Nekem kimondottan tetszik, hogy a Rotting Christ járja a saját útját, és nem futja le ugyanazokat a köröket, mint korábban. Még ha nem is kapkodok egy-egy RC lemez után, igazán kellemes volt többször is lepörgetni az új anyagot. Az meg, hogy a kedvenc versemet feldolgozták benne, külön szimpatikus. Egyébként nem tudom, mennyire folytak ki ezek a tételek természetesen a hangszereikből, talán érzek némi erőltetést itt-ott, de a végeredmény szerintem pozitív.
Azonnal megfogott magának a Soen új anyaga. Egyensúly van a keményebb és a lágyabb szerzemények között, mind fogósak, szépek, hallgattatják magukat. Nem a meglepetésekre helyezték a hangsúlyt, hanem inkább a hangulatra, a csodás hangzásra, a nagyszerű dalokra, és ez bőven elegendő. Sőt!
Jó dalok, ötletesség, érdekesség... ezek hiányoznak. Az énekhang sem a kedvencem, de ez mellékes.
Micsoda meglepetés ez is! Ragyogó gitárdallamok, remek elgondolások mentén halad a saját útján a lemez. A progresszív oldal épp olyan szépen kidomborodik, mint az extrémitás, nagyszerű elegyet alkotva. Az izlandiak harmóniái mondhatni aranyat érnek. Az Internal Contradiction témái pedig egyenesen zseniálisak. Egyes dalokban benne van a főleg blackened death metalra jellemző gyors, örvényszerű, sötét gitárjáték, amely még feljebb emeli az albumot.
Post-black metal lemez, amely szerintem megüti a megfelelő mércét, sőt, az As Our Bones Break to the Dance egy kifejezetten erős darab, ahogyan a zárótétel is meggyőző. Még egy kis merészség, kitekintés ebbe vagy abba az irányba elfért volna. Így is vannak benne érdekes dolgok, és talán a műfaj első számú rajongóinak így van ez jól, ahogy van. Mindenképpen meghallgatásra érdemes korong.
Amikor Naga először kijelentette, hogy eljött az ideje egy ösztönből, zsigerből kirántott albumnak, azt gondoltam, hogy "megértem a dolgot, de ez nem hozzám fog szólni". Aztán nagyot néztem a lemez hallatán! Hogy szerintem mitől lett kiváló a Templom, egy lemezismertetőben kifejtem nagyon hamarosan.
Sok black metal album került be ebbe a körbe, de igazából jó és nagyon jó lemezekkel van dolgunk. A Nocrul anyaga sem gyenge darab, az biztos. A változatosság és az ötletek nem hiányoznak a dalokból. Igyekeznek a nagyszabású tételek epikus jellegét is tetszetősen megszólaltatni. Belekeverednek azért szokásosnak mondható panelek is, de a kreativitás is kézzelfogható.
Ritkán csettintek örömömben atmoszferikus black metal hallatán, de a Saor új lemezének hallgatása közben legalább 10-szer mondtam ki magamban, hogy "Na, ugye!" "Na így kell!" Én (többek között) ebben látom az atmoszferikus black metalba ágyazott zenék értelmét, én EZT nevezem tartalomnak, amivel bőven megtöltötte a lemezét a Saor. Ezek a népies dallamok annyira finomak, lágyak, simogatóak, megkapóak, hogy számomra egyértelmű, milyen eszköztárral kell rendelkeznie egy ebben a műfajban alkotó csapatnak, hogy a sikáláson, a kerregésen és a szintiszőnyegen kívül igazi egyéniséget is felmutasson.
Leginkább technikás, extrém sludge metalnak nevezném az ausztrálok EP-jén hallható zenét, amelyet nem is játszanak olyan rosszul. A Charlatan II-ben hallható kiváló szóló és ahhoz hasonló elemek bizakodásra adnak okot, potenciál van bőven, bár van még egy-két lépcsőfok hátra dalszerzés terén. Kíváncsi vagyok, meglépik-e.
Korrekten el-thrash/death-metalozzák az időt, amelyben a Carcass hatása is jócskán érezhető, de ennél többet nehezen tudnék mondani róla. Semmi érdekes nincs benne.
McFrost remekül leírta a hozzászólásában, nagyjából mi a bajom ezzel a lemezzel. Ráadásul ezt most úgy írom, hogy a Ritualst imádtam, imádom a mai napig. De itt most valahogy nem érzem azt a hatást. Kommersznek, kiszámíthatónak, csalódást keltőnek tűnik az anyag. Persze, jól szól meg minden de... valahogy nem az igazi.
Sajnos nem tudtam elégszer meghallgatni, de tuti vagyok benne, hogy olyasmi lefutása lesz a lemeznek, mint a legutóbbi Riverside albumnak. Minden egyes hallgatással egyre inkább átérzi és átéli az ember, mígnem azt mondja, hogy igen, ilyen egy közel tökéletes album. De ehhez jóval több hallgatás szükségeltetik, általában a hasonszőrű lemezeknél nálam sosincs szerelem első hallásra.
Nem volt ez olyan rossz, a sok keveredő műfaj mellett az industrial kifejezetten jól működött itt szerintem. Érződik, hogy ez is amolyan beleszarós szerelem projekt, bármiféle megfelelési kényszer nélkül. Azt nem mondom, hogy nincs hova fejlődni, mert azért nagyon sok mindenben lehetne, illetve néhány dal hosszából is bőven lehetett volna csípni.
Szuper muzsika. A vonós betétek adtak neki egy karakteres, borús hangulatot. Ezt nevezem én igazán atmoszferikus zenének. Ha nem veszem figyelembe a vokált, akár valami elborultabb fantasy játék soundtrack-jeként is simán el tudnám képzelni az albumot, még a dob meg a gitár sem lenne túl kiugró vagy oda nem illő, legalábbis számomra. Én annyira nem érzem amúgy erősnek itt a progresszív vonalat, inkább egyfajta post- behatást vélek felfedezni, de talán a keverés is közrejátszik ebben. Mindegy is, érdekes, maradandó zenének tűnik ez a részemről.
