Régi vágyam, hogy egyszer több idő esetén közelebb kerüljek a műfajhoz. Kicsit megfüleljem az ismertebb, klasszikusnak nevezett anyagokat, megkeressem végre a közös nevezőt. Mert mindig érdekesnek tartom őket, de az érdeklődésem legtöbbször rövid idő után szertefoszlik. A Charnel sem lesz ez a közös pont, mivel az egyetlen, 30 perces tétel hol elkapott hangulatával, máskor viszont hosszú percekig ismételtette bennem a kérdést, hogy miért is hallgatom én ezt? A műfaj kedvelőinek szerintem be fog jönni, mert ez mélyvíz, én valami sekélyebbre, könnyen befogadhatóra várok a barátkozást illetően...esetleg kommentben jöhet pár ajánlat (tiszta hangzás, változatos hangulatok, nincs percekig tartó egyetlen hang...).
Az ezredforduló előtti klasszikusokkal nem ér fel, de igazán formában van a zenekar. Igazi amcsi death metal minden jellegzetességgel.
Vigyázat, jó zene fertőzése áll fenn! Nosztalgikus technikázás, ami most is működőképes.
Igen, összesen 5, azaz öt nagylemez, VALAMINT több, mint 40 EP, kb. ugyanennyi split, számtalan single, live és demó...Brutál életmű. Kissé tucat mára? Aláírom, mert nem mai csapat, inkább mások haladtak túl rajtuk, ők csak önmagukat adják. Születnek intenzívebb, jobb dolgok is ebben a régimódi muzsikában. Giccs? Ahhoz lejjebb kell kutatni a listán...
Szánom-bánom, de sosem szerettem őket. Egyszer próbálkoztam velük, hátha sokat vesztettem, de a debüt lemezig kellett visszamennem, hogy igazán élvezeteset talájak. Ez a sok felesleges szaggatá, maga a djent számomra borzasztóan unalmas. Egyébként jól szól az Immutable, néhol nagyon hangulatos, de akkor sem lesznek kedvenc.
Öreges, de azért a szólók révén mégis ízes rock muzsika a kereskedelmi rádiók és a bőrszerkős motorosok örömére. Meg is hagyom nekik az ujjongást, én nem ezért járok ide, ahogy mások sem. Rövidsége ellenére a lemez második fele már olyan volt, mint a langyos lábvíz.
Az Evadne a Solitude kiadó tisztes, régóta megbízható death/doom iparosa, különösebb egyéniség nélkül. Hangulatos, néhol kellemes, máskor unalmas még nekem is. A címadó tétel messze kiugrik a korongról, mert volt benne egy kis funeral doom... :)
Hazugság lenne azt állítani, hogy a Rammstein nem egy sikerre született, közismert zenekar. De az ilyenek közül az egyetlen, amit máig nem tudok megunni és mindig várom, mivel viszik tovább munkásságukat. Az egész produktumban ott van az a beteges, utánozhatatlan hangulat, ami már a Herzeleid óta körüllengi a csapatot. Őket vagy szeretni lehet, vagy utálni.
Gondoltam rá, hogy nemes lelkű és idevágó zenei kultúrával rendelkező pontozókollégám észjárását követve értékelem ezt a lemezt (Power metal, utálom!), de tucat jellege ellenére képtelen voltam rádobni a 2 pontot, mert igazából a szokásos giccses, színárban úszó borítón, semlegesre kevert hangzáson és végtelenszer ismétlődő áriákon, ezerszer lejátszott hangokon kívül más gond nincs vele és nem volt gyomorforgató sem. Stílusán belül is középszerűnek mondható (aki nem hiszi, járjon utána és legalább az általa kedvelt műfaj friss anyagait ismerje, ha már fent van a szemellenző:))
A hangulati elemek simán előidéznek bennem egy-két klasszikus horror jelenetet. Eléggé félelmetes. Szimfonikus black lemezek bevezetéseként el tudnék képzelni néhány részt, de leginkább egy ködben játszódó vintage horror aláfestő zenéjeként tudom elképzelni a hallottakat. Hallgasd fülessel, és közben csukd be a szemed! Az anyag színesíti a HP-t, de nem igazán az én stílusom. Lehúzni viszont nem akarom, mert kétség kívül van művészi értéke, így én a magam részéről semleges maradok.
