Milyen fura, hogy manapság egy ilyen zene hat érdekességnek, és számít ritkaságnak. A vokálért annyira nem vagyok oda, de összességében ez egy kellemes múltidéző zene, amit a mai agyonpolírozott produkciók között jól esett hallgatni.
Kellemes hallgatnivaló, de nem érzek benne több pontot.
Elmondhatom, hogy ilyet is hallottam. A Tool-t sem hallgattam soha, és ezt sem fogom többé. Rosszat viszont nem tudok mondani rá.
Szerintem voltak empnek ettől már rosszabb ajánlatai is; na persze ezt nem dicséretnek szántam. Miután végigszenvedtem ezt a hihetetlenül művészi produkciót, úgy zúgott a fülem, mintha egy méhkaptárban vendégeskedtem volna pár órácskát.
Az a baj, hogy nekem ezek a zenék mind egyformák. Most sem tudok semmit újat mondani.
Mi ez az ének basszátok meg? o.O
Nekem tetszett; kellemes kis dallamos cucc ez. Azon meg nem szoktam fennakadni, hogy hülye-e a zenekar neve, vagy az albumé. :)
El kell kapni a hangulatát ahhoz, hogy igazán hasson. Ez most nekem nem sikerült teljes mértékben, de van potenciál a zenében, így nem adok kevesebbet rá.
Az utóbbi idők bizonyosan legjobb Annihilator albuma. Egészen érdekes dalok, jó gitárszólók, kellemes hangzás stb.
Szerintem ez nem hard rock zene, hanem valami keményebb képződmény. Legalábbis az album nagyobb részében az. Kár, hogy pl. a "One World One Truth" minőségét nem sikerült hozni végig.
Az ének betlizett rendesen. Nem is bírtam koncentrálni a gitárokra, a hangulatra. Kicsit olyan volt hallgatni, mint dúskeblű nővel sakkozni...
A kénköves lehelet meggyötört rendesen, de legalább egy estére elkerültek a szúnyogok. Ha kevesebb düh és agresszió lenne benne, akár tetszhetne is, mint pl. a The Divine Land és a Reptilian Majesty közepe. Így viszont holnaptól inkább viszkedek megint.
Ugyan a papucsomat nem kellett kifeszegetni az állam alól, de azért az már valami, ha nyolc nap alatt ötször megfüleltem. Az éneket meg (Dark At Dawn-hoz szokott füleimnek köszönhetően) elviselem, nem zavar.
Süket Jean Michel Jarre imitátor VHK demókat próbál eljátszani részegen, miközben elüvölti Magdi néni halála okozta fájdalmát. Egyszóval: borzalom.
Ez nálam a hallgatható dallamos death skatulyába tartozik. Az "ének" nem ér sokat, de a többi megérdemli a katicásodást. (Amúgy is minden tiszta tetü.)
Sokadik nekifutásra sem érik be nálam. Az EP amennyire megfogott, ez annyira letör. Talán túl lagymatag és semmitmondó. Bocs mindenkitől! (Azért küzdök még majd vele.)
Nagyon Falconeres, csak ez most valahogyan nem áll össze. De legalább hallgatható.
Anethema és Agalloch közé tenném valahova. Mindegyik említett együttest hallgatom időnként, tehát ez a lemez sem kerül szarkafészekbe fiókaszempár-csillogtatónak.
Nem hiszem, hogy újra nekifutok valaha is. Pedig nincsen túl magasra emelve az a bizonyos léc/mérce.
Hard rockba nálam a Ten az etalon, ez a lemez pedig nem hoz annyi emlékezetes dallamot. Mindazonáltal egyáltalán nem nevezném rossznak! A pontszám indokolt.
Borzalmasan gyenge (de ugyanakkor kimondottan vicces) ének és minimál, kapkodós thrash. Ez így mind 3 egység.
Próbálkoznak Obsidianék, probálkoznak; csak néha maguk sem tudják, mit is akarnak. Persze-persze jöhet az "áthágjuk a stílusok közti határokat" duma, de ez a cucc a dallamos énekeknél gyámoltalan, a blekkes részek pedig - számomra - értékelhetetlenek. A sárkányos koncepció viszont eredeti.
Hát emmeg mi a pöcs? Egyszerűen borzalmas.
Nyugodt szívvel adom az elégtelent. Ez a kaotikus zajmassza próbára teszi az emberi ideget és fület egyaránt. Viszont az alkotó(k) elmondhatják, hogy tényleg feszegetnek bizonyos határokat.
