Mielőtt megint abban térnék ki, hogy mi mennyire eredeti, leszögezném, hogy számomra a zene mindenkor stílusfüggetlen. (Persze nem mondom, hogy nincsenek különösen preferált stílusok. :D ) A Special Effects különösen favorit... Amolyan esti összebújós kis este a kedvessel lefestése. :) - Aki túl emelkedik Spider One vokálján, ami nagyon hajaz MM-ére, az végig élvezni fogja az albumot. :) - Ne felejtsétek, a zene szórakoztat. :) Élvezzük hát! :)
A legelején meglepett, de ahogy egyre beljebb jutott az ember a zenekar anyagának megismerkedésével, úgy egyre inkább kikristályosodott ki benne az a féle ellenszenv ami a tahóság netovábbja. Ez az un. családi vállalkozás nem igazán jött össze. - Tudom, a zenén szórakozni kell, de ez leginkább felcseszett... Pedig az első hangoknál még volt benne potenciál. Ami pedig a Lucifer-t illeti nekik több közük van a Blue Öyster Cult-hoz, a The Oath-hoz, illetve a Black Sabbath-hoz is, mint a szóban forgó hordához...
No komment.
Igazi cipőbámulós zene. :) - Csak erős idegzetűeknek.
Különös kiállású francia PDM. A zenekar dalaiban rengeteg progresszív elem kerül terítékre - a gyengébb idegzetűek számra talán túl sok is. (Ez kissé ellenhangolhatja a bandával most ismerkedőket.) Viszont, ha ilyen ütemben jönnek ki az albumaik még sokat hallhatunk felőlük. Igazából, ha az ember többszöri meghallgatást engedtet meg magának a zenekarral szemben, igen gyorsan megtalálja a gall zenekarokra amúgy is sűrű használt egyedi jelzőt. Én melegen, hidegen, nyersen, főve is ajánlom. - Ne a pontszám alapján ítéljetek, az amúgy is csak dísz. :P
Igazán remekre sikerült, azok ellenére is, hogy tucatszámra fordulnak elő a zsánerre jellemző megoldások, és a hangzás is vékonyka. Tudom... tudom ezt így kell játszani, de azért élőben a föld alá taglóznának ezek a gitártémák, mert jó elmerülni vagy épp' csak lebegni a nótákon. A basszus rendesen ki lett emelve, kifejezetten tetszik hogy nem veszett el a sávok között. Sőt! :) - Sajnos szövegkönyv hiányában hallgattam meg az albumot, nehezen értelmeztem az édes anyanyelvünkön előadott dalokat. Így csak annyit jegyeznék meg, hogy szerettem volna mindent kihallani. /Csak halkan jegyzem meg, hogy a zenekarból kiváló post és shoegaze zenekar lehetne ezzel a felállással, ha épp' felhagynának a bm-el. / Lesz ez még jobb is, az irányt már belőtték, s jól haladnak. Szurkolok nekik.
Valahol az Autopsy ugrott be, de lényegesen más. (Zeneileg, néhol úgy hangzik, mint egy Carcass, végtelenül lelassítva a Heartwork, demintha Schuldriner munkássága is felsejlene, de ugyan úgy belehallom a Paradise Lost-ot, vagy az Asphyx-ot.) - Egyedül ezzel az elcseszett hörgéssel nem vagyok kibékülve. (De ez legyen az én bajom.)
Rosszabbul megszólaló európai bandák köröket vernek erre a zenekarra ebben a stílusban... S a legkevésbé sem unalmasak, de ez?!
Ha nem vársz tőle sokat, nem jelent problémát. Igazából a viszonylag rövid nótákkal való operálás csak előny. :) Ráadásul a black/thrash témák egyszerűek, mint a faék. Hétvégi ebéd után levezetőnek tökéletes, vagy a háttérben sörözéshez. :) Előnye, hogy nem akarja megváltani a világot . :)
Fabrice Emmanuelson igazi telitalálat, olyan hangja van, hogy azonnal mentem alsót váltani. - Igen, zsáner lemez, de a jobbik fajtából. A stílussal most ismerkedők pedig próbálkozhatnak a "nagyok"-kal is, de előtte mindenféleképpen kezdjék ezzel. - Szóval, nincs miről áradozni... de ennek a gall dalnoknak az orgánuma olyan, hogy egyből összepiszkítja magát az ember. A bárdok meg csinálják amihez értenek, ráadásul roppant jól összeszedett hangzással, s szólókkal. - Aki múltat akar idézni, ezzel az albummal bizony jól teszi. :) - Még valami: francia nem énekelhet így! :D
Helyenként tetszett, jól szól, de a végére elfogytak az ötletek, unalmassá vált.
Kezdetben érdekesnek tűnt a koncepció, de nem tart ki végig. Valahogy az énekesnő hangja nem elég érdekes. Mondjuk a Slither egész jó lett.
A Left to Wander nagyon betalált. Jól felépített dalok, nagyon tetszik a hangszerelés, de a Posz Upgrade-ek kissé tölteléknek tűntek.
Sok erős pillanat sorakozik egyedi a hangulat. Külön kiemelném a dobost, mert szerintem nagyot alakít. Szeretem az ilyen post metalos sludge-os mocsárszagú zenéket.
A női hörgés ritkán ennyire jó de talán kissé egysíkú a megszólalás is dögös, de valahogy mégsem akar összeállni egy jó lemezzé.
Semmilyen érzést nem váltott ki semmilyen nyomot nem hagyott.
Nekem ez csalódás.Valami jó kis doomra vártam, ehelyett egy középtempós death anyagot kaptam. Voltak jó részek, de nekem ez ennyi.
Hamar háttérbe vonul, de ott kiválóan funkcionál.
Elég monoton, bár néhányszor azért felkaptam a fejem. A számok címeinek folyamatos ismételgetése már fárasztó volt. Lehet, hogy koncerten jobban működne
Jó hosszú lemez, jó sok sablon elfért. Az énekes hangjának van egy kellemetlen színe számomra amitől feláll a szőr a hátamon. Amúgy sem szoktam heavy metalt hallgatni, ez az anyag sem tudott meggyőzni.
Sajnos nehezen élvezhető kópia, amiből az eredetis sem kedveltem soha, de a nyitó dalra esküszöm marha jól lehet porszívózni, a Black Lipstickre meg csak úgy járt a kezemben a felmosó... Gót takarítónőknek ez maga lehet a paradicsom:) Kár, hogy a Brave New Word-ot még bónusznak se raknám lemezre (ez a cím maradjon meg inkább szép emlékként az Iron Maiden kapcsán), a kiadvány második fele meg már idegesített.
Érdekes a hangzása, a dob gyengeségével viszont egyetértek. Valahogy "belepuffog" az érdekes billentyű-basszus kombóba. Ezen felül viszont egy tök átlag stoner/doom cucc, amivel Dunát lehet rekeszteni. Ebből a hangszerkombóból az ELP kihozta, amit ember kihozhatott:) Meg is nézem gyorsan az 1970-es Live In Zurich koncertet:)
Hű, a két jó pontszámot látva kicsit feltornászhattam az elvárásaimat. Alapvetően rengeteg prog rock/metal fogyasztásán vagyok túl és ezért valami csodára vártam...erre kaptam egy végtelenül unalmas, lapos nyitányt a The Cave képében. A dal utolsó percéig szinte semmi nem történik, amire felkaphattam volna a fejem. Utána szerencsére már érkeznek frankó dolgok. A lemez második feléről a sajnos egyre távolibbnak tűnő Pain Of Salvation is eszembe jutott. A valóban nagyszerű Reckoning mellett nálam a Post-upgrade II. működött még igazán jól. Igazán meglepetés volt számomra az album, talán mehet még feljebb is, ennek több idő kell.
Számomra az az erőssége, hogy rohad jól szól! Nem mint metal lemez, hanem mint ZENE! Még az extrémebb részek sem hiányoznának róla különösebben.
Féltem tőle, hogy újabb női énekes szimpla melodeath lesz a jussom, de ez zeneileg jóval érdekesebb lemez. Nem különösebben megragadó, de legalább érdekes.
Kifejezetten jó hazai ez, még ha nem is a legmaradandóbb. A hosszú dalok monotóniájához egyszerűen olyan hangulatra van szükség, ami ritkán tör rá az emberre. Egy magányos téli estén le merném fogadni, hogy tíz pontosra hallgatnám. Meg is fogom még adni neki az esélyt. Nyers, zsigeri, kellemes melankóliával megáldott nagybetűs fekete fém ez a legszebb hagyományok szerint.
A zenekar eddigi legjobb lemeze. Hihetetlen, mennyi jó témát összepakoltak. Egyedül a vokál lehetett volna valamivel árnyaltabb, izgalmasabb. Farrrkasnak külön ajánlom, mert az előzőt is szerette, ez pedig annak egyenes ágú folytatása.
Hangulatos lemez profi megszólalással. Nem a legizgalmasabb, de nekem kifejzetten tetszett.
Ilyen az, amikor 30 év után is ég a tűz és nem tudsz kiadni szar lemezt. Ritka, megbecsülendő csapat még akkor is, ha rendre ugyanazzal a hibával ássák el magukat nálam: mindig borzasztó hosszú anyagokat adnak ki. Minden jó téma ellenére lefáraszt.