Hamisítatlan, sallangmentes, tökös death metal amcsi módra! Pontosan olyan, ahogyan azt anno a '80-as - '90-es években megszerettük. Nem is kell ennél több! Az utolsó dal (Population Suicide) mindent visz!
Egy igazán egyedi, apró finomságokat is a zenébe szövő olasz, progresszív death metal csapattal van dolgunk. A stílust imádom, de töredelmesen bevallom, eddig még nem hozott össze a sors a bandával, úgyhogy köszönöm az ajánlónak, hogy meghallgathattam a lemezt! Még emésztgetni kell a hallottakat, de nagyon komoly teljesítmény, amit letettek az asztalra!
Ez bizony egy nagyon-nagyon jó, régi sulis death metal album! Lazán, csuklóból előadva. Ennek pontosan ilyennek kell lennie! Lehet, hogy nem tökéletes, de az érzések és emlékek, melyeket képes az ilyen zene előhozni, utánozhatatlanok!
Na, most aztán nagy bajban vagyok! Ugyanis - sok haverommal ellentétben - nálam egyáltalán nem működik a zenekar! Rohadt jó zenészek, és súlyosan szólnak, nem is egynyári slágereket írnak, de nekem ez sajnos nem jön be! Pedig nagyon sokszor próbálkoztam már velük, de egyszerűen nem megy. Ugyanígy vagyok többek között a Mastodon-nal is. Mivel nem akarok irreális pontot adni, díjazom a fentebb említett profizmust, a hangzást, a gyönyörű borítót.... és nagyjából ennyi.
A 2004-ben megjelent Serpent's Embrace című lemezüket anno nagyon sokszor meghallgattam. Több év kihagyás után először hallottam a bandáról. A fejlődés füllel tapintható, a zene változatos és letisztult. Egész jó album.
Senkit sem szeretnék megbántani, főleg azt a kollégát nem, aki beajánlotta a lemezt, de ez tényleg nem illik bele a HP profiljába. Ezt már sokszor megvitattuk itt, és én sem kötekedésként jelzem ezt a dolgot, de ehelyett tényleg jobban esett volna egy underground metal album. A maga stílusában ez a lemez rendben van, de számomra teljesen érdektelen, és nem is értékelem. Az egy pontot én most tiltakozásként vésem be! Nem a zenekarnak szól, hanem az ajánlásnak. Elnézést és sajnálom!................. Oké, átértékeltem. A zene valóban nem csak egy pontot ér! :)
Nem a doom az a stílus, amely a legközelebb áll hozzám, nekem ez az album mégis tetszett! Varázslatos a hangulata, melyet elsősorban a szintetizátor által megszólaltatott hangoknak köszönhetünk. A hossza ellenére fenn tudta tartani végig a figyelmemet.
Nekem most nem tetszik teljes mértékben mindegyik dal az albumról. Számomra a Mutter az etalon Rammstein album, ahhoz viszonyítom ezt is.
Már az első dal galoppozós részénél elvesztettük egymást. Tudom, hogy sablonos, amit írok, de ez a zene is az. Idegesít! Most komolyan: eddig terjed a fantázia, hogy több ezredszer is olyan címet kell adni egy dalnak, hogy Ashes to Ashes? Über gáz. A borító viszont szép, és a szólók javítanak valamelyest a valóban sablonos összképen. Így kapott még fél pontot.
Számomra a zene nem ezt jelenti, pontosan nem ez az élmény az, mely miatt zenét akarok hallgatni.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Ez a banda is már vagy 50 éve létezik és mindössze 5, azaz öt nagylemezt voltak képesek előállítani! Megmosolyogtató! Na de a lemezre rátérve: sablonhegyek, az egyediség teljes hiánya, milliószor lejátszott hangok, giccsparádé. Nem véletlenül nem hallottam erről a jelentéktelen death metal bandáról, annyira semmilyen. Számomra ez az abszolút felesleges tucat kategória.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Ma meghallgattam a lemezt és annak hallgatása közben becsúszott a Lucifer-től is egy szám. Hát a Lucifer zenéje jobban tetszett. Így a helyes szám a 7-es, mivel kellemes, de nem túl izgalmas. A Tankcsapda nem értem hogy jön ide, mindenesetre jót nevettem a felvetésén.
