Igen, szinte egy-az-egyben a The Kovenant Animatronic és a Deathstars zenéinek jellemzői lelhetőek itt fel (a Metal Archives-os és Bandcamp-es kép alapján a kinézetük leginkább Deathstars-os), ettől függetlenül én nem fogom csak ezért lepontozni. Jól csinálják, az, hogy később adták ki a lemezt, egy dolog, de a minőség szerintem ott van, a hangzás kifejezetten erőteljes. Itt is sajnálatos, hogy nem lett folytatás, pedig mindenképp érdekes lehetett volna, főleg az olaszoktól. Kicsit talán hosszú.
Az ajánlás a magyar metal vonalon történő egyedisége, különlegessége miatt történt, mintsem a "korszakalkotósága" miatt. Ahogy többen is írták, ez egy olyan, szinte tökéletesen megszerkesztett, kivitelezett kísérletezős lemez, aminek nagyon nagy kár, hogy nem lett végül folytatása és a banda gyakorlatilag ment a levesbe, ahelyett, hogy nemzetközi sikereket is elértek volna. Pedig rengeteg potenciál volt/lehetett volna még ebben (elég csak az Arcturusra gondolni). Érdekes, hogy a Metal Archives-on a banda státuszához az "on hold" van beírva és nem a "split up", vagyis ezek szerint "csak" parkolópályán van a zenekar és még nem oszlott fel (igaz, így, több mint 10 év elteltével nem hinném, hogy lesz ebből még bármilyen folytatás vagy visszatérés). A kedvenc dalom egyértelműen a csodálatos The Angel and the Dark River, de mellette a Fake, a TSS (Toxic Shock Syndrome), a Cold Winds vagy éppen a So Much to Say...So I Rather Tell None is bitang nóták. Igen, vannak benne néhol disszonánsnak ható részek, mint például a Weird Constellation rövid, szinte már disco-s átkötője, vagy a Raven (leginkább gitárjátéka). Nagyon sajnálom, hogy nem láthattam/láttam élőben ezt a bandát koncerten.
Egy újabb zenekar, melynek diszkográfiájából csak számokat ismerek bizonyos albumokról, egybefüggő lemezt eddig nem. Ez nagyon tetszett, többször is hallgattam az elmúlt napokban, én erre a lemezre egyáltalán nem használnám a death metal, mint önálló műfaj meghatározást, kicsit olyasmi, mint a Children of Bodom. További érdekesség, hogy Taneli Jarva ekkoriban még aktívan tevékenykedett az Impaled Nazarene-ben is, mint a banda klasszikus albumainak a basszusgitárosa. A Sentenced további teljes lemezeit is érdemes lesz megismerni, meghallgatni a későbbiekben.
Igazából nem könnyű az értékelés a Dimmu lemeze és e között, mert vannak hasonlóságok. Mindkét lemez ultraprofi, mind zenei teljesítményt (igaz, ilyen zenészektől ez nem is csoda), mind pedig a hangmérnöki/master/keverési teljesítményt nézve. Az azért megfigyelhető (akár magyar, akár külföldi oldalakon), hogy a bandának ez a lemeze lett az igazán meghatározó. Az ezt követő Animatronic amúgy szerintem szintén remek lett, csak már egyáltalán nem ezt a vonalat viszi tovább (arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy a Nexus Polaris sikere után miért nem ezt a vonalat folytatták). Mind a 8 szám szinte tökéletes, nincs üresjárat. A borító és szövegkönyv is csodaszép. A Shock klasszikus rovatban írt lemezkritikája mindenképp említésre méltó, melyben rengeteg érdekességet el lehet olvasni a lemezzel, tagokkal kapcsolatban. Majdnem tökéletes.
Nem igazán ismerem a banda munkásságát, ezt a lemezt is most hallottam először. Elég régóta tervben van, hogy elkezdem megismerni a Samael-diszkográfiát is, aztán mindig "csak" terv maradt. Jövőre mostmár be fogom illeszteni a repertoárba, mert ez a lemez egyáltalán nem volt rossz, sőt. Sajnos nem tudom viszonyítani a többi lemezéhez, de úgy látom, hogy mindenhol ezt tartják a legjobbnak. Majd ha meghallgattam a többit is, okosabb leszek ezen tekintetben, addig pedig adok rá egy 8-ast.
Érdekes(nek mondható) lemez, vagy inkább a koncepciója (?). Elolvastam Boymester kritikáját róla, valamint szintén a Shock-on található egy ajánló a második lemezükről, mindkettőből lehet érdekes adalékokat olvasni a bandához, koncepcióhoz kapcsolódóan. A Shock utolsó bekezdése különösen tetszik és találó. Ennek ellenére itt sem értem, hogy a (viszonylag) sikeres album után miért kellett feloszlani...és itt jöhet be a "hobbizenészek" rész, mint például a Dream Evilnél is, akik szintén sokkal többre lennének hivatottak, mint ahol tartanak. Ezt mondjuk erről a bandáról nem biztos, hogy ki tudnám jelenteni, vannak egész jó részek a számokban, máshol viszont brutálisan egyhangú, unalmas (tudom, hogy ez a koncepció, de nekem akkor sem tetszik). Az, hogy ilyen meg olyan horrorfilmek hangulatát adják át tökéletesen, lehet, hogy valakinek igen.
