Valamilyen okból kifolyólag későn talált rám a Tool, pedig meghallgattam a lemezeiket (csak nem elégszer). Az új anyagot 6-7-szer pörgettem le, de ez az ő esetükben kevés. Pár hónap múlva fog körvonalazódni, hogyan vélekedek valójában erről a gyönyörű műről, ami csak mostanában kezdte kibontani a szárnyait. Az első 3-4 hallgatás alatt azt éreztem, hogy iszonyúan jól megkomponáltak a dalok, fantasztikusan jó a hangzás, magas a nívó, de még vártam a varázst. A dalok okozta mágia kezd előtörni, és már több lúdbőrös élményen vagyok túl. Csodálattal hallgatom, hogy a hangok tiszta egyszerűsége mennyi mélységet hordoz, feleslegesek az agyonkomplikált megoldások, itt a hangoknak méltóságuk van... Még hallgatom, még tart a folyamat. Lehet ebből 10-es is hamarosan.
A sírból újabb bestia kelt életre, de sem a teátrális vokálstílus, sem a zene nem hagyott maradandó nyomot az én fejemben. És nem hat meg ez az ördögi rítussal felérő hangulat sem. A vége felé néhány "lakodalmas" dallam is becsúszott. Nagyon nem kellett volna!
Ráéreztek, hogyan kell old-schoolt játszani, hogy megfeleljenek a stílus minden követelményének, mást aligha tudnék mondani. Egy ilyen lemezről hosszú kritikát írni a legnehezebb, szinte nincs mit írni róla.
Elkapott minden egyes hangja. Ez az a hangulat, amely nélkül az őszt nem tudnám elképzelni. Csodás doom lemez tele nagyszerű dalokkal!
Egészen jó próbálkozásokkal állt elő a Nucleus, sőt, a death metalon belül is azzal a világgal foglalkozik, ami szerintem jelenleg is tud izgalmakat felmutatni. Lehet, hogy az Entity lemez nem rejt nagy ördöngösséget, de van benne kellő fifika és néhány jól eltalált, hangulatot fokozó téma.
Egy instrumentális anyagban éppen azt szeretem, ha nagyon határozottan elkapja azt az éjjeli, merengős hangulatot, amelyhez nem is kell semmilyen vokál. Még akkor is, ha metalról van szó. Volt már arra is példa, hogy nagyon megtetszett egy kimondottan keménykötésű instrumentális metal lemez is. Az Essence of Datum minőségi metal zenét tár elénk és valamennyire megragad egy bizonyos hangulatot, de nem annyira, hogy az ének által nyújtott dimenzió ne hiányozzon. Remek ötletek persze akadnak bőven itt, de kellene egy énekes, vagy még atmoszferikusabb irányba kellene elindulni.
Nem vagyok nagy fogyasztója ennek a dallamos, néhol egészen vidám melódiákkal operáló heavy metalos black metalnak. Mindenféle gombot megpróbáltak feltűzni a kabátjukra, de nekem hatásvadászatnak tűnik sok az itt sorakozó elemek közül. Még a szép(nek tűnő) rövid átvezetők, betétek is túlságosan tolakodóak, mint amikor valaki meg akarja mondani neked valamiről, hogy szép, nem pedig megmutatni, hogy te magad vond le a következtetést. Nem szimpatikus. A fogósságot viszont nem lehet elvitatni, akinek ezek a dallamok bejönnek, azok bele fognak tudni kapaszkodni. Számomra túlzottan egyértelmű és arcbamászó.
Az első két dal középszerűsége, semmitmondósága után a Kingdom of Darkness már felmutat valamit, és onnantól kezdve már több jól eltalált dallamra lehet felfigyelni, és az intenzitás ereje is növekszik (Severance). Az Eerie Constellationben is vannak ötletek, de a nívó azért hullámzó, keveredik a középszerrel. A 7-esben van némi jóindulat, de rossznak nem mondanám az anyagot. Valami puritán őszinteség megfogott benne. Ennek ellenére nem hiszem, hogy újra elő fogom venni.
Korábban sem lelkesedtem értük és ez most is így van. Talán csak a pazar sound az, ami maradéktalanul tetszik.
A vékonyka sound alatt vannak jó ötletek is.
Öreg csókák vérátömlesztés utan. Nincs semmi újdonság, de nem is kell ide. Csak tekerd fel a hangerőt!
Nem tudnak hibázni......ebben az epikus doom közegben ma messze a legjobbak...
Az aránytalan hangzás sokat ront az összképen, pedig nem lenne ezzel semmi nagyobb baj.
Vannak műfajok, ahol jól megvagyok ének nélkül. Ez nem az! Kár, mert a hangszeres teljesítmény nagyon erős.
Különleges koncepció, korrekt dalok, közepes sound. Ebben is több a lehetőség! Adok még egy fél pontot.
Felesleges!
