Számomra a funeral doom, meg egyáltalán a doom műfaj nem tartozik a kedvencek közé. Többször próbálkoztam a stílus megkedvelésével, de eddig nem sikerült. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, ezért a műfaj kedvelőitől elnézést kérek. Minden pillanata olyan ennek az albumnak is, mint egy fasza intro, ami után várnám, hogy beinduljon a pörgés, ami nyilvánvaló okokból nem történik meg. Viszont a finnek mellett szól, hogy a dallamok jól kidolgozottak, a szintis aláfestés pedig mindenképpen emel a színvonalon. De ez nálam csak 6 pontot ér.
A dalok egyenként is megállják a helyüket, sajnos a nyelvismeret hiánya miatt nem derül ki, van-e komplexitás az album egészét tekintve. Volt néhány momentum, amiről beugrott a Shadowthrone korabeli Satyricon, és az Ensiferum, de a Havukruunu harmadik albuma önállóan is megáll a lábán. Szép munka! :)
Rémlett, hogy már hallottam a zenekar felől, de a 2006-os megalakulásuk óta egy korai split mellett ez mindössze a második nagylemezük a sorban. A zenekar tagjait erősítő Lord Kaiaphas pedig többek között az Ancient nevű formációt kedvelők körében lehet ismerős. Ebből ki is következtethető, hogy a stílus black metal, nem a nyersebbik fajtából, annak legtöbb stílusjegyét felvonultatva, károgással, szintetizátor szőnyeggel, és a cintányérok jellegzetes használatával. A zene kap egy hatost, de mivel tetszenek az ilyen fekete-fehér borítók, ezért emelek rajta egyet. :)
Egy biztos: nem tétlenkednek a portland-i srácok, két év, két album. De ez a stoner-doom/funeral-doom továbbra sem az én stílusom. Mindenesetre elismerem a hangszeres tevékenységet, de semleges maradok, ezért adok 5 pontot.
Szeretem a technikás, progresszív dolgokat rejtő, egyedi stílusú zenéket, de itt ez túl van tolva. Ráadásul a gitárok sokszor olyan hangtartományokban szólnak, hogy annak hallgatása egy idő után idegesítő, és óhatatlanul feszültséget kelt az emberben. Amennyiben ez is célja a zenekarnak, akkor jó úton járnak. Valami egészen elvetemült hangulat kellene hozzá, hogy a teljes albumot végighallgassam. Csakis a hangszeres tudás, és a borító miatt kerekítettem egy kicsit felfelé, de semmiképpen sem tudok 6-nál több pontot adni rá.
Monumentális, epikus, himnikus intro-t követően csapnak a húrok közé a finn testvérek. Jól felcsigázzák a hallgatót az ilyen bevezetők, simán elkap a zene hangulata. Megy ám a trappolás, a témák precízek, kidolgozottak, pörgősek, a hangszeresek profik. Az Ensiferum nagyon jó koncert banda, várom, hogy újra lássam őket élőben. Nálam valamiért eddigi munkásságukból a One Man Army talált be igazán (még a pólót is megvettem). Mivel az a lemez 10-es, erre csak 9-et tudok adni!
Egy újabb fújneral doom (sok lesz már a "jóból"), egy fokkal (ponttal) jobb mint a Drown nevű társa. Talán egy kicsit zeneibb, talán...
A finnek megmutatták, hogy még mindig a metal élvonalában vannak. A lemez minden száma izgalmas és pont annyira brutális amennyire kell. Nagyon jól összerakott (megkomponált) számokkal és remek szólókkal operál a csapat. Nem tudok belekötni semmibe, ami azért ritka. Hatalmas teljesítmény és zenei zsenialitás. Köszönet az ajánlónak!
Érdekességnek jó volt, azonban a magasabb pontszámhoz ennél több kell. Nem érzem a kiforrott zenei irányvonalat és annyira a számok sem jók. Hiába a pöpec zenei tudás, a stílusában elragadó vokál, ha a zenei zsenialitás hiányzik. Korrekt iparosmunka.