Kifejezetten hangulatfüggő cucc. Az a megérzésem az anyag kapcsán, hogy hasonló lesz a kifutása, mint a tavalyi Harakiri for the Sky lemeznek. Az elején imádom, aztán ráunok, majd újból rákattanok annyira, hogy akár be is kerülhet az év végi listámba. Jelen album kapcsán valahol félúton lehetek, érzem, hogy további hallgatásokkal egy kifejezetten kedvelhető albummá nőné ki magát az Ethic of Radical Finitude, de egyelőre még nem tartok ott. A Guided Through a Starless Night végi szövegelés kifejezetten idegesítő volt, még jó, hogy a rákövetkező szám kárpótolt érte (ami amúgy az album legjobbja szerintem). Ja, meg a dobhangzás sem volt számomra az igazi.
Ez a lemez para. Kifejezetten nyomasztó és nyugtalanító képek kerültek lelki szemeim elém, miközben hallgattam. Steril, hideg, fehér csempék, üres gyárcsarnokok, amiket rág az enyészet, dohos, szűk aluljárók, ilyesmi. Egyedül csak a Tympanistam lógott ki a sorból, az inkább érződött valami delejes, tripes varázslatnak egy magányos erdő mélyén. Az mindenképpen értékelendő, hogy erős hatással tudott rám lenni a lemez, de az is biztos, hogy nem lesz sűrű vendég. Kifejezetten érdekes kontraszt amúgy az egész puritán, nyers egyszerűsége és érzelmi rétegzettsége (bár ez nagyban függ a hallgatótól is szerintem). Kíváncsi lennék, mennyit változtatna az egész megítélésén a lyrics, de igazából nem is annyira akarom tudni, lehet elveszne az a fajta varázsa, amit most magamban felépítettem.
Egy dologban biztos vagyok. Mikor a festőművészet megszűnik majd létezni valamikor a távoli jövőben, mikor az összes történelmi műalkotás az enyészeté lesz, mikoron átveszik helyüket a holo-grafikák meg a neo-firkák, mikor már senki sem fog emlékezni Munch Sikolyára, vagy Botticelli Vénusz születésére... még akkor is lesz valami metal banda, aki Beksiński valamely szürrealista alkotását fogja felpakolni az aktuális lemeze borítójára. Ebben holtbiztos vagyok. :D Amúgy fasza kis lemez, beígért egyszerűsége ellenére is nagyszerű és valóban hangulatos, plusz hallgattatja magát. A 40K világa pedig kifogyhatatlan táptalajt biztosít a Nocrul koncepciójának, de nincs is ezzel baj, ez is jól áll neki. Szóval csak így tovább! Blood for the Blood God!
Hát ez nem volt túl érdekfeszítő. Úgy éreztem, hogy kevés dolgot tudtak itt elmondani, de azt is feleslegesen hosszan és elnyújtottan. Maréknyi ötlet tengernyi soundscape-ekbe duzzasztva. Terjengős. Régebben talán jobban rá tudtam volna hangolódni, de manapság nem kívánom az efféle folkos barangolást.
A febr. 14-i Psycroptic és Aversions Crown előtt volt szerencsém élőben megtapasztalni az ausztrálok egészen egyedi, kicsit sem konvencionális zenéjét, és annyira a bűvöletükbe kerültem, hogy a koncert után be is ruháztam jelen lemezükre. Sam Dillon színpadi jelenléte egy külön cikket érdemelne, de itt azért jóval több lapul a felszínen kavargó őrület mögött. A dobtémák szerintem valami egészen elképesztően zseniálisak, ahogy a basszus futamok mellett sem lehet csak úgy elmenni. Fejhallgatón keresztül talán nem adja annyira vissza, de a Hadal Maw zenéjének van valami egészen különleges, bizarr lüktetése, amit valahova a tűz körül táncoló, varázsfüvek hatása alatt álló törzsi sámán és a gumiszoba falai között ugrándozó és őrjöngő őrült delejes "tánca" közé tudnék belőni. Ez is valami olyan sajátos dolog, amit az ausztrálok a levegővel szívnak magukba és ettől lesz igazán egyedi és különleges a zenéjük. Aláírom, hogy több hallgatást igényel az album, mire képes mélységeibe átlátni a hallgató, bár engem egy koncert alatt sikerült megvenniük. Remélem, lesz még szerencsém hozzájuk élőben...
Nem ismertem őket ezidáig és a borító meg a számcímek alapján valami prosztóbb cuccot vártam, úgyhogy mondhatni, pozitívan csalódtam. Nem mintha nem esnének jól néha az igazán bunkó cuccok, de most ez a konszolidáltabb megközelítés jobban adta. Meglepően jó dallamokkal és váltásokkal operáló album, aminek is a második fele szerintem karakteresebben és erősebben sikeredett. Az énekstílus nekem eleinte nem passzolt a többi elemhez, de aztán ahhoz is hozzászoktam. Még lepörgetem párszor aztán elválik, egyelőre ez ennyi.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 384. 385. 386. 387. 388. 389. 390. 391. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2019. március 2.
farrrkas Weide ∑:
1. ladislove
Kaleikr
Heart of Lead
9 8 8.5
2. BlackZone
Nagaarum
Templom
9 7 8
3. Weide
Hadal Maw
Charlatan
7 9 8
4. farrrkas
Soen
Lotus
9 7 8
5. McFrost1977
Nocrul
All Mortal Creatures Must Die
7.5 8 7.8
6. Eroen
Downfall of Gaia
Ethic of Radical Finitude
7.5 7 7.3
7. Kriss
Rotting Christ
The Heretics
8 6 7
8. voroscsoka
Saor
Forgotten Paths
9 5 7
9. chipmonkey
Gory Blister
1991.Bloodstained
6 7 6.5
10. nascence
The Psychodox
Resurgence
5 7 6
∑:
7.7 7.1 7.4
McFrost1977 2019. március 1., péntek, 21:04
McFrost1977
Csatlakozott:
2015. augusztus 28.
Hozzászólások: 1846
Nálam a Nagaarum:

--
"Ha eljő a Farkas vihara, ne egyél a sárga hóból!"
Zoolixius 2019. február 28., csütörtök, 05:25
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 316
A bokám összefosnám, ha ilyen 190 centis vikingek kerülgetnének. - No way out... (hrhr)


--
- In Grind We Trust -
Weide 2019. február 27., szerda, 22:28
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1162
Válasz Eroen üzenetére:

Naga lemezét hallgatva, ez a borító sejlik fel állandóan a lelki szemeim előtt.




Fura, nekem totál más hangulati képek jelennek meg a lemezt hallgatva. A kommentbe kifejtem.
--
"...az a zene, amelyet a legértelmesebb szomszédjaimnak sem tudnék kimagyarázni" - farrrkas
Eroen 2019. február 27., szerda, 17:26
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 308
Naga lemezét hallgatva, ez a borító sejlik fel állandóan a lelki szemeim előtt.


Eroen 2019. február 26., kedd, 18:00
Eroen
Csatlakozott:
2012. február 4.
Hozzászólások: 308
Válasz ensomhet üzenetére:


Nem elég HadalMaws muzsika?


Úgy látom valaki szóvicceket reggelizett :-D
ensomhet 2019. február 26., kedd, 00:02
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2307
Válasz Zoolixius üzenetére:
A Hadal Maw-al kapcