Az a fajta BM, ami nem hoz számomra értékelhetőt. Nem zavart, de nem is hozott semmit, amire felkaptam volna a fejem.
A Mélység a tíz kedvenc hazai lemezem egyike. Kultikus, megismételhetetlen, zseniális mestermű. Ott nagyon nagy kohézió volt a zenekarban, ami kiváló dalokban manifesztálódott. A Magány rítusai már nem egyértelmű kedvenc, ott már éreztem a fentiek hiányát. Ez meg??? Nem is értem. A régi dalok persze itt is rendben vannak, de nem szeretem, amikor egy banda a saját dalait dolgozza fel/át és újra kiadja.
Ez a My Dying Bride jellegű dalcsokor egész jól indult. Aztán a végére már nem tudott lekötni. Biztos bennem van a hiba, mert egyébként profi.
Kemény menet volt... Magamtól biztos nem futok neki még egyszer. Elég távol van a metaltól, Itt-ott nekem a Depeche Mode korai dolgai sejlettek fel.
Egyértelmű klasszikus, DE számomra nem ér fel a második lemezhez. Az éj szeme közelebb került hozzám annak idején. Aztán valahogy elvesztettük egymást...
Önszántamból nem futnék neki még egyszer. Bár, a hangulata volt az, ami miatt hetest kapott. Volt egy-két olyan részlete, ami zeneileg is tetszett, a vokállal viszont nem tudtam megbarátkozni. Ennek ellenére az is sokat hozzátesz a hangulathoz.
Kellemes meglepetés! Csak a borítót meg a logót tudnám feledni... Na, jó, ez csak szőrszál hasogatás. Ígéretes death metal bemutatkozás.
Profi és minőségi, bár nem nekem zenélnek.
Kult lemez.
Micsoda hangulata van! Bár magamtól nem hallgattam volna meg és nem nagy a valószínűsége annak sem, hogy a jövőben túl gyakran előveszem, mégis el kell ismernem az értékeit.
Szerintem tök jó nekik ez a hat pont, mert ez nemzetközi szinten is tucatlemeznek számítana. Ez hazai viszonylatban már dicséret.
Időnként elég fifikás zenei megoldásokat is felvonultatnak, de ott van mellettük a számomra néha túlzásba vitt, megmondós szöveg. A rappes részek kifejezetten illúziórombolók.
Nem egy kiugró produkció műfaján belül, azt aláírom, viszont nekünk CSAK EZ VAN. Itt véget is ér a modern magyar doom éra:)
Az a fajta anyag, amit simán lerázhatnék 1 ponttal, mert nem érdekel, azonban kísérleti mivoltát, néhány érdekes hangját megilleti pár pont. Itt mindegy, hogy Csihar vagy nem Csihar, ez pusztán egy hobbi projekt volt, néhány tűrhető, máskor bicskanyitogatóan élvezhetetlen és művészkedő szemétrakással.
Gótikus doom, ami itthon soha nem létezett előtte. Hogy alapokat raktak volna le, azt nem mondanám, mert senki nem építkezett rá, ugyanakkor ahhoz a tucatnyi zenekarhoz sorolható, akik nem évtizedes lemaradásban próbálták görcsösen lenyomni a metalt a magyarok torkán, akik inkább a kolbászt meg a saját Királyát részesítette előnyben. Első lemezeik igazán minőségire sikerültek mind zeneileg, mind szöveg terén (a debütálás volt a csúcs), aztán átmentek tucatgyártásba és csatlakoztak az uncsi hazai színtérhez.
Van egy hangulata, ami a lemez azon részén, ahol nem kísérleteznek ének imitálásával, erőltetésével ott még működik is. Amúgy felejtős cucc.
Utoljára maradt ez a lemez és a kinézete alapján már kukáztam volna, de amin túl kell esni, azon túl kell. Itt egy magyar death horda, akik ismerik a hangszereiket és éppencsak pocséknak nevezhető hangzás mellett korrekt death anyagot tudtak összerántani bemutatkozás gyanánt. Ha szemet hunyunk afelett, hogy érezhetően több irányból érkező (régi sulis death, melodikus death), darabokból álló zenéjük saját kedvenceik lábon csókolgatására fókuszál, akkor még hallgatható is.
Lásd: kritika. Minőségi hazai lemez, amiből alig jut évente néhány.
Hiába a hangszeres tudás, hangzásában azért fölötte lebeg magyar mivolta a néha már idegesítő éneknek köszönhetően.
