Eddig nem ismertem ezt a zenekart. Jó hogy megismertem, mert egyszere dallamos és erőtől duzzadó. A kedvencem az albumról a The Great Below és a Sulphur Fire című tételek.
Ezt inkább passzolom.
Az igazság az, hogy nekem elég kezdetlegesnek és kiforratlannak tünt.
A játék biztos jó, de nem egy Elden Ring.
Nagyon bejött ez az album. Szeretem az ilyenféle thrash zenét. A kedvencem az albumról a Diabolical és a Repent Your Sins című tételek voltak.
Annyira nem az én világom, hogy inkább passzolom.
Zavaró volt, hogy annyi féle stílust zsúfoltak össze az albumon.
Minden percét élveztem. Szinte valamennyi tétel nagyon tetszett. De ha ki kéne emelni akkor a Blood of the Forest és az Among the Ruins című tételeket emelném ki.
Én a Sabatont a Carolus Rex albummal ismertem meg és azóta is nagy kedvenceim. Ezt a lemezt is nagyon vártam és nem okozott csalódást. Elolvastam KD szerkesztő lemezkritikáját is, ami nagyon tetszett. Erről az albumról is tetszik mindegyik tétel, de kiemelkedik a Stormtroopers és a Dreadnought.
Nagyon különleges album. A kedvencem az albumról az első két tétel volt.
Lehetne valamivel mélyebb, de ez egy rohadt death metal forgószél. Tetszik.
Kellemes, karcos atmoszférikus black, de az átlagos fajtából. Bemutatkozásnak nem rossz.
Na ez végre egyedi cucc. A túlzottan újhullámos részek annyira nem jöttek be, de a feeling végig ott van. Nekem mondjuk a lengyel vonalból pont a hagyományosabb cuccok jöttek be (Plaga pl. megunhatatlan számomra).
Mindig megbízható iparosok voltak és ez most sincs másként. Jól kivitelezett thrash metal, ami az előző évtized gyengélkedései nélkül hozza azt, amiért ilyen régóta megy a szekér.
Pont olyan profi, mint Necron lemezismertetője.
Kellemes kis egyveleg, de néha olyan, mintha egy válogatást hallgatnék.
Kalandos, szórakoztató utazás egy fantasy világban, de az ének nagyon monoton hozzá.
Végtelenül kiszámítható, unalmas fesztiválzenekarnak tartom őket és ez most sem változott. Valahogy a fejemben a lövészárkok mocskában szenvedő, lelkileg megsemmisült kiskatona képe nem fér össze a hohóval meg a hősi eposzokkal még alapkoncepcióban sem. Karácsonyi dal kifejezetten gagyi, viszont a történetet feldolgozó filmet ajánlom mindenkinek (Fegyverszünet karácsonyra). Ragacsos, mint Micimackó mézescsupra. Azért kap egy "píszí" szellemiségű pontszámot.
Én erről a zenekarról még nem hallottam...ez pedig ritka. Köszönöm az ajánlónak, jól esett ez a dark/death/doom muzsika! Érdekes, hogy északi csapat, mert erőteljesen kihallom belőle a 90-es évek keleteurópai death/doom világát...
Szórakoztatóan elmebeteg.
Meglepően jó, lendületes és végre nem öreges.
Súly
Az én ízlésemnek túl sok volt a djent. Az első album úgy emlékszem sokkal jobb volt, a 2. meg nekem kimaradt.
Jó ez, de az előző albumhoz képest nagyon B oldal.
Köszönöm annak, aki beajánlotta a lemezt! Tervbe van véve egy lemezismertető megírása is, hamarosan előrukkolok vele! A tökéletes első lemezt követően elmondható, hogy ismét minőségi dalokat tartalmazó album született! Black/thrash/pagan/speed metal felső fokon!
Én rendkívüli módon élveztem a lemezt! Igazi, bődületes, underground aprítás finn death metal-ba ötvözve! A Paroxystic Flagellator című dal külön kiemelendő! Meg is hallgatom újra, aztán pedig az előző albumuk, a Primitive Force következik!
Nagyon mély, érzésekkel teli atmoszferikus black metal Görögországból. Az egyszemélyes projektet az Athanasios művésznéven alkotó zenész hívta életre 2018-ban, a The Truth pedig az első teljes értékű nagylemez. Frappáns bemutatkozás!
Bevallom, néha megmosolyogtatott a produkció, de alapvetően azt kell mondanom, hogy ez egy igazi lengyel underground lemez, black metal alapokkal, teleszórva punkos lazulással. Igazi egyénisége és karaktere van az egész albumnak.
Nagyon kellemes thrash muzsika a megszokott sablonokkal, az elvárt minőségben. A lemez hallgatása közben végig doboltam a lábammal, ami azt jelenti, hogy folyamatosan fenn tudja tartani a hallgatóság figyelmét.
Letaglózó, súlyos, sötét. A hangzás pazar. Szeretem ezt a fajta hangulatot. Igazán remek debütálás.
Három év alatt három bivaly erős, nemzetközi szintű lemez a hazai progresszív death/black metal banda boszorkánykonyhájából.
Ritkán hallani amerikai bandától ilyen stílusú zenét. Nekem alapvetően tetszett, de nem tudom, mikor lesz hozzá kedvem legközelebb.
Régebben sokszor meghallgattam a The Art of War című lemezüket, mert tetszenek a háborús, történelmi témák a metal nyelvén megénekelve. Azóta nem követem őket, viszont elnézve a koncertjeik látogatottságát, kajálja a nép, amit csinálnak. A háború kimeríthetetlen téma, de én inkább most ellensúlyozok egyet, és legyilkolom az agyam a Panzer Division Marduk-kal!
