Valamilyen okból kifolyólag későn talált rám a Tool, pedig meghallgattam a lemezeiket (csak nem elégszer). Az új anyagot 6-7-szer pörgettem le, de ez az ő esetükben kevés. Pár hónap múlva fog körvonalazódni, hogyan vélekedek valójában erről a gyönyörű műről, ami csak mostanában kezdte kibontani a szárnyait. Az első 3-4 hallgatás alatt azt éreztem, hogy iszonyúan jól megkomponáltak a dalok, fantasztikusan jó a hangzás, magas a nívó, de még vártam a varázst. A dalok okozta mágia kezd előtörni, és már több lúdbőrös élményen vagyok túl. Csodálattal hallgatom, hogy a hangok tiszta egyszerűsége mennyi mélységet hordoz, feleslegesek az agyonkomplikált megoldások, itt a hangoknak méltóságuk van... Még hallgatom, még tart a folyamat. Lehet ebből 10-es is hamarosan.
A sírból újabb bestia kelt életre, de sem a teátrális vokálstílus, sem a zene nem hagyott maradandó nyomot az én fejemben. És nem hat meg ez az ördögi rítussal felérő hangulat sem. A vége felé néhány "lakodalmas" dallam is becsúszott. Nagyon nem kellett volna!
Ráéreztek, hogyan kell old-schoolt játszani, hogy megfeleljenek a stílus minden követelményének, mást aligha tudnék mondani. Egy ilyen lemezről hosszú kritikát írni a legnehezebb, szinte nincs mit írni róla.
Elkapott minden egyes hangja. Ez az a hangulat, amely nélkül az őszt nem tudnám elképzelni. Csodás doom lemez tele nagyszerű dalokkal!
Egészen jó próbálkozásokkal állt elő a Nucleus, sőt, a death metalon belül is azzal a világgal foglalkozik, ami szerintem jelenleg is tud izgalmakat felmutatni. Lehet, hogy az Entity lemez nem rejt nagy ördöngösséget, de van benne kellő fifika és néhány jól eltalált, hangulatot fokozó téma.
Egy instrumentális anyagban éppen azt szeretem, ha nagyon határozottan elkapja azt az éjjeli, merengős hangulatot, amelyhez nem is kell semmilyen vokál. Még akkor is, ha metalról van szó. Volt már arra is példa, hogy nagyon megtetszett egy kimondottan keménykötésű instrumentális metal lemez is. Az Essence of Datum minőségi metal zenét tár elénk és valamennyire megragad egy bizonyos hangulatot, de nem annyira, hogy az ének által nyújtott dimenzió ne hiányozzon. Remek ötletek persze akadnak bőven itt, de kellene egy énekes, vagy még atmoszferikusabb irányba kellene elindulni.
Nem vagyok nagy fogyasztója ennek a dallamos, néhol egészen vidám melódiákkal operáló heavy metalos black metalnak. Mindenféle gombot megpróbáltak feltűzni a kabátjukra, de nekem hatásvadászatnak tűnik sok az itt sorakozó elemek közül. Még a szép(nek tűnő) rövid átvezetők, betétek is túlságosan tolakodóak, mint amikor valaki meg akarja mondani neked valamiről, hogy szép, nem pedig megmutatni, hogy te magad vond le a következtetést. Nem szimpatikus. A fogósságot viszont nem lehet elvitatni, akinek ezek a dallamok bejönnek, azok bele fognak tudni kapaszkodni. Számomra túlzottan egyértelmű és arcbamászó.
Az első két dal középszerűsége, semmitmondósága után a Kingdom of Darkness már felmutat valamit, és onnantól kezdve már több jól eltalált dallamra lehet felfigyelni, és az intenzitás ereje is növekszik (Severance). Az Eerie Constellationben is vannak ötletek, de a nívó azért hullámzó, keveredik a középszerrel. A 7-esben van némi jóindulat, de rossznak nem mondanám az anyagot. Valami puritán őszinteség megfogott benne. Ennek ellenére nem hiszem, hogy újra elő fogom venni.
Elmegy, de elég vérszegény.
Nagy jóindulattal bizalmat szavazok neki, mivel megvan benne az újrahallgatási faktor.
Aki ismeri a Toolt pontosan tudhatja, mire számíthat tőlük. Csodabogarak ők. Minden ízében profi kiadvány ez, de igazán sose tudtak hosszútávon lekötni. Az album eléggé maratoni terjedelmű, de hát a hosszú hallgatás után van mit mondani.
Ezért kár volt 23 év után visszatérni.
Amikor először hallottam ilyen recsegős-ropogós death metalt nagyon tetszett. No de századjára?
Többször át kell futni rajta, mire felfedi az értékeit, de nem érzem átütő albumnak.
Mocskos death metal. Kevesebb disszonanciával jobban tetszene.
Sok mindent zsúfoltak bele, ebbe a 40 percbe. Az ének hiánya nem zavart, mert elég tartalmas zenét kapunk, de személy szerint nekem kicsit sok volt a power metal. Azért érdemes belefülelni, mert jó ötletektől nem mentes a fehéroroszok műve.
