Nagyon komplex nagyon sűrű, néhol már túlságosan is. Az énekes hangja hosszú távon már zavart talán túlságosan is előre tolták. Az Ibex eye-ban ahogy 3:20-nál belép a gitár az valami zseniális. Az előző lemezt nagyon szerettem, ezt is fogom még nyüstölni. Adtam még egy esélyt és működött.
Jól indul de hamar ellaposodik. Akad még később is egy-két hangulatosabb rész, de inkább csak háttérzene.
Amíg szólt addig jó volt, de semmi emléket nem hagyott.
Magamtól sose hallgattam volna meg , de ma reggel valahogy tetszett.
A borító tetszett a többi nem. Untam.
Minden nap meghallgatom, részemmé vált.
Zeneileg nagyon tetszik a vokál akármilyen egyedi, azonnal felismerhető is hosszú távon zavart. Inkább a doomos döngölős részek voltak számomra erősebbek.
Enervált erőtlen, az ének meg kifejezetten zavart.
Giccses nyálzuhatag, szirupcunami. A dob kifejezetten idegesített, majdnem végig ugyanaz a galoppozás ment.
Nem szól semmiről, fogtak néhány sablont és egymás mögé pakolták, rajzoltak egy szép borítót oszt kész van.
Elsőre a Black Crown Initiate ugrott be, meg hogy mostanában kezdik felkapni ezt a fajta zenélést odaát. Szeretem a komplex témahalmozásokat a milliónyi réteget, itt mégsem éreztem katarzist. Valami nekem hiányzik, aztán rájöttem: érelmeiben nem szólít meg az anyag. Olyan steril maradt számomra végig. Minden attribútuma megvan, csak nem az én nyelvemen beszélnek.
Az olasz nyelv fog majd ellenérzéseket kelteni, de én szeretem. Őszintébb is amit most összeraktak, mint az előző. Érzelmekben gazdag, kifejezésmódjában és megoldásaiban is mint a Nero di Marte, de elmélyültebb, post jellegűbb a végeredmény. Fülessel, odafigyeléssel az igazi.
Szerintem a társaság jóindulatúbb ezzel, mint amennyit érdemel.
Én voltam ugye az, aki felröffent a svéd acél dömping miatt. Szeretném javasolni, hogy ezen minőség alatt akkor ne tessék ajánlani. Mert ezt így kell csinálni. ÍGY! Jó szokásomhoz híven hagyományőrzésre nem adok többet nyolcnál, de mindenki vegye úgy, hogy akkor ez most a maximum. Stílusesszencia.
Azért ez nem egy Suffocation, pláne nem egy Ulcerate, amire itt hivatkoztok páran. Vannak valóban jó ötletek. The Ephemeral Equation példának okáért karakteres, de vannak sablonos és érdektelen tételek is. Van kínálat bőven és hallva az Ulcerate pár beharangozó tételét bőőőőőven van jobb is!
Közel sem olyan rossz, mint ahogy azt itt felvezetik páran. Hangulat és alkalom kell hozzá ez vitán felüli, de inkább ez a fajta révedés, mint pl az Eye of Solitude semmibe veszése és érdektelensége.
Sose szólt hozzám, szerintem már sose fog.
Azt tudni kell, hogy én a heavytől, mint stílustól szabályosan rosszul vagyok. Kb mint a musicaltől. Ez a hozzáerőszakolt "sötétség", meg inkább hat bájosnak, mint hatásosnak. Nem baj, így legalább teljes a képzavar.
Látom magam előtt a virágos réten boldogan nyargaló rózsaszín unikornisokat, ahogy mosolygós lepkékkel és katicákkal kergetőznek, majd a végén szivárványt pukkant minden kis mitikus lényecske és beborít mindent és mindenkit a dicsőséges szeretet.
Az előzőt én ajánlottam, mert szerettem hibái ellenére is. Ezzel még birkózok, de eddig sekélyesnek érzem és elművészkedettnek. Jó, mondjuk ki: lapos.
Már nem is hiányzik annyira az Opeth...ez megtalált magának.
Zseniális hangulattal indul az Eco I, majd 3 perc után valaki kiengedi az ólból a malacot és a dob mögé ültet egy epilepsziást roham közben...majd jön a művészkedés. De összességében hallgatható, ha nincs más.
Én semmi extrát nem hallottam itt, csak sablonokat, azt is átlagos kivitelben. A heavy metalos részek miatt pedig még jobban tetszik az Agatus...
Sötét, agresszív, brutális, de bármennyire szeretem az ilyen gombócot, egy idő után egyre nehezebb lenyelni.
Szerintem ez egy hibátlan durvulat, pedig ez nem igazán az én műfajom. Kicsit sok háromnegyed órában, de másba nem tudok belekötni.
Nem rossz ez hangulatzenének, de azon nem tud túllépni. Egyébként ez egy újabb példája a pofás borítótervek elpazarlásának.
Szokásos Asphyx minőség, se több, se kevesebb. A hangzás számomra most is bántóan steril.
Lásd kritika
Szeretem én a pátoszt és a mágiát, de erről a fajtáról csak a legkellemetlenebb pillanatokban diszfunkcionáló záróizmok eredménye jut eszembe.
A Canto III sokkal jobb volt, itt hosszú percekig nem történik az égvilágon semmi.
Erős keresztmetszete a banda a Mastodonnak és a "középkorszakos"" Opeth-nek. Ez szép és jó, azonban a végelszámolásban erősen közrejátszik, hogy van egy Mastodon és van egy Opeth is... Nélkülük lehet ez a lemez 10 pötty lenne, miattuk maximum 8, hiszen bár fugázgatnak a repedésekbe, még is csak lerakott úton haladnak.
Az olasz nyelvvel nekem más bajom van. A hangzása passzol a black metalhoz, egyáltalán nem böki a fülem. Ellenben én bizony szeretem érteni a szövegeket, amiket sokszor elolvasok, de minimum angol esetében hegyes füllel figyelek. Ennek hiánya csökkenti az élvezeti faktort. Zeneileg okés.
