Aki rajong a sludge, doom és noise elemekért, az ne is keressen tovább, ez a zenekar az egészet egyszerre produkálja.
Huh... Ez kemény volt. Az akusztikus részeket imádtam, akár mintha a háttérben a Pink Floyd "bábáskodott" volna... Nem egyszerű album ez, s komoly figyelmet kíván. Azok ellenére, hogy elfogadhatóban adják elő a dalokat (nekem), ez még mindig egy zsáner lemez. Igaz, annak tökéletes. A temetői hangulat garantált, funeralisták előre.
Eddig jól elszórakoztam az albumaikon. :) Nem kell komolyan venni, csak hallgatni. A szövegvilág meg olyan amilyen. :D
Csak a szokásos BM... Múltidézés, de legalább rég unatkoztam ilyen jót. A zenekarok neveit pedig fel se tudnám sorolni egy oldalban, - talán ha apró betűkkel próbálkoznék. A kliséhalmaz pedig igen sok elemből táplálkozik. Valahogy sosem szerettem az oldalvízen hajózó copy-paste bandákat, mert a stílus maga megérdemli a kellő odafigyelést, de a pofátlan ismétlése a régi lemezeknek felháborít. - Pedig a hangzás még pipetcz is.
Ez újra egy olyan album, amit távol a gyerekektől, egy kényelmes fotelben vagy kanapén elnyúlva lehet hallgatni. A hangulat garantált...
Érdekes próbálkozás, próbálom feldolgozni a hallottakat. Nem egyszerű. Leginkább nevezném a bő harminc perces zenei utazást egyfajta fekete fémes útkeresésnek. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz ebből.
Sose jutott volna eszembe a folk metal elemeket ötvözni a deathcore-al. :D De ez a zenekar is ékes bizonyítéka, hogy ez az elképzelés is működik. (Kb. olyan, mint a Baileys citromlével. :D ) - Összességében a koncepció, mint a Malokarpatan esetében, csak a stílus más. :) - A szövegek sem túl komplexek, de azért 5 éves általános iskolás orosz nyelvtanulás még nem elég. :) - Köszönet az ajánlónak. :)
Jó ez, csak nem értem... :O - S tegyük helyére a dolgot, ez nem metal. :) Ha ezt megértettük, akkor menni fog... Talán. /Fixa ideám, hogy ezek után elkészítem a Gyűrűk Ura első részét indiai stílusban, indiai színészekkel. (Most képzeljétek el, amint Sauron egy közel negyed órás zenés, táncos blokkban az egy gyűrű megkeresésére indítja a kilencet... - Visszatérve: az Oh! Majinai számot sem értem... északi folk, matróz motívumok?!
A zenekar előző Gammageddon névre keresztelt albuma nekem jobban feküdt, kevésbé érzem túlpolírozottnak szigorúan az új albumhoz mérten. Ráadásul imádom a death metal-t, de a közel háromnegyedóra játékidő ebből elég nagy kihívás. Aki vevő a brutal-death zenekarokra annak ez jó választás, megfogja találni a számítását, de én inkább maradok a Benighted-nél.
Van itt minden, mint a búcsúban: nu-metal durvulások, elszállós grunge-ra hajazó részek és természetesen hard-rock/metal nóták. Semmi különös, csak rádióbarát zene. :)
Ahogy Nascence kitűnően megfogalmazta, ez kihívás elé állított. Súlyával agyonnyomja a gyanútlan hallgatót, monotonitása - hacsak nem vagy a stílus híve - még az életkedved is elveheti. Ha hagyod.
Jó ez, de engem nem fogott meg egy cseppet sem. Igaz, a stílust sem élem túlzottan.
Ez is olyan hetes, hogy érdemei elismerése mellett... Háttérzenének kellemes, de kb. ennyi. A korábbiakat nem ismerem, csak hírből és az alapján valami pörgősebbet vártam.
Úgy ment át rajtam, hogy csak a jó hangzás, meg a záró Magick Fire maradt meg. Az a többihez képest nyersebb, punkosabb tétel, ki is lóg rendesen a sorból.