Na ez fasza volt! Keményvonalas heavy/power metal, ami egyre inkább a szívemhez közel áll. Bár a death metal-os korszakomban is volt egy power metal banda ami tetszett, az Iced Earth. A kimaradt ajánlásokról meg csak annyit (ha már szóba került), hogy a 3, azaz három kimaradt lemezre adott pontszámom összeadva sem érné el az erre a lemezre adott 9, azaz kilenc pontomat! :)
Semmilyen élvezeti értékkel nem bír számomra, nem tudom zeneként sem élvezni, sem értékelni. Azt sem tudom mi lehet itt a cél. Talán ijesztő szeretett volna lenni? Mert 5 évesen lemenni a sötét pincébe az ijesztő, de ez nem az. Viszont a vinyl recsegés a legjobb, ami történik benne. Az duplázta meg a pontszámot.
Igen kellemes volt végig pörgetni, mivel valami másra emlékeztem tőlük. Több, mint egy évtizede hallottam egy lemezüket, aminek inkább csak a borítója maradt meg. Most viszont ez a kis HC-os fűszer jól áll nekik.
Régi banda, de én mindössze a Season In Silence-t ismertem és az nem hatott meg különösebben akkortájt. Ez viszont bejövős az egészen kellemes témázgatásokkal. Színes korong.
Teljesen kimaradt ez a banda, de ezek után nem érzek igényt, hogy végig menjek az életművükön.
Szpeter nagyon jól kifejtette, amit én is gondolok. Bár nálam a legjobb esetben is nyolc pont lenne a vége. A kezdetektől ismerem őket, pár lemezük meg is van a koraiak közül, de szinte sosem éreztem azt, hogy ugyan annyit adnék rá két különböző hallgatás után. Sőt, igazából kétszer végig sem bírnám egymás után. Ők a tiszta Káosz nekem. Így ez most ennyi.
Az igazi középszerűség megtestesítői. Ismét egy közepes album, igaz ez erősen közepes.
Nem én vagyok a célközönsége, de nem volt megterhelő a meghallgatása. A So Sorry I Could Die című dal maradt meg a leginkább.
A "The Shortest Way" lemezzel ismertem meg őket. A későbbiek kimaradtak, de ez nagyjából ugyanaz a minőség. Szeretem ezt az irányzatot minden unalmával együtt.
A Mutter nálam tíz pontos album, de a teljes munkásságukat kedvelem. Erre első hallgatásra 7 pontot adtam volna, de aztán jó néhányszor lement és meggyőzött. Igen erős alkotás.
Pofás cucc. Nem a kedvencem az ilyesmi, de ez teljesen rendben van.
Úgy érzem önálló entitásként ez nem állja meg a helyét. Kísérő/háttér funkciót szánnék neki, mondjuk egy film, vagy akár egy hangoskönyv aláfestéseként, netán egy komor tematikájú kiállítás mellé/alá, hogy még nyomorultabbul érezze magát az arra látogató. :D
Korábbi hangpróbán összefutottam már lemezükkel és úgy rémlik, hogy akkor sem vegytiszta death metalt játszottak, hisz ahogy a friss albumon, azon is ott volt a HC/thrash fűszer. Én ezúttal is elviseltem volna több csordavokált például. Nem mondom, hogy nem esik néha jól az efféle egyszerűbb muzsika, de én általában az ennél némileg cizelláltabb zenéket kedvelem.
