Abszolút sokat hallgatós lemez, ami aztán egy idő után szinte beissza magát a hallójáratokba. Rendkívül profi, le a kalappal Tamás előtt!
Nagyon fura kombó ez itt, amit sokszor meg kell hallgatni.
Hát ez legalább van olyan minőségi zene a stílusában, mint bármelyik másik beajánlott (egy-két kivétellel).
Na, ez az egyik kivétel.
Sőt, nekem még ez is bejön. Szimfonikus metal egy jó női énekessel, az igényesebb fajtából.
Ez sem rossz egyáltalán.
Erre a többi lemez között meg nem is emlékszem. Mély nyomot hagyhatott.
A maga stílusában ez is kifejezetten korrekt lemez.
Teljes mértékben jól hozza azt, amiért megalakult. (De csak úgy mellékesen: felvetődik a kérdés, hogy miért ezt hallgassam, amikor hallgathatok Bolt Throwert, Morbid Angelt, Entombed-et, stb, stb.)
Ez meg a másik. Talán azért van lejjebb pontozva, mert nem tetszhet mindenkinek minden. Meg mert kb. ennyit ér.
Bevallom az első két előzetese után elkönyveltem magamban, hogy ?egy szokásos Thy Catafalque? album lesz (igaz pár dalban ott van ez a szokásos jelző pillanat). De, ahogyan hallgattam és egyre jobban magába húzott a lemez atmoszférája, megint csak bebizonyosodott, hogy Kátai Tamás újra megvillantotta zsenialitását. Ez egy igazán széles spektrumúmon mozgó anyag lett, számomra jó néhány meglepetéssel. A skótdudák és a poszt-kozmikus hangulat nálam mindent vitt. Ritka, hogy én csípőből 10-est adok egy albumra.
Nekem elsőre a Bethlehem ugrott be, bár itt a nőiesebb ének dominánsabb és ?élvezetesebb?, de zeneileg hasonlóan kaotikus. Ami az operás részeket már elpuffogtatta a COF. Ennek ellenére van benne egyediség, misztika és a maga varázsában még kellemes pillanatokat is szerzett. Érdekes az operás részeknél nekem valahogy mindig Verdi - Aida című művének Rabszolgák kórusának dallamai jutnak az eszembe.
A zene bombasztikus neo-klasszikus power izom metal ! YES! Ének?. karcos, de egy vinyogósabb glam rock hangú pasi okésabb lenne szerintem. Ettől még fasza anyag.
Piszok kis retro feelinges anya még a hangzásában is? mintha csak elővennék egy 20 éve nem hallgatott thrash kazettát. Nekem bejön ez a koszos hangzás. Igaz semmi új nincs benne (a legtöbb underground banda ezt a szintet hozza), de nagyon jó.
Ez az amiről az előbb beszéltem? hogy én sem élvezek egy-két műfajt, még ha az metal is. Valahogy az epikus női énekesekkel engem ki lehet kergetni a világból. De ez csak az én hibám. A lényeg: zeneileg okés, ötletes? mint egy (gyengébb) Therion ? Nightwish szerelemgyerek. Hallgassa aki élvezi.
Ehhez a kellemes Opeth-es progresszív vonalhoz valóban jobb lett volna egy tisztább ének, némi hörgéssel. Igaz akkor is csak egy sablon album lett volna, de a szörnyű blackes károgással nem lett volna agyoncsapva. Mindenesetre zeneileg egy nagyon is kiforrott, technikás cucc, mondom ezt úgy, hogy önmagam ismétlem: sablon album.
Nem rossz az atmoszférája. Én a black metal mellé simád oda tenném a dark metal jelzőt is zenéjükkel kapcsolatba, sőt némi dark rockos ízek is kiérződnek dalaikból, amik valljuk be, egy hallgatásra megtudják ?gyötörni? az embert. Igen monoton, depressziós? dark.
Thrashereknek abszolút kötelező darab. Ütős, agresszív, zsigeri. Remek vissza téré.
Old-school death? és akkor mi van. Sablon!