Úgy érzem nem mindig tudták megragadni a középkori hangulatot, hanem néha elkalandozgattak. A borító figyelemfelkeltő, de a zenekar által prezentált melodikus heavy-black metal már kevésbé.
Ez a kiadvány inkább rajongoknak és gyűjtőknek ajánlott. Nálam a középszernél nem több. A nagylemez instrumentális kiadásának, pedig akkor van értelme, ha ezt a hangszeres teljesítmény alátámasztja. Ebben az esetben ezt nem érzem indokoltnak.
Korábban sem lelkesedtem értük és ez most is így van. Talán csak a pazar sound az, ami maradéktalanul tetszik.
A vékonyka sound alatt vannak jó ötletek is.
Öreg csókák vérátömlesztés utan. Nincs semmi újdonság, de nem is kell ide. Csak tekerd fel a hangerőt!
Nem tudnak hibázni......ebben az epikus doom közegben ma messze a legjobbak...
Az aránytalan hangzás sokat ront az összképen, pedig nem lenne ezzel semmi nagyobb baj.
Vannak műfajok, ahol jól megvagyok ének nélkül. Ez nem az! Kár, mert a hangszeres teljesítmény nagyon erős.
Különleges koncepció, korrekt dalok, közepes sound. Ebben is több a lehetőség! Adok még egy fél pontot.
Felesleges!
Igazából vártam, hogy benne legyen az új HP-ban. Csalódtam is, meg nem is az albumban. Én 13 év után kicsit ?tökösebet? anyagra számítottam nem egy, amolyan "filmzenei" anyagra. Persze itt vannak rendesen a szokásos beborulások, depressziós, transzcendentális elszállások, de szokszor bizony hiányoznak az olyan kaotikus beteg riffek, amelyek keményen kampót akasztanak a péniszembe és az álltal lógatnak fel. Számomra nem lett egy alapmű, még hallgatni kell még? de néha inkább idegesít.
A Holland gyilkoló gép azt hozza, ami tőle elvárt! Masszív sikálások, professzionális veszett tempók, húsdaráló feeling. Megszokott, de semmi új = old-school
Klasszikus ízek: bánat, nyomor, reménytelenség, ahogy az ilyen stílusú zenénél kell. Epikus bánat metal öröm ódákkal.
Rideg, mint egy krematórium, de mégis kifinomult és sokrétű zenei alapokból van felépítve. Éjsötét blackened massza, klasszikus heavy / thrash / power dallamok, agyasan technikás progresszív metal foltok, és finom szövésű avant-garde akusztika. Minden nagyon a helyén és ad egyfajta misztikus utaztó, elmerenegő, kalandozó hangulatot.
Hat, mint számomra minden TOOL lemez. Számomra ők a második Mastodon... Minőség van, de SZÁMOMRA élvezeti értéke nem túl meggyőző.
Kellemes régi sulis death metal, az elmúlt évek trendje szerint előadva. Minőség a stílus kedvelőinek, garantált csalódás az újdonságra vágyóknak.
Kiváló epikus doom metal, ami számomra teljes mértékben modern is.
Meglehetősen betalált, lásd kritika.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 398. 399. 400. 401. 402. 403. 404. 405. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2019. szeptember 14.
farrrkas Husky srppk viribusunitis Armand boymester ∑:
1.
Isole
Dystopia
9 8 7.5 9.5 9 9 8.5
2. Armand
Essence Of Datum
Spellcrying Machine
7 10 7.5 8 10   8.1
3. CarolusRex
Véhémence
Par le sang versé
6 9 7 8.5   10 7.6
4. farrrkas
Tool
Fear Inoculum
9 6 8 7 6.5 6 7.5
5. McFrost1977
Nucleus
Entity
7.5 4 7 7     6.4
6. viribusunitis
Burial Remains
Trinity of Deception
6 3 7 9.5 8 8 6.4
7. nascence
Abigor
Four Keys To A Foul Reich
7 3 5 6     5.3
8. Lew
Funeral Oration
Eliphas Love
5 5 4 6     5
∑:
7.1 6 6.6 7.7 8.4 8.3 6.8
Véhémence - Par Le Sang Versé (2019)
Kritika, boymester @ 2019. március 6., szerda, 19:40
Dawn Of Winter - Pray For Doom (2018)
Kritika, boymester @ 2018. november 6., kedd, 18:58
Below - Upon A Pale Horse (2017)
Kritika, boymester @ 2017. május 18., csütörtök, 20:20
Pÿlon - A Lament (2016)
Kritika, boymester @ 2017. február 7., kedd, 15:48
Condenados - The Tree of Death (2017)
Kritika, boymester @ 2017. január 17., kedd, 20:43
Litany - Pyres Of Lamentation (2016)
Kritika, boymester @ 2017. január 8., vasárnap, 13:12
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.023 seconds to render