Átlag 10 perccel rövidebb albumnak jobban örültem volna. Kövezzetek meg, nagy név ide, nagy név oda, de a brazil thrasher csajbanda, a Nervosa pöttyet jobban odateszi magát mostanában. - Ok, tudom, ezek legendák, meg ne én mondjam már meg mi a jó, de akkor is. - Mindamellett ez egy jó iparosmunka, semmi több. A stílussal ismerkedőknek viszont biztos pont lehet abban, hogy eldöntsék, hogy miként is kell ezt a töltényhüvelyes, felvarrós, háborúmániás zenét illően játszani. :)
Snassz stílusgyakorlat, s pont. Az ilyen produkciókat jobban tudnám értékelni egy jó kis énekessel...
Elgondolkodtatott, hogy ez az anyag képes volt felpiszkálni azt a bennem rejlő kettősséget, ami eddig egyensúlyt próbált hozni olcsó kis nyárspolgári életemben. Annyira releváns gondolatok futottak át rajtam, hogy nehéz döntés elé kerültem - szerencsére életemben nem először - ezen nyers fekete fém hallatán. Semmivel sem több, mint egy Darkthrone s mégis ezerszer előremutatóbb. A miértekre pedig nem is keresem a választ. - A stílussal most ismerkedőknek iskolapélda.
Mondhatnám egy elcsépelt frázissal élve, hogy ha nincs fájdalom, nincs fejlődés, de azt hiszem itt jóval többről van szó. Szerettem volna, ha nem csak a jól bevált dárktronos hangzásra építkezik a zenekar s kicsit a kommerszebb utat járja. Nagyon jó hangulatok és témák sorakoznak fel, de a kivitelezés amatőrsége - gondolom ezredjére is: szándékosan - azért hosszútávon a hallgathatóság rovására megy. Nekem csak egy bajom van az ilyen jellegű kiadványokkal, hogy két hét múlva már nem fogok rájuk emlékezni. A folkos hangulattal nekem semmi bajom, jól megfér és tetszetős az anyanyelven előadott dalok mellett. A stílus rajongóinak biztos tetszeni fog. - Én várok valami vastagabbra.
Elég régen hallgattam már ilyen unalmas albumot. Szerintem elég lenne egy projectre koncentrálni, mert néha a kevesebb több. Lélektelen iparosmunka...
Igazából, ha úgy hallgatnám Őket, hogy nem tudnám: Ők a Slipknot, akkor is marhára tetszene. Azok ellenére, hogy egy kicsit hiányolom az Iowa soha vissza nem térő vadságát, s a Vol.3 slágerességét, ez az album profi munka. Talán a gitárok kicsit jobban előbbre jöhettek volna, de sebaj, mert a fullra polírozott hangzás jobban kihozza Corey isteni hangját. Az év pozitív csalódása. Marhára szkeptikusan álltam hozzá az új albumhoz, s tessék, úgy arculb@sztak, hogy a föld adta a másikat. Gratulálok az ajánlónak, most ez az egész nem megy ki a fejemből. - Kurvára nem érdekelnek a kétkedők, féreg (maggot...) vagyok.
Tisztes iparosmunka, semmi több. A stílussal ismerkedők számára tuti kiindulási pont lehet, én inkább maradok a régebbi anyagoknál. - Akár egy lelassított Slayer is lehetne. :P
Hangulatát tekintve verhetetlen, de itt azt hiszem be is fejeztem. Nem kicsit kiszámítható, és ezt már ezerszer megírta az Autopsy-tól kezdve, az Entombed-en át Incantation-al bezárólag a többi zenekar. A death mindezek ellenére nem halott, sőt! - Tisztes iparosmunka, ennyi. (Kezdek eltelni a 23728. kópiától. Ez van... ) - Gólyáknak tökéletes.