Nehéz ezt értékelni. A nyitó One Last Dance Pink Floyd, Anathema hangulata biztató volt. Az egészet egyértelműen a DM (egyébként én is abból az irányból érkeztem a metal felé) aurája lengi be, ami nem feltétlenül rossz, de nem is előny. Az Hour of the Wolf volt az első, ami elkapott erről a lemezről. A Nostalgia meg nekem kicsit a Toto-t idézte, ha gitárosabb lenne, akkor elmenne AOR-nak.
Érdekes EP, amin erősen érződik az útkeresés. Szerzett néhány kellemes percet.
Ha már szláv folk, akkor nálam a román folkcore Dirty Shirt a befutó. Ez közelít, de kevésbé slágeres, ami miatt kissé fárasztó. A végén a feldolgozások viszont feldobják. A Prodigy nóta is király lett, de a másik... (Lambada bazmeg!!! és működik)
Nem illik ide, ez egyértelmű. DE ha eltekintünk a körítéstől, amit csak a lemez számaira koncentrálva hallgatható. Ha a koncepciót lehántjuk, akkor azért van ebben értékelhető is. Persze sablon, iparosmunka nyilvánvalóan. Ez előtt sosem hallgattam őket és ezután sem fogom és a mangára se izgultam sosem.
Hosszú és fárasztó techdeath kúra. De végigszenvedtem. Ahogy az előttem kommentelők leírták vannak benne nem átlagos megoldások, amik kicsit könnyebbé tették a folyamatot.
Ez a tipikus hetes lemez. Van benne valami, de nem kiemelkedő, annyira legalábbis semmiképp, hogy örökre rabul ejtsen. A viszonyítási pont a '90-es éveg grunge zenéje (itt-ott a Nirvana a jólesőnél erőteljesebben van jelen, amit elhibázottnak érzek), meg a post-grunge és az olyan alternatív(nak titulált) amcsi rockbandák, akik amúgy hatalmas nézettséget kaptak anno az MTV-n és így arénákban is játszhattak.
Talán a mostanra kiszámíthatóvá vált megközelítés miatt érzem ezt kevesebbnek, mint az előzőt. Ettől függetlenül tartom, amit korábban a banda munkásságáról írtam, vagyis ez egy kegyetlen nihilista szenny, az emberi lét legsötétebb oldalából táplálkozó zsigeri tömény massza, ami betüremkedik minden póluson és elzár minden lehetőséget, hogy az éltető oxigénhez juss. Csodálatos a maga nemében!
Elismerem a Bell Witch munkásságát, ám annak ellenére sem tudtam megbarátkozni velük soha, hogy az irányzatot igencsak nagyra tartom. Nem tudom, hogy hol csúszunk el egymás mellett minden alkalommal.
Szemceruza metál. Vén faszokkal. Nem vicces, hanem mérhetetlenül szánalmas és zsibbasztóan tehetségtelen.
Ásítás, unalom, ásítás, unalom és így tovább... A Sátánizmussal már jó ideje úgy vagyok, mint a homofóbokkal, hogy minek vagy te ennyire antikeresztény, ha egy keresztény mítosznak áldozol? Aki ennyire rápörög egy témára, az amúgy mélyen magáévá teszi, ami ellen felszólal, csak képtelen elfogadni önmagát. Minél hangosabb, annál biztosabb az ambivalencia.
Hangulat kell hozzá. Egy Primitive Man után mondjuk nehezemre esne meghallgatni. Ha zenei környezetének megfelelő textúrák közé helyezem, akkor pompás táplálék ez a fülnek és a léleknek. Nyugiba helyezkedve, csendes mélázáshoz több, mint ideális társ.
Kedvesen amatőr - mondhatnám, ám sajnos éppen a bája nincs meg, hogy elnéző legyek vele szemben. Csapjon még a hóna alá valakit, akivel közösen fejlődhetnek és kiegészíthetik egymást, akkor talán a következő nekifutás jobb lesz. No meg tanuljon meg ecetes ollóval kivágni részeket, mert koránt sincs annyi mondanivalója, hogy ez az EP ilyen hosszú legyen.
