Végre egy jó DT lemez
Általában ez az a fajta zene amit néhány másodperc után kukázok. Ez a hero metal sok sablonnal, sok pozőrködéssel számomra inkább szánalmas. Látszik a befektetett pénz és energia, de nem menti meg a produkciót nálam.
Nem is igazán tudom mit mondjak. Ez a Disney Marvel trollkodás egyáltalán nem jött be
Rettenetesen csapongó ötletbörze, az énekes olyan mintha az életéért énekelne, néha hamisan. Vannak jó pillanatai, de nekem ez nem áll össze.
Kétségtelenül magas színvonal, de nem az én világom.
Van benne energia, van néhány meglepően dallamos rész, és szerencsére kevés malacvisítás. Nem a szívem csücske ez a műfaj, de azt kell mondanom szerzett néhány kellemes pillanatot.
Sokkal rosszabbra számítottam
Nem rossz, de semmi eredetiség nincs benne. Nem hagyott mély nyomot.
Rég hallottam már ilyen jó szimfonikus back-et.
Én is akartam ajánlani. Zeneileg zseniális, nálam a vokálon bicsaklik meg. Néhol idegesítő a károgás/krákogás, a tiszta ének is elég jellegtelen, de kellemes hallgatnivaló.
Nagyszerű lemez, ugyanakkor én a nosztalgia mellett ismerős futamokat is hallottam jócskán, amik már egyszer lecsengtek. Göteborgi slágeres death, néhány nagyobb, néhány elhasználtabb slágerrel.
Készítettek egy dalt és annak még 9 verzióját, annyi a Fight, hogy az már fájt, büntetésnek jó a lemez, metalnak óvodás?Sabaton féle csilli-villi. A meg nem kezdett körben 4 pontot adtam rá, ebben a fasza mezőnyben jóval gyengébbnek tűnik, az ott kapott néhány értékelés alapján pedig szinte trollkodás volt újra idehozni. Akinek kellett, az már ott meghallgatta.
Kipolírozott Fintroll különösebb eredetiség nélkül. A borító olyan ocsmány, hogy egy boltban még véletlenül sem venném meg.
A 80-as évek végén, 90-es évek elején virágzó technikás thrash metal a mai napig csemege és azt vettem észre, hogy az utóbbi években kezdenek visszatérni a kísérletezős, hangszervirtuóz megoldások a műfajban (Cryptic Shift, Demoniac, Scythelord, Obsolete). Ezen az úton indult el a Bestial Invasion, méghozzá egy komoly lemezzel.
Hullámvasút a veterán csapat munkássága, de ez jelenleg egy újabb csúcspont. Remek death/grind aprítást hallhatunk. Az Impetus Odi videóstól nagy kedvenc:)
Év végi listás lesz. Lásd: kritika.
Na ez egy igazi raw finomság. Teljesen nem győzött meg, mert komoly cuccal hallgatva azért rengeteg hiba előjön benne, amit nem tartok szükségesnek, de a hangulata borzongató.
Többek között ilyen lemezek sikkadnak el sokszor a digitális promók között, mert kevés megfelelő emberünk van a tonnányi zene lefedésére. Nekem egy fokkal jobban tetszik, mint a The Halo Effect újrahasznosított mivolta ellenére is, ahogy a jogosan emlegetett Dismembert is jobbnak tartom az In Flamesnél (Clayman, The Jester Race azért nagy kedvenc volt, a Reroute lemez Egonomic című dala pedig igazi dobbpingszerként hat rám a mai napig /a Macskanadrág Mi sávunk c. dala mellett/)
Sokszor írom, hogy a gagyi szimfonikus megoldások nálam elássák az anyagokat. Szerencsére a friss, de tapasztalt zenészeket felvonultató Pestilent Hex nem ilyen. A dalok nem túl emlékezetesek és néha túljátszottak, elnyújtottak, de a hangulatuk ütősre sikerült.
Év végi listás lesz. Lásd: kritika.