Na, egy kis finomság a megszokott ?kommersz? között. Nem is reméltem, hogy ennyire kísérletezős lesz az új lemezük. Kellemes belső elszigeteltséget, elmerülést adnak a dalok monoton progresszív és pszichedelikus lüktetései. És ahogyan itt egy (szakavatottabb) kollégám is megjegyezte ?több dalban is felbukkannak a Tool-os megoldások?. Én még hozzáteszem a rokon zenekar A Perfect Circle, és némileg a NIN jellegű depresszióba borult dinamikát, amit a modernebb sztóner rock hatásaival keményítettek, vagy épp tettek elszállóssá. Egy komplex album, remek attitűdökkel. Aki ebben nem járatos az nem is fogja élvezni (mint ahogy én sem élvezek egy-két metal műfajt?hiába metal).
Tűnő idő tárlat - Róka Hasa Rádió - Rengeteg: ez a fő vezérfonál, aminek a hallgatása közben kiegészítőnek, kitöltőnek berakom a további anyagok dalait. Talán a Meta került hozzájuk változatosságban a legközelebb. Nagyszerű dalok ezek újfent, de az említett anyagoknak volt kohéziója (Róka Hasa Rádió egyetlen monumentális dalként is funkcionálna, a modern magyar zene korszakos mesterműve szerintem), aminek már nem nagyon találom a nyomát. Elveszünk a részletekben az egység kárára. Azonban ne felejtsétek, én egy Thy Catafalque lemezt csak a többihez tudok mérni, mivel nincs hasonló zene a világon és tudom, hogy számtalanszor meg fogom hallgatni még.
Hatalmas poén a lemez - amcsik küldik a német boszorkánykodást skandináv felhangokkal:) Imádom a bátorságukat, de nekem annyira nem találtak be a dalok és az operai ének bizony néha idegesített. Mindenképp egyedi projekt.
Neoklasszikus gitárszóló hegyek, már a második dalban ötlettelen hohohóóózás és végig galoppozás himnikus refrénekkel. Igen, ez heavy/power metal. De bőven az igényesebb fajtából. A két hosszabb dalban még pár érdekes megmozdulás is akad. Az énekesnőnek tényleg változatos hangja van, de maga a dalcsokor annyira végtelenül unalmas, hogy 2-3 dal után már képtelen voltam figyelni bármi részletre, csak elment a háttérben.
Menő manapság az ilyen időutazós cucc az underground bandákban, de attól még nagyon nem eredeti és azért ennél is akadnak jobbak. Kezdésnek nem rossz.
Na, mégegy cuncimília a családi matinéra. Hátam közepére se ilyen sablonos pop/metalt. Azért annyit tudok felhozni a magas pontokra, hogy dalonként akad 5-10 másodperc, ami érdekesnek tűnt. Eszembe jutott az Addams Family egy jelenete róla...ha megtalálom, kiteszem:)
Ez a vokál nekem nem kell. :( Amúgy korrekt lemez.
Monoton és kicsit hosszú, de a hangulata miatt rohadt jól áll neki. Kifejezetten tetszik a lágy, könnyed hangzás az akusztikus, instrumentális részeknél.
Szerintem elég sok erős anyag jön ki a műfajban, csak már nem áll a figyelem középpontjában. Évente 2-3 lemezbe belefutok, amelyek a megfelelő időben születve ma már klasszikusnak számítanának. Az Evile egy minőségi, megbízható iparos ebben a sportágban...
Végre egy lemez, amit nem hallottam korábban:) Kár is lett volna, ha kimarad. Sűrű, mint a szemünkbe csapó hóvihar.
Érdekes kísérlete ez a stoner monotónia és csekély progresszió (néhány szaggatott ritmus) elegyének, de számomra a vokál és a feleslegesen hosszú játékidő nagyon unalmassá teszi. Az alapötlet ígéretes, de a végeredmény már kevésbé...
Szokásos Thy Catafalque minőség. Kicsit kevésbé tetszik egyelőre, mint a Naiv, de még beérhet.
Érdekes kombó, és nagyon egyedi, de nem tetszett maradéktalanul, az áriázás néha kicsit sok volt.
Nagyon nehéz pontoznom. A Faster Than Light az utóbbi időkben az egyik kedvenc számom, plusz a Soulboundot és a címadót is nagyon sokat hallgatom. Ezeken kívül viszont a többi szám annyira nem fogott meg, a legtöbb az a "nem rossz" kategória és még olyanok is vannak, amik idegesítenek. Ettől függetlenül amiatt a 3 szám miatt nem tudok ettől kevesebb pontot adni.
Primitív black/thrash, szeretem az ilyet, de azért egy kissé nagyobb változatossággal.