Tetten érhető, hogy amúgy tudnak zenélni, komponálni, csak az egész elgondolás, amire felültették a tudásukat megkérdőjelezhető. Ez a vagy tetszik, vagy nem kategória. Közömbösséget szerintem nem nagyon tud kiváltani. Más fűszerekkel, de hasonló főzeléket csinál a francia Igorrr is. Utóbbi szerintem értékelhetőbb végeredményt ad, mert ott nekem nem voltak kellemetlen fészkelődéseim, míg itt igen.
Nem szeretném bántani. Ennek oka, hogy egyrészt nem egy komolyan vehető valami, másrészt a kitűzött célt, hogy szórakoztatni szeretne, azt eléri (nagy tömegeket vonz és szórakoztat, ha engem nem is). Ez olyan, mint hogy egy lángostól sem várunk frenetikus gourmet élményt, mégis lehet rettentően szeretni és hányásig enni. A lángost szeretem, ezt az albumot nem, de nem köpöm le azt, aki szereti a tökfőzeléket, csak azért, mert én nem komálom. Ambivalens érzések kavarognak bennem, hogy van-e itt ennek helye, avagy nincs.
A koncepció nekem adná a koszosabb, kevésbé cizellált hangzást. A pusztuláshoz, az égett hús szagához ez a sterilitás nekem nem passzol. Mint ahogy a tempóban is lehetett volna több a váltás, hiányoztak az igazán nagy málházások, a teher. Fárasztóan sokat markoltak, pedig a kevesebb több lett volna. Pont annyira hangulatos, mint egy légkalapács szenvedése az ipari betonnal.
Meglehetősen jellegtelennek tartom. Középszerű. A tökéletesen középre belőtt, amolyan senkit meg nem bántó zenéket, alkotásokat, embereket nem annyira kedvelem. Az ominózus Babymetal legalább valamilyen.
Koszos sludge/doom/noise egyveleg, túl sok meglepetés nélkül. Akár súlyosnak és nehéznek is nevezhetnénk, ha nem létezne a Wormphlegm Tomb Of The Ancient King lemeze, amihez képest kiscserkész muzsika:)
Nem okozott csalódást ez a közös projekt, hiszen a Bell Witch és az Aerial Ruin sem ismeretlen számomra (jelenleg a Panopticonnal közös anyaga forog), ugyanakkor lehet, hogy az elvárásaim kicsit magasak voltak. Jó, de lehet ez még érdekesebb is.
Nem vagyok bulizós alkat, így a poén faktor nálam nem működik. Kellemes hard rock/glam csont azoknak, akik még szeretnének ezen rágódni, de magamtól még háttérzenének sem bírnám sokáig. Akkor inkább egy Perfect Strangers lemez...
Ötletek terén nem túl erős, de hangulatos black metal album. Kicsit sok is belőle a végére... A Chi No Namida viszont rohadt jó dal lett, ebben a HP körben talán a legjobb.
Ahogy a Babymetalból hiányzik az őszinteség és a hitelesség, nekem úgy hiányzik a gitár is. Nagy előnye, hogy legalább nem idegesített. Igényes, de számomra lagymatag popzene ez, aminek a hangulata vitathatatlan, de engem mégis untat pár dalon belül. Machine Guns and Peacock Feathers hozott egy fogósabb énektémát, még ha zeneileg elsőre a Neoton Família is ugrott be róla... Az erős áthallások sem sokat javítanak a dolgon.
Tehetség és zenei érzék van, de ez ahogy a többiek leírták, útkeresgető "EP". Vagy egy hosszúra nyúlt demo, otthonra, hogy ne felejtődjenek el az ötletek... Nekem kifejezetten a záró Dekadencia tetszett, a másik két tételt csak úgy kidobta az atmoszférikus black generátor.
Legszívesebben megköveztetném magam, de ezt a lemezt valamiért élveztem:) Nem hallgatnám rendszeresen, sőt, talán soha többet, de egy kis itthoni meló mellett tök jól szórakoztam rajt.