Hasonlóan remek, mint a Covenant, szűk egy évvel korábban jött ki a Nexus Polaris előtt. A klasszikus vonalról érkező billentyűsről (Stian Aarstad) mindenképp érdemes említést tenni, mert olyan szintijátékot hallani a lemezen, hogy feláll az ember hátán a szőr. Az előző két lemez (For All Tid és Stormblast) vonalához képest ők is elkanyarodtak ebbe az irányba, amibe a Covenant is a Nexus Polarison, csak ez valamelyest durvább. Peter Tägtgren bácsi már itt megmutatta, hogyan kell tökéletes hangzást rittyenteni, ami még több mint 20 év múltán is annak hat. A nyitó hármas (Mourning Palace-Spellbound (By the Devil)-In Death's Embrace) brutálisan erős kezdés, valamint a záró, A Succubus in Rapture nóta is tökéletes, gyönyörű: a szinti- és gitárjáték itt különösen zseniális és hátborzongató.
Számomra is Roy Khannal volt az igazi a Kamelot, a Karma-Epica albumok szinte hibátlanok. Tommy Karevik személyében egy erős énekest találtak és szerencsére nem akarja Khant túlságosan lekopírozni (most már). A Liar, Liar dal kiemelkedő. A vele készült lemezek sem rosszak egyáltalán, de nekem a fentebb említett két lemez (és még a The Black Halo vagy a Ghost Opera is elég faszák) az etalon tőlük, igaz, az első négy lemezüket nem igazán ismerem, azokat is illene bepótolni.
Nem rossz lemez, de számomra kicsit egysíkú (mint majdnem az összes Morbid Angel album). Ettől függetlenül nem lehet elvitatni a Morbid Angeltől a minőséget, Trey Azagthoth és Pete "Commando" Sandoval is kiváló zenészek a műfajban, David Vincent hörgése is remek (bár a Steve Tuckeres lemezek is elég jók), maga a banda pedig legendás/kultikus a stílusában. Emlékszem, a Covenant lemez God of Emptiness klipjét látva a Headbanger's Ball műsorban, kb. 10 évesen, hát "megragadt", fogalmazzunk így. Vincent hörgése kicsit engem emlékeztet a Gorefest énekesének hörgésére itt-ott (nem feltétlen csak ezen a lemezen).
Mindenképp érdekes és hangulatos zene. Egyszer-kétszer jó volt végighallgatni, kifejezetten tetszett benne a nem egy helyen felbukkanó billentyű- és/vagy Hammond-orgonajáték, valamint a szaxofon is. Én sem ismertem ezt a bandát sem eddig, így ez után lehet az első lemezükkel is teszek egy próbát, szintén érdekességképp.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 456. 457. 458. 459. 460. 461. 462. 463. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2022. január 1.
∑:
1.
Dimmu Borgir
Enthrone Darkness Triumphant
9.5 9.5
2.
Damned Spirits' Danc...
Weird Constellations
9.5 9.5
3.
Covenant
Nexus Polaris
9.5 9.5
4. Husky
Sentenced
Amok
8.5 8.5
5.
Samael
Ceremony of Opposites
8 8
6. banya07
T3CHN0PH0B1A
Grave New World
7.5 7.5
7. dimmurtal
Morbid Angel
Domination
7 7
8.
Kamelot
Haven
7 7
9. Szpeter
Ansur
Warring Factions
6.5 6.5
10. boymester
Blood Farmers
Blood Farmers
5 5
∑:
7.8 7.8
Infernal Conjuration - Infernale Metallum Mortis (2019)
Kritika, boymester @ 2019. június 30., vasárnap, 08:58
Nattravnen - Kult Of The Raven (2018)
Kritika, boymester @ 2018. december 24., hétfő, 13:26
Aorlhac - L'esprit des vents (2018)
Kritika, McFrost1977 @ 2018. február 24., szombat, 15:41
Mozgásban a MONOLITHE - Bepillantás a nagy, fekete kő alá
Interjú, McFrost1977 @ 2018. február 3., szombat, 12:04
Carcass - Surgical Steel (2013)
Kritika, Balthazaar @ 2017. november 30., csütörtök, 19:13
Rockstadt Extreme Fest 2017 - Augusztus 10-13, Barcarozsnyó, Erdély
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2017. augusztus 19., szombat, 22:02
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.033 seconds to render