Fújneral doom a mégelviselhetetlenebb fajtából. Metál zenékből kigyógyulni akaróknak ajánlott!
Csak a szokásos "csend"élet a diliházból. Nagyon termékenyek most arrafelé. :) Én nem érzem az Ulcerate-val való párhuzamot, mivel annak zenéje tetszik, ez pedig csak egy idegesítő céltalan csörömpölés, mint mikor azt akinek rohama van beültetik a dobok mögé. Számomra ez értékelhetetlen zajongásnál nem több.
Mennyivel jobban csinálta ezt anno a Dark Funeral. Nem volt egy nehéz döntés.
A világ legnépszerűtlenebb zenei műfajának én személy szerint megveszekedett rajongója vagyok, és bár itt is lehet (vagy inkább itt lehet igazán) kamuzni, ez egy alapos, jól összerakott anyag. Szenvedős, vontatott, és nehezen befogadható. Az ének emlékeztet Greg Chandler orgánumára, a dalszerkezetek meg az Ahab dolgaira. Sokat hallgatós anyag. A The Absence of Grief dallamos énekbebétjétől beszartam.
Mély, komoly, és ötletes. A hangzás kiváló, a basszusgitár döng. Az előadásmód, a néha hamiskás, csordaének kiválóan adja egy tengeren ringó, begombázott vikingekkel teli hajó hangulatát.
Oké, nyomjátok csak a funeral doom ajánlásokat!
Önmagamat is meglepve nem adok rossz pontot, viszont pár deffektet ki kell emeljek... 1. A felvezető Seafarer's Dream minőségben, zenei mélységben, és kivitelben is messze üti az utána következő dalokat, ami felveti azt a kérdést, hogy ez is, az ő szerzeményük, vagy valami Mr. X megírta a lemez legjobb tételét? Kerestem ezzel kapcsolatban infókat, de nem találtam. Ha ők írták, akkor meg az a baj, hogy totál elüt a többi darabtól. Vagyis az ott sehogy sem jó 2. Nagyon profi és semmitmondó, elcsépelt, halál unalmas borító, amire azt mondjuk: "de szép". Na és? Szép... És akkor mi van? Na mi? Semmi... 3. Néhol érinti az Amorphis hangulati világát, de ennél a lemeznél azért a jelenkori Amorphis lemezek is jobbak még. Az Elegy - Tuonela - Am Universum trió zsenialitásához képest meg azért egy nagy semmi... A For Sirens azért tetszett. talán meg amorphisosabb a többinél.
Összeszedetlennek tűnik néha. Mintha nem lennének egy zenekar...
Nagyon kevésnek érzem. Mármint teljesítményben...
A viking, pogány vagy en-block a nagy hősies, harcos lemezek nálam inkább nem találnak be, mint igen, de azért bőven tudnék kivételeket is felsorolni a kellő komolysággal megkreált albumok közül. A Havukruunu esetében pozitív irányba billen a mérleg nyelve. Jó lemezzel van dolgunk, szép dallamokkal és erős témákkal a dalokban. Ahol a zene ennyire tartalmas, ott a lemez áttöri az előítéleteket és lehetővé teszi, hogy élvezze az ember a lemezt, még akkor is, ha maga a stílus nem éppen a kedvence.
Ezúttal egy sötét, víz alatti világ tárul fel a Tchornobog félelmetes űrbéli sivataga után. Ennek a víz alatti gyöngynek semmi köze a mi felszínen megélt világunkhoz. Másképp telik az idő, más szabályok uralkodnak, más célok és érzések kalauzolják a mélység lakóit. A földi léttől teljesen idegen kaland elmerülni ebben a képzeletet aktívan serkentő két opuszban. Markov Soroka kezei közül sok kincs fog még előbukkanni.
Táncra fel! Vagyis... irány a fesztivál... azaz csatára fel... vagy valami ilyesmi.