Nagyon jól indul, sokszor beugrik a The 3rd Attempt is, aztán valahogy nem tudja tartani a színvonalat. No azért így is teljesen korrekt hallgatgatni való, de a kiemelkedés csak egy levegővételre volt elég a srácoknak. Remélem, hogy a jövőben nagyobbat ugranak és ki tudnak kapaszkodni a tengerből, mert van benne potenciál. Most hét.
Talán az első 3 szám szórakoztatott, aztán amikor egyszer csak nagyon Dismember akart lenni, akkor felhúztam a szemöldököm, majd a tiszta éneknél összeráncoltam. A végére már teljesen identitás vesztetté válik a lemez, ami összességében is eléggé középszerű. Ilyen az amikor profi produkciós munkával szépen elkendőzötté válik egy alapvetően ötlettelen és felesleges bagázs.
Alapvetően nagyon szűk az a rés, amin nálam az ilyen jellegű bandák átférnek. Valahogy én ezt egy olyan patikamérlegen kimért keverékben tudom csak élvezni és fogyasztani, amin egy bizonyos adagban keveredik a technikás őrültség, a megfelelő hangzás és a zeneiség is. Az UR hozza ezt az egyveleget.
Az utóbbi években zsigeri undort érzek a post-metallal kapcsolatban. Repetitív, ötlettelen, arctalan, fénymásolt, sehova ki nem lyukadó, érdektelen, céltalan, jelentés nélküli kópia a 99%. Ahogy ez a lemez is indul ezzel a reverbes, vagy delay-es pengetgetéssel, majd persze jön a betorzulás, majd a nagy elszállás... és újra és újra és újra ugyan ez a séma minden számban. Úúúristen de rohadt kiszámítható és unalmas. Jó, persze, lehetne a zenét, a keverést, a szerkezetet pontozni, de nem akarom, csak szabadulni a fojtogató undortól...
Furcsa, de én speciel pont kurva nagy kilengéseket élek meg az Asphyx lemezeivel kapcsolatban, ami totálisan vicces a teljesen tradícionális, szűk keretek közé szabott zenéjük ismeretében-. Az On The Wings tetszett, a Death... lemezük számomra hallgathatatlan volt, már csak az orbitális dob elbaszás miatt is, amit bent hagytak a nyitó dalban. A Deathammer elment mellettem, a friss mű viszont beleégett a lejátszóba. Egyébként ha már Asphyx, akkor nekem a mai napig Bob Bagchus és Eric Daniels ex tagok által összehozott Soulburn (ami egy kicsit skizofrén dolog, mivel nagyjából 2000-ig a Soulburn volt az Asphyx) debütlemeze a nonpluszultra ebben a mocsok nyers és minimalista közegben. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak össze az idei lemezükön!
Mivel én simán és gyakran hallgatok tradícionálisabb heavy bandákat is, így nem érzem azt, hogy hú de nagyon vártam volna erre a kiadványra. Szerintem ebben a közegben inkább az a bája ennek a lemeznek, hogy lehet úgy heavy metalt hallgatni, hogy ne érezze magát szégyenben a pokol legmélyebb bugyraiban élő metállat sem. Nem igaz? :) Egyébként például a Jag Panzer - Thane To The Throne lemeze iszonyat sötét, iszonyat komplex, szikár és heavy. Számomra ha ilyen jelzők kerülnek elő heavy (közeli) lemezzel kapcsolatban, akkor az említett anyag az etalon és mérce.
Majdnem 9 pont. De csak majdnem. Sajnos a szöveg miatt le kellett vonnom 7-et, 1-et pedig a pergőhangzás nyelt el. Minden más rendben van.
Nem akarom túlmagyarázni, vagy túl elemezgetni. Nagyon nem szeretem a funeral doom vonalat, de ez a lemez azon kevés hangulataim egyikében csípett el, amikor jól esett. Lehet bármelyik másik ugyan így esett volna most, szóval a pontom inkább a pillanat élményének szól, a valós értékeket szakértsék meg a stílus szakértői (mondjuk a Loss tiszta énekes szakasza bármikor magas pontot kapna tőlem).
Az egyértelmű Mastodon párhuzam mellett, nekem a Menace (a Mitch Harris-féle) is beugrott, mialatt hallgattam. Főleg vokál terén. A Voice of the Void erős, fogós témákkal megtöltött metal lemez. Az utóbbi körök egyik nagy meglepetése, csemegéje.
Nem jött át, nem működik. Nem vált ki érzést. Ez van.
A Succubus Slut és a Van Helsing Must Die kimondottan erős dalok, és van még néhány ilyen, de elég hullámzó a teljesítmény dalszerzés terén. A The Nameless... és az Athena... például nagyon szürkének tűnik. A külcsin nem tetszik, de a lemez azért megállja a helyét.
Ha minden dal annyira erős lenne, mint a Perish, akkor 10 pontos lemezről beszélnénk. De a Thousand Suns Will Rise és az Empty Grave is teljes mértékben kimagasló. Az olyanok, mint a Revenge in the Afterlife azonban eléggé középszerű. Az Edge of Sanity feldolgozás felesleges, de a lemez összességében sokkal többet mond, mint jó néhány svéd death metal lemez.
A korrektnek ítélt lemezeken felülkerekedik. Tudnak fogós témákat írni. Nem egy Origin, de mindenképpen figyelemre méltó.
Megadtam a módját, ahogy szoktam, hagytam, hogy hasson, de néhány részletet leszámítva nem hatott (meg). A női suttogás kimondottan kizökkentett.