Ha választanom kellene a fretless basszusgitár virtuóz Jeroen Paul Thesseling másik zenekara, az Obscura és a Sadist között, egyértelműen a veterán olasz csapat mellett tenném le a voksomat. Mert ők szerencsére nem viszik el a túlzott technikázás irányába a zenéjüket, képesek megmaradni emberinek és érzelmeket is közvetíteni. Például Tommy Talamanca gitárjátékára sem csak a brutál riffelés és tekerős szólózás jellemző. És a billentyűkkel, zongorával is okosan bánik, kiváló példa erre a Loa című instrumentális szerzemény!
Az old school death metal sosem volt a zsánerem, ezért ez a lemez sem érintett meg. Műfajában nem lehet rossz, de én pl. elviseltem volna 1-2 gitárszólót a dalokban. A Sabbath-os gitártémák mondjuk kifejezetten tetszettek! :)
Szerintem a legtöbb, nem elvetemülten/szemellenzősen értük rajongó ember úgy van velük, mint ahogy Peti is. Én legalábbis biztosan. Van, hogy jól esik hallgatni, máskor meg pár perc után kikapcsolom. És ez nálam a harmadik lemez, a Chaosphere óta van így, ugyanis az első két albumon még némileg máshogyan zenéltek. Kidman is jóval változatosabban használta a hangját, mint azóta. És én komáltam a frankó csordavokálokat is. De amiért nem tudok rosszabb pontot adni az új lemezre, az pár apróság, újítás. Rögtön a kezdő nóta dallamosabb volta és a suttogós vokál bejön és a majd' 10 perces instrumentális tétel is szokatlan tőlük, ahogy az egyik dal black metalos témája is. De amúgy ez is egy tipikus Mesüge anyag, annak minden szerethető és kevésbé szerethető jellemzőjével.
Ha a The Nine címet adták volna a lemeznek, lehet, hogy menne rá a kilenc pont! :D Viccet félretéve alapvetően bejön ez a korong, én a dallamos éneket is díjazom, ebből a szempontból különösen tetszett a Ghosts of Greed című dal, amiben még egy Dave Gahan-es orgánummal és dallamvilággal előadott rész is van. Abban a nótában a rockos gitárszóló is frankó!
Ahogy a Lucifer esetében Pokolkopteréknél is Nicke Andersson az összekötő kapocs az extrém metal zenékkel. A "lágyabb énjét" ezekben a csapatokban éli ki. Nem mondom, hogy nem esik néha jól ez a fajta garázsrock, ami az Eyes of Oblivion-on hallható, de én pl. úgy érzem, hogy a hasonló stílusban mozgó hazai The Trousers közelgő új nagylemeze jobban fog tetszeni ennél.
Szerkesztői pályafutásom korai/közép időszakában viszonylag sok Solitude kiadós lemezről írtam, tehát akkoriban gyakrabban hallgattam az Evadne által is játszott doom/death muzsikákat. Manapság magamtól elég ritkán hallgatok ilyesmi zenét, leginkább ősszel, vagy éjszaka. Tehát évszak és napszak függő nálam ez a stílus. :D Olyankor ugyanis jobban elkap a hangulata. Ez egy korrekt zsánerlemez, hallgattatja magát, de igazán emlékezetes dalok nincsenek rajta.
Én, a banda kedvelőjeként örülök annak, hogy ezúttal nem kellett 10 évet várni egy új Rammstein lemezre! Hallgatásról-hallgatásra jobban tetszik, úgy érzem benne van a pakliban, hogy a diszkográfia élmezőnyébe kerüljön a személyes Rammstein-listámon. Az Adieu képében valószínűleg innentől kezdve megvan az összes további koncertjük záró darabja! :)
A 17-18 éves, kezdő rock/metalos énem valószínűleg jobban díjazná ezt a lemezt, de így, a 41-hez vészesen közelítve valahogy már nem érzem magaménak a legtöbb heavy/power bandát/albumot. Ezért kicsit csodálkoztam is magamon, mert az aktuális Sabaton korong eléggé elkapott.
