Bemutatkozásnak dög! Nagyon is az... de összeségében csak régisulis death metal.
Rém gyenge? nem akarom meg bántani a zenekart, de búcsúlemeznek (mivel ez az utolsó lemezük, a megjelenése előtt feloszlottak, 20 év után) egy erősebb (keritésszaggatósabbat) is összehozhattak volna a Mjölby-i "falunapra".
Therion? szokásos klisék? sajnos semmi több. Igaz a műfaj legendái, de számomra, csak újra és újra ismétlik önmagukat.
Érdekes, hogy a németeknél nagyon megy ez a középkori - medieval metal vonal (In Extremo, Corvus Corax, Tanzwut, Morgernstern, Schattentantz, Subway to Sally, stb?). Nekem meg van a maga hangulata, még ha az zenéjük mind egy kaptafára is van. Ez a helyzet a Feuerschwanz új albumával is. Vannak rajta remek, mondhatni szárnyaló témák, de sajnos már mind lerágott csont. Egy hallgatásos lemez kategória.
A műfajban nem alkottak újat? ezerszer hallott és jól bejáratott nordikus boldogság dallamok, melyeknek van egy kellemes melankolikus érzete. A blackereknek kellemes hallgatni való, de az énekest lecserélhetnék.
Kicsit vártam is a lemezüket, meg nem is. A két előzetesét én osztottam meg, azok alapján reménykedtem valamiben, ami csak félig jött be. Vissza hozza 16-18 éves death metal fanatizmusom? csak hörögjön mint egy disznó, legyes zord, mocsok és kásás a zene a borító meg minél undorítóbb. Nos, ezek meg is vannak, mint, ahogy az is, hogy ismételten rá erősítettek arra, hogy a death metalban sem lehet nagyon újat csinálni. Elő a jól bevált receptekkel és malackodjunk.
Ha bánat metalt akarok hallgatni, akkor csak is a My Dying Bride korai anyagai. Ezt a bandát mindig is egy koppintásnak tartottam? továbbra is ez a véleményem. Egyébként jól hozzák a gyászt, meg is van a maga atmoszférája, de az első mondatom fényében annyit ér, amennyi (legalábbis számomra).
Izgalmas a szláv, rus folklor. Ha valaki ismeri a sztorit, az azt mondja: Kellemesen megjelenítetek! Én is ezt mondom. Eddig okés is. De csak egy séma folk-metal.
Egyfajta középút eddigi anyagaihoz képest. Megtartotta borongó atmoszféráját - bár az ?sajnos? nem mindig tudod el kapni (lehet csak a nagy hőség és, hogy nem éjjel hallgattam) ? és meg maradtak a Summoning-ra emlékeztető hangképei is. De lényegében most kevésbé jött át. A második tétel után már agonizálás, ahhoz pedig 42 percen keresztül semmi kedvem. Ehelyett valóban jöhetett volna egy maintream anyag.
Reménykedtem, hogy kapok egy jó black metal lemezet, de ehelyett egy blacmetalnak nevezet kaotikus x..rt kaptam. Az énekes szenved... borzalmas, ezzel ellentétben a zord légköri zúgásaikkal, hangjátékaikkal a Cold Meat Indutry kiadványait juttatják az eszembe, amit egykoron menőség volt hallgatni, de mára inkább már csak szánalom. Ez is az! (A 2 ponttal még bőkezű is voltam)
Szerintem a zene is gyenge, de az enek meg kifejezetten idegesito, szamomra szenvedes volt vegighallgatni.Elpazarolt zeneszek.
Maradjunk annyiban hogy a Falconerre koroket vert, valamint a Sietanal is jobban elveztem.Nem gondolom hianypotlo munek, de elhiszem hogy jopar hagyomanyorzonek ez oromet okoz.
20 eve a seggemet a foldhoz vertem volna egy ilyen albumtol, ma mar nem teszem, kb 80 albumom van ebben a temaban elmentve az utokornak, de ez lesz a 81.-ik :) Hatalmas lemez, jol megirt szamok, egy pillanatig nem unalmas, sot kb 10 hallgatas utan meg mindig talalok benne ujat.
Nem olyan rossz ez mint amennyire paran irjatok,, szimpla oromzeneles ez, csak ok igy oromkodnek.
Király death metal, amit pont pár órával ezelőtt hallgattam:) Egészen addig, amíg valami más el nem vonta a figyelmem, amiről majd jön a cikk...
Folkos, epikus power sabloncsomag, de az igényesebb fajtából. Akkor működik a legjobbnak, amikor teret adnak magának a zenének és keveset az ömlengő refréneknek. Azok a szokásosnál is nyálasabbak, még akkor is, ha Mathias Blad egy egész jó hangú énekes.