Ha old-school death metalról van szó, nálam az Asphyx-nak biztosan az első helyen a helye. Minden dal erős a lemezen, pedig előzetesben a címadó nekem kevésnek tűnt, itt azonban tökéletesen illeszkedik és kiegészít. Egyszerűen imádom a súlyos hangzásukat, a remek témáikat, Martin Van Drunen pedig az egyik kedvencem (ha nem A kedvencem, mert más hirtelen nem jut eszembe, aki jobb lenne nála - Chuckot nem számítom ide!) a műfajban. Egy-egy dalban olyan Slayeres riffel rukkoltak elő, hogy még Kerry Kingék is csak fénykorukban írtak ilyeneket (pl. Wildland Fire!!!) Remegett a kezem a 10-en, de még gondolkodom rajta. UPDATE: Gondolkodtam. Ez itt "A" kategóriás, csúcsminőségű, minden elemében bivalyerős death metal lemez. Rengetegszer meghallgattam már. Nincs kétely!
Jólesett. Egész jó kis anyag. Az énekkel sincs sok bajom, csak itt-ott érzem gyengébbnek (akkor, mondjuk, hallatszik is rendesen), de nagyjából rendben van ez.
Hát, ez egy gyönyör...!
Igyekeztem beleélni magam, nagyon lelkes is voltam, amikor kijöttek az előzetesek, de rájöttem, hogy hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy sikerült. Érdekes, azt sem mondhatom, hogy nem tetszett. Illetve, értem én, hogyan kell ehhez hozzáállni... de Krissnek igazat kell adnom, a Quercus jó példa arra, hogyan kell a funeral doomot izgalmasan és egyedien játszani. Ennek ellenére nem rossz ez.
Szerintem sok érdekeset ez a lemez nem mutat fel, pl. az első Ihsahn szólólemez hellyel-közzel ezt a zenei világot már 10 éve is sokkal egyedibben és kreatívabban tudta...
Lehet hogy már most beveszem a csapatot a számomra legjobb avant-garde/experimental black zenekarok szűk körébe, majd elválik legközelebb. Annyira óriási dolgokat MÉG nem mutatnak amitől mattok kapnék, de nagyon jó.
Erről érdekes lenne pl. kritikát írni, mert se pró, se kontra nem lehetne semmit megjegyezni a lemez kapcsán...
Szeretem az ilyesmit, ez is elszórakoztatott. Persze holnap lesz másik majd' ugyanilyen, szóval csereszabatos az anyag.
Szerintem lett volna nemrég olyan hangpróba, ahol ezt a lemezt teleszórtuk/teleszórtátok volna az 1 és 4 közötti intervallumba eső pontokkal, úgyhogy ezer és egy kérdőjel van most itt a fejem felett a kilenceseket látva... Nálam csak épphogy átviszi a lécet.
Összességében valahogy lapos, üres, unalmas andalgásnak tűnik az egész...
Sima 10-es. Ez, és a 2012-es Deathhammer nekem még jobban is tetszik mint a 90-es évek eleji anyagaik!
Számomra ez a lemez olyasmi, mint a gótikus korszakában hempergőző Rotting Christ (A Dead Poem, Sleep of the Angels...), ami ugyan szép emlék, de az Agatus megítéléséhez oly sokat hozzá nem ad! Abban pedig egyetértek, hogy egy jó vaskos, sötét heavy metal lemez az nagyon nem ilyen. :)
Zisgerből nem utasítom én el az ilyesmit, de itt valami borzasztó arányérzéknek lehettünk fültanúi...
Ezekkel a hiperunalmas doom metal anyagokkal meglepően kesztyűs kézzel tetszenek bánni...
Nagyon király post elemekkel tűzdelt sötét muzsika, köszi az ajánlónak sokat fog pörögni.
A Costin Chioreanu által készített videoklip remekül sikerült, zenében még van hova fejlődni főleg, ha egyáltalán lesz folytatása egy képregény sorozat ihlette projektnek.
Átlagos most a mostanában itt megjelent hasonló bandák, ha ilyen zenét akarok hallgatni akkor nem rájuk fog esni a választásom.
Jó kis technikás brutal death olyan bandák elemeivel kitömve, mint például a Suffocation és az Ulcerate. Update: Adok rá +1-et eléggé beragadt a lejátszómba.
Az idő is elég álmosító...
Elő fog kerülni még biztos, de pár hallgatás után egyenlőre ennyi vannak rajta fogós számok, de a színvonal szerintem nem egységes végig a lemezen.
Bevallom nem vagyok egy nagy heavy metal fan, de ez a darkos blackes elegy nagyon elnyerte a tetszésemet.
Zeneileg szódával még talán elment volna, de az énekes...pfff hagyjuk
Nálam idén funeral doomban mindent visz a Quercus lemeze, ez ahhoz képes unalombomba.
Szépen összerakták, profi az egész, újrahallgatási ingert számomra nem generál.
Zenei része összetett és tetszetős, az olasz nyelv használata jól illik a képbe. Nem tetszik az ének stílusa, hosszú távon próbára teszi az ember türelmét.
Ezek a srácok az egyetemen a norvég black metal szakon végeztek. A tantárgyak között szerepelt az összes stílus irányzat, amit jól megtanultak és sikeres vizsgát tettek belőle. Laza és görcsmentes.
Akartam ajánlani, de felmerült itt, hogy sok lesz a svédes jóból, így nem tettem meg, pedig van még 3-4 hasonszőrű banda kilistázva nálam :) Sokszor lepörgettem az utóbbi hetekben, csak stílus fanoknak javaslom!
Nálam is van egy határ, amin túl már nem bírom befogadni a technikázásból adódó tördeléseket, váltásokat meg villantásokat. Ez a cucc nem sokkal, de lefékezett azon határ előtt, megvan benne a kellő lendület, jobbnál jobb gitár témákat és szólókat hallok! Deadborn - Stigma Eternal albumánál viszont még nem találtam jobbat ebben a stílusban.
Most nem ragadott magával a hangulata.
Régi kedvencem a banda. A hangzásuk sajátos, most is pusztító és MvD hangja mit sem vesztett erejéből és jellegzetességéből. De sosem írtak számomra tökéletes lemezt, mert szerintem a lassabb részek között mindig akadt töltelék, jellegtelen ötlet.