Nekem nekem szól
Bár simán death metal a banda cimkéje, a lemez első fele sokkal inkább HC megoldásokkal, váltásokkal és hangulatokkal operál. Inkább tűnt egy death metalos hangzásba burkolt HC lemeznek, egészen a Maggot Infested dalig. Innentől átbillen a mérleg a klasszikusabb svédes death metal irányába. Emiatt a kettősség miatt nem feltétlen érzem korszakos lemeznek, illetve amúgy sem egy túlagyalt történet ez, ami most annyira nem köti le a figyelmemet.
A több mint 30 éves zenekar sosem volt ennyire jó formában. A Hyaena-t nagyon szerettem, az előzőről lemaradtam, de a Firescorched ismét egy nagyon bitang album. Nagyon szeretem, amikor ilyen klasszikus értelmezésben tech/prog egy zene és még érezni, hallani az embert is a hangszerek mögött. Az meg, hogy a fretless basszusgitár és a Max Stax tényleg csak színezés, nincs az orrunk alá dörgölve erőszakkal, tovább igazolja a banda érettségét.
Mekkora szégyentelenül szemenszedett pirítás már ez...
Szeretem a Mesügét. Meg néha nem szeretem. Amikor szeretem, képes vagyok folyamatosan hallgatni, volt hogy 3 lemez lement egymás után. Amikor nem, akkor 2 perc az őrületbe kerget. Viszont egy lemezük egy konkrét dalát sem tudom felidézni csak úgy. Azon gondolkodtam tegnap amikor már sokadszorra ment le az Immutable - és ismét tök újnak hatott - hogy mit is szeretek benne. Ez pedig azt hiszem nem a dalok, hanem maga a "Mesüge hatás". Amikor szeretem, akkor a "Mesüge hatást" szeretem. Mindegy melyik lemezük szól... Amit képtelen vagyok feldolgozni, az, hogy Kidman miért nem próbál meg soha sehol bármi többet kihozni a vokálból. Persze vannak susmorgások, de 99%-ban az egyhangon bömbölés megy. Egyszerűen nem értem... de azért szeretem ....néha meg nem.
Az Aga' ismét egy olyan banda, amit nagyjából szűk 25 éve hallgattam. A debüt lemezüket nagyon szerettem, de aztán el is vesztettük egymást. A Hellához hasonló kíváncsisággal vetettem bele magam negyed évszázad kihagyás után a friss lemezbe és elkerekedett a szemem és a fülem is. Húz, de nem ész nélkül, dallamos, de nem negédes, kerek, jól megjegyezhető dalokat szállít, amik azért nem kő egyszerűek. Benne van az első lemez szellemisége is, viszont minden porcikájában modern. Nekem nagyon bejött.
A Payin' The Dues a maga korában lement párszor, így kíváncsian füleltem bele hol tartanak a srácok 25 évvel később. Hazudnék ha letagadnám azt, hogy én is érzek egyfajta elkenődést a lemez előre haladtával. Az első 5 számot mondjuk tudom bömböltetni a kocsiban, aztán úgy a hatodiktól már nyomkodnám a spotit, hogy mi legyen inkább. Vegyes, öreges, kicsit langyi, ami néha jól esik kis dózisban.
El andalogtam velük, de különösebben nem nekem szól. Bajom sem volt vele. Jó rég hallottam ezt a kicsit funerálos, kicsit gótikus, kicsit desszmetálos egyveleget.
A Mutter óta imádom a bandát a recsegős undorító német nyelvvel, az egyszerű szerkezeteivel, az obszcén humorával, megagiga hangzásával és a zseniális klippekkel együtt. Napi szinten pörög a kocsiban.
Technikailag hibátlan, ám az én füleimnek végtelenül sablonos sárkánykergető warrior metal. Nem nekem mesélnek...
Szegény, tuti sereghajtó lesz, pedig nem is én ajánlottam :) Igen, ez tényleg a mélyvíz, lo-fi dungeon synth-dark ambient stb.Az első két anyagát sokszor hallgattam, aztán valahogy elvesztettem a projektet a dömpingben. Összességégben tetszik, de vannak benne részek, amik kizökkentenek a hangulatból. A koszos vinyl recsegést imádom.
Azt a putterorkos vokálját neki! Amúgy nem rossz a zene, átlag jóféle death, de egy régikriszbárnszos énekkel jobban bejönne.