Nem én ajánlottam, pedig a legjobban várt albumom volt az évből. Hát nem csalódtam. Az első 5 In Flames album elég meghatározó volt nekem, ez az album pedig simán beleillene a sorba a Clayman után a Reroute helyett. Hatalmas, elsőre ragadó dalok, 10 pontos gitárjáték... A Feel What I Believe elején az a riff orgazmus.
Már a borítóból meg lehet mondani hogy napalm records-os tucatgyártott lakossági szemét. Nagyon unalmas már ez a bazári beöltözősdi is, szinte már felüdülés olyan power metal bandákat látni, akik szimplán csak kiállnak a színpadra.
Elég amatőr, nulla erő van a zenében. A beöltözősdi itt sem tetszik.
A zene sem tetszett túlzottan, de az ének nekem nagyon sokat rontott sajnos.
Nem a kedvencem a műfaj, de ez tényleg egy kiemelkedő alkotás, jóval változatosabb az átlagtól.
Hiányoltam hónapokig a jó melodeathet, aztán most végre kettőt is kaptam. :D Ettől függetlenül egészen más mint a The Halo Effect, sokkal inkább a Dismemberre hajaz, mint az In Flamesre. Az eredetiséget hiába keressük, de a dalok simán elviszik a lemezt a hátán, rövid, velős, elsőre ragadós ez is.
Reméltem hogy jó lesz, de semmi sem történt az egész albumon, és már a 2. számnál is unatkoztam.
Csak a hosszába tudok belekötni, de egyébként nagyon minőségi zene.
Vajon mi sülhet ki abból, ha összeeresztjük az In Flames egykori hangszereseit és a Dark Tranquillity mega-énekesét? A válasz: egy igazán impozáns, csodásan megszólaló, a káosz-elméletet boncolgató, remekbe szabott melo/death dalcsokor. Nagyon vártam az albumot, és nem csalódtam, köszönet az ajánlónak!
"We are the fire, We are the light, We are the hammer, We will fight." Most erre mit lehet mondani? Dárdát szegezz! A 'Fight' című dal refrénje egy power metal-ba ültetett 'Bella Ciao', melyben elhangzik a rendkívül ritkán hallott "All for one and one for all" rigmus is. Rettenetes. A témák és a koncepció nem lenne rossz, a borító is tetszetős, az összkép mégis halovány. Ilyenkor még azoktól a power metal lemezektől is hányingerem támad, amiket normál esetben szívesen hallgatok.
Trollok köré felépített koncepció, black-es elemekkel megtámogatott, a legtöbb helyen idegesítő folk metal a fantasy világában barangolva. Sajnos már a lemez közepére unalomba fullad az egész. Vannak a stíluson belül erős bandák, de ez egyáltalán nem tetszik.
Egy nagyon érdekes stílusegyveleg fültanúi lehetünk a technikás thrash metal-ban utazó ukrán banda lemezén. A hangszeres tudás elvitathatatlan, azonban a dalok kicsit nehezen állnak össze. Minden esetre kellemes meglepetés az album.
A veterán belga death metal intézmény egy bivalyerős albummal rukkolt elő még tavaly szeptemberben. A 'Drag Me to Hell' című dal pedig nem csupán ennek az albumnak, hanem egész pályafutásuknak az egyik legkiemelkedőbb szerzeménye!
Ez az album egy nem mindennapi, átlagon felüli extremitással telepakolt, igazi underground förmedvény. Boymester az album részletes ismertetőjében tökéletesen megfogalmazta a lemez lényegét: "...a pusztítás itt bizony igencsak sokrétű és kifejezetten szórakoztató minden másodpercben." Ennél többet nem is kell hozzáfűzni.
Nagyon jól esett a szervezetemnek befogadnia ezt az albumot. Annak ellenére, hogy hagyományos raw black metal anyaggal van dolgunk, tele van érzelmi megnyilvánulásokkal. Remek lemez!
Ettől a lemeztől egyszerűen jól éreztem magam a bőrömben. Semmi különös, egyszerűen csak egy tökös, dögös death metal album a svéd recept szerint!