Régóta vártam egy ilyen keményebb zenében gyökerező heavy metal jellegű lemezt, ahol nincsen nyávogós ének. Pontszám képlékeny, mert eddig csak 2x tudtam meghallgatni.
Az Eltiport Birodalom mélyén megalakult Szövetség megtisztítja a Fekete erdőt a gonosz elnyomóktól és vissza állítja a nyomorba döntött Síkságok hírnevét. A végső csatában a Domb lábánál megsemmisítő vereséget szenved a Démon és csatlósainak serege!
Az album első három percét nagyon nehéz túlélni. Ezt a funeral ágazatot lehet ennél "izgalmasabban" is prezentálni, sajnos itt sok-sok másodperc a semmivel telik el....
Az előző lemez szerintem is jobb volt.
Egyszer majd akár valami emlékezetesre is képesek lehetnek, most még nem sikerült...
Én ezeket a svéd death metal lemezeket már egyáltalán nem tudom megkülönböztetni egymástól, ez pont olyan, mint a másik több ezer, mindenféle sajátos vonás nélküli stíluslemez.
Általában nem kedvelem túlzottan az ilyet, de ez bizony nagyon állat lett, nincs szanaszét tördelve, technikázva, egészséges az egyensúly a technika és a sötét hangulat között.
Hosszú és unalmas.
Az öregekre még lehet számítani. :-)
Ha ehelyett az erőtlen motyogás helyett egy erős, karakteres ének lenne, akár még élvezetes is lehetne, így sajnos nem az.
Borzasztó.
Jó ez, bár kiemelkedőnek én sem nevezném.
Ettől az összevissza játszástól elment a kedvem. A tiszta ének valami fergetegesen rossz. Kerülöm az efféle zenéket. Semmiképpen nem szeretnék ilyet hallani.
Ez a gyors kalapálás valahogy nem nagyon illet a zene egészéhez számomra. Időnként tetszett a hangulata, de a gyors részek ebben a zenében kissé zavartak. Közepesnek elmegy.
Egyszer meghallgatni valóban nem rossz, de elég semmitmondó az egész.
Nálam az ilyen zene napestig szólhat mert megnyugtat. Stílusában elég jónak tűnik, úgyhogy kifejezetten tetszett.
Ez meg miféle langyos csörömpölés volt. Nem érdekel a profizmus. Szarom le, hogy értenek a hangszereikhez.
Én nem hallgatok sok ilyet, de ez egy jó lemez. Az utolsó szám kissé unalmas, de ha azt nem nézem egészen pofás.
Mi más lehetne a pontszám egy régi ismerősnek(Martin van Drunen) ha még a számok is jók. Legjobb lemeze Consuming Impulse vagy a the rack. Atomjó.
Nem is akart ez egy Aces High lenni. Hanem egy hangulatos, régi értékekből táplálkozó jó számokat felmutató jó lemeznek lenni. Gyenge ének hol? Ehhez ez illik. Kellet volna fejhangú nyavajgás? Minimál ének, jó témák, jó hangulat. Ez mind megvan.
Csak nem az almaszószról énekelnek. Nem szeretem ezt. Vigye akinek kell.
Végre egy jó nyomasztó funeral doom lemezt adtak ki. Kigyomlálták az előző lemezek kissé "vidámabb" és gyorsabb részeit. Az énekhang is javult, úgyhogy így nekem már tökéletes lett.
Csak nagyon nyomokban érzem opethesnek. Nem nyert meg.
Jól indult, de a végét nagyon vártam.
"Egyszer hallgatós, akkor kellemes" zene.
Ismert, kipróbált muzsikusok örömzenélnek itt. Az irány skandináv death, a precizitás németes. Akinek ez mond valamit, az bátran vetődhet rájuk. (Amíg nincs új Evocation, addig pöröghet)
Szerintem ez jó! (Az másik tészta, hogy szeretem, ha több emlékezetes dolog van benne. Valami olyan, amire nemcsak felkapom a fejem, hanem újra is akarom miatta hallgatni.)
Tetszett először. Másodjára azt hittem, hogy péntek estére jó lesz megviselt idegeimnek. Tévedtem, hamar kiraktam a lejátszóból...Talán harmadszorra igazságot tudnék szolgáltatni, de erre már nem lesz időm.
Akarom, hogy jó legyen, akarom....
Ez jófajta heavy metal gyenge énekkel. Mégis van benne valami, amitől újra és újra elő kell vennem. Erősek ezek a dalok, akár egy Maiden lemezre is ráférnének....
Úúúúúristen! Ez annyira stílusidegen, hogy csak belehallgatni voltam képes...
Lapos és üres a korábbi lemezekhez képest. Szerintem maradékötletek reaktiválása történt.
Zseniális album, az elejétől a végéig. Pont 2 napja akadtam rá, azóta már lement párszor.
Alig találtam értékelhető momentumokat az albumban. Őszintén szólva egyre jobban kezdek ráunni ezekre a post-szenvedésekre, ez is hihetetlen unalmas volt.
Bár semmi újító, extra dolgot nem művel ez a "trve Norwegian black metal" banda, amit csinálnak azt jól és élvezhetően teszik, végig lekötött az album.
Nem tartozik a kedvenceim közé ez a stílus, de meglepően jól fogadtam már első körben is az albumot (másodjára pörgetem éppen). Brutális hangulat, kurva jó riffekkel.
Pont az a bajom, mint a legtöbb brutal/technical death bandával, hogy egy-két szám erejéig nagyon bejön, de hosszabb távon számomra unalmas és élvezhetetlen. A Wormed volt pár hangpróbával ezelőtt nálam hasonló helyzetben, mondjuk azóta elő-elő vettem a legutolsó albumukat, de egyben még sosem pörgött le, és valószínűleg ez sem fog.
Újabb post-révedezés, de legalább a hallgathatóbb fajtából. Bár valóban repetitív, mondjuk egy éjszakai, hosszabb kocsiútra számomra ideális zene lenne. Mondjuk ez a minimál beleéléssel történő "narrálás" és "szövegbetétek" teljesen feleslegesek voltak.
Zeneileg jó, a szövegek jók, a vokál nekem kissé fura, de megszokható... de összességében nem mondanám egy kiemelkedő albumnak.
