Lovecraft-i death metal a Cthulhu hagyaték szerint, egyenesen Finnországból. Akinek ez mond valamit az zabálni fogja. Sajnos én kevésbé vagyok fogékony erre... Északi nyelvrokonaink vízhangosított hörgése sem javít a helyzeten, igazából minden egyes mozzanata megjósolható. - Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez egy rossz album lenne, csak mi nem találtuk meg a közös hangot. (Lehet köpködni.)
Azt írják magukról, hogy brutal death metal banda... De elég lesz ez csak deathcore-nak is. - Ha nem lenne ilyen iszonyat műanyag, még tetszene is. Csak a stílus híveinek. Előnye, hogy nem túl hosszú az album. :D
Zenekart illetően ennél nagyobb kavarást már csak a Barátok közt-ben lehet látni, hallani. Akinek kedve s ideje van az keressen rá. Amúgy meg egy jól összerakott fekete fém album lengyelhonból. :) - Igazából meg nem beszélni kell erről a különös atmoszférával megáldott lemezről, hanem hallgatni. (Marhajó témák garmadája sorakozik fel, s aki egy kicsit is fogékony a stílus iránt az garantált, hogy itt jól fog szórakozni.) - Minőségi BM.
Huh, amikor egymás után kétszer sem sikerült elfogadtatnom a kommentet, s adott pontszámot, feladtam az újboli próbálkozást. :D - Legyen az eredmény hát beszédesebb mindennél. :)
No comment. Pontosan 36 perc 26 másodperc ment bele a lecsóba.
Igazából most a Carcass Heartwork-je jutott eszembe. Amikor anno kijött Jeff Walkerék albuma szinte legyalulta az embert, és egy percre sem hagyta levegőhöz jutni. És mi a párhuzam a black metalt játszó izlandiak és death metal-os veteránok között? Ugyan az: a hangzás. Nagyon jól eltalált az egész, s kb. ennyi. Nem érzem többnek a produkciót, mint a hasonló stílusban serénykedő ukrán, orosz, lett black metal hordákat. Kötelező iparosmunka.
A kezdeti meglepetések után, s a hamar megszokott jó minőség ellenére is szórakoztató kis lemez ez. - Most viszont érzem azt, hogy ezzel az énekhanggal még jóval hosszabb nótákat is volna a zenekartól. Amikor egyik-másik nóta lecseng, mintha hiányérzetem volna. (Tudom, nekem már semmi se jó. :D ) - Aki szereti a stoner, sludge stílusokat, s egy rövid szórakozásra akar befizetni, annak ez tökéletes választás. Kocsikázáshoz meg egyenes telitalálat. :)
Kellemes hallgatni való, mondjuk épp' kocsikázás közben. Ezzel szemben a Ghost köröket vár rá, s azt hiszem annak az újrahallgathatósági faktora is maga mögött hagyja ezt a produkciót. Ennyi. Fél pontot meg most nem akartam még levonni a gitárhangzásból, pedig ...
Ez a fajta death metal nálam a 12 egy tucat kategória. Semmi nem emeli ki számomra az átlagból, de nyilván nem én vagyok a célközönsége sem.
Alapvetően jó is lehetne ez, ha
1. szeretném,
2. nem untatna három szám után.
Bocs!
De csak a hangulat miatt...
A borító alapján azt gondoltam valami post metal anyaggal lesz dolgom. Nem mondom van benne az is (pl. a bő 11 perces Weapons of Refusal), de összességében több ez annál. A Bandcamp tagjei többé-kevésbé ülnek. Kellemes.
Számomra ritka unalmas volt ez a két számos anyag.
Az átlagnál jobban tetszik, van benne valami plussz, ami kiemeli a black metal anyagok közül. Talán a sötét, fojtogató és sivár hangulat, amit nagyon jól visszaadniuk. A Ísland, steingelda krummaskuð fogott meg a legjobban.