Hiába szeretem a stílust, talán a szimfonikus metalban van a legtöbb gagyi zenekar. Borzalmasan is szól, gitár alig van, és nagyon műanyag az egész. Már amikor megláttam a nevüket, éreztem hogy hasonló lesz a pontszámom, nagyon sokat gondolkodhattak rajta.
Nem hallgathatatlan, de nem szeretem a deathcoret, és a breakdownokat is utálom. Azért 6 pont, mert volt benne pár jobb rész is.
Hallottam már ettől változatosabb DSBM-et is.
Korrekt, de pár szám után untam.
Hasonló kategória, mint az Evile, de egy fokkal izgalmasabb volt attól.
Nem értem ez a lemez miért lett ennyire lepontozva. Néhol a nyugisabb Mastodonra emlékeztetett a hangulata. Nem teljesen az én stílusom ez, de tetszett.
Ha a tavalyi "Naív" címet viselő albumot pontoztam volna itt, akkor simán véstem volna be a 10 pontot annyira bejött. Csodálkoztam is, mert a korábbi albumait nem kedveltem. Sajnos most megint az van, hogy nem igazán köt le a zene, pláne nem 1 óránál is hosszabb időtartamban. Azért a "Köszöntsd a hajnalt" nagyon kellemes volt a füleimnek, ha több olyan dal született volna, a pontom is magasabb lett volna.
Túlságosan kaotikus.. Inkább érdekes volt, mint jó.
Az előző (Apex) nagylemezükkel ismertem meg a bandát és azonnal hatalmas kedvenceimmé váltak. Ezt is hallgatom rendszeresen a megjelenése óta, azaz lassan 1 éve, szóval nem kellett sokat gondolkodnom a ponton. Imádom Brittney Hayes hangját, amely az egyik legjobb ebben a stílusban.
Trash Metal.
Heidi Parviainen miután elhagyta az Amberian Dawn-t, megalapította a Dark Sarah-t, és bár az első három nagylemezzel nem voltam teljesen kibékülve, az új korongra már szépen beérett a dolog. Gyönyörű, képzett énekhangját élmény hallgatni, csak úgy simogatta a hallójárataimat.
Az első szám hallgatása közben még azt hittem valami fasza hangulatos lemez lesz. Aztán ez az idegesítő kóros (core-os) ordibálás elcseszte az egészet.
Hangulatos, de monotonitása miatt nálam főleg háttérzeneként funkcionálhat csak.
Egy fokkal "jobb" mint a Stress Angel.
Nagy kedvencem volt a Bolt Thrower annak idején, de inkább előveszem azokat a CD-ket, minthogy ezt meghallgassam újra.
Ebben a zenében minden benne van amit utálok. Ha belegondolok, ez szinte hihetetlen.
Régóta ismerem Tamás munkásságát és albumait. Ami rendszeresen pörög nálam, az a "Rengeteg" című albuma, az egy tökéletes, 10 pontos lemez. A "Fekete mezők" címet viselő dal szerintem a Thy Catafalque alfája és omegája. Ez is egy nagyon jó lemez, de a kedvenchez képest erre 'csak' ennyit tudok adni.
Vannak rajta kifejezetten jó témák. Az operás női énektől olykor hideglelésem lett, a kórusról pedig néha egy volt szovjet énekkar jutott eszembe, amint mozgalmi dalokat énekel (pl. Die Elegie). A boszorkányos visítások, és a szélvész gyors aprítások viszont előnyére válnak a lemeznek.
Melodikus power metal. Melódiák vannak, power nincs. A 'Legacy' egészen jól indult, aztán az is egy málna ízű vattacukor lett. Annyival erősebb az előző körös Falconer-nél, hogy itt legalább női énekes énekel női hangon. A 'Return to me' kiemelkedik számomra a dalok közül. Ha mindegyik olyan lenne, akár még egy hetest is megérne.
Egy thrash-death duó '80-as évekbeli ízvilággal Brooklyn-ból. Egy sörszagú klubkoncerten jót lehetne rá zúzni. Semmi új, semmi korszakalkotó, de nyilván nem is ez a cél. Erősebb is lehetne, ha nem csak párban tolnák a dalokat. Alkalmi hallgatni való, felejthető.
Szép, szép, de semmi kiemelkedő nincs ebben. Számtalan hasonló, vagy jobb énekesnő van a színtéren, ennek ellenére a zenekarban ő képviseli a minőséget. Megnéztem két videót is - annyira lapos a zene, hogy még a zenészek is unják. Főleg a dobos.