Érdekes, érdekes, de nem rossz. Még barátkozok vele. Van egy különleges hangulata az albumnak.
Kicsit agyoncizelláltnak érzem, illetve a keveréssel sem vagyok kibékülve, de ettől függetlenül az utóbbi évek legjobb power anyaga. Látszik a svéd srácokon, mennyire élvezetből csinálják az egészet, kezdve a jelmezektől egészen a világ/karakterismertetős lore-os videókig. Ha már a Rhapsody of Fire kezd végleg darabjaira hullani, jó, hogy van egy biztos utánpótlás.
Középszerű...nél azért jobb. Tipikus funeral doom anyag, ha szereti az ember az ilyet, akkor ez hozza az elvárhatót.
Nem találták fel a spanyolviaszt, de a meglévő stíluselemeket olyan mesterien egyesítik és használják fel, hogy leesett tőle az állam. Ez az a lemez volt, amire első hallgatásra rákattantam, és nálam ez nagyon ritka dolog. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy egy fiatal zenekarról van szó, akik még csak a második stúdióalbumnál járnak, ez több, mint dicséretes teljesítmény. Kinek kell az új Opeth, amikor itt van helyette ez?
A vokál tetszett, viszont a zenei rész nagyon gyenge. Nem üt elég nagyot, nem elég innovatív. Az olasz nyelvvel amúgy sem tudok mit kezdeni. Számomra ennek most ennyi volt az élvezeti értéke.
Steril vicckategóriás black metal(szerűség). Meg mi már ez az idétlen, nem is ideillő borító?! Egyedül az Invocation klipje tetszett.
Unom már ezeket a tizenkettő-egy tucat svéd halálbrigádokat. Rosszat mondani nem tudnék róluk azon kívül, hogy sablonosak, de engem már - éppen ezért - egyáltalán nem kötnek le. Főleg, hogy szinte minden körre jut egy-két ilyen. Ez egy szigorú hetes.
Ennek a stílusirányzatnak kétféle kimenetele lehet nálam: vagy nagyon nem tetszik, vagy nagyon tetszik. Itt szerencsére az utóbbiról van szó. Tucatcikk, de jó értelemben véve. Csak a hossza miatt nem kap magasabb pontszámot, ebből fél óra bőven elég lett volna.
A nagyon sokadik, sehová ki nem lyukadó post-rock andalgás. Hangulatos, és van egyfajta szépsége is, de elég unalmas (ez úgy általában a post-rockról elmondható). Pesti utcákon történő éjszakai bolyongások alá, vagy egy hosszabb vonatútra, inszomnia ellen működhet, egyébként engem nem szórakoztat.
Ez a fajta muzsika számomra olyan, mint reggelire a tükörtojás szalonnával. Sosem lesz a kedvencem, de megunni sem fogom. Egy idő után pedig megköveteli, hogy elfogyasszak belőle egy adagot.
Ez jobb lenne, ha nem erőltetik bele a black metalos részeket. Nagyon nem passzol össze a kettő. Kár érte.
Nem értem, mi ez a tömény fanyalgás a többiek részéről. Robot Unicorn Attack alá ideális aláfestés szerintem. De ha valaki csinálna egy power metal musicalt a My Little Pony-ból, na ahhoz se lenne utolsó XD
Na itt meg pont az ellenkezőjét tapasztaltam, mint a Simulacronál. Erős és hangulatos zenei rész, röhejes vokál... ami nekem eléggé Chris Barnest juttatta eszembe a TOTM korszakból, csak lelassítva. Amikor viszont énekelt, az nem volt rossz. Talán többet is érdemelne, de mikor annyival jobb funeral bandák vannak odakinnt...?
Meghallgattam, jó is, de nagyon nem az én világom.
Azért leszögezhető, hogy ez nagyon messze van a trú norvég black cuccoktól, inkább valami heavy-black-death keverék, de annak jó.
Egyet kell értsek, teljesen jó
Nekem a Deathhammer is nagy kedvenc volt, de ez még erősebb.
Ez meglepett rendesen. Valamikor a 2000-es években sokat hallgattam a bemutatkozó Dawn Of Martyrdom lemezt. Az ilyen tipikusan görögös black metal szerűség volt. Én szeretem a heavy metalt mértékkel, de ez valahogy nagyon erőtlen, fura valami, igazából nem élveztem túlzottan.
Kimaxolták a srácok a giccshalmozást rendesen. Vonzódásom a fantasy metalhoz nyilván a fantasy regények/bigyók iránti vonzódásomhoz köthető. Legfrissebb hobbim, hogy esténként fantasy figurákat festek ki, ez tökéletes aláfestő zene. Nyilván utolsó lesz, de ilyen szélsőséges produktum esetén ez teljesen érthető :)
Lement kétszer, de engem eltalált a hangulata. Szerintem direkt mentek most ilyen pusztulat monoton irányba.
Marha nagy adathalmaz, nemsokára elválik, van-e értelme tovább agyalnom rajta. Lejátszón a helye, és irány a város. [...] A fülessel újrahallgatás rátett egy pontot, viszont az In Mourning ugyanebben a műfajban jobban tetszik. Ahhoz kell mérjem.
A Perish tetszett, mert ott eszükbe jutott, hogy léteznek hangnemek is.
Irtó profi, ötletes és zenei, kár, hogy mindemellett rohadt idegesítő is.
A műfaj nagy rajongója vagyok, így azzal szemben különösen kritikus is. Itt a legtöbb dalban van valami többlet, valami érdekes, egyedi megoldás, viszont ezek a megoldások csak pillanatokra bukkannak a felszín fölé. Ezt leszámítva sajnos egy többnyire kissé unalmas, bár nem rossz post rockot hallok.
Az ötlet nagyon jó, a gond a megvalósítással van. Mintha a Maident gyúrták volna össze a Bathory-val.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 323. 324. 325. 326. 327. 328. 329. 330. ... 502. Horizontális nézet