Volt a zenekarnak egy időszaka, amikor a szimfonikus zenét szerves egységként tudták a metalba injekciózni, sajnos ebből mára kevés maradt meg (Vovin, Secret Of The Runes és a zenekar csúcskorszakát jelző Lemuria, Sirius B kettős). A nagyívűség ma már csak kiegészítő díszítőcsomag, ami még az előző anyagnál is egyértelműbb. Nem zavart, de különösebben nem is tudott szórakoztatni.
Na már megint idelapátolta valaki egy ír kocsma padlójának meghatározhatatlan összetételű tartalmát... :) Három dal után idegesítő. Jack Sparrow zenekar a délelőtti gyerekmatinéban.
Hű, ezt már szinte el is felejtettem, pedig lement a megjelenése környékén párszor. Kifejezetten jó lemez és ebben a melegben jól is jöttek az időnként fogcsikorgató témái (főleg a Shallow Graves nyitánya).
A borító alapján sokkal többet vártam. Nagyon kedvelem ezt a fajta kripta death metalt és ezt a hangzást, de ez egy kicsit középszerű a remek hörgés ellenére is.
A pontszám története röviden a következő: SOSEM szerettem a Draconian zenéjét. Női ének és doom??? Soha! Egészen mostanáig, mert nálam ez a lemez törte át csökönyös agyam tiltakozó lebenykéit. Rendkívül hangulatos, kellemes death/doom, itt-ott néhány túltolt perccel.
Ha már folk metal, akkor legalább ennyire legyen változatos. A gyors részek nagyon jól sikerültek. A fúvós hangszer az ezredforduló néhány hasonló zenekarát juttatta eszembe.
Nagy utat járt be az egyszemélyes projekt hol jobb, hol gyengébb anyagokkal. Nekem ez egy kicsit semleges. Korrekt atmoszférikus black néhány egész jó dallammal.
Itt-ott érdekes, máshol hangulatos, de a dalok nehézkesen működnek.
Nem rossz, elmegy a háttérben, de nem is volt túl izgalmas.
A zene elmenne, de az ének borzalmas. Nagyon elrontja az egészet számomra. Olyan az egész album, mint a borító: gagyi.
Nagyon középszerű. Semmi kiemelkedőt nem hallottam. Tipikusan olyan album, ami végigmegy, de utána már semmire sem emlékszel belőle. 5 pontot akartam adni, de a Tuonela nem volt rossz, amiatt jár egy plusz fél pont.
Szeretem a folkot, de az ilyen mulatós folk mindig is idegesített. Nehéz pontoznom...Hallottam azért már sokkal rosszabb zenét is, legyen egy hármas.
Már hallottam a hangpróba előtt is, akkor is adtam volna rá egy 9-est, de azóta végighallgattam még négyszer, és egyszerűen nem tudok belekötni, minden egyes hallgatással egyre jobban tetszik. 3 banda ugrott be többször is a hallgatása során: A melodikus riffek az Uadara emlékeztetnek, a lassú építkezések a Mgłara, a crust részek pedig a Fall of Efrafara. Mindhárom bandát imádom, úgyhogy ennek a lemeznek csak nyert ügye lehetett nálam. Az ének is teljesen jó. Egyébként én nem rónám fel azt, hogy hardcore-os az ének egy részben hardcore jegyeket tartalmazó albumnak.
Pont az egyszerűsége miatt imádom. Szeretem a komplex zenéket is, de jól esik a fülnek a primitív zúzás, zseni riffekkel és földbedöngölő hangzással. Nem véletlenül a legfelkapottabb dm banda mostanában az undergroundban. A megjelenése óta hallgatom, és nem bírom megunni. Nálam év albuma esélyes, nem tudok 10 pontnál kevesebbet adni. A Dead As Shit-et külön kiemelném, nincs olyan nap, hogy ne hallgatnám meg párszor.
Nekem is ott van a 2020-as kedvenceim között. Kicsit féltem elsőnek a hossza miatt, de igazából pont jó, egyáltalán nem fullad unalomba, és több szám azonnal be is ragadt a fülembe. A kedvencem a Lustrous Heart, simán az előző év egyik legjobb száma.
Végre egy jó folk album, pont jó egyensúlyban van a blackes részekkel. Van egy különleges hangulata, engem egyből berántott.
Nem rossz ez, csak unalmas. Háttérben teljesen jó, de amúgy nem hallgatnám csak úgy.
Hú, hát ez nem egy könnyű hallgatnivaló, és nem is éreztem magam szórakoztatva közben, de voltak benne jobb pillanatok.
Kíváncsi voltam mit alkot majd Fernanda Lira a Nervosa után. Thrash metalról lazán váltott Death metalra. (Azt viszont sajnálom, hogy Sonia Anubis otthagyta a Burning Witches-t, bár az nem baj, hogy végül itt kötött ki.) A lemez nem lett rossz, de nagyon izgalmas sem.