Egy igazán tökös, prog-death metal debüt a szlovák csapattól, magyar énekessel. Nagyon szeretem az ilyen, és ehhez hasonló komplex zenéket, mert minden újra hallgatás alkalmával mutat valami újat. Követni fogom a zenekar pályafutását, mert van bennük potenciál! Nekem nagyon tetszik!
Pontosan egy ilyen, depresszív black metal alkotás hiányzott ebben a rohadt melegben! Túlzottan hosszú ugyan, de csodálatos hangulata van! Az 'Abseits Der Farben' lett a személyes kedvenc az albumról. A borító is nagyon tetszik!
Az ember pontosan ezt várja egy thrash metal albumtól. Minden a helyén van, profik a hangszeresek, jók a dalok, változatosak a témák, dögösek a riffek, gyilkosak a szólók. Régen találkoztam a műfajban ilyen király lemezzel!
Rendkívül precízen elővezetett old school death metal. Nincs semmi cicoma, csak a földbe döngölő szerzemények! Ez nagyon jól esett, köszönet az ajánlónak!
Nagyon érdekes hangulata van. Tulajdonképpen semmi bajom vele, szépen elduruzsolt a háttérben. Legjobban a 'Grifter' és a 'Loam' című dal tetszett.
Egyedi zenei világ, komplex megoldásokkal, sok elektronikával. A magas teljesítményt értékelem, de az újra hallgatási faktor hiányzik számomra, a hiba az én készülékemben lehet. Valahogy nagyobb ingert érzek a Folterkammer, vagy a Dark Sarah lemezének újra hallgatása kapcsán.
Nagyon különleges és egyedi lemez, magával ragadó hangulattal. A ZENÉSZEK nagyon érzik és uralják ezt a stílust. Ilyen érett első lemezes produkciót már rég hallottam. Amin lehetne javítani, az a hangzás, szólhatna tisztábban, de az is lehet, hogy direkt szól így, ilyen kaliberű művészektől ez is kitelik és akkor nem szóltam. Nem semmi egy lemez!
Több ez, mint egy szimpla power metal lemez szerintem. Teljesen jó és minőségi produkció.
Megmosolyogtatóan amatőr! Azon a doboláson felröhögtem, pont olyan volt, mint amikor kamaszkoromban püföltem fakanállal egy széket meg fazékfedőket. Az ilyen szintű igénytelenség értéke nálam egy nagy kövér egyes. A hangzás meg, mintha nem is lenne. A hangzásért felelős személynek jó nagy botfüle volt :)
Szegény lemez olyan, mint a farkasok elé vetett bárány. Igaz én sem a könyörületességemről vagyok híres, de most egy kicsit megesett a szívem ezen a lemezen. Egy ideje szimfonikus metal lemezeket is hallgatok és ez a lemez teljesen rendben van, mindenben eleget tesz a szimfonikus metal által elvártaknak. És nemcsak eleget tesz, hanem jó is! Élveztem a változatos és jól felépített kitűnő hangzású témákat. Az énekesnő hangja is tökéletes. Köszönet az ajánlónak! és az ajánló bátran ajánljon be ilyen lemezeket a továbbiakban is, én falom az ilyet.
Az mindenképpen becsülendő, hogy az együttes egy profi anyagot adott ki a kezéből, ráadásul első lemezként! Végre látom az igényességre és a tökéletességre való törekvést és nem azt a hozzáállást, mint sok bandánál, hogy halljuk hogy sz@rul szól, de jól van az úgy. Nem, nincs jól! Ha egy munka nincs jól elvégezve azt ki kell javítani, ha nem lehet, elölről újra el kell végezni. A banda ennek az elvárásomnak eleget tesz, ezért jár is a magas pontszám. Én nem hallok ordibálást csak hörgést és károgást, ami teljesen rendjén való ebben a stílusban. Jó lemez!
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Egy kitűnő hangzású jó témákat felvonultató lemez. A magas teljesítményt elismerem, de számomra ez még nem tökéletes.
Bolt Thrower 2.0. Szinte egy az egyben olyan, kivéve a hörgőst, mert az az eredetiben jobban hallatszik. Kicsit fura, hogy Bolt Throwert hallok az anyabanda feloszlása után, de jól prezentálják őket. Az eredetiség hiánya miatt 1 pontot, a vokál rossz keveréséért (nagyon háttérbe van keverve) 1 pontot levontam. Jó lemez!
