Király!
Határozottan jó úton jár ismét a csapat. Kár, hogy a "Scorpion flower" című szám minőségét nem sikerült tartani az albumon, mert akkor járna a 10 pont.
A folkosabb számok nem rosszak, de én valahogy nem tudok jobban lelkesedni ezért az albumért.
Moonsorrow ide vagy oda ez bizony kurva gyenge. Úgy látom végleg rászoktak a fél órás számokra, ami egy vicc, ahogyan a feldolgozások is azok.
Hű de nagyon művészi. (Szeretne lenni.)
Bizony én is gondolkodtam rajta, hogy ezt kellene ajánlani, mert nagyon megfogott a nagykanizsai csapat bemutatkozó albuma. Mind a dalok, mind a hangzás nagyon profi. A hasonló stílusban megjelenő külföldi albumok legtöbbjét simán alázza!
Fémforgács METAL Site :|
Köszönjük Emese! :|
Gyengécske
Az eddigi legjobb Dalriada album. Külön kiemelném a Hazatérés című dalt nagyon ott van a szeren.
Nos a Moonsorrow nekem nagyon nagy kedvencem de ez egy teljesen felesleges kiadvány nem is értem mit akartak ezzel.
Nekem is a Blackwater Park az etalon de ez sincs messze a tökéletestől.
Kellemes meglepetés!
Sajnos kicsit hosszú lett de amúgy rendben van.
Mint ahogy utóbb megtudtam, mindössze egy ember áll az egész 'zenekar' mögött, kéretik úgy értékelni a cuccot! :o)) Ennek fényében elképesztő, hogy egy ennyire összetett zenét kapunk, minden ízében profi, ám mivel a számok elég hosszúak, nem egyszerű fülelnivalók. Ettől függetlenül jófajta fúziós death/black metal.
Szerintem egyértelműen a legjobb újkori Moonspellel van dolgunk, nálam nagyon betalált. Különösen a Spring of Rage és a Hers is the Twillight tetszenek, van egy érdekes atmoszférájuk. A Wolfheart továbbra is elérhetetlen távolságokban, ám ez így több mint jó, és csak azért 9, mert van 1-2 laposabb szám is.
Egyre profibb lemezeket rak le a zenekar az asztalra, ennek ellenére viszont nagyjából az összkép évről évre változatlan.
Nagyjából én is úgy vagyok a dologgal, hogy minden, ami a Moonsorrow-tól jön, az eleve jó. Namost ez az EP, nem is tudom...kevésbé mesei és gyönyörködtető, mint a korábbi kiadványok, sokkal inkább lett black-es a maga szikár módján. Azzal együtt szerintem a két feldolgozás sem rossz (bár megjegyzem, inkább a Metallicának kéne Moonsorrowt játszania, semmint fordítva...)
Azt hiszem már rég volt ennyire erős hónap a nagy nevek megjelenése szempontjából...és akkor még ugye nem beszéltünk a Deicide-ről, a Kalmah-ról, Ihsahn-ról, Hollenthonról...Nade hogy egy kicsit essen szó az Opeth-ről is, egy kicsit csalódott voltam mikor a két számos kislemez dalait hallottam, akkor ugyanis még nem tudtam hogy az a két szám a Watershed gyengébb számai közé tartozik, a maradék 5 viszont mindenért kárpótolt. Új kedvenc nem lesz, mert az nálam a Blackwater Park, de ismét egy mesterművet kaptunk.
Jó bizony. A Vég Útján DEMO-hoz képest meg aztán pláne nagy fejlődés ment végbe.
Retró hangulatú prog-rock egy igazi őshüllőtől, nekem személy szerint tetszett valamennyire, de hogy van-e az ilyen albumoknak 2008-ban létjogosultságuk, abban már nem vagyok biztos. A hetes inkább a zenekar múltjának szól..
Progresszív és szimfónikus elemek - sőt ötletek - black/deathmetálban. Nem rossz!
Nálam az Irreligious után érdektelenné váltak, de ez az album valami kis vigaszt nyújt azért...
Majdnem zseniális. Az életmű legkiforrottabb darabja, Hogyan fogják ezt felülmúlni?
Van egyfajta sajátos kisugárzása a bandának. Most nem tudott elkapni. Pedig általában szeretem őket.
Progresszív és halálos! Zenei csemege ínyenceknek! *****
Sokat gondolkodtam azon, hogy ezt az albumot kéne ajánlani, aztán végülis nem ez lett. Ennek ellenére ez egy igazi kuriózum a honi pagan/black palettán. Nagyon, nagyon jó! Irány a nemzetközi szintér!
Minden tiszteletem a zenekaré, de nem nekem szólnak! Legszivesebben nem is pontoznám.
Hallhatóan határozott elképzelései vannak Vladonak a zenéről, s nem sajnálta belefektetni a munkát. A stílust kedvelők (azon belül is az időmilliomosok) próbálkozzzak a Gangrene-vel. Van hangulata, na.
Ez rendben van; tetszik. Kicsit jobban koncentráltak a portugál mesterek az egyes dalokra. Jobb lemez született, mint legutóbb.
Könnyfakasztóan szép történeteket regélnek a soproni bárdok. A zenei aláfestés szintén tökéletes. A 10 gyöngyszem közül a Hajnalpír tetszik a leginkább, főként kimunkált vokális megoldásai miatt.
A kevesebb néha több... ez most nagyon igaz.
Nem leszek rajongójuk...
Nyugis - elég gitárszegény - AOR (nem csak) a nyári napokra.
Az első három számnál még kicsit húztam a számat, de a Scorpion Flowertől hibátlan az anyag. (egyébként a Moonspell táborban fekete bárány vagyok, mert számomra akkor is a két legizgalmasabb albumuk a Sin/Pecado és a Butterfly FX hehe )
Kocsmarock és lakodalommetal csuhajj módra... Meghagyom másnak. Ha megérjük akkor találkozunk a következő album pontozásánál, ugy 8 hónap mulva.
Nagy meglepetésemre azt vettem észre, hogy a Moonsorrow egy tipikus "megosztó" zenekar. Van aki lelkesedik értük és már a korai anyagoktól kezdve követi őket (én ide tartozom). A másik tábor szerint meg egyszerűen semmien... Az EP (fél albumnyi) önálló számát ismét nagyon eltalálták a srácok. A feldolgozások hanyagolhatóak...
Kíváncsi voltam, hogy ki lesz az a bátor, aki beanjánlja a Watershedet. Na most én majd valamilyen formában, de egy hosszabb értekezésben szeretnék részletes véleményt nyilvánítani. Akár kritika, akár "társkritikaként". Nyilván nem én vagyok az egyedüli, aki mélyebben kivesézné az anyagot... Egyelőre annyit, hogy mint Opeth mérhetetlen nagy csalódás. Mint Mikael Akerfeldt ést Társai Magánprodukció, viszont igen csak kellemes anyag. Na de részletek a közeljövőben
Egész jó. A magyar Black színtéren pedig kiemelkedő anyag. A legerősebb két szerzeménynek én a Mors Tua Ero-t és az Among Graves-t érzem, de összességében is úgy érzem, hogy ez a Dark Funeral féle süvítő Black jobban áll a zenekarnak. Remélem ebbe az irányba lépnek el. A Charpatian Forest féle hangulat szinti számokat én nem nagyon kultiválom.
Jajj.Uhhh. Aúúú. Hát ezt nyugdíjas klubban kellene leadni. Vizsgálat előtt leszedálja az embert. Borzasztó karácsonyi dalok.