Az agyoneffektezett bömbölés minden számot ugyanolyanra formáz, ezért hallgatása/szimpla elviselése nehéz.
Zseniális. Igazi felüdülés hallgatni. Főleg az album első fele - úgymond az A oldal - az, amelyik hibátlan a No Way-től a Sleeping-ig. A non plus ultra címe pedig: Of Dust.
Kellemetes. A "battlecry"-tól ugyan messze van, de egy halk kis sikolynak megteszi. :) Külön köszönet Sheol-nak, hogy egy éneklő vokalistával felálló csapatot ajánlott.
Überművészkedős próbálkozás. Ezzel is csak a világ több; a gall rock/metal színtér ezzel sem kerül feljebb a bányászbéka valagánál.
Fantasztikus, amit Jeff ezen a lemezen produkál; nekem különösen a The Trend első másfél perce tetszik. Az ének/kántálás viszont kritikán aluli. Nem csipázom az instru lemezeket, de ez sokkal jobb lenne a vokalista arc nélkül.
Csodálatos!
Ha bármibe bele ajarnék kötni, akkor talán a dalok egymáshoz való hasonlósága az amit meg lehetne említeni...de nem akarok belekötni, mert az oldschool death metált szeretni kell! Amúgy ha meg másért nem, már azért megérte beleütköznöm a The Human Machine-ba, mert a borítóról sok jó 80-as évekbeli film jutott az eszembe :D
Annyira nem tudott lehengerelni mint reméltem, de az irány jó, így fanyalgásra nincs ok. A szimfonikus betéteket és kórusokat kiemelném, sikerült hivalkodástól mentesen, nagyon ízlésesen alkalmazni őket. Ezek a pillanatok minden alkalommal nagyot ütnek.
Csak nekem tűnik fel egy enyhe Godsmack hasonlóság? (éneket tekintve is...) Amúgy abszolút nem rossz, de nagyon nem eredeti, és a lejátszó skip funkciója is eléggé befigyel.
Annyira cikinek vagy vállalhatatlannak nem éreztem érdekes módon, de nem is jöttem rá hogy miért szabadították a világra.
Pont olyan gyorsan fog kikopni az emlékezetemből, mint amilyen gyorsan száguldottak a lemez dalai. Én már lemondtam arról hogy a metalcore képes lehet megújulni, vagy legalábbis valami értékelhetőt felmutatni! /Talán ha az énekes nem ördítaná szét a búráját, nomeg a dalokat!!/
Már a Scarsicket is komoly mélypontnak tekintettem, de sikerült azt is megfejelni! Bravo...
A folkos, epikus vagy épp fantasy power metálok közül nem tud kiemelkedni. Ha viszont olaszok, akkor már inkább az Elvekling első két albumát tudnám ajánlani.
Lagymatag....és a hangulatát sem sikerült elcsípnem.
A Nowhere to Go-ban pont az az érdekes hogy semennyire nem thrash :D Sem ez, sem a friss Exodus nem egy sokra hivatott mű nálam, ellenben a Vektor Black Future-jével majdnem all-time kedvencet avattam.
Már pont akartam beírni a fórumba, fogadásom van rá hogy Caayn ajánlata ez lesz :D És tényleg, ilyen kiszámíthtató az élet...sok éve zenélnek már, de ez én szerintem csak a másod-harmadligába pozicionálja be őket! Mai dömpingben ez kevés!
Nem rossz lemez, de azért hallottam már jobb hörgőzőt is. A borító olyan, mintha valami Philip K. Dick műhöz készült volna.
Szerencsére nem kell sokat szarozni a pontszámmal, mert a már kritizált előzetes Dragontower című dalocska is nagyon tetszett. A lemez pedig hozta, amit vártam. A true black rajongóknak nem biztos, hogy bejön, de én ezt a fajta black-et szeretem.
A Toolék azért még jobbak valamivel, de azért szégyent nem vallottak a srácok. A kedvenc Björk számomat feldolgozhatná valami jó kis death-es doomos funerálos banda is: )
Ez nem egyszerűen terror, ez fos! Szar név, trágya zajhalmaz. Idegesítő, idegborzoló stb. El sem tudom képzelni, hogy ilyet miért éri meg kiadni. A Kathaarsys igenis jó zene, de ez messze áll minden muzikalitástól!
Brutális hangzás, egysíkú vokalizálás. Nem rossz, inkább csak olyan átlagosnak mondanám.