Ez az album leginkább azoknak szól, akik egy élethosszig tartó "házasságot" kötöttek a Doom illetve Post-Metal stílusokkal. Az osztrák zenészek második albumának már az elején megkapjuk az első csicskalángos, aztán szép sorban a többit is. A hangzás lehengerlő, mázsás súlyával szinte agyon nyomja az embert, s tiszta akár a frissen esett hó. Bár én szeretem az extrémnek nevezett dolgokat, azért ilyen tálalásban rendesen megfeküdte a gyomrom. A két - amúgy sem egyszerű - stílus furcsa szörnyszülöttet hozott napvilágra. Egyszerre jó ránézni, szívet melengető érzések fogják el az ember szívét, de csak azért, hogy aztán hirtelen a mélybe vonja magával, hogy az öröklétig eméssze lelkét. A tiszta énekkel támogatott nóták jobban tetszettek.
Kicsit voltak kétségeim, amikor az első Meshuggah-ra hajazó djent gitárokat meghallottam, de aztán tisztult a kép. Van elég egyéni íz ebben a svéd zenekarban is. Ezt a zenét így kell játszani. Minden riffet agyon kell hizlalni, kellően dallamosnak és brutálisnak kell maradni, mindamellett, hogy ne felejtsük el az egyedi ízeket adó samplerek használatát se. Igazából legalább olyan lehengerlő, mint kis hazánkban a Watch My Dying. :) Egyszerűen imádom, köszönöm az ajánlónak, s megígérem bepótolom a többi albumukat is. - Az, hogy a nóták instrumentális formában hozzáférhetőek marha nagy húzás volt. Így otthon tetszés szerint lehet a zenészekkel együtt gitározni, feldolgozni vagy épp' voice coverezni (Ej, de szép magyar kifejezés. :D).
Az ilyen zene mindig jól esik nekem.
Kéne egy énekes, nem hiszek az instrumentális zenék áttörő sikerében.
Egyszerű mint a faék. Alig hittem el, hogy 2-3 akkord folytonos ismételgetéséből épül fel egy-egy szám, a dob is hasonló progresszivitást mutat.
A borítót én sem értem, meg a vokált sem, hogy miért ilyen pocsék, de a zene az tetszett. Kár a vokálért, mert jóval több van ebben...
Nem tudott kitörni az 'elmegy' kategóriából, de a marketing 10 pontos!
Izzig vérig metal, mi kell még?
Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire szar...
Nem tetszett.
Vannak néha jó megmozdulásaik (Betrayel, Fatal Flight 17, Ratcatcher), de ennyi tapasztalattal hátuk mögött ez így nagyon gáz. A thrash színtér egyik legtúlértékeltebb zenekar, akik jókor voltak jó helyen. Jó nekik most ez a langyos közeg, ez a biztonsági játék, meg ez az ének is egy vicc, mint aki fűvet szívott és éneklés közben épphogy nem röhögi el magát. Sokkal jobban tisztelem Tom Angelripper-t (Sodom), aki több évtized után se félt meghozni egy elég kemény döntést és társait lecserélni másokra, hogy friss vért és lendületet pumpáljon a zenekarába.
Elismerem az erényeit, de nem nekem szól. Főleg az ének hiánya miatt.
Az a helyzet, srácok, hogy ezzel a síkegyszerű, de hatásos megfogalmazással is érdekesebb, mint black metal zenekarok 99 %-ka. Érdeklődéssel várom, ha esetleg lesz teljes lemez is!
Simán lehetett volna az év black metal lemeze, de helyette inkább direkt igénytelenre, putrisra vették az egész hangzást. Hihetetlen.
Jófajta háttérzene.
Nagyon óvatosan pontozom, mert tele van kevésbé direkt, kísérleti számokkal, amiket még hallgatnom kéne. Emlékszem, hogy régebben Vol. 3-nál nem értékeltem a dallamosodást és csak évekkel később esett le, mennyire zseniális album. Annak viszont örülök, hogy ennyi idő után se gyártanak futószalagszerű terméket.
Nem sokkal jobb, mint múltkor itt szerepelt Xentrix. Tisztességesen feljátszott iparosmunka.
Ez az ének...ajajjj....A hangszeres teljesítmény legalább átlagnál kicsit jobb.