Alapvetően beriaszt a kliséjelző, ha egy zenekar nevében meglátom a Steel kifejezést és ezúttal sem vágott át. Szimpla, környezetbarát, sok százból egy heavy metal vár a becses hallgatóságra. Persze a Steel Hammer vagy a Metal Nation sem ígér többet fesztiválzenekarnál. A héten már egy évessé váló kiadvány nélkül azonban nem lehetett volna teljes a HP:) Ami felvitte a pontokat az számomra az énekes teljesítménye: időnként egész jó dallamokat hoz és a karcosabb részeknél igazán élvezhető.
Az első szám alapján megörültem, hogy nem is lesz ez annyira rossz mint gondoltam, de sajnos az utánalévők ráébresztettek, hogy de igen.
Maga a koncepció tetszik, hogy a zenei alap a basszusra és a szintire épül, most már csak jobb számok kellenének. A Vodka legalább ugyanolyan idegesítő, mint az azonos című szerzemény a Korpiklaanitól, a többi azért jobban sikerült. A rövidsége miatt még így is bőven élvezhető lemez szerintem, és tényleg vannak rajta jobban sikerült számok is. (Ha már mindenki a Lucifert emlegeti, nem tudtok hozzájuk hasonló bandát? Az utóbbi hónapokban a Lucifer kb az egyik legnagyobb kedvencem lett, de eddig még nem jártam sikerrel, hogy hasonlót találjak. A Mama Doomban szerintem csak az ének hasonló, de az nem elég.)
Mérsékelten tetszett, de nem én vagyok a célközönség. Ettől függetlenül ez egy profi album, a stílus kedvelői imádni fogják.
Hangulatos, de itt sem én vagyok a célközönség.
Jól kezdődött, de nagyon egysíkú és hamar unalomba fulladt.
Az előző lemezük, az Átszellemülés simán ott van a kedvenc bm albumaim között, úgyhogy ennek is nagy elvárásokkal kezdtem neki, de rögtön meggyőzött. A stílus szerencsére maradt ugyanaz, számomra tökéletes elegy a nyers és a melodikus black metal közt. Ez is kúszhat még feljebb.
Nagyon vártam, az előzetesek alapján magas elvárásaim voltak, mert imádtam az összeset. Szerencsére az egész album ugyanazon a színvonalon pörög. Talán az eddigi legmelodikusabb lemezük, de jól áll nekik.
Hangulatos anyag, és végre nem unatkoztam rajta, mint a korábbi lemezeiknél. Talán ez egy fokkal kevésbé monoton, vagy csak jobb hangulatomban talált el. Szerk.: Azóta meghallgattam még négyszer, és most már imádom. :D Különösen az Underworld Aurorat.
A borító és a hangzás jelentős visszalépés az előző albumukhoz képest. Az előbbi nem olyan nagy probléma, az utóbbi viszont zavart. A lemez végére már megszoktam, de sokkal tompábban szól mint kellene, és valahogy hiányzik belőle az erő, ami az előző albumnál ott volt. Jó számokat szerencsére továbbra sem felejtettek el írni, és végül is ez a lényeg. Az outroként szolgáló utolsó tétel különösen tetszett, nem számítottam rá, és jól is esik a darálás után.
Annyira várok már egy jó heavy albumot a hangpróbán, de valahogy nem akar jönni. Elment a háttérben, de mást nem is lehet róla mondani.
Szeretem az industrial hatásokat a metal zenében, de itt inkább beszélhetünk rock-ról. Számos momentumról Marilyn Manson ugrott be, bár őt is nagyon ritkán hallgatom. Ez sem nekem szól.
Ennek a zenekarnak az az érdekessége, hogy nincs benne gitáros. Az énekes csajszi kezeli a billentyűket, rajta kívül pedig van egy basszer és egy dobos. Egészen egyedi hangzású, doom-os, kemény rock-zene a végeredmény.
Egy majdnem tökéletes prog-rock/prog-metal album! Néhol olyan érzéseket hozott elő belőlem, mint amikor Psychotic Waltz-ot vagy Soen-t hallgatok. A 'Reckoning' című dal egy csoda!
Az utóbbi időben találkoztam néhány frankó doom anyaggal, még egy-két lemezismertetőm is született a stílus zenekarainak albumairól. A King Woman viszont valahogy nagyon nem akar nálam működni. Néha elkap a hangulata, néha pedig kifejezetten idegesít a teljes összkép. A 'Golghota' kiemelkedik a lemezről (jó irányba), az utolsó dal pedig amennyire szenvedős, annyira jó a címe.
Először észre sem lehet venni, hogy a hörgéseket egy csaj produkálja. Ehhez a jófajta, thrash és black elemeket is bőven tartalmazó old-school death metal lemezhez kitalálhattak volna egy frankó borítót is! Alapvetően egyébként nem rossz.