Lásd: kritika.
Ehhez a lemezhez csak vegyvédelmi ruhában, sugárbiztos csipeszekkel érdemes közeledni... Ritkán hallgatok hasonlót és általában elég sablon cuccokba futok bele, de ez nagyon bejött. Végig képesek voltak jó témákat hozni, a gyors részek pedig igazán pusztítóra sikerültek.
Sajnálom, de az én fülemnek ez a 13 dalnyi Linkin Park/One Direction egyveleg olyan, mint a tökönrúgás.
35 perc, és még 55 másodperc. Ennyit kell végigszenvednie annak, aki rászánja az időt ennek az albumnak a végighallgatására. Műfaját tekintve sludge-doom-noise zenével van dolgunk. Amit a colorado-i Primitive Man művel, az számomra értékelhetetlen. Ez még a műfaj kedvelőinek is megülheti a gyomrát. Persze, aki azonosulni tud az embergyűlölő szövegekkel - amikből én egy kukkot sem értettem -, annak érdekes lehet egy-két momentum. A láncot annál a "dalnál" dobtam le, aminek a címe: ?. Az élményfaktor erősen konvergál a nullához. Bocsánat, ha bárkit megbántottam, ez csak az én véleményem!
Bár továbbra is elenyészőek az ismereteim a műfaj zenekarait illetően, itt volt valami megmagyarázhatatlan érzelmi faktor, ami hatni tudott rám. Persze nem támadtak olyan gondolataim, melyek szuicid viselkedést idéztek volna elő bennem, minden esetre azt tudni kell, hogy a dalok nem motoron ülő, bőrruhás csajok erotikusan domborodó hátsó feléről szólnak! :) Melankólia, szomorúság, szenvedés fájdalom. Inkább ez jön át a dalokból. Mi más is jöhetne át egy funeral doom zenekartól, igaz? A borító nagyon tetszik, és a maga nemében ez egy jó album, de én nem tudok rá többet adni.
Sosem állt közel hozzám ez a stílus (sőt!), de elnézve a régi koncertfelvételeket és a pályatársak sikereit (Mötley Crüe, Poison, stb.) mindenképpen egy olyan irányzatról beszélhetünk, amelynek van létjogosultsága. Nyilván zenélni tudnak, de ha most hátra nézek a cd-s polcomra, és megszámolom, hogy hány glam metal lemez sorjázik ott, akkor arra a megállapításra jutok, hogy szám szerint ugyanannyi, mint amennyi a jövőben is sorjázni fog. Azaz nulla! A pontszám a semlegességemet hivatott tolmácsolni.
Ez egy nagyon király black metal album! Minden stílusjegyet magában hordoz a finn Graf Werwolf által egy személyben működtetett banda, amely számos EP, split és egy tavaly kiadott koncert album után hozakodott elő első, teljes értékű nagylemezével. A tempó szédítő, a károgó ének abból a fajtából való, amely igazán illik ehhez a műfajhoz. A lemez mindössze hét dalt tartalmaz, de ezt bő 44 percben teszi úgy, hogy közben nincs egy percnyi üresjárat sem. A Chi No Namida című dal előtt hallható német nyelvű felvezetés állítólag a 'Castlevania Dracula X' nevet viselő számítógépes játékból való, gondolom a téma szorosan kapcsolódik is a dalhoz. A szinti templomi orgonára hajazó hangja néhol felidézte a korai Cradle Of Filth-et. Tetszik az egész, elejétől a végéig. Az utolsó szám egy Toxic Holocaust átdolgozás? Ez egy nagyon király black metal album! :)
Nyomokban sem tartalmaz metal-t. De ezt az Ulver esetében már régen megszokhattuk. Kár, hogy idáig "fejlődött" ez a zenekar. Garm tevékenysége is sokkal jobban tetszett annak idején az Arcturus-ban és a Borknagar-ban. Néha előjöttek olyan érzések, amiket a klasszikus Brandon Lee féle Holló című film nézésekor éltem át, csakis ezért húztam feljebb a pontokat. Valóban hasonlít a Depeche Mode-ra, így az általuk játszott stílus kedvelőinek szívesen ajánlom ezt a lemezt. Bár lehet, hogy közülük kevesen olvassák a Fémforgácsot, és a Hangpróbát.