Ez mintha múltkor szerepelt volna itt. Mostani nekifutásra se rossz, de nem ettől lesz új fejezet az életemben.
Tömény, sűrű, de nem kaotikus, amely már pár perc után maga alá temet, fojtogat és indusztriális húzásaikkal megtetézve még nyomasztóbbá válik. Egyben hallgatva halálos. Úgy érzem, hogy ezt nem most nyáron, hanem őszkor kéne elővennem, akkor ütne igazán. Több, mint Meshuggah/Suicide Silence-klón.
Sosem hallgattam "agyon" a Destruction adott albumait, noha tisztában vagyok vele, mekkora a történelmi szerepe a bandának a germán és a világ thrash szintér elfogadtatásában. Schmeir és Mike ma is pont ugyanúgy kaszabol mint 85-ben, semmit sem változtak, nem is volt rá szükségük. A lemez 50 percét túl hosszúnak érzem, mert van 2-3 szellősebb nóta, amiket lehagyva penge kis 35 perc körüli arcletépős albumot kaphattunk volna, mondjuk a Betrayal stílusában.
Mindenhez is ajánlott hallgatni való.
Igazi underground produkció, annak minden pozitív hatásával. Javaslom a kazetta kiadását 55 példányban!
Egyik érdekessége a hangzás, ami direkt olyan mint ha 1995-ben vették volna fel, ad az egész lemeznek egy plusz atmoszferát. Elsőre amatőrnek tűnik, de sokadjára már biztos, hogy így akarták, hogy kicsit hámozzuk a felszínt és ráleljünk a kincsekre. Másik érdekesség a nem szokványos szinti használata és az album második felében a szinti pop jelenléte. Ebből többet is el tudtam volna viselni. Az összkép érdekes és legfőképp kellemes, aki szeret egy-egy zenével foglalkozni, annak be fog jönni.
Rogga biztosan hiperaktív, ez most már nem is kérdés. 1000 bandában aktív és abból pont 500 érdekesebb mint ez. Soulless korszakos Grave stílusában fogant eme album, ami eléggé átlagosra sikeredett, mint death metal, ezt próbálta feldobni érdekesebb szinti témákkal. Az ultra gyönyörű borító miatt és azért, amit tesz a hagyományos svéd death metalért, egyszerűen nem tudok haragudni rá.
Millió alkatrészből épített hosszú hullámvasút.
Elkezdtem hallgatni és gyorsan le is kellett tripláznom a hallgatások számát, annyira meggyőző és megnyerő lett. Ennél idén nem született és véleményem szerint nem is fog születni jobb thrash album. Minőségi minden részlete és minden másodperce, de amiért nem tudok max. pontot adni, hogy hallgatás közben többször beugrott, hogy van-e olyan időt álló, mint mondjuk az Arise-Burn My Eyes-Vulgar hármas, és arra jutottam, hogy a ringbe, egy az egyben, mindhárom lemez széttépné a görögöket.
Csippantom az efféle rothadó és erjedő, föld mélyéről feltörő bűzös masszát. Nagyon odatette ezt az albumot is a négy amcsi fiatal, jobbnál jobb riffek, remek tempó váltások, bugyogó hörgés és mindent magában foglaló őserő.
Végig ment 2x úgy, hogy semmire nem emlékezem belőle.
Mindamellett, hogy nem szeretem a deathcore stílusát, ez a lemez még ezen felül hosszú és fárasztó is.
Hozzák a elmúlt 30 év sallangmentes, megavasadott cséphadarástát. Az egy dolog, hogy a gonosz manó acsarkodkást soha nem tudtam befogadni, de itt a lendület és az energia is hiányzik a zenéből. Ez az a fajta thrash mindig is olyan volt, mintha egy 70 éves bácsi remegő kézzel felemélné a sétapálcáját és azzal akarna megfenyegetni.