Hát nem tudom mitől progresszív ez, hiszen egy-egy szám nem áll másból, mint egy téma újra és újra történő lejátszásából (beakadt a lemez?) teljesen lélektelenük és gépiesen. A dobos teljesítménye kritikán aluli. Az énekes meg egyáltalán ébren volt a számok feléneklése közben? Az ének is épp olyan unalmas, egysíkú, monoton, gépies, lélektelen, mint a zenei rész. Na ez a vérszegény zene! Az biztos, hogy ennek a hallgatása közben senki nem fog szívinfarktust kapni, csak elunja az életét.
Kátai Tamás még tovább tágította eddig sem szűkös határait. Színes, változatos, hangulatos lemez lett a Vadak is! A többször felbukkanó Hammond-szerű billentyűk széles mosolyt csaltak az arcomra! :)
Egyedinek lehet, hogy egyedi, de nekem nem tetszik. Az áriázást néha már túltolta a hölgy, a női extrém vokálról pedig már többször kifejtettem a véleményemet. Zeneileg sem túl izgalmas számomra. Ráadásul a német nyelv továbbra sem a barátom.
Túl sok minden történik itt egyszerre, egyes szerzemények megterhelők a fülnek. A neoklasszikus virgákból is lehetett volna kevesebb, illetve én a néha felbukkanó (gondolom a "modernitásért", naprakészségért felelős) extrém vokált sem tartom indokoltnak. Egyébként sok munka van benne, az hallatszik! A stílus kedvelői örömüket fogják lelni benne!
Szerintem egy céljuk lehetett a srácoknak: tiszteletadás a '80-as évek elején, közepén megjelenő extrémebb fémzenei stílusok, zenekarok felé. Ennek eleget is tettek. A muzsika, az attitűd, a hangzás is autentikus. Mintha egy időgéppel visszarepültünk volna 35-40 évet.
Sajnos nagyon mű ez minden tekintetben. Számomra leginkább a műanyag, steril hangzás zavaró. Lehet, hogy a dobos azért unatkozik annyira, mert a japán kolléga (dobgép) témáira kell úgy csinálnia, mintha dobolna... Ha viszont tényleg ő üt a lemezen, akkor rossz szokás szerint kiölték a dinamikát a játékából.
Jobban tetszene, ha instrumentálisan adták volna ki! Itt is az van, mint sok hasonszőrű zenekarnál, hogy az "ordibátor" szinte meg sem áll. Túl sok a szöveg, amit ráadásul legtöbbször nem is lehet érteni, hisz az artikulációra már nem fordított időt a vokalista. Pedig vannak, akik képesek érthetően hörögni, károgni, stb! Én azokat a zenekarokat szívesebben hallgatom.
Hangulatos anyag, de igazán mély nyomot nem hagyott bennem. Biztos, csak véletlen, de az Abseits der Farben kezdő, sokszor megismételt témája eléggé hajaz a Metallica: Mama Said dalának akusztikus pengetésére... Mindenesetre a német nyelv itt nem zavart annyira, mint a Folterkammer lemezénél.
Korrekt thrash lemez, de nyilván közel sem üt akkorát, mint amit maga a zenekar állít róla. Ugyanis ők szerényen azt nyilatkozták, ha jól emlékszem, hogy az utóbbi 20-25 év legjobb thrash lemeze. Úgy ánblokk, világszerte... :D
Zsigeri, ösztönös, sallangmentes, régi vágású death metal. A gond csak annyi, hogy régen se szerettem a sima halálmetált és ma sem szeretem. De ugyanígy vagyok a black metallal is. Mindkettőnek a progresszív válfaját kedvelem, de azt is csak mértékkel hallgatom.
Nem gyakori a HP-án a pszichedelikus rock. És úgy látom nem is nagyon hiányozna senkinek. :D Pedig van ám hangulata ennek a zenének, utaztat rendesen, csak hát nem mindenkinek szól. A napokban meghallgattam a korábbi albumaikat is, azokhoz képest itt annyi újdonság van, hogy több dalban is felbukkannak Tool-os megoldások, illetve az énekes minimáldallamai még sosem idézték ennyire Kevin Moore-t (ex- Dream Theater, OSI, Chroma Key). Egyébként ez a korong egy albumtrilógia első darabja, még idén várható a két folytatása...