Ők a death metal Motörheadje. A 2009-es koncerten ott voltam, ez némileg kárpótol, hogy pont belesik a lefoglalt nyaralás az idei augusztusiba. Isten nem akarja, hogy részt vegyek ezen a szentségtelen ünnepen, de azért aki tud, menjen, mert kibaszott metál lesz!!
Nekem ők mindíg ilyen hatpontos banda voltak. Elsőre úgy tűnik, minden jó lesz, aztán mindíg elunom a lemezeiket.
Nem zavart, de nem is az én zeném. Viszont sokszor hallottam már a nevüket, kíváncsiságból beletúrtam a diszkográfiába. Na az első két album még valami igazán tökös zenét rejt, a harmadiktól kezdődik ez a langyosabb vonal. Utánaolvastam, akkor vált ki az eredeti gityós.
Alapvetően nem rossz, de nekem kissé túl szellős, meg sokszor van egyfajta nekem nem odaillő emelkedettség benne, mintha az újkori anathema metálosítva adná elő a dalait.
Kétségtelen tény, hogy teljesen egyedi hangulattal rendelkezik a zenekar munkássága, csak épp ezzel a hangulattal engem vallatni lehetne. A pontszám teljesen szubjektív, de nem tudok semleges maradni, annyira nem szeretem. Vagy ahogy manapság szokás mondani: Rammstein, utálom!
Valóban gondosan kihagytak belőle minden innovációt, de én bírom az ilyen kardozós hősi zenét, szóval kb ugyanúgy tetszik, mint egy teljesen átlagos, hóviharba burkolt pandablack metál.
Minden cseppjét imádom. A szövegkönyvet ugyan még nem olvastam át, de közel tökéletes alkotás, kommersz ipari zene, bombasztikus hatással s megoldásokkal. :)

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 467. 468. 469. 470. 471. 472. 473. 474. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2022. június 4.
boymester CarolusRex dimmurtal Husky jpeter oldboy Szpeter mike666 69Nostromo79 ∑:
1.
Rammstein
Zeit
6 9 9 7 8 9 9 9.5 3 9.5 8.3
2. boymester
Sadist
Firescorched
8 9 7 8.5 4 8 9 9     7.8
3.
Evadne
The Pale Light of Fireflies
8.5 7 8 7.5 8.5 8 7 6.5 7   7.6
4. CarolusRex
Nunslaughter
Red is the Color of Ripping De...
9 7.5 9 9 3 6 5 9 9   7.2
5. Szpeter
Agathodaimon
The Seven
6 6.5 7 7.5 5 6.5 7 9 6   6.8
6. dimmurtal
Jungle Rot
A Call to Arms
5 8 5 9 7 7.5 6 7 7   6.8
7. Husky
Meshuggah
Immutable
4.5 6 4.5 6.5 8 6 8 8     6.4
8.
The Hellacopters
Eyes of Oblivion
6 5 6.5 5 7 5 7 7 5   6.1
9.
Hammer King
Hammer King
4 4 4 4.5 9 7 5 4 8   5.2
10.
Charnel Oubliette
Carving Stone for the Dead
4.5 4 3 5 1 2 4 3 8   3.3
∑:
6.4 6.6 6.3 7 6.1 6.5 6.7 7.2 6.6 9.5 6.6
Rammstein - Rammstein (2019)
Kritika, oldboy @ 2019. május 25., szombat, 11:50
Funeral Mist - Hekatomb (2018)
Kritika, boymester @ 2018. július 21., szombat, 19:46
Evadne - A Mother Named Death (2017)
Kritika, boymester @ 2017. június 26., hétfő, 15:07
Meshuggah - The Violent Sleep of Reason (2016)
Kritika, Werewolfrulez @ 2016. október 20., csütörtök, 22:35
Sadist - Hyaena (2015)
Kritika, emp @ 2015. november 20., péntek, 23:11
Dregen - Dregen (2013)
Kritika, 9000Sanyi @ 2013. november 23., szombat, 15:56
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.034 seconds to render