Még jó, hogy számos magyar zenekar létezik már, akik jóval izgalmasabb és kreatívabb dolgokat produkálnak ennél a minden ízében tucat-black anyagnál.
Inkább a Plasma Pool borzadálya, mint ez az idétlenkedés. Népszerű nyugatiak majmolása balkán minőségben. Régen se, most se.
Nagyon szimpatikus és kellemes hallgatnivaló. Nekem az utolsó, még a többinél is My Dying Bride-osabb szerzemény kimondottan tetszik, ahogy sok másik pillanat is, de az albumot teljes egészében igazán kiemelkedőnek nem nevezném. Ahhoz túlságosan ragaszkodik a MDB világához. A felépített hangulat mégis rokonszenves. Ebben kell megtalálni valami egyedi csavart, ami "Zivatarosabbá" teszi a produkciót.
Anno ebben az EBM (electronic body music) formációban Csihar Attila is hallatta beteg hangját. Ez a gépzene az igazán gyötrő rémálmok megtestesítője, amikor kínzó hangok végtelenül ismétlődnek a fejedben, és képtelen vagy kikapcsolni. A tudatalattidból rettegett képek villannak be a "biztonságos félelem" bizsergető érzése nélkül. Valóban rettegsz és szabadulnál, a szeretteidet őrültnek, menthetetlennek látod, egyedül vagy, gyáva vagy, félsz a haláltól. Ebben nincs semmi csalogató. Ez borzalom, amit ép eszű ember nem akar átélni. Az első szerzemény csak pusztán értékelhetetlen és idegesítő, sosem ér véget, a második is, a harmadik is, aztán beáll a bad trip érzése és már gyűlölöd, mert kezded átérezni? Sosem hallgatnám, de megteremtettek valamit, elértek egy célt. Az már más kérdés, hogy én azt megtapasztalni többé nem akarom.
Erről mit lehetne még elmondani? Amióta megjelent, azóta hallgatom. Klasszikus.
Ez olyan, mint kátránygőzt lélegezni, vagy egy szurokban fortyogó láp aljára merülni. Miután az ember elfogadta a sorsát, megnyílik az agyában egy másik világba vezető akna, és el tudom képzelni, hogy abban a módosult létformában el lehet jutni a purgatóriumba. Edzett fülek extrém zenéje.
Boymester véleményével egyetértek. Szerény stílusgyakorlat, számomra semmi izgalom.
A stílus legnagyobbjaival megegyező nívó. Nekem még jobban is tetszik több neves előadó utóbbi albumainál. Abszolút kiemelkedő lemez!
Az igényesen kivitelezett progresszív rock/metalhoz ízlésesen és magától értetődően tapadt a folk dimenzió. Sehol a balkánra emlékeztető (és az anno oly sokakra jellemző) félminőség... Elsőosztályú profi munka. A hangulatos zene pedig magáért beszél!
Az elmúlás világa is roppant jó lemez volt. Ezúttal egészen más, de nem kevésbé súlyos, hangulata van a lemeznek. Az egész album nagyon erős, szerintem, de az utolsó két tétel egészen kiemelkedő atmoszférával rendelkezik. Egyedi, nyugtalanító és sötét!