Elég nagy csalódás ezt hallgatni egy Perfect Element és egy BE után. Az énektémák nagyon jók, Daniel mester hatalmasat alakít, de sajnos a zenei részét nem találtam olyan jónak. Sajnos ez a végső pontszám.
Bahonnak igaza van, hogy nagyon a Falconerre akarnak hasonlítani. Az énekes teljesítménye nagyon messze áll tőle, de a zene sem az igazi. Bár egyáltalán nem olyan gyenge. Két embernél biztosan többnek fog tetszeni.
Sajnos nem túl változatos, de igen hangulatos albumot készített a francia művész úr. Megfelelő hangulatban remek hallgatnivaló. A borító is jól sikerült. ( Ha jól tudom, akkor azt is a zeneszerző készítette, mert talán festeget is. )
Tipikusan az az együttes, aminek bármikor meghallgatom a lemezeit, de sosem lesznek a kedvenceim. Velük kapcsolatban a Havancsák borító volt a legemlékezetesebb. Zeneileg meg valószínűleg ez a legjobb művük.
Elég unalmas volt. Lehet, hogy a Masterplan jobb lett volna!
Igaz, hogy kissé hasonlóak a dalok, de ki róná ezt fel nekik, amikor ilyen jóízű retrohangulat árad a muzsikából?
Szinte tökéletes remekmű. Az epikus momentumoktól elkezdve a csúnya black metál szögelésekig egész széles skálán mozognak zeneileg a norvég arcok. Az albumzáró opusz pedig megkoronázza az egész művet.
Hát...ööö..ez totál semleges.
Aztakurvaaaa!! Ebbe belefájdult mindenem!!
Szinte egy fordulatszámon végigpörgő zene, a vokál úgyszintén egysíkú. Ez legfeljebb koncerten működhetne nálam, nem itthon ülve. Ez így unalmas.
Se az énekkel, sem a hangszereléssel nincs itt semmi baj. Elvárásom sincs, nem ismerem őket. Lehet pont ezért tetszik.
Hát ezen is jót röhögtem. Komolyan...lehet mást? Persze a molesztálósoknál lényegesen zeneibb, de ez így akkoris elég hervadt.
Sajnos pont elkapott a hangulata..:(
Jófajta thrash metál, Annihilator-módra. Csak így tovább.
Már megint uncsi hard rock. Haha.
Ez a lemez még bennem is nosztalgikus érzéseket ébreszt, pedig sosem hallgattam ilyen zenéket.:)De a hangzás, a szólók, a bömböléssel megtámogatott primkó death-thrash a "dicső" múltat idézik. Néha jól tud esni az efféle vissza a gyökerekhez tika-tika!
...mert megérdemlik...:)
Tooloznék, ha azt mondanám, hogy teljesen eredeti a csapat, de nem is egy szimpla Klone!:) Jó hangszerelés, hangulatos dalok, bár Maynard-ék szintjét még nem érik el. Egyébként érdekes, hogy a Proghma-C legutóbbi lemezén és ezen az albumon is szerepel Björk: Army of Me című dalának feldolgozása...meg nem tudnám mondani melyik a jobb...
Már a banda neve se ígért túl sok jót, ráadásul emlékeztetett a gyermekvédelemben eltöltött igen rövid páyafutásomra...És lőn, a "zene" olyan, amilyet egy ilyen nevű formációtól elvárhatunk, azaz szörnyű! Emp, ez most valóban audio-terror!:)
...Tucatkór...
A PoS napjaink egyik leginnovatívabb zenekara!Az új mű zeneileg sokat merít a '60-as, '70-es évek progresszív/pszichedelikus rockjából, de nem nélkülözi a blues és soul elemeket sem. A Road Salt One maga a megtestesült zenei szépség! Egy olyan intim, bennsőséges hangulat lengi körbe az albumot (elég csak a Sisters című dalcsodát meghallgatni) ami nagyon kevés lemez sajátja! De azért érezni az elfojtott feszültséget is, ami olykor-olykor egy rövid időre kitör, hogy aztán újból elfojtódjon. Biztos vagyok benne, hogy az októberben megjelenő Road Salt Two is nagyszerű lesz, hisz úgy tűnik Gildenlöw Mester nem tud hibázni!
Heavy/power metal, amit az itt-ott felbukkanó folkos és klasszikus hegedű(szerű) játékkal próbálnak izgalmasabbá tenni. Nem sok sikerrel...Nálam ez már majdnem a kínos kategória. Tanulhatnának egy kis ötletességet, modernséget a Thornwilltől!