Folk elemekkel megtűzdelt, melodikus, old-school, magyar black metal, a rá jellemző misztikus környezettel, ám kliséktől egyáltalán nem mentesen. Újdonságot nem hozott, de nagyon kedvelem a stílust, azon belül pedig ez egy igazán erős albumnak számít!
Ez egy igazán frankó, death/doom stílusban előadott horror-story gyűjtemény Finnországból. A skandináv csapatok nagyon érzik ezt a vonalat!
Nagyon igényes, minden részletében kimunkált, atmoszferikus black metal.Ennek ellenére nem igazán tud közelebb kerülni hozzá. De mindenképpen kap még esélyt, valószínűleg csak a megfelelő hangulat hiányzik!
A német veteránok egyedi módon vegyített black metal-ja thrash zúzdákkal. Kellemes, de átlagos hallgatni való!
Ez egy nagyon átlagos heavy metal album a stílus minden sablonos jegyét magában hordozva, néhány kiemelkedő pillanattal.
Maradok semleges.
Újra egy kis okkult zene, keblemre!
A többiek már mindent elmondtak.
Megvolt a mai napra való önsanyargatás is. :) Ezt inkább nevezném alternatív zenének, mint doom-nak. És pont emiatt olyan borzalmas is, pont olyan, mint egy rosszul sikerült biológiai kísérlet eredménye.
Jó lemez, de nem kiváló. Több dallamot legközelebb.
Na ez az a lemez, ami nem tucat!!! Nem igazán találkozom minőségi black metallal a magyar színtéren, ezért ez kellemes meglepetésként hatott rám. A hangzás végre valahára remek, a számok nagyon jók. A vokál is teljesen rendben van (végre vegytiszta károgás és nem valami zombihányás), ráadásul magyar nyelvű ami nem semmi bevállalás, de nem válik hátrányára. Ez a lemez egy kiváló black metal album! Ráadásul előtte Tribulationt hallgattam és úgy lett ennyi a pontszám! Köszi az ajánlónak! És nem nyers, nem zsigeri, hanem szépen megkomponált és kidolgozott az apró részletekre is odafigyelve!
A hőrgőmasinát gyorsan cseréljék le, mert zavart. Ehhez a pazar, progresszív melodeath zenei világhoz már egy kifinomultabb vokalizálás illene és akkor 10 pontos lenne a lemez. Most nézem finnek ajaj! Akkor ne tedd sehová a progresszív melodeath jelzőt. :D
Nem egy kezdő banda, akkor nem értem, hogy nem veszik észre, hogy a vokál valami borzalmasan szól?!? Szól a remek zene profi hangzással, amit a háttérből zavar valami beszorult zombi előbb hányásszerű majd hörgésszerű kínlódással teli vernyákolása amatőr módon hozzákeverve a zenéhez. A hosszú számok sem váltak előnyére a lemeznek. Sajnálom, de ez sokat levesz a zene élvezeti értékéből, így érdemei elismerése mellett nem tetszett. Kár érte?
Végre egy jó német black lemez jókora thrash beütéssel. Teljesen rendben van. Itt érzem a nyersességet, zsigeriséget, ami jól áll nekik.
Elmegy.
Azt hittem az ipari metal már nem is létezik. Nálam a Die Krupse - Metal Machine Music és a NIN - Pretty Hate Machine, The Downward Spiral, The Fragile szentháromsága alap. Ez azokhoz képest country disco.
Okés, hogy nyers meg zsigeri? de egy tucat. Számomra már unalmas black metal klisék? a minek kategória. Igazából csak elment mellettem hallgatás közben, ez izgalmas pillanata nem volt. (A borító miatta csak pont)
A banda által említett újabb metalosabb ízek mellett nekem van egy, amolyan vissza a gyökerekhez íze is. Valóban az eddigi legsúlyosabb lemezüket hozták össze, jókora korai P. Lost hatásokkal.
Megfogattam, hogy nem pontozom olyan lemezt, melyhez nincs ?normális? link csatolva, csak a fapados metal archiv. Ha az ajánló arra sem veszi a fáradságot, hogy megkeressen egy lejátszó linket, ne ajánlja be, vagy ha a banda nem tette még fel sehová hallgatható sávok, akkor meg pláne ne ajánlja. Ennyit az okoskodásomról?
Szóval így a szokásos YouTube-ra hagyatkozva? A zene átlagos klasszikus metal vonal (Saxon, Iron Maiden?stb), amint némi fantasy epikával bolondítanák meg. Újat nem adnak a műfajnak csak még több fém veretet, hallottunk már ilyet? vagyis klisé zene, a banda névről meg ne is beszéljünk.