2016. október 29.

  Asphyx - Incoming Death
farrrkas
Demonbreed - Where Gods Come to Die
viribusunitis
Anciients - Voice Of The Void
ZeroVoid
Agatus - The Eternalist
boymester
Unfathomable Ruination - Finitude
Kriss
Sons of Balaur - Tenebris Deos
McFrost1977
Simulacro - Echi Dall'Abisso
BlackZone
Eye of Solitude - Cenotaph
Sekhet_Hetep
Lost ín Kiev - Nuit noire
banya07
Twilight Force - Heroes of Mighty Magic
mike666
   
  1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.  
banya07 8.5 7.5 8.5 5 5 7 6 5 10 2 6.5 banya07
BlackZone 7 8 8.5 5 6.5 6 9 6 7.5 2 6.6 BlackZone
boymester 8 7 9 9.5 9 6.5 6 6 5 3 6.9 boymester
emp 9 5 8 7 9 7 7.5 8 2 1 6.4 emp
farrrkas 10 8.5 9 7.5 8 7 6 7 6 2 7.1 farrrkas
insomnium 10 8.5 5 6 5 5.5 8.5 4 4 2 5.9 insomnium
Kriss 7 7 7 9 9 7 9 5 4 3 6.7 Kriss
McFrost1977 9 10 6.5 9 9 8 7.5 6 5 7 7.7 McFrost1977
Pistike66 9 5 7 6 9 7 9 8 4 1 6.5 Pistike66
Sekhet_Hetep 10 9 2 10 4 6 5 10 9 1 6.6 Sekhet Hetep
viribusunitis 7.5 9 7 8.5 7.5 7 7 7 7.5 3 7.1 viribusunitis
Weide 7 8 10 6.5 5 8 2 6.5 4 8.5 6.6 Weide
ZeroVoid 8 7 10 6.5 8 4.5 4 6 5 6 6.5 ZeroVoid
mike666 10   6 5 9 8   8   9 7.9 mike666
Nagaarum   5 9 7.5 6       7   6.9 Nagaarum
  8.5 7.7 7.5 7.3 7.2 6.7 6.7 6.5 5.6 3.2 6.7  
Asphyx - Incoming Death Demonbreed - Where Gods Come to Die Anciients - Voice Of The Void Agatus - The Eternalist Unfathomable Ruination - Finitude Sons of Balaur - Tenebris Deos Simulacro - Echi Dall'Abisso Eye of Solitude - Cenotaph Lost ín Kiev - Nuit noire Twilight Force - Heroes of Mighty Magic    
mike666 2016. október 27., csütörtök, 16:40
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 487
Válasz emp üzenetére:

Ebben a tekintetben a lemezzel kapcsolatos érzéseimen semmit sem változtat az a tény, hogy még más dalát is sikerült nekik eljátszaniuk.


Ez nem is volt célom, egyszerűen rávilágítottam a tiszta éneklés okára egy kis plusz információval :-)
emp 2016. október 27., csütörtök, 12:04
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Ja, értem. Akkor az igazából nincs is a lemezen, vagy azt nem is ők tolják, vagy azt nem kell komolyan venni? :-) Egyébként az utolsó dalban is van tiszta ének, de lehet az is valaki másnak a dala, vagy véletlen történt meg. Szóval attól függetlenül, hogy EoS dal, a lemez összképének a része. Ez a banda így gondolta összerakni ezt az anyagot. Ebben a tekintetben a lemezzel kapcsolatos érzéseimen semmit sem változtat az a tény, hogy még más dalát is sikerült nekik eljátszaniuk.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
mike666 2016. október 27., csütörtök, 11:33
mike666
Csatlakozott:
2009. május 19.
Hozzászólások: 487
Emp, a tiszta énekes dal a Demonbreeden egy Edge of Sanity feldolgozás és az eredeti is tiszta éneket tartalmaz. Az más kérdés, hogy van-e értelme úgy feldolgozni valamit, hogy hangról-hangra szinte ugyanolyan a felvétel, mint az eredeti. 8-S


