hagyományok elég instabil lábakon állnak, mondhatni egyre rosszabb a helyzet. Rengeteg regionális hagyomány alakul ki szerte az országban, de egy sem nevezhető nyíltan nemzetinek. A szokások, tradíciók lassú halálra vannak ítélve.

                          


Milyen zenéket hallgattok? Vannak közös kedvenceitek?

 

- Megkérdeztem a többieket is, hogy per pillanat miket hallgatnak, tehát:

 

- Dave: My Dying Bride, Borknagar, Drudkh, Rotting Christ, DIT Conservatory of Music - Flow My Tears (ez utóbbi egy ír/európai reneszánsz muzsika)

- Anthony: Nile, Nevermore, My Dying Bride, Disturbed, Arch Enemy

- Gerry: Red Sparrowes, Celtic Frost, Cult of Luna, Rotting Christ, Danny Cavanagh

- Rob: Led Zeppelin, Tyr, Amorphis, Bethlehem, The Sins of Thy Beloveth

- Shane: Anathema, Machine Head, Rodrigo and Gabriela, Kila, Spearhead

 

Éves szinten hány koncertet adtok? Fontosak a koncertek a metalbandák számára? Van valami nagyon különleges eleme az élő performanszotoknak?

 

- Mi éves szinten hozzávetőlegesen 15 koncertet adunk. Nem tartom célravezetőnek, ha egy banda ,,365" koncertet lenyom egy évben, mert azt a zenekart hamar megunják szerintem. Mi nem akarunk ebbe a hibába esni. A koncertek nagyon fontosak egy metal bandának, ugyanis ez a fő útvonal, amelyen eljutattható a zenénk az emberekhez, és mi is kaphatunk visszajelzéseket afelől. Új embereket ismerhetünk meg és leszűrhető egy-egy számról a fogadtatás. Lényegében ez éltet minket. A kérdésed második felére válaszolva: nagyon sokan felvetik, hogy érdekes a megjelenésünk a koncertek alatt. A koncerteken minden dühöt megpróbálunk kiadni magunkból, ezért élőben kissé nyersnek, vadnak tűnhet az egész. Ilyenkor ősi ír ruhákat viselünk és goirmin (ír harci szimbólum) borítja az arcunkat. Ami még érdekes lehet, hogy népi hangszerek is fel-feltűnnek időnként a koncerteken.

 

Pontosan milyen hagyományos/metalon kívüli hangszereket használtok? Koncerteken is feltűnnek ezek?

 

- Én személy szerint zongorán, sípon, mandolinon, krétai lanton és bodhránon (ír dob) játszom. Zongora az használatos volt korábban koncerteken, azonban Írországban túl keskenyek a színpadok ehhez, illetve a szállítással is gondok akadtak, így ezt nem használjuk már élőben. De a sípok, bodhrán és a kürt természetesen helyet kap a koncerteken.

 

 

Hogyan jellemeznéd a mostani angol-ír viszonyt? Elástátok már a csatabárdot? Büszkeséggel tölt el a függetlenségetek kivívása? Vagy kényes téma ez számotokra?

 

- Büszke vagyok a függetlenség kivívására, habár ez szinte csak névleges függetlenség... Eléggé rá vagyunk utalva az Egyesült Államokra és Angliára, azaz a két nagyhatalomra. Ez gazdasági és kultúrális kötődést is jelent. Lassan talán a sarkunkra kellene állnunk velük szemben. Egyébként semmi gondom a kérdéssel, nem kényes. Az angol-ír viszony manapság sokkal inkább politikai kérdéssé vált.

    


Ha lehetne két kívánságotok... 1, ott játszhatnátok, ahol szeretnétek  2, azon három banda társaságában, akivel szeretnétek... Mit kívánnátok?

 

- Természetesen a Wackenre esne a választásunk! 3 bandát választani már nehezebb kérdés, de talán az első meghívott az alapítótagokkal felálló Paradise Lost lenne és a Draconian Times-ról szeretném, ha játszanának számokat. A második a tagcserék előtti My Dying Bride. A harmadik meghívott banda pedig az eredeti felállású Uriah Heep lenne, de ez ugyebár lehetetlen.

 

Távlati céljaitokról számolj be kérlek!

 

- Koncertezni, turnézni, új lemezt rögzíteni és kinőni végre az árnyékunkat. Felfedezni ezt a hatalmas,  kib*szott világot!!

 

Köszönöm az interjút! Utolsó szó jogán...:

 

- Ha szeretnétek, hogy Magyarországon koncertezzünk, akkor beszéljetek hamar egy helyi koncertszervezővel! Találkozunk a fronton!  ,,Slán agus Beannacht"

Mael_Mordha_interju
Írta:
Infam
2007. március 6., kedd
Facebook:
Mael Mórdha - Manannan (2010)
Kritika, haragSICK @ 2010. május 11., kedd, 17:41
Mael Mórdha - Gealtacht Mael Mórdha (2007)
Kritika, Infam @ 2007. február 24., szombat
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.018 seconds to render