Bestiális szörnyeteg a Warp Chamber. Az ember magából kivetkőzött, meztelen mocskát és gyarlóságát okádja ránk ez a fajzat. Ennek megfelelően beteg és szurokfekete death metalt kap, aki belenéz ebbe a torz tükörbe.
Nagyon true, nagyon sátáni, nagyon underground, nagyon lo-fi, de nagyon ötletszegény.
Kellemes hangulata van, de nekem kicsit sok a szüttyögés. A Mother kb fele nettó időhúzás. Inkább háttérzene amire néha érdemes odafigyelni.
Undorítóan gyönyörű, az őrület és a zsenialitás határán billegő szörnyeteg. Engem is meglepett, mennyire betud szippantani. kicsit lazíthattak volna a töménységén néhány közérthetőbb részlettel mert egy idő után már nagyon fárasztó. Viszont végig baromi érdekes.
Nagyon untam, nagyon vártam már, hogy vége legyen.
Inkább nem fűzök hozzá semmit. A pontszám magáért beszél
Súlyos, mint az óceán vize a borítófestményen. Funeral doom, de időnként már-már ambient jelleget ölt. Nem egy fesztiválzenekar, buszozás közben sem túl jó háttérzene, Evoken rajongóknak nagyon ajánlott. Köszönöm az ajánlónak, év lemezei közt a helye.
Végre egy jó Ensiferum album!! Én a nagyszerű From Afar albummal ismertem meg őket 2009-ben, az jó sokszor lement. Aztán jött a harmatgyenge Unsung Heroes, majd két érdektelen, középszerű lemez (One Man Army, Two Paths). Már talán meg sem hallgattam volna Thalassicot, ha nem kerül be ide. Kissé könnyedebb lett a hangulat (Rum, Wmen, Victory), néha kocsmametálos, de összességében egy teljesen jól összerakott viking metál lemezt prezentált a zenekar. Az újonnan jött szintis srác power metalos tiszta éneke is üditő változatosságot visz a dalokba.
Valószinűleg én vagyok hozzá egyszerű, de egyáltalán semmilyen tematika vagy hangulat nem áll össze a fejemben az album hallgatása közben, inkább csak untam. Technikailag hibátlan, háttérben simán hallgatható, de nem tudok vele mit kezdeni.
A régi, black metalos Darkthrone szellemiségét idézi a zenekar, hangulatban, zenében és külsőségekben is. Szeretem.
Az albumnyitó Ceiva olyan érzéseket keltett bennem, mintha a Dimmu Borgir Morning Palace-ét hallanám még a For All Tid Albumuk idején. Megy a "balalajkázás" ezerrel, panaszra nincs okunk, egyfajta stílusgyakorlat a jobbik fajtából, mert közben olyan hangulatot áraszt végig az egyszemélyes "zenekar", hogy azt iskolapéldaként tanítani lehet., A Nabia tételben pedig máris a Burzum Filosofem albumát hallhatjuk viszont, de lehet csak a szinti miatt... A továbbiakat rátok bízom. :) - Az anyanyelv használata (ami itt a portugál) egyáltalán nem zavaró, sőt! - Klasszisokkal jobb, mint a kör Winterfullmoon-ja, ha már blekk metált akarsz hallgatni.
Igazi tech death, semmi más. - Ha pedig szereted az új-zélandi Ulcerate munkásságát, akkor itt a Pyrrhon zajos cirkusza. Amely technikás, s kellően progresszív, - de nekem ez amolyan "vázlatok a diliházból" hangvételű.
No, azt hittem ez a hangzás már sohasem fog visszatérni! - Megvan a '90-es évek kávédarálós black metalja? Akkor vedd úgy, elmondtam mindent. A bemutatkozás megtörtént, s ennyi. - Szimpla múltidéző egyenesen német honból.
Csemege nekem e remek...