Végre valami új, érdekes és merész. A Vénen eszközei megvannak egy remek anyag létrehozására, már csak meg kell tanulniuk okosan, átgondoltan használni őket.
Szakközépben nagyon sátán voltam, megállás nélkül Athame,Baskíria meg Christian Epidemic szólt. Mint egy falat kenyeret úgy vártam az új lemezeket, többnyire hiába. Azóta már kicsit eltávolodtam ettől az iránytól de amikor kijött ez a lemez szinte azonnal lepörgettem. Mély nyomot nem hagyott bennem, rá fogtam a zenei ízlésem változására, most viszont újra itt van, újra meghallgattam. Rossznak egyáltalán nem mondabán de egy olyan körben ahol itt van a Needless meg a Vénen ez maximum középszerűnek hat nekem.
Armand és Sanyi már minden gondolatomat elmondták.
Nem szeretem az ilyen fajta doom-ot, de mellet még éppen hogy átlagos is.
Sötét, beteg és rideg. William Gibson írásai és a Vampire - Masquarade jut róla eszembe, erősen hangulat függő lemez.
Továbbra sem szeretek goth-oskodni.
Először a fülledt szobában hallgattam meg, a redőnyön fénycsíkok küzdötték be magukat ,zúgott Viktor a tescos ventilátor nem is kapott el a lemez hangulata. Most viszont éjszaka munka után ölembe kapva végre Neil Gaiman Sangman-ét, bedurrantottam egy második körre. A fények elkezdtek kihunyni és elkezdtem süllyedni a sűrű bélsárral és rothadással teli iszapban. A könyvet becsuktam, a villanyt lekapcsoltam, fülessel a fejemen kapkodtam a levegőt és próbáltam túl élni ezt a röpke fél órát. Sikerült, szörnyű volt, isteni volt, talán jó lesz legközelebb is. Ha lesz legközelebb. Talán.
Korrekt anyag, egy olyan stílusban ami már nem nagyon mozgat.
Kiváló lemez. Nagyon okosan vannak keverve az arányok a stílusok között, tele van érdekesebbnél érdekesebb témákkal. A produkciós része is hibátlan, itthon is születhetnek nemzetközi szintű anyagok itt van az élő példa, csak így tovább.
Sosem álltak közel a szívem, de az tény, hogy profi és igényes munka.
Érdekes és izgalmas black/doom. A magyar nyelv kifejezetten jót tesz neki, a narráció pedig rá dobott rengeteg hangulatot. Boymester-hez hasonlóan én is úgy érzem, hogy bőven lehet ez még jobb is.
Még jó, hogy számos magyar zenekar létezik már, akik jóval izgalmasabb és kreatívabb dolgokat produkálnak ennél a minden ízében tucat-black anyagnál.
Inkább a Plasma Pool borzadálya, mint ez az idétlenkedés. Népszerű nyugatiak majmolása balkán minőségben. Régen se, most se.
Nagyon szimpatikus és kellemes hallgatnivaló. Nekem az utolsó, még a többinél is My Dying Bride-osabb szerzemény kimondottan tetszik, ahogy sok másik pillanat is, de az albumot teljes egészében igazán kiemelkedőnek nem nevezném. Ahhoz túlságosan ragaszkodik a MDB világához. A felépített hangulat mégis rokonszenves. Ebben kell megtalálni valami egyedi csavart, ami "Zivatarosabbá" teszi a produkciót.
Anno ebben az EBM (electronic body music) formációban Csihar Attila is hallatta beteg hangját. Ez a gépzene az igazán gyötrő rémálmok megtestesítője, amikor kínzó hangok végtelenül ismétlődnek a fejedben, és képtelen vagy kikapcsolni. A tudatalattidból rettegett képek villannak be a "biztonságos félelem" bizsergető érzése nélkül. Valóban rettegsz és szabadulnál, a szeretteidet őrültnek, menthetetlennek látod, egyedül vagy, gyáva vagy, félsz a haláltól. Ebben nincs semmi csalogató. Ez borzalom, amit ép eszű ember nem akar átélni. Az első szerzemény csak pusztán értékelhetetlen és idegesítő, sosem ér véget, a második is, a harmadik is, aztán beáll a bad trip érzése és már gyűlölöd, mert kezded átérezni? Sosem hallgatnám, de megteremtettek valamit, elértek egy célt. Az már más kérdés, hogy én azt megtapasztalni többé nem akarom.