Nagy horderejű zene. A korábbi albumaiak is öteltesen rakták össze, de ez most jobban tetszik azoknál. Az ének nekem is nagyon hiányzik
Itt leledzik a black metál eredeti szellemisége! Végre nem a vastag hangmassza alá temetett ötlettelenség tömi el a hallójárataimat, a riffek szikárak és jól kivehetőek. Imádom ezt a hulla-vonszolós tempót. A korai Darktrottyot idézi az egész album. A magyar szövegek is faszák lettek, végre nem érzek szekuder szégyent azért, mert értem a vokált. Gratula a Rémnek!
Soha nem volt a kedvemcem a banda. Korrekt zenét tolnak, de az műanyag és sterilitás szaga mindig elijeszt. A mostani album se rossz, sőt....eléggé populáris vonalon mozog, de a lélek még mindig hiányzik.
Gagyi név többnyire csak gagyi zenét eredményezhet. Ez most is többnyire teljesül, de azért nem tudom elvitatni, hogy néha előbukkannak élvezhető részek is hangorkánban. Valószínűleg a műfaj sajátja, hogy nehéz kilépni a klisékből.
Az extrám metál műfaj mindig sikeresen megmutatja, hogy mennyivel magsabbra tudja magát pozicionálni a mainstream-nél. Amíg a popkultúra megállás nélkül termeli ki magából a suttyóbbnál-suttyóbb Elvis imitátorokat, addig a death metál minden évben újra és újra megszüli a Morbid Angelt. Az Elvis hamisítványokkal ellentétben a minőség nem romlik annak ellenére sem, hogy már kb. a 200. kópiánál tartunk. Minden alkalommal megtapasztalhatjuk, hogy a sok párhuzamos világban mit hozhatott volna még létre a Morbid Angel...
A post vonulat mára már kezdi elérni a csúcspontot. Ez a banda sem kivétel ez alól. A black-es részek szerecsére feldobják a hangulatot.
Olyan semmilyen zene, nem tudott kifejteni rám hatást.
A gyilkoló gép visszatért és azt hozta, amit vártam. Schmier mester szerencsére továbbra is erősen a germán utca szemetében él, az új tagok meg nagyon beleillenek ebbe az ős káoszba.
Súlya, atmoszférája az most is van. Földbe döngöl, leköp... de valahogy még sem hoz többet mint az előbbi anyagaik.
Nekem tökéletesen bejön a folklór és a black metal világának párosítása. Van egyfajta kellemes misztikuma annak ellenére is, hogy csak szinte sima faék egyszerűségű témákból van összerakva. De az elgondolás, hogy a busójárás témájára egy ?albumot? rakjanak össze? emelem kalapom. És inkább ezt az ötletet pontozom, sem mint a zenét.
Még sosem hallottam a bandáról? szóval nekem újdonság. Lengyel falusi metal :) Azért ez jóval több, még ha itt is a folk világ és az atmoszférikus rideg sötétség járja a polkát. Igaz a borító és a zene koncepcióját nem értem, de gondolom összefügg.
Rogga Johansson, a név kötelez. A svéd halál metal egyik atyja, aki annyi bandában tolta már, hogy azt a két kezemen sem tudnám megszámolni és szinte mindegyikből van itt egy kicsi? melo-death dallamok, groove szaggatások, modern death zúzdák, power/heavy galoppozások egy csipetnyi folkos hatás némi kísérleti elektronikus gépzaj, valamint egy ambient filmzenés részlet is bele van sűrítve ebbe az albumba. Kisújból kirázta a lemez jólbejáratott sémáit. Szerintem neki még a pisilése is melo-death dallamokat cseng a wc csészébe.
Egy igazi thrash erőmű! Mindent hoz, amit egy szélvészsebességű ilyen stílusú lemeznek kell. Technikás ikergitáros riffek, éles szólók, és az ős mocsok. Csak azért kap 9-est mert kijött egy DESTRUCTION is.
Mocsár halál 12 felvonásban. Ennyi! Hogy tökéletes e? Engem a végefelé inkább idegesített...