Rendkívül impozáns, egyedi stílusegyveleg. Nagyon tetszett, én egyetlen percnyi üresjáratot sem éreztem a lemezen!
A nagyszerű előző lemez után nagy elvárással kezdtem hallgatni az új lemezt. Ez egy nagyon jó lemez lett, de az elődje kiválóságát nem éri el. Míg az előző lemez formabontó és rendkívül kreatív volt, itt már a megfelelési kényszer az uralkodó. A borító szebb, a hangzás jobb, de a zene nem igazán akar különleges lenni, csak szimplán jó.
Nem tudtam nem összehasonlítani a Kvaen-el, és ahhoz képest ez ennyi. Még az Absent in Body is jobb volt ennél.
Engemet az ilyen jóféle thrash metal zenékkel le lehet kenyerezni.
Hát lement. Mindig vártam, hogy hallok valami különlegeset is, de csak nem. Szerencsére a vokál elviselhető volt, bár mikor meghallottam azt az ominózus kappan hangot egy kicsit megijedtem, de múló pillanat volt csupán. Azért a zsilettpengét ne nagyon hagyjuk szem előtt. :)
Nekem ez nem tűnt annyira kiemelkedőnek. Semmi olyat nem tartalmaz, amitől igazán kitűnne a hasonló zenekarok tömkelegéből. Ettől még jó volt meghallgatni, meg minőségi is, de az újrahallgatási faktor hiányzik. Egy kellemes zenét tartalmazó lemez, túl sok izgalom nélkül.
Ez tetszett a legjobban a beajánlott lemezek közül. Nagyon jól elszórakoztatott ez a zene. Nagyszerűen megragadták a fantasy világ zenei megjelenítését. Örülök ennek a beajánlásnak és köszönöm az ajánlónak!
Már az Abbath-nál is megfigyelhető volt, hogy tulajdonképpen nem is a zenével, hanem inkább a zenésszel nem voltak kibékülve egyesek. A Sabaton-nál is valami hasonlót érzékelek. Nálam ilyen ellenszenv nincs a bandával, vagy annak egyes tagjaival kapcsolatban. Pusztán a zenei teljesítményt mérlegre téve azt kell hogy mondjam, hogy a stílusában ez egy jó lemez! Jó volt hallgatni. Én úgy hallom, hogy az énekes hangja is sokat fejlődött az évek alatt. Én is láttam már őket koncerten és nem tapasztaltam semmi olyan dolgot a csapat tagjaitól, ami miatt ellenszenvesek lennének.
Kicsit soknak éreztem benne a melankolikus andalgásos részt. Egy idő után már a vokál is megterhelő volt, főleg ilyen mennyiségben és finn nyelven. De alapvetően nem egy rossz lemez, sőt.
Találó az albumcím
Ok, ez nagyon nem az én zeném. Semlegesről indult, de aztán baromira zavart.
Magába szippantott a hangulata. De tény, hogy nem mindennap hallgatós zene. Engem ma nagyon megtalált, marad a lejátszóban. Pontszám még alakulhat.
Soha nem tudtam egyik albumukat sem végigtolni, egyszerűen nem szeretem az énekes hangját, stílusát, RRR betűit stb... De attól tartok, ha lecserélnék az énekest Joacim Cansra, az sem mentené meg nekem az új lemez faék egyszerűségű dalait. Sajnos azt kell mondjam, a 35%-os értékelés a metallumon nem rosszmájúság vagy irigység, hanem realitás. Sokan szeretik őket, de ez dj bobóra is igaz.
A hangulat megboldogult kamaszkoromat idézte.
A lengyel újvonalas black bandák (Odraza, Furia, Kly, Massemord stb.) mellékprojektjeit mindig is nagy érdeklődéssel figyeltem, hiszen még mindig feszes black alapokkal operálnak, de bátrabban mozognak ki a stíluskeretek közül. A Gruzja előző, Jeszcze Nie Mamy Na Was Pomysłu lemeze kimondottan nagy kedvencem, de az első Biesy, vagy a Wędrowcy~Tułacze~Zbiegi is sok kellemes percet okozott már. A Vulgator kétségtelenül a legnehezebb anyaga a punkba és new wave-be hajló panel-nihilizmussal nyakon öntött bandának. Egyben zseniális is a maga módján, és nagyon komoly a produkciós munka is. Most még csak 8, majd meglátjuk...
Én beza 2000-ben ismertem csak meg a bandát a "visszatérő" All Hell Breaks Loose lemezükkel, ami akkor és ott tetszett. Meg úgy alapvetően valahogy elvagyok a Destruction féle thrashel, pedig semmi extrát nem csinálnak (én meg kimondottan nem szeretem a stílust). A Diabolical sem hoz semmi újat, vagy eget rengetőt. Nekem még is tetszik.
Kicsit az az érzésem, hogy sok a hozzávaló a lecsóban. Hörgés, károgás, tiszta ének, üvöltés. Blast beat, HC, death metal, progoskodás. Valahogy én sem érzem mi is az irány. Amúgy tök rendben van részeit tekintve. Sokszor eszembe jutott pl. a Burst, ahol a progoskodást és a HC-t iszonyat jó arányban vegyítették. Persze kevesebb hozzávalóval operáltak mint a pesti csapat. Szóval tök szuper, meg alapvetően egy magasabb színvonalat hoz minden téren. Az meg, hogy minden is kell-e bele, már egyéni ízlés dolga. Szerintük igen, szerintem nem feltétlen... Örülök, hogy megismerkedhettem velük.
Bazári metál. Ez az első lemez amit hallok tőlük (azt hiszem), de nagyon égett az arcom a szekunder szégyentől. Annyira ciki itt minden számomra (mondom SZÁMOMRA).