Zeneileg valóban párhuzamba állítható az Anathemával, sőt a dark rockos Katatonia hatása is felsejlik itt-ott. A francia nyelv használata engem nem zavar, ugyanis szép...ellentétben a némettel...A borító pedig ötletes, jól visszaadja a lemez hangulatát. Szép munka!:)
Jeff Waters már tutira nem lesz lemez és dollár (vagyis inkább font) milliomos, mint Roger nevű névrokona...És ez az új opusz sem veszi fel a versenyt az első 2 lemezzel, de ettől függetlenül egy nagyon minőségi korong!
Én nem öregszem, egyenesen öreg vagyok...legalábbis a nickem szerint...:)Alapjában véve be is jön a dán hard rockerek lemeze, sláger követ slágert, a refrének nagyon ott vannak a szeren...Mégis úgy 4-5 dal erejéig tud lekötni igazán, aztán valahogy lankad a figyelmem. A kedvenc dalom a kicsit modernebb hangvételű It Comes at Night.A hangzás pedig valóban pazar!
Fájdalmas, borzalmas, monoton, dallamokat nélkülöző. A vokálról pedig még ennyi jót sem tudnék mondani. Csak a Child Abuse miatt adok rá 2 pontot.
Sosem tartottam sokra a KoK-t, pont ezért bombameglepetés számomra ez a lemez. Az első hangjától az utolsóig élvezetes, változatos. Kitűnően gyúrja össze a különböző stílusokat, talán éppen a black metállal spórolva a legtöbbet. Csak így tovább...
Nyílván mindenkinek fület fog szúrni, sok más mellett, a Tool-os alapzat, de ettől függetlenül engem teljesen lenyűgöztek a francia srácok. Magas színvonalú produkció változatos hangszereléssel, és egy kiváló énekessel.
Először azt hittem zárlatos lett a hangfalam, majd kissé megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy ez 'Ő nagysága'. Kíváncsi lennék hány embernek sikerült végighallgatnia ezt a 6 tételt. ui.: A Bebe című számot a TV-csatorna ihlette vajon?
Kő kövön nem marad, szó se róla, csakhogy fogós témák híján, monoton ordibálással nehéz maradandót alkotni. A hangzás mondjuk példaértékű, kár hogy nem sikerült elég tartalommal megtölteni.
Sehogy sem tudok azonosulni vele. Nekifutottam többször is, de nem vagyok maradéktalanul elégedett, hosszú távon fárasztó az erőtlenség és a tempóváltások hiánya. A tell me you don't know pl. remek szám, több hasonló ütős nótával bizonyosan jobban lett volna a végeredmény.
Könnyed folk/power metál egyveleg a középmezőnyből. Elduruzsol a háttérben, de ha hidegrázást szeretnék,nem ők lesznek azok, akiket előveszek
Borongós, elmélkedős, erősen hangulatfüggő képződmény. A francia nyelv szokatlan és kissé zavaró, de inkább az igazán emlékezetes momentumokat hiányolom. Több dalt kellett volna azon nemes hegyeknek komponálni.
Kicsit hullámvasút jellegű a dolog, nagyszerű részek váltakoznak feledhető, középszerű pillanatokkal. Egyébként fasza a hangzás, király a bőgős szekció, egyedül a vokál hagy némi kívánni valót maga után.
Nem egyedi, nem utánozhatatlan, de kellemes, slágeres hallgatnivaló. Egy-két jobb számtól eltekintve (mint a nyitó Pandemonium, vagy az Old enough to know), nálam ez a jobbfajta háttérzene kategória.
Egyetlen kifogásom, hogy 5-6 perces dalok túl hosszúak a death metalnak ebben a válfajában, a rövidebb nóták nagyobbat csattannak. Ezt leszámítva minden rendben, szeretem az ilyen alapvetéseket.
Nehezemre esik elfogadni ezt mint Keep of Kalessin lemezt, ugyanakkor igazságtalan lennék ha nem mondanám el, hogy van rajta néhány baromi jó darab. Azt meg tudomásul kell venni, hogy a Reclaim és Armada korszak elmúlt.
Ez nem az én világom. Az Immaculate Desire nagyon megtetszett, a többi felejthető.
Borzalmasan nehéz, abszolút hallgatóellenes, idegesítő, zajos képződmény. Én igazán jól fogadtam a Kathaarsys féle nehézségeket is, de ebbe beletörött a bicskám.