Ebben a körben a Convocation jobban bejön (jelenleg), de kiváló funeral doom ez is. Tchornobog mocsokban és a dalok erősségében és építkezésében azért erősebb volt, ha nem is ugyanaz a stílus (csak az előadő személye ugyanaz.) Ui: Most néztem, ez a Slow utóda szimpla névváltoztatás után, így már minden láncszem a helyére került.
Gyenge.
Ha Husky egy albumnál gusztusalankodik, akkor ott jó eséllyel valami érdekesre lehet lelni. Én sem rajongok igazán a temetői hangulatért, de ezek a tenger mélyéről feltörő morajlások magukkal ragadtak. A '"drowning" élmény itt is tökéletes, akárcsak az Ahab albumai esetében. Szeretem ezt az intellinges magatartást, és föleg, ahogy felépitik ezt a hangulatot. Nincs szükségem újabb sötét, démoni dimenzióra, a tenger feneke is megteszi a hatását. Érződik, hogy ezt rendesen kidolgozták, és nem pedig az öncélü müvészet oltárán áldozták fel a zenét, behazudva a kapkodással átszött ötlettlenséget a spontaneitás materializálódásának.
Nem tudom, milyen hangzást akartok Ti ehhez....Teljesen korrekt gagyi garázs black. Persze ötlettlen, de még mindig jobban élvezem mint a széttuningolt hangzás alá bújtatott hasonszőrü primitvséget. Az viszont ténlyleg pofátlanság, hogy feltételezik a hallgatóság többségről, hogy megveszi ezt a pandamaci-fétis utánérzést majd 2 szám miatt.
Az album első fele olyan, mintha a banda összefoglalta volna az elmúlt húsz évben a mainstream felé kacsingató black metal zenekarok életművét. Leginkább a 2000 utáni Satyricon ugrott be. Többnyire középtempós zene, amiben van rock ?n roll, szólók, amik a nyolcvanas éveket idézik. Csak semmi szélsőséges nincs, amit én egy black metal hordától elvárnék. A lemez második felében a Traverse the Tonal tételnél aztán már a 90-es évekbe lépünk vissza, a Black Widow feldolgozással (Come to the Sabbat) pedig még régebbre. Lassú megnyugtató szám zárja az amúgy sem túl felkavaró albumot.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 422. 423. 424. 425. 426. Full screen Vertikális nézet
2020. augusztus 15.
dimmurtal Husky Nagaarum farrrkas banya07 mike666 69Nostromo79 Perszepeta nascence srppk ∑:
1.
Havukruunu
Uinuos Syömein Sota
8 10 10 8             9
2.
Warp Chamber
Implements of Excruciation
      8             8
3.
Imperial Triumphant
Alphaville
6       9           7.5
4.
Drown
Subaqueous
5 2 9 9 7 10   8 9   7.4
5.
Ensiferum
Thalassic
9   6.5 3   9         6.9
6.
Thokkian Vortex
Thy Throne Is Mine
7 7.5               6 6.8
7.
Convocation
Ashes Coalesce
6 3 9         9     6.8
8.
Omitir
Ode
    5.5       7       6.3
9.
Pyrrhon
Abscess
  1     4 6 6       4.3
10.
Winterfullmoon
Death Eternal
  1 4 4 1 9 5 4 5   4.1
∑:
6.8 4.1 7.3 6.4 5.3 8.5 6 7 7 6 6.4
Moonsorrow - Kivenkantaja (2003)
Kritika, boymester @ 2019. április 6., szombat, 08:46
Vintersorg - Till fjälls, del II (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 18., péntek, 11:33
Pyrrhon - An Excellent Servant But A Terrible Master (2011)
Kritika, zeba @ 2011. augusztus 1., hétfő, 17:53
Ensiferum - Victory Songs (2007)
Kritika, kacsarock @ 2007. március 2., péntek
Ensiferum - Dragonheads (2006)
Kritika, Dolmen @ 2006. március 3., péntek
© 2001-2020 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.055 seconds to render