Vegyesek az érzéseim. A Cosciousness egy mindössze három dalt tartalmazó EP, ami még így is majdnem fél órásra sikeredett. Gyakorlatilag mindhárom dal teljesen különbözik egymástól, mintha három különböző stílus lenne. A visítások többször mosolyt csaltak az arcomra. Picit öncélúnak érzem ezt az egészet, útkeresés a black metal berkeiben. Biztatásként adok 6 pontot erre a mezőkovácsházai post-black cuccra.
Érdekes egyveleg. Nem tudtam mire számíthatok az orosz folkosoktól. Az orosz tudásom már eléggé megkopott, de kb. olyan épületes dolgokról szólhatnak a dalok, mint a Korpiklaani szerzeményei. Csukott szemmel hallgatva, koncentrálva a gitárokra és a dobra egész király kis témákat tartalmaz (pl. Kuzka's Mother), a basszus pedig nagyon szépen kivehető. Tehát mondhatjuk, hogy a lemez kétharmadnyi részben elnyerte a tetszésemet! Mindenképpen erénye a lemeznek, hogy ez legalább metal, ellentétben néhány egyéb, aktuális Hangpróbás cuccal.
Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, amikor azt írom, hogy ezen a lemezen a gitár hangján kívül semmit sem hallok, ami értékelhető lenne. Az sincs profi módon megszólaltatva, de legalább gitár. Ennél a pontszámnál nem tudok kevesebbet adni, pedig az lenne az igazi. Azt hiszem, ennyi.
Death metal, nem is akármilyen! Arcba mászik, földbe döngöl. A zenekar arculatát, a dalok témáit a nukleáris katasztrófák, köztük Csernobil izotóp áztatta hangulata hatja át. Profi módon bánnak a hangszerekkel. Rengeteg a tombolós rész, amelyeket rendkívül hatékonyan szőnek át a gitárharmóniák, a király riffek, és a kiállásokat követő iszonyatos darálások! Ezek a dalok koncerten is nagyot fognak ütni, érdemes lesz a zenekart megtekinteni, ha ellátogatnak hozzánk! Biztos vagyok benne, hogy ez az album nálam az idei top 10 egyik kiemelkedő alkotása lesz! Brutális, technikás DEATH METAL! Rohadt jó!!! Nem is kérdés a maximális pontszám (legalábbis nálam)!
Először nem tudtam, hová tegyem ezt a zenét, de végül összebarátkoztunk. Semmi kiemelkedő nem történik, de képes magával ragadni. A gitár néha megsimogat, néha bevadul, az ének is teljesen rendben van. Biztos vagyok benne, hogy még többször meg fogom hallgatni!
Nem volt egy nehéz döntés. A Babymetalt el kéne küldeni ezekhez továbbképzésre... :D
Na azért csak akadnak e stíluson belül is olyan lemezek, amik nekem is tetszenek. Ez ilyen! Szomorkás, de kellemes zene. Itt vannak jól felépített számok és hallatszik a zenei tudás.
Fuck Fuck Fuck Jó.
Kicsit lehetne a hangzás polírabb, de ez egy jó kis black metal album, a vokál különösen tetszik.
Nem igazán értem, hogy az Ulver legénysége tulajdonképpen mit akar ezzel a lemezzel, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Metál körökben nem lehetnek népszerűek, pop körökben szintén nem, akkor meg minek ez az egész? Az meg megint milyen már, hogy a munkásságuk odáig jutott (fajult), hogy Depeche Mode dalokat kezdtek el készíteni. Legalább egyediek lennének a lemezen hallható számok, de még az sem. Lehet ezt igényesnek, meg művészinek beállítani, de sajnos ez a lemez egy pop lemez és még abból is egy kópia.