Szeretem az effajta szimfo/black metal-t, de sok mindent csiszolni kell még, és főleg egyedi arculatot kialakítani! A finn banda már öt éve létezik, és ez az első kiadványuk. Nem rossz debütálás, innentől csakis felfelé vezethet az út! Hajrá!
Ez az album egy intellektuális tartalommal felruházott, igényes, érzelem gazdag hangorgia. Csodálatos egyvelege több stílusnak, ahol a domináns black metal mellett bőven felfedezhetünk jazz-re jellemző elemeket. A szaxofonnak olyan elemi erejű hatása van, mint a Sear Bliss esetében a trombitának és a harsonának, bár az ukránoknál több szerepet kap a fúvós hangszer. A végeredmény pedig egy lélekre ható, nem mindennapi dalokkal teletűzdelt lemez. Minden elismerésem!
Ez 'A Lemez' olyan mintha személy szerint nekem készítették volna! A maximális pont a minimum.
A Wormrot kifejezetten fárasztó műalkotása után az ugyanolyan mássalhangzóval kezdődő Warkings anyaga üdítőnek hatott. Én nem hallok az előző lemezhez képest hanyatló tendenciát, így kb. ugyanannyi pontot is adok rá. A bazári beöltözősdiről jut eszembe a Slipknot és a Kiss, de idecitálhatnánk egy seregnyi black metal bandát. Gondolom azok is nagyon unalmasak már.
Ha csak a zenét nézzük kellemes ez, de a külsőségek is szórakozatóak.
Bestiális...
A teljesítmény lenyűgöző! Ha már az általam nem annyira kedvelt grindcore, akkor csak ilyent érdemes, a többi csak időpocsékolás.
Azt hittem ez is olyan lemez lesz, mint a HP történelmében legtöbb 1-est (14-et!) begyűjtő zenei csoda, a Biological Warfare. De nem. Itt azért akadtak értékelhető, sőt itt-ott tetszetősnek mondható zenei részek is. Itt mással, a koncepcióval volt inkább gondom. Olyan kis vicceskedősre, komolytalanra vették a figurát, olyan mint egy grindosított Prosectura. Valakit ez nem zavar, sőt lehet, hogy pont e miatt tetszik neki, de engem zavart. Emellett elég idegtépő zene ez még így is, a borítót meg nem is értem, mivel egyáltalán nem tükrözi a lemez tartalmát (lásd: Aborted), akár lehetne egy komolyzenei kiadvány borítója is. Nagy jóindulattal...
Ha már a beöltözősdi szóba került, a borítót megpillantva percekig csak a röhögés kerülgetett. A zene sem túl rawasz, külön tetszenek a nagyanyám korabeli fazékfedők csörömpölését utánzó cinhangok. :) Mondjuk a srácnak, vagy minek legalább van önkritikája, ugyanis mindössze 19 bakelit lemezt árusít, amiből még mindig nem kelt el négy két hónap alatt és világszinten. :D
Ez a lemez egy gyér lemezmegjelenési időszakban még ki is magasodna, de manapság szinte észre sem venni. A hiányosságai közül kiemelném a vokál rendkívül egysíkú voltát. De elvoltam vele amúgy.
A szimfonikus részek remekbe szabottak, kár hogy mikor bejön a tombolás nagyon elhalkulnak. A vokál meg túl hangos és sok. A hangzásbeli arányokra jobban odafigyelve és a vokál csak kellő mértékig történő felvonultatása esetén jó lesz ez. Ápdét van!
Kellemes, de lehetne izgalmasabb. Túl sok a körítés, felvezetés a jó témák előtt. De kétségtelenül vannak jó témák a lemezen, amik tetszettek.
Múltkor tettem egy kijelentést, hogy melo-death lemez nekem nem fog tetszeni. Na ezt most visszavonom, nagyon ízléses és jó az egész anyag. A tiszta ének is nagyon illik a zenéhez. Sokszor erősen emlékeztet az Edge of Sanityre, a The Needless End fő témája tiszta Amorphis. Nem nagyon vannak gyenge dalok.