Ilyen, amikor a stihl fűrészes death metal és az elektronikus gót metal találkozik. Nekem kicsit gépies, kaotikus? mondhatni steril. Az instrumentális változat meg egy fölösleges húzás volt hozzá.
Ez pontosan az a fajta post rock, amit élvezettel meg tudok hallgatni. Tetszik, de annyira mégsem varázsol el, hogy magamtól újra elővegyem.
Ettől sem lettem black metal rajongó, ga értitek mire gondolok. Korrekt anyag amúgy.
Zeneileg annak ellenére is OK, hogy nem az én világom ez a fajta black. Azt is hozzá kell tennem, hogy a lengyelek azért ennél ütősebb produkciókat szoktak szállítani. Ez számomra nem bírt magas izgalmi faktorral.
Jól esett ez a dallamos death ebben a melegben. De a világot nyilván nem váltja már meg.
Sosem voltam nagy Slipknot fanatikus. Az előző album ki is maradt teljesen. Ez viszont tetszik. A klipes dalok faszák, a többivel még barátkozni kell. Sajnálom, hogy nem néztem meg őket mostanában, anno Bécsben a Machine Head előtt nagy bulit toltak.
Erős thrash lemez, de néhány hallgatás után még nem avatnám az év albumának. A leckét megtanulták, a fiatalos lendület is ott van, azért a dalírás terén még van hova fejlődni, de mindenképp figyelemre méltó. Értsd: emlékezetes, dallamok, refrének egyszóval az igazi DALOK még hiányoznak, amik miatt például a McFrost által is említett lemezek örökérvényűekké tudtak válni.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 397. 398. 399. 400. 401. 402. 403. 404. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2019. augusztus 31.
69Nostromo79 Husky krumpli McFrost1977 nascence Armand 9000Sanyi paff ∑:
1. t3szt001
Slipknot
We Are Not Your Kind
10 6.5 8 6 7   8 9 7.5
2. Armand
Suicidal Angels
Years of Aggression
7 8.5 6 9 6 9 7.5 7 7.3
3. Werewolfrulez
Rivers Like Veins
Z Iskier Srebrnych Orszaków
7 6.5 6.5 9 7 7 6   7.2
4. 9000Sanyi
Rogga Johansson
Entrance to the Otherwhere
6 8 7.5 7.5 7 8.5 7   7.2
5. McFrost1977
RÉM
Poklade
7.5 3 8 9 8.5 6 6.5   7.2
6. farrrkas
Russian Circles
Blood Year
6.5 7 7 7 8.5 7 7.5 8 7.2
7. nascence
Glare Of The Sun
Theia
7 8 7 6 7.5 7     7.1
8.
Destruction
Born to Perish
7 8.5 5 7 5.5 10 7.5 7 6.6
9. Weide
Humanity`s Last Brea...
Abyssal
9 5 8 4 6 6     6.4
10. viribusunitis
Witch Vomit
Buried Deep in a Bottomless Gr...
7 2 6 10 7     9 6.4
∑:
7.4 6.3 6.9 7.5 7 7.6 7.1 8 7
Veterán rombolók - Destruction, Nervosa, Rezet a Dürer Kertben
Koncertbeszámoló, Mindenholottlevo @ 2017. február 6., hétfő, 18:48
25. Rockmaraton - Dunaújváros, Szalki-sziget, 2015.07.13-19
Koncertbeszámoló, Xhavael @ 2015. július 28., kedd, 20:29
Slipknot koncert - 2015. február 5. Budapest, Papp László Sportaréna
Koncertbeszámoló, farrrkas @ 2015. február 8., vasárnap, 02:27
Slipknot - .5: The Gray Chapter (2014)
Kritika, oldboy @ 2014. október 31., péntek, 14:01
Russian Circles - Empros (2011)
Kritika, oldboy @ 2011. november 17., csütörtök, 10:03
Brutal Assault 2010 - 1. nap - 2010. augusztus 12., Jaromer
Koncertbeszámoló, godfucked @ 2010. augusztus 20., péntek, 15:03
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.032 seconds to render