Bár szeretem a stoner cuccokat, ez most nem győzött meg. Hiányoztak belőle azok a részek, amikre felkaptam volna a fejem és kicsit emlékezetes lenne.
Alapvetően tetszik, mert viszonylag jó dalok születtek, még a hangulat is OK. DE ha már okkult, meg gót rock, akkor kerüljön már bele egy kis mélység, meg valami kis gonosz él, ami miatt borzonghat az egyszeri zenehallgató. Én a hangzással sem vagyok kibékülve, nem segíti az összhatást.
Köztudott, hogy nem vagyok egy death/doom hívő de ebben jó pár kellemes pillanat volt. Attól még újra hallgatni nem fogom, de legalább nem untam.
Tele van tök jó témákkal és arcszaggató breakdown-okkal. Viszont ez a műanyag, steril hangzás tönkre vágja az egészet.
A másik egy fokkal jobban tetszett, viszont annál gyorsan eltűnt a kezdeti lelkesedés. Az igazság az, hogy a bohóckodás közben lett kettő a korrekt iparosmunkánál egy fokkal jobb bolyhoska lemez, de ha a zenével foglalkoztak volna inkább, lehet lett volna egy de az kiemelkedő. Már a másikra is soknak érzem az adott pontot.
Zsebbe rejszolós post/black maszatolás, kellemes hallgatnivaló bár nekem már sokszor túl dallamosak voltak ezek a gitár futamok. Azért vannak ennél sokkal jobb bandák is arrafelé.
Szeretem a kaotikus dolgokat, de ebben sem kapaszkodót, sem élvezeti faktort nem találtam.
Legyalulja a fejem az elejétől a végéig. Sötét, fojtogató hangulat bitang jó témákkal és brutál, tömény hangzással, még talán jobban is tetszik mint az első.
Kiváló riffekkel megáldott stoner lemez. Semmi különleges nincs itt,ez egyszerűen egy jó dalokkal tele pakolt lemez, ami kellően súlyos de mégis szellős annyira, hogy bármikor elő tudjam venni. Az ilyen éneket pedig kifejezetten szeretem.
Ez a horror gothrock nagyon nem nekem szól, maradok távoli szemlélő.
Hagyományos alapokon nyugvó death/doom förmedvény. Legszebb pillanatai az albumnak, mikor a posványból előtörnek a gyorsabb riffek.
Felüdülés volt az intermezzokat (Hill of Swords, After Image) hallgatni, pedig a számok elég rövidek.
Túl sok a holtidő a lemezen, leginkább csak untam magam. Nekem a black metal másról szól.
Atmoszferikus black metalból is túltermeles van. Nem ez az album fog kiemelkedni a tömegből.
Két megterhelő hosszú tétel, utóbbi talán kevésbé, mert lassabb, befogadhatóbb(?).
Kellemesen karcos black metal. Először kissé zavart az ének szokatlan jellege, de meg lehet szokni, és illik is ide nagyon is.
A hangzás agyonnyomhatja a hallgatót, de aki kellően bele tud révedni, annak kellemes utazásban lehet része.
A goth rock kapcsán azt hittem, kapok valami dallamos lötyögést, de ők vastag húrokon játszanak lábdobokkal megspékelve. Az ének is az ingerküszöböm alatt maradt szerencsére. Igazából az album második felére jobban belemelegedtek. Korábban már láttam tőlük valamelyik klippet, ami nem hagyott mély nyomot, de úgy látszik, időt kell hagyni az anyagnak, hogy megfelelően beérjen.
Ezzel most megleptek, mert korábban nem tudták átütni számottevően az ingerküszöbömet. Lendületes, pörgős black anyag.
A sivatag porában rúgdossák maguk előtt a kavicsokat. Néha egy-egy érdekesebb témára is futja, azonban összeségében csak egy unalmas, 35 fokos melegben merengő meditálásra invitál a Torche.
Javítva.