Nem lenne ez rossz, jó az énekes, jó a hangzás, de annyira semmilyenek a dalok, hogy egy témát nem bírok megjegyezni. Sokkal érdekesebb, hangulatosabb power kiadványok jelennek meg. Pozitívuma, hogy bármelyik Sabaton lemeznél szívesebben hallgatnám.
Szóval a Fintroll, Korpiklaani, Alestorm és most már Aktarum által is képviselt poénkódós bazári folkmetál nagyon távol áll tőlem. Ha vidámkodó hangulatom van, berakok egy Offspring lemezt vagy egy Prosecturát, de metálban nekem rendszeridegen. Az már csak ráadás, hogy a fent említett bandáktól zenei minőségben is elmarad az Aktarium, de mondom, nekem alapvetően a koncepció nem jön be. Azt már meg sem merem kérdezni, hogy mi ez az űrös háttér a trollokról szóló lemezen és a klipekben... Update: nem is a humorral van problémám a metálban, hanem a humortalan, olcsó és bazári humorral.
Elsőre fura volt a zene és a helyenként King Diamondra hajazó vokál párosítása, de aztán hallgattatja magát a dolog.
Huh. Ez meglepett. A bandcamp oldalon valaki írja, hogy a legjobb grindcore album, amit valaha hallott. Én nem vagyok a műfaj nagy szakértője, de én is állíthatom: a legjobb grindcore, amit ismerek.
A 19 vinylből az egyik az enyém (ha végre ideér).
Nem rossz, de nekem is kissé egysíkú. A Paganizer sokkal jobban tetszett.
Hangulatában erősen a 90-es évek közepét idéző anyag. Kimunkált, de nem túlsterilizált hangzás. Elsőre ennyi, de még mehet feljebb.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 473. 474. 475. 476. 477. 478. 479. 480. ... 502. Horizontális nézet

2022. augusztus 27.

  The Halo Effect - Days of the Lost
White Ward - False Light
Demonical - Mass Destroyer
CarolusRex
Aborted - Maniacult
Pestilent Hex - The Ashen Abhorrence
banya07
Bestial Invasion - Divine Comedy: Inferno
Husky
Wormrot - Hiss
boymester
Calderum - Mystical Fortress of Iberian Lands
mike666
Aktarum - Trollvengers
Warkings - Revolution
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
9.5 6 7 7 7 10 6 3 9.5 9.5 6.8
banya07 9 9 7.5 8 9 6 7 7 3 2.5 6.8 banya07
boymester 8.5 10 9 8.5 7.5 8 10 8 4 3 7.7 boymester
CarolusRex 10 9 9 8 6 5 9 6.5 4 3 7 CarolusRex
dimmurtal 9 9 8.5 9 7.5 7 8.5 8 4.5 4 7.5 dimmurtal
Husky 10 6.5 7.5 8 8 9 4 2 7.5 8.5 7.1 Husky
mike666 9   7.5   8.5 8 10 10 3 6 7.8 mike666
  9.3 8.3 8.1 8.1 7.5 7.5 7.4 5.8 5.4 5.1 7.2  
The Halo Effect - Days of the Lost White Ward - False Light Demonical - Mass Destroyer Aborted - Maniacult Pestilent Hex - The Ashen Abhorrence Bestial Invasion - Divine Comedy: Inferno Wormrot - Hiss Calderum - Mystical Fortress of Iberian Lands Aktarum - Trollvengers Warkings - Revolution    
Aborted - TerrorVision (2018)
Kritika, boymester @ 2018. december 26., szerda, 08:49
Death by Metal Vol. 2. Fesztivál - 2016.01.24.
Koncertbeszámoló, emp @ 2016. január 29., péntek, 12:49
Wormrot - Dirge (2011)
Kritika, butch @ 2011. június 25., szombat, 13:08
Kaltenbach Open Air 2010 - Spital Am Semmering, Ausztria
Galéria, godfucked @ 2010. július 23., péntek, 09:24
Trigger The Bloodshed - Degenerate (2010)
Kritika, haragSICK @ 2010. április 29., csütörtök, 21:15
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render