Érdekes black metal, a gitárhangzás, a zongora és az akusztikus részek jók, még a dob is. Viszont nekem hiányzik a károgó vokál, ehelyett valami obégatást hallani időnként, ami nem igazán tesz jót a zenének.
Az első számnál jókat nevettem és ez a derű végig megmaradt. Az orosz folkzenét nagyszerűen kombinálták a különféle metal elemekkel, az énekesnő hangja is dicséretre méltó. Tetszett az orosz nyelv muzikalitása és a lemez hangzása. Ezt a lemezt jól megcsinálták az biztos, ugyanakkor nem vették magukat túl komolyan, de működött a dolog.
Mostanában nem hallgattam ilyesmit, de mint a stílus régi híve azt kell mondjam, hogy ez bizony egy piszok jó death metal lemez. Az egyik kedvencem a Drown in Havoc című pusztító tétel volt.
Egész jó lett ez a lemez. Egyszerre horzsol és simogat, így a keményebb zenék kedvelőit sem riasztja el.
A hangulat nagyon ott van. Nem való mindenkinek. Beteg állatság.
Magával ragadó az egész. Szerintem rendelem a lemezt.
Nem közvetít számomra semmit.
Én szeretem Werwofl cuccait, a Satanic Warmaster az egyik legjobb 2000 utáni raw black projekt. Ez is tetszik.
Nem rossz, de nem érzem indokoltnak, hogy miért ne hallgassak inkább dm-et, ha ilyenre vágyom épp.
A régebbi anyagokba is belefüleltem, azok jobban tetszettek. Ez most olyan semmilyen.
Kemény anyag és hangulat is kell hozzá, de nem tudnék rá kevesebbet adni.
Ha jól olvastam a biográfiát, eredetileg hazai piacra szánt termék a zenekar, de aztán valahogy elterjedt. Mondjuk én olvastam sok mangát, azok alapján a szoft-pedofilia a japán kultúra része. Amúgy már 20 körül járnak a lányok, szóval ez már nem téma... De hát attól még ez nem jó.
Elsőre nagyon lelkes voltam, de a végére egyszerűen elfáradt az agyam. Szeretem mostanság az ilyet, annak ellenére, hogy kb 15 perc után be kell raknom valami dark ambientet pihenésképp.
Féltem ettől, de egyáltalán nem volt rossz, munka mellé kiválóan elcsordogált. Nem szoktam ilyesmit hallgatni.
Sokat pofáztam itt a fül akusztikai felbontóképességéről, ami azt jelenti, hogy mennyire emlékszünk vissza arra, hogy milyen hangzat szólt tíz, húsz, negyven, százhúsz másodperccel ezelőtt (nem tudom, van-e erre valami tudományos megnevezés, ezt csak én találtam ki). Akinél ez az időtartam rővid, az ezt nem fogja érteni. De én nem mondom azt, hogy az ilyen embernek bármi baj lenne az ízlésével, csak azt, hogy a fülével van baj, és gyorsan hagyja abba az ilyen fajta zenék hallgatását. Én értem a lényegét, de van ennél jobb is a műfajon belül. Hasonló néhol a Redwood Hillhez, de annál szakadtabb és disszonánsabb.
Nagyon sok funeral doomot hallgatok, és ismét azt érzem, hogy amit egy ismertebb kiadó felkap az túl lesz hájpolva, amit meg pl. az Endless Winter, az biztos gagyi. Jobbik esetben csak nem jut el az emberekhez. Ha mégis, jön a meglepődés, hogy ez de jó. Hát igen, csak kéne egy kicsit ásni. Itt több a művészkedés, és az üresjáratokat kitöltő időhúzás, mint a valódi teljesítmény. Nem így egy Nordlumo, Abysskult, Septic Mind, Ahab vagy a hazai Dreams After Deathnél.
Ahogy Dimmu meg Farrrkas mondja... :-)
Fantasztikusan jól szól. Sajnos ezen kívül időnként eléggé elcsépelt és túlhúzott. A szintetizátor emel a fényén, de ez sem elég, hogy maradandó legyen számomra.
