A lemezt méltatókkal értek egyet. Minden ízében azt a minőséget hallom, amit egy funeral doom lemeztől hallani szeretnék. Akik a műfajt kedvelik, ezt nem szabad kihagyniuk. Számomra sokat mondó, számos hallgatás után kinyíló alkotás. Köszönet az ajánlónak!
A viking, pogány vagy en-block a nagy hősies, harcos lemezek nálam inkább nem találnak be, mint igen, de azért bőven tudnék kivételeket is felsorolni a kellő komolysággal megkreált albumok közül. A Havukruunu esetében pozitív irányba billen a mérleg nyelve. Jó lemezzel van dolgunk, szép dallamokkal és erős témákkal a dalokban. Ahol a zene ennyire tartalmas, ott a lemez áttöri az előítéleteket és lehetővé teszi, hogy élvezze az ember a lemezt, még akkor is, ha maga a stílus nem éppen a kedvence.
Ha 2000-et írnánk, azt írtam volna, milyen friss anyag, modern hozzáállással, nyitottsággal készített black metal, amibe sok minden belefér. Így azonban már másképp fest a dolog. A dalok nem elég erősek, hogy felvegyék a versenyt a 2000-es évek elején modernnek számító, az idő próbáját azóta kiállt lemezekkel. Azonban egy bizonyos nívót megüt a lemez. Mondjuk, hogy "korrekt", ahogy szoktuk, ami igaz is.
Ezúttal egy sötét, víz alatti világ tárul fel a Tchornobog félelmetes űrbéli sivataga után. Ennek a víz alatti gyöngynek semmi köze a mi felszínen megélt világunkhoz. Másképp telik az idő, más szabályok uralkodnak, más célok és érzések kalauzolják a mélység lakóit. A földi léttől teljesen idegen kaland elmerülni ebben a képzeletet aktívan serkentő két opuszban. Markov Soroka kezei közül sok kincs fog még előbukkanni.
Az alacsony pontszámok mögötti indoklások is azért egész jól fedik, mi várható ettől a lemeztől, és ami egyeseknek visszataszító benne, abban fogja más meglelni a csodát. Jó néhányszor meghallgattam már fejhallgatón keresztül, és az a ritka eset áll fenn (ritka, mivel nagyon kicsi azoknak a bandáknak az aránya, amelyek ilyen bravúrra képesek), hogy a különböző zenei forrásokból született ötletek, a disszonancia, a szokatlan dalszerkezetek, és úgy amúgy minden szélsőség, amivel rendelkezik úgy áll össze, hogy (és itt a lényeg:) hallani a kompozíciókat, a (valóban nehezen, de mégis) befogadható dalokat. Ha mára az ösvényt a hegy lábáig kitapostad, akkor az utat erre a hegycsúcsra neked kell megtalálnod.
Táncra fel! Vagyis... irány a fesztivál... azaz csatára fel... vagy valami ilyesmi.
Bestiális szörnyeteg a Warp Chamber. Az ember magából kivetkőzött, meztelen mocskát és gyarlóságát okádja ránk ez a fajzat. Ennek megfelelően beteg és szurokfekete death metalt kap, aki belenéz ebbe a torz tükörbe.
Először is köszönöm az ajánlónak! Nem értek egyet az Ode-ot elmarasztalókkal. Inkább ihletett és érzéssel teli ez a lemez. Négy hallgatáson túl, egyre csak csalogatott magához ez a romanticizmusban gyökerező anyag. Nincs is gyenge szerzemény az albumon, a Ceiva tremolója Burzumosan hipnotikus, mélyreható, a Nabia folkos dallamai kimondottan szépek, és a Clear letisztult akkordjai is arra engednek következtetni, hogy a szerző átérzi, megéli a dalokat. A záró Âmago is nagyszerű példa. A maradék két dalban is olyan dallamvezetések domborodnak ki, amelyek kiemelkedővé teszik azokat, ahogy magát a lemezt is, annak tematikájával és borítójával együtt.
A Pyrrhon összes erényét elismerem, ám az én határaimat ütvefúróval feszegeti. Aki a zenét csak hagyományos módon akarja/tudja értelmezni (a hagyományosba beleértem az extrém műfajokat is), az biztosan nem látja értelmét ennek az extrémnél is szélsőségesebb műfajnak, amelynek peremén a Pyrrhon egyensúlyozik. Ha azonban az embernek van idegrendszere (hajlandósága/fogékonysága) megnyílni ennek a káosznak, az a káoszban megtalálja a rendet, a sajátos logikát, aztán pedig az élvezetet. Ha az élvezet szó túlzás is lenne az én részemről, a csodálat és a kíváncsiság azért hallgattatja velem ezt a zenét bizonyos mértékig. Egy elvont művészeti alkotásban sem látja mindenki a lényeget, mindenki döntse el, mihez tud, illetve akar kötődni.
Nagyon true, nagyon sátáni, nagyon underground, nagyon lo-fi, de nagyon ötletszegény.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 422. 423. 424. 425. 426. 427. 428. 429. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2020. augusztus 15.
farrrkas ∑:
1. banya07
Convocation
Ashes Coalesce
9 9
2.
Omitir
Ode
9 9
3. farrrkas
Drown
Subaqueous
9 9
4.
Imperial Triumphant
Alphaville
9 9
5. srppk
Havukruunu
Uinuos Syömein Sota
8 8
6. McFrost1977
Warp Chamber
Implements of Excruciation
8 8
7. Weide
Pyrrhon
Abscess Time
7.5 7.5
8. Husky
Thokkian Vortex
Thy Throne Is Mine
6.5 6.5
9. mike666
Winterfullmoon
Death Eternal
4 4
10.
Ensiferum
Thalassic
3 3
∑:
7.3 7.3
Moonsorrow - Kivenkantaja (2003)
Kritika, boymester @ 2019. április 6., szombat, 08:46
Vintersorg - Till fjälls, del II (2017)
Kritika, boymester @ 2017. augusztus 18., péntek, 11:33
Pyrrhon - An Excellent Servant But A Terrible Master (2011)
Kritika, zeba @ 2011. augusztus 1., hétfő, 17:53
Ensiferum - Victory Songs (2007)
Kritika, kacsarock @ 2007. március 2., péntek
Ensiferum - Dragonheads (2006)
Kritika, Dolmen @ 2006. március 3., péntek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.026 seconds to render