Narcisztikus, arrogans, rettenetesen sznob, verprofi. A koszontsd a hajnalt 13 pontos.
Aaaaa oooo, rosszul sikerult multidezes, dehat nem a szandek hanem a fontos.Amikor ilyeneket hallgattam mar akkor is vagytam a jobb minosegre.
huuuu bazki, ez kemeny volt, 2 vader 2 slayer 2 slipknot nota kellett hogy ezt kimossam a fejembol, ezzel ... puuuufuu inkabb nem mondok tobbet
A daralos reszek 9 pont, amikor virtuozkodason kapom oket az max 3 a horgos vokal nekem teljesen tetszik 9 pont viszont a karogas 2 pontos a lemez felepiteset ertem csak nem erzem 6 pont, vonjunk atlagot 6, remelem a zuzos vonalfele tolodnak a jovoben.
Engem untatott, monoton volt es indokolatlanul hosszu, pedig mind 2 dolgot jol birom.
94ben ez beszabehu let volna, ma mar csak bekabepi, nekem ez sokkal jobban tetszik mint a Stress Angel, csak mar nincs igenyem az ilyesmire.
Az elso perctol az utolsoig ez egy stabil uthenger, en imadom az ilyet.
Magamtol nem hallgatok ilyen zenet , pedig nem rossz, mondjuk nekem ezekrol mindig az jut eszembe hogy ha ezt a mai teknikat egy-egy 70es evekbeli zenekar megkapta volna ,akkor leszakadt volna az agyunk olyan muzsikak szulettek volna. Na de ez az album olyan hogy az alkoto elemek kulon kulon nem gyoztek meg, viszont ha csak hanyatt dolok es fulessel hallgatom akkor fasza, a boritot imadom, egy picit hosszabb lett a kelletenel.
Egem meg lehet venni a jóféle csajos metállal, de ez nagyon durván semmilyen. Hülye Napalm.
Nem rossz, de emlékezni nem nagyon fogok rá
Köszönet az ajánlónak ezt a jégbe fagyott Bolt Throwert! CD megrendelve.
Nem zavart, de nagyon nem az én világom ez.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 444. 445. 446. 447. 448. 449. 450. 451. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2021. július 17.
Armand boymester CarolusRex cheerleader dimmurtal Husky oldboy Belial mike666 ∑:
1.
Thy Catafalque
Vadak
9.5 10 8.5 9 7 8.5 8.5 9.5 10   8.8
2. CarolusRex
Unleash The Archers
Abyss
8.5 8 5 8.5 10 6.5 8.5 6     7.6
3.
Evile
Hell Unleashed
8 8 8 7 4 9 8.5 7 6   7.4
4.
Frozen Soul
Crypt of Ice
8 6 9 7.5 6 9 8 6 9 9.5 7.4
5.
Folterkammer
Die Lederpredigt
8 6 7 8.5 5 7 9 5     6.9
6. dimmurtal
Cranial Void
Celestial
7 6 6.5 6 3 9 8 5 6 7 6.3
7. boymester
Nebelschwaden
ADVSEM
2 7 8 7 5 7.5 5 6 6   5.9
8. cheerleader
Dark Sarah
Grim
9 3 2 3 10 5.5 9 5 1 2 5.8
9. oldboy
King Buffalo
The Burden of Restlessness
2 9 5.5 7.5 1 6 2.5 8 8 5 5.2
10. Armand
Stress Angel
Bursting Church
2 8 5 7 3 6 1 5 3   4.6
∑:
6.4 7.1 6.5 7.1 5.4 7.4 6.8 6.3 6.1 5.9 6.6
Sempiternal Deathreign - The Spooky Gloom (1989)
Kritika, boymester @ 2018. október 29., hétfő
Thy Catafalque - Geometria (2018)
Kritika, farrrkas @ 2018. május 21., hétfő, 13:03
Ars Moriendi - Sepelitur Alleluia (2016)
Kritika, boymester @ 2016. október 28., péntek, 15:27
Thy Catafalque - Meta (2016)
Kritika, Armand @ 2016. szeptember 24., szombat, 07:21
Beszélgetés Kátai Tamással a Neolunar lemez kapcsán
Interjú, Nagaarum @ 2016. június 21., kedd, 15:45
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.028 seconds to render