Nagyon sokban hajaz az újkori Depeche Mode-ra, ami egyáltalán nem baj, mivel annak a bandának elkötelezett rajongója voltam - vagyok - leszek. Hosszú út van az Ulver mögött, és még mindig ugyanolyan jó, mint volt. Ha csinálok év végi listát, ez biztosan rajta lesz.
Misi működését jó ideje figyelem. Klasszikus gitáron kezdte, majd arról nyargalt át a black metal vonalra. Ez érződik is, és remélem, hogy a klasszikus gitárbetétek ugyanúgy megmaradnak a jövőben is az Abiozisban. A dalok színvonala nem egyforma, az első Ultima Thule a kiugró, arra 9 pontot simán adok. A második nekem fárasztó 5-ös, az utolsóban van hangulat, de azt is kevesebbnek érzem a kezdő tételnél. Az ének zavarbaejtő, a dob meg eléggé gépies, humanizálni kéne legközelebb. Az örök mániám a sztereohatás megvan, és a felvezető / levezető ambi részek baromi jók. Fejlődés érződik. A project neve meg telitalálat.
Na ez az, amit soha, sehogy, sehol... Ebben a körben eldöntöttétek, hogy kikészítetek? :-D Emlékeztetnék mindenkit, hogy évekre visszamenőleg én voltam az egyik legengedékenyebb pontozó. Hát most elintézitek, hogy ez ne legyen igy.
Jobb a légkör itt, ha nem fejtem ki... Hacsak nem trollkodásból ajánlotta be valaki, mert ez esetben szívesen elmondom a véleményemet, de az nem lesz olyan polkorrekt, mint Farrrkasé. :-) Pedopornometal... Apicsába, nem kicsúszott a mocskos pofámon...
Divat ez mostanában... Semmivel sem kevésbé műanyag, mint Justin Bieber, csak itt mindenki mérges, és megtanult gyorsan zenélni. A hangmérnöki munka lehet, hogy "profi", mivel arra ment rá, hogy mindent hallani lehessen, amit a próbateremben nem. Triggerek, kompresszor és maximizer hegyek... A digitális kütyük ölik meg a könnyűzenét. A Nile esetében baromi jó dalszerzés folyik, a harmóniamenetek felépítettek és különlegesek. És van egy légköre. Ez ahhoz képest gyér.
Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Egész jó részek váltják a full nyálat időnként. Pedig én szeretem a popot. Még Thomas Nicholas cuccait is szeretem. A Liar bejött. A gitárhangzással meg valami nagyon nem oké. Mintha én a negyedik emeleten állnék, az meg a harmadikról szólna. ANNYIRA JELLEGTELEN, HOGY MÁR A HARMADIK DALNÁL JÁRTAM, MIRE RÁJÖTTEM, HOGY EZT MÁR HALLGATTAM / PONTOZTAM!!!!
Az Inter Arma mellett még ők azok, akik új tartalommal tudják megtölteni ezt a müfajt. Az előző album jóval erősebbre sikeredett. Itt nem érzem a különböző számok közötti összhangot. Ettől eltekintve még mindig nagyszerüen teremtik meg az atomszférát. Külön kiemelendő, hogy végre valaki úgy játsza ezt a fajta zenét, hogy elkülönülnek a hangszerek. Nemcsak egy nagy hangorkán az egész. A befoghatósága persze még igy is kihivások elé állitja majd a hallgatóság nagy többségét.
Valaki vicces kedveben volt, amikor beajanlotta. Nem rossz ez, de ilyen hosszusagban eletveszelyes.
Picsa rock/metal
Most kivetelesen nem ugrik olyan nagyokat az albumai kozott az Ulver, mint ahogy azt tette korabban. Ettol persze meg nagyon minosegi es bensoseges munkat adott ki megint a kezei kozul. Egyelore meg nem kaptam meg azt a katarzist, mint az Assasin... albumtol, de meg igy is nagyon pozitiv elmenyt nyujt minden meghallgatas soran
Nagaval ertek egyet. A kozepso szam nagyon szar lett. Nekem pont az utolso tetszik nagyon. Jo utan jar a szero. Lehet most csak 6.5 fel pontot adok, de a jovoben kivancsi leszek, mit hoz ki meg ebbol a projektbol.