Hiába a brutálisan jó sound, ha a zene ennyire egysíkú, az ének meg ennyire idegesítő. Nem nekem íródott.
Általában nem az én műfajom az ilyesmi, na de ez... Gildenlöw fantasztikusan énekli végig az egész lemezt, Komolyan mondom rég hallottam ilyen zseniális előadást nem extrém ének területen :-), a dalok pedig egyszerűen nagyszerűek.
Én nem érzem sem nevetségesnek, sem kínosnak, persze nem is egy jelentős alkotás. Kedvenc nem lesz, de rossznak sem tudom nevezni.
Jelenleg nincs kedvem ilyen méla zenéket hallgatni, ettől függetlenül kellemes muzsika, eljöhet még az ideje.
Kellemes meglepetés volt, a Never Neverland óta egy lemez se tetszett tőlük, ez viszont egy jó anyag jó dalokkal, érdekes megoldásokkal.
Szépen szól de unalmas, nekem ez legfeljebb csak altatódalnak jó. :-)
Egy újabb rutinmunka a veterán csapattól. Nélkülöz mindenféle innovációt, de legalább hiteles.
Műfajának igencsak az elitjébe tartozik. Igényes, változatos hallgatnivaló, tele kiváló dalokkal.
Az énekes csere utáni albumot meghallgatnám legközelebb....ő a kakukktojás. A feldolgi azért rendben van!
Ennél sokkal sz@rabb "zenék" is jártak már itt. Egyébként tényleg nem lehet végighallgatni....
Állat módon megszólaló pörölycsapás. Ha eddig megúsztad, ideje imádkozni......Felőlem akárkihez!
Üde szinfolt a prog. rock/metál kínálatában a POS. Bár hozzám a korai anyagok állnak közelebb, ezzel is felmutattak valamit, amit eddig soha. Respect!
A kissé ciki pillanatok között azért nagyon kellemes témák is megbújnak. Erős közepes, de a következő album meglepetéseket is okozhat. Addig is bizalommal fordulok feléjük.
Fogékony vagyok az ilyen dolgokra, az utóbbi időben egyre többet hallgatok hasonló zenéket. Képes tartósan lekötni. Tetszik.
Már leírtam őket, erre összehoznak egy teljesen oké lemezt. Márpedig csodák bizony vannak.....
Ez nem a Future World, igaz én sem vagyok már huszonegypár éves! Le a kalappal, ez jól esett!
Nem sokára kint lesz a kritika, abban majd bőven értekezek az anyagról.
Mindíg is vonzottak azok a kísérletek, ahol a művész urak a tiszta káoszt próbálják megzabolázni és valamiféle rendszert vinni abba, amitől elemi valójából eredendően idegen a rend. Bár egészében a kisérlet még nem ölt testet, azonban a Bebe és a Froze Toes borzalmak telitalálatok nálam. Csak így tovább!
Állítólag ez az "újvonalas death metal, deathcore, metalcore, vagy amitakartokcore" és mégis avittasabb és fárasztóbb mint egy húsz évvel ezelőtti Death lemez.
Daniel egy zseni. Ez az album pedig egy újabb tökéletes ékkő a csapat vitrinében. Hány csúcsteljesítményt lehet letenni az asztalra egymás után??? Csak ámulok.
aham... Nézzük csak. Zenekarnév? Spellblast... Ezmimá? Üllj le egyes! Albumcím? Battlecry. Mi ez má' megint? fel se állj fiam, egyes. Zene? Retardált nyomik, kamulakodalmas, gépdob... Egyes, intő, kicsapás, zenétől való életfogytig eltíltás, irány az igazgatói szoba fiam! (na jó, visszaállítottam a tisztesség kedvéért az eredeti pontomat. Úgy érzem a csapat megérdemli azt a 3 pontot, az 1-es csak a kommenthez volt stílusos. :) )
világmegváltó gondolatokat nem indukált. Elmegy kategória nálam.
Eddig minden egyes Annihilator albumnál azt olvastam, hogy majdnem sikerült Jeff Waters-nek. :) Már kicsit komikus is ez a helyzet, de lehet hogy most sikerült neki? A Nowhere To Go tetszett, a többi meg olyan... thrash...
lehet hogy öregszem, vagy csak megcsípett a tavasz andalító virág, és nedves aszfalt illata, de ez nekem tetszik. A hangzás meg etalon. Ennyire arányos, tiszta keverést rég hallottam.