9000Sanyi 2016. október 24., hétfő, 11:48
9000Sanyi
Csatlakozott:
2005. március 17.
Hozzászólások: 1764
Válasz Kriss üzenetére:

Megint találtam ajánlani való EP-t:



Köszönjük az ajánlatot!
--
9000Sanyi
Kriss 2016. október 24., hétfő, 11:45
Kriss
Csatlakozott:
2015. május 17.
Hozzászólások: 361
Megint találtam ajánlani való EP-t:

Dina Ivory 2016. október 22., szombat, 19:22
Dina Ivory
Csatlakozott:
2015. augusztus 6.
Hozzászólások: 1312
Válasz boymester üzenetére:



Megláttam a jó öreg hokimaszkot és már pörgött is:)



Jajaja (knifed) :-D
boymester 2016. október 22., szombat, 16:26
boymester
Csatlakozott:
2011. január 24.
Hozzászólások: 3983
Válasz Dina Ivory üzenetére:




Kösz a listát,sokat ismerek,de sokat nem láttam.
Küldök egy dalt ez az egyik kedvencebb filmbetétdalom horortémában:D Most kérlek ne érdekeljen ,hogy glam -hajmetál vonulat,kva jó a klipje is... Alice Cooper - Constrictor albumán szerepel(nekem megvan Cd-n)




Megláttam a jó öreg hokimaszkot és már pörgött is:)
--
Youtube csatorna
emp 2016. október 22., szombat, 16:13
emp
Csatlakozott:
2007. december 17.
Hozzászólások: 2497
Válasz nascence üzenetére:



Hogyne lehetne más véleményed ;-) ! Azért jutott eszembe az akkori Opeth-tel kapcsolatos véleményed, mert pár hete éppen az akkori hangpróba lemezein újra megakadt a szemem, és ezért végigolvastam az akkori véleményezéseket.

Én mostanában egyre többször kapom magamat azon, hogy amikor újra belehallgatok a korábbi hangpróbákon az általam egekig magasztalt zenékbe....egyszerűen értetlenük állok az akkor adott pontszámom és véleményem felett. =]



Egyébként ha már felhoztad, elővettem azt a lemezüket és két alapvető különbséget vettem észre a mostanihoz képest. Az egyik, ,hogy a friss lemezen a torzított gitár valamelyest harapósabban, metalosabban szól. A másik, hogy az extrém vokál anno egy sokkal inkább károgás közeli, magas tónusú valami volt, ellenben most pincemély, Ackerfeldt-et majdnem egy az egyben hozó klasszikus hörgés hallható, ami sokat nyomott a latban. Ezen változások okán a friss lemez már valóban tartalmaz számomra is Opeth-es hangulatokat, összességében még is alapvető párhuzamnak a Mastodont érzem velük kapcsolatban.
--
Tiszta hülye, aki nem normális!
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.067 seconds to render