Sosem került közel hozzám a Falconer, és ebben nagy szerepe volt az énekesnek. Egyébként a zene tetszik, és most valahogy elvoltam az énekkel is.
Kellett már egy befogadhatóbb album az előző 3 lemezes szörnyszülött után. Taida Nazraić vendégszereplése nagyon jó ötlet volt, gyönyörű hangja van az énekesnőnek!
Hogy a fenébe kaphattak ezek szerződést a Napalm Records-nél? o.O
Mondjuk megnéztem egy videójukat is, aztán láttam, hogy tetszik a népeknek, szóval a gagyira is van igény sajnos.
A német nyelv miatt még -1 pont.
Elég hamar unalmassá válik nekem ez a fajta zene. Ha black metal, akkor mondjuk a Limbonic Art korai albumai az én zenéim.
Biztosan megvan ennek is a maga közönsége, de én nem vagyok köztük.
Mivel nem beszélek disznóul, megnéztem pár dalszöveget, de bár ne tettem volna.
Pl.. "White milk curdled juices
Sucked from out the rotted asshole
Enters my eager mouth
Felch the dead rectal semen
Feast on his putrid ass pipe
Swish the embalming fluid"
Hogy lehet ennyi aberrált faszságot összehordani? :D
Jaja, tudom, ez a stílus jellegzetessége, meg ez ilyen, blablabla....
Az év albuma volt számomra tavaly, még úgy is, hogy a Sovran egy fokkal jobban tetszett. Heike éneke most sok helyütt a néhai Aleah Starbridge énekére hasonlított. Lehet, hogy a Hallatar-os vendégszereplés miatt?
Semmi olyat nem hallottam ami az átlag fölé emelné ezt a lemezt. Ha orosz folk metal, akkor nálam az Alkonost egyes albumai jönnek szóba, ott a szép női ének felviszi a produkció értékét.
Most ez a fickó tényleg évente ad ki nagylemezt, van, hogy kettőt is? o.O Talán az ének volt az ami a legjobban irritált a hallgatása közben. Én szeretem ezt a zenei műfajt, de ez a lemez nagyon gyenge.
Uhh, nem hittem, hogy az Elffor után még rosszabb "éneket" is hallok ezen a hangpróbán. :-/
Nagyon be lett harangozva ez az album, és nem is hiába! Ez egy bivalyerős bemutatkozó album a brazil csajoktól, én csak kapkodom a fejem a jobbnál jobb megoldások, a döngölő középrészek és a király szólók között! Bravó! Azt hiszem, megrendelem cd-n is! Mindenképpen meghallgattam volna, de köszi az ajánlónak! :)
Ennek power metal-nak kellene lennie, de pont a power hiányzik belőle. Langyos, mint a napon felejtett sör. Az ének pedig rózsaszín.
Ez a lemez nem lett annyira gázos, mint az előző több órás opera-album. Az viszont dicsérendő, hogy visszakormányozták a járművet a helyes útra. A Theli féle csúcsteljesítmény azonban még eléggé távolinak tűnik!
Az előző kör folkos lemezeihez mérve is nagyon gázos. A németekre meg most amúgy is haragszom az ismert okok miatt!
A zenekar hozott nekünk egy kis felfrissülést északról ebben a rekkenő hőségben. Nagyon jól esett. Ez az a fajta black metal, amit én nagyon szeretek. Telitalálat!
Megnéztem egy koncertfelvételt is, teljesen elvetemült banda! Szerintem rendben van ez! Aki igazi disznóröfögést akar hallani, az füleljen bele valamelyik Katalepsy albumba!
Próbáltam némi kapaszkodót keresni, és hamar meg is találtam. A '90-es években eléggé komáltam az első két Theatre of Tragedy albumot. Liv Kristine kissé magasabb hangtartományban énekel, de a doom-os, gothic részek teljesen visszahozták a régi feeling-et. Jó lemez, a stílus kedvelőinek erősen ajánlott.
Az egész olyan, mintha össze lenne csapva, nem illeszkednek a zenei részek egymáshoz. A black-es futamok viszont nagyon jók. Én nem erőltetném a folkos dolgokat. Ha azokat lekevernénk, ez egy fasza lemez lenne, de így számomra nem az.
Olyan mélyről szól, hogy le kellett mennem a pincébe. Viccet félre téve, ez egy jó atmoszferikus black metal alkotás. A két körrel ezelőtti magyar Haenesy albuma, a Garabontzia viszont mérföldeket ver erre a lemezre! Persze, ez csak az én véleményem.
Pokolian káoszos, és nagyon egyedi, ebből kifolyólag nehezen befogadható anyag. A maga primitívsége ellenére a hangulati elemek okozhatnak rémálmokat. Aki kedveli a stílust, az érteni fogja a dalok mondanivalóját, és díjazni fogja az előadásmódot is.