Erről mit lehetne még elmondani? Amióta megjelent, azóta hallgatom. Klasszikus.
Ez olyan, mint kátránygőzt lélegezni, vagy egy szurokban fortyogó láp aljára merülni. Miután az ember elfogadta a sorsát, megnyílik az agyában egy másik világba vezető akna, és el tudom képzelni, hogy abban a módosult létformában el lehet jutni a purgatóriumba. Edzett fülek extrém zenéje.
Boymester véleményével egyetértek. Szerény stílusgyakorlat, számomra semmi izgalom.
A stílus legnagyobbjaival megegyező nívó. Nekem még jobban is tetszik több neves előadó utóbbi albumainál. Abszolút kiemelkedő lemez!
Az igényesen kivitelezett progresszív rock/metalhoz ízlésesen és magától értetődően tapadt a folk dimenzió. Sehol a balkánra emlékeztető (és az anno oly sokakra jellemző) félminőség... Elsőosztályú profi munka. A hangulatos zene pedig magáért beszél!
Az elmúlás világa is roppant jó lemez volt. Ezúttal egészen más, de nem kevésbé súlyos, hangulata van a lemeznek. Az egész album nagyon erős, szerintem, de az utolsó két tétel egészen kiemelkedő atmoszférával rendelkezik. Egyedi, nyugtalanító és sötét!
Végre valami ZENE.
Valami ilyesmi lehet a limp biszkit is, vagy fordítva, de tök mindegy, mert számomra lényegtelen mindkettő.
Erről a zenéről állandóan az ásítás jutott az eszembe, meg persze kerülgetett is.
Ez a kuka kategória, legalábbis nálam.
Valamikor i.e. 400-ban hallgattam e lemezt, akkor tetszett, magyar viszonylatban kuriózum volt. Még most is jó, de már nincs meg az újrahallgatási faktor. A lemez borítója elég gagyi, de ezért nem vonok le pontot.
A lemez címe vattacukor? :) Rossz vicc, mint ez a """zene""" is.
Elmegy.
Létezik ilyen??? Nem akarok hinni a fülemnek... És ez egy magyar zenekar??? Jött ki egy-két jó lemez az idén (külföldi), de ez jobb azoknál! Vannak még csodák...
Nem tetszett.
Nem annyira érdektelen iparosmunka.
Szegény ember Stuck Mojo-ja. Ettől a sok "bakelitet össze-vissza pörgetem"-féle effektektől meg agyfaszt kapok.
Szól valami csattanós magas hang a háttérben, amely engem nagyon irritál. Doom metal lassúbb irányzata mellesleg nem nekem szól, így passzolom többieknek.
Csihar ezzel a projekttel sokkal előrébb lenne ma, ha 90-es években az egyik zenésztársa nem keveredett volna bele valami hülyeségbe, mely miatt az ellenérdekelt konkrétan elkobozta a hangszereiket és ezzel befuccsolt a zenekarnak. Rá pár évvel később újjáalakultak és kiadták Ezoterror-t, de addigra már nem dark electro irányzat (Front Line Assembly) dominált az industrial szintéren, hanem Neue Deutsche Härte (Rammstein), így gondolom érdeklődés hiányában megint feloszlottak (később 1-2 koncertet még adtak). Elismerem az erényeit, mai füllel is jól szólt, de mégis olyan érzésem van tőle, mintha Csihar addigra már nem akart volna világot váltani vele, csak úgy saját magának tekergetni a potmétereket, mely miatt hiányérzetem támadt. De mondom, aki fogékony erre, az tehet vele egy próbát.
Inkább Type O Negative.
Húha, ez szerintem lista alján fog tanyázni, rétegzenék között is rétegzene. Nagyon ritkán hallgatok drone-t, így nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy szar. Eyehategod első lemeze ugrik be hangulatra, az volt ennyire elborult. Őszinte legyek, furcsán is nézek az olyanra, aki önszántából egynél többször is meghallgatja ezt.
Érdektelen iparosmunka.
Visszahallgattam korábbit és nekem The Dark Spirit of Ages sokkal erősebbnek tűnik, ott azért vannak olyan riffelések, hogy Lamb Of God zenészei is elpirulnak mellettük. Ez meg nekem túlgondolt lett, amiket hoznak, azt profin hozzák, de egy idő után összefolyik az egész.