De ne mar....
Jajj már Naga...mindenkinek szabad joga, hogy otthon kisiskolas, "metál zenét" imitáló japán lányokra maszturbáljon. Ha már PC-k vagyunk, akkor mindenkit el kell fogadni és keblünkre ölelni, legyen az akár egy mocskos, gennyes pedofil, vagy akár egy rossz izléssel megáldott Forgács rajongó (netalántán e kettő keveréke). Végülis ez akár egy random japán anime soundtrackje is lehetne, igy természetes, hogy úgy cincognak a klón csajok, mintha kertitörpék dugnák őket. A zene azonban minősithetlenül szar.
A feleségem ásítozik rajta, így nincs sok választásom, hogy mit adjak rá. A Nile nyomdokain probálják felépíteni a "mesterművet". Megjegyzem, hogy ezt kiválóan csinálják, azonban ahogy a Nile esetében is, ebből számomra semmi kiugró nem születik. Persze ettől még van az albumon pár nagyon király szám (ahogy a Nile-nál is), de ettől még nem működik egy album hosszában a koncepció. Többnyire steril profizmusba torkollik a zene.
Csak ismetelni tudnam az elottem hozzaszolokat. Alapvetoen nem zavar, sot takaritashoz kivalo zene, viszont az is biztos, hogy jovoheten mar emlekezni sem fogok ra.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 424. 425. 426. 427. 428. 429. 430. 431. ... 434. Full screen Vertikális nézet
2020. szeptember 12.
69Nostromo79 9000Sanyi BlackZone boymester dimmurtal Husky mike666 Nagaarum nascence ∑:
1. dimmurtal
Cytotoxin
Nuklearth
10 7 6.5 7.5 9 10 9 8 5 7 7.9
2. CarolusRex
The True Werwolf
Devil Crisis
10 5 6 6 7 8.5 9 8.5 6.5 6 7.3
3. McFrost1977
Bell Witch & Aerial ...
Stygian Bough Volume I
2.5 7 6.5 7 9 6.5 7 9 6 5 6.6
4. farrrkas
Ulver
Flowers of Evil
1 9.5 7.5 9 5 4 3 7 10 9 6.5
5. boymester
Zmey Gorynich
Devilish Dances
7 10 7.5 6 8 6.5 8.5 8 1 1 6.4
6. Nagaarum
Abiozis
Consciousness
8 7 6.5 5 5 6 6 5 7 6.5 6.2
7. 9000Sanyi
Seether
Si Vis Pacem, Para Bellum
3 7 7 6 3 7 8 7 6.5 6.5 6.1
8. nascence
Primitive Man
Immersion
2.5 7 6 8.5 6 2 1 8 7 8.5 5.7
9. Husky
Steel Panther
Heavy Metal Rules
2 9 7 1 4 5 9 5 5 4 5.1
10.
Babymetal
Metal Galaxy
1.5 7 5 6 1 1 7 1 1 1 3.2
∑:
5.7 7.6 6.6 6.2 5.7 5.7 6.8 6.7 5.5 5.5 6.1
Weakling - Dead As Dreams (2000)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 15., kedd, 11:17
Ulver - The Assassination of Julius Caesar (2017)
Kritika, farrrkas @ 2017. április 15., szombat, 16:35
Mainstream rock a harmadik világból - Seether koncert a Dürerben
Koncertbeszámoló, Mindenholottlevo @ 2014. december 15., hétfő, 02:44
Ihsahn - After (2010)
Kritika, emp @ 2010. május 14., péntek, 21:02
Ulver - 2010. február 20., A38
Koncertbeszámoló, ragnes @ 2010. február 27., szombat, 16:29
Brutal Assault 2009 - 2009. augusztus 7., Jaromer
Koncertbeszámoló, godfucked @ 2009. augusztus 13., csütörtök, 12:17
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.024 seconds to render