Most nem volt kedvem írogatni, esetleg majd.
Zeneileg tetszett, kellemes dallamok, jó hangzás. Amitől azonban kivert a víz az az '''''''időnként!!!''''''' előbukkanó érzelmes vokál, attól elfogott a hányinger (pl Rejoice the Adorned), DE ugyanilyen ének volt a Red Cain legutóbbi lemezének 3. számában is, amit ott kifogásoltam is. Sosem hallottam a zenekarról, mivel ebben a stílusban nem hallgatok semmit! Ezt a lemezt sem fogom szerintem többet. Értem én mi a bajuk egyeseknek a vokállal, de azért ne túlozzunk!!! Nem véletlenül emeltem ki az IDŐNBKÉNT szót! A lemez 85 %-ában erőteljes az ének, nekem teljesen rendben van , a maradék 15% az valóban rózsaszín, de hogy ez a 15% hogy lett egyeseknek 100% azt nem értem és ezt a kis problémát kiterjesztve az egész lemezre az egészet elutasítják. Én is majdnem beleestem ebbe a csúsztatásba, sőt még kifogásoltam is a lemez jelenlétét, de rájöttem, hogy ez nem jó irány! Az ilyen power metal (mi az hogy nem power???akkor mi???) lemezekre igenis szükség van, színesíti a HP-t, úgyhogy az ajánlónak köszönet a beajánlásért és bocsánat a korábban leírtakért és a következőkben is támogatom az ilyen jellegű beajánlásait!!! Jöjjenek csak az underground power metal beajánlások! Szokják csak!
Most nem volt kedvem írogatni, esetleg majd.
Némileg hasonló a Falconer-hez, de zeneileg ez gyengébb, vokál szempontból viszont erősebb, de a német nyelvet meg utáltam benne. Azt hiszem a folk metallal telítődtem, már hányok tőle. A Falconer egyértelműen jobb album. Ez meg alulról, de megütötte a lécet, ELMEGY. Jöjjenek csak az underground power heavy metal beajánlások! Szokni kell, de ha nekem sikerült akkor másnak is sikerülni fog. Az underground nemcsak black-death metal!
Mégegyszer nekifutottam a lemeznek és annyival korrigálom a korábbiakat, hogy valószínű a crust stílusjegy miatt hatott elsőre tucatnak. Én jobban szeretem a tiszta black metal-t. De ha a Falconer-nél elnéző voltam, úgy most itt is elnéző leszek, mert zeneileg jó témák vannak a lemezen, jó a hangzás is. A vokál azonban számomra nem megfelelő.
Kinőttem már abból, hogy mindegy legyen, csak minél mélyebb hörgés, minél mélyebbre hangolt gitárok és kétlábdob. Ez a disznóröfögős vokál ma már megmosolyogtatóan gyermeteg. Az énekes biztos disznók között nevelkedett, mert egy az egyben hozza a malachangokat. :)
Érdemei elismerése mellet nem tetszett.
Most nem volt kedvem írogatni, esetleg majd.
Mint egy több ezer éves ásatási lelet. Az ásatásról jut eszembe az ásítás, mert borzasztó unalmas egy anyag. Amiatt a monoton tempóváltás nélküli kalapálás miatt további fél pontot vonok le a TUCAT 3 pontos mű értékéből.
Nem volt egy nehéz döntés. A stílusában értékelve nagyon primitív egy alkotás. Igazából 1 pontot sem ér, mert ennél az Elffor meg a disznóvokálos is sokkal jobb.
Sokkal jobb, mint a Nervosa.
Nekem 3 Therion lemez tetszik. Beyond Sanctorum, Ho Drakos Ho Megas és a Lepaca. A Theli-n még vannak jó pillanatok, de onnantól valami elveszett. Nem a műfajváltással van bajom, valahogy nem talál meg, amit azóta csinálnak.
Huh, a német nyelvtől általában kiver a víz... Szóval a borító király, de a zene az egy giccshalmaz.
Hát ez nem szar.
Az egy pontos kommentek furák, viszont tény, hogy tök átlagos az anyag. De szeretem az ilyen zenét, szóval hét és fél. Ja, ha már meg lett említve, az új SFU-nél klasszisokkal jobb :)
Ezt a megjelenést nem vettem észre. De örülök, hogy végül találkoztam ezzel a lemezzel. Én a doomot a korai Bride/Lost/Anathema albumokkal szívtam magamba, szerencsésnek mondhatom magam, amiért abban az érában voltam tizenéves. Ott azért sokszor előkerült kuriózumként egy-egy dalban a női ének és nagyon bírtam, aztán meg jött Anneke és a Mandylion. Szóval nekem jöhetnek a csajok minden mennyiségben.
Már a borítónál tudtam, hogy kb milyen lesz és eltaláltam.
CD a polcon a többi Elffor mellett :)