Van egy oka, hogy miért undergroundban ragadtak: az ének. Próbál valami stílust felvenni, próbál egyedi lenni, de ennek eredményeként csak mindig odaképzelem Doug Pinnick-et vagy Serj Tankian-t és inkább betolom KXM-et. Kár értük.
Mintha végig két rendes szám közötti átvezetőt hallgatnám. Kellemetlenül érzem magam tőle. Gitárhangzást nem tudom hova rakni. Van egy olyan gyanúm, hogy stúdióbeli hiányosságokat maszatolással próbálják elpalástolni és eladni nekem noise/folk/blackként. Vannak benne jó megoldások, de ha következő alkalommal (azaz harmadik) se lépnek ki az önmaguk árnyékán, akkor soha.
A Necropsia egykori Mélység és Magány Rítusai mítosza erre a lemezre némileg, vagy inkább már jócskán megkopott. Egy önismétlés lett a régi slágerdalok hardcore diszkósításával.
1984-ben meglehetősen egyedinek hangzott egy hazai gothic-doom banda. Letették a műfaj itthoni alapjait ezzel a máig klasszikus albummal.
Az tuti, hogy egyedi az atmoszférája... sötét matéria, ami meglehetősen le tud húzni.
Nálam eddig az év albuma. Számomra rég volt olyan hazai csapat aki a death metal stílusában tudod újat hozni.Van itt progresszív esszencia, miszikus kavalkádből fakadó kreatívitás, ős zsigeri témák, amik az album modern hagzásával megleheteősen újszerű perspktívákat adnak a stílusnak. Hogy újítottak-e? Számomra igen.
Az álam is leesett, amikor az Aebsence első 4 dalos demóját, az OLD-ot hallottam. Baszki? mi ez? kemény progresszív rock népzenével, balladákkal. Mint anno a Heavy Méta. Már azokba a dalokba beleszerettem. Aztán jött az elsp lemezük, amin még nagyobb műgonddal hozták ezt az érzést.
Nem azért mert személyes vonzatom van hozzá, hisz én írtam róla a kritikát, és CSG-t is ismerem. Nekem egyfajta erősen ősies misztérium kinyilatkoztatás szikár black doom alapokra helyezve jó adagnyi filozófiai töltettel és üzenettel a jelen kor emberének. Elképzelésben, ihletben sokszor a Tari Józsi sámán egykori Aurea Aetas pogány raw vonalával tudok párhuzamot vonni. A kritikámban is, és most is 8 pont.
\"there is no room for ven gecik\" :) Nemsokára kijön kazin, veszem...

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 396. 397. 398. 399. 400. 401. 402. 403. ... 502. Horizontális nézet

2019. augusztus 17.

  Needless - Heresy
farrrkas
Nevergreen - Game Over
McFrost1977
Aebsence - Unusual
9000Sanyi
Vénen - Patrimonium Philosophicum
Zivatar - When Leaves Fall and Cold Winds Come
boymester
Athame - Hódító
CarolusRex
Asmodeus Mantra - Prologue to the Plague
Weide
Korhadt - VTTCK
Szpeter
Necropsia - Mítoszok romjain
nascence
Plasma Pool - Ezoterror
Freyja
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
10 9 10 7 10 9 6 5 7 5 7.8
9000Sanyi 7.5 8 9 8 7 6 7.5 7 6 5 7.1 9000Sanyi
boymester 10 8 7 7 7 6 6 6 5 4 6.6 boymester
Eroen 9 5 7 8 5 6 6 8 6 7 6.7 Eroen
farrrkas 9 10 8.5 8.5 7.5 5 5 7 2 3 6.6 farrrkas
Husky 10 8 5.5 5 5 7 6.5 1 3 1 5.2 Husky
krumpli 7 7 7 6 5 5.5 5 5 4 6 5.8 krumpli
Armand 10 10 10 8       6 4   8 Armand
mike666               9     9 mike666
  8.9 7.9 7.7 7.1 6.6 6.4 6 5.6 4.7 4.4 6.5  
Needless - Heresy Nevergreen - Game Over Aebsence - Unusual Vénen - Patrimonium Philosophicum Zivatar - When Leaves Fall and Cold Winds Come Athame - Hódító Asmodeus Mantra - Prologue to the Plague Korhadt - VTTCK Necropsia - Mítoszok romjain Plasma Pool - Ezoterror    
NGC Prod 2019. augusztus 15., csütörtök, 22:44
NGC Prod
Csatlakozott:
2017. március 21.
Hozzászólások: 5
Próba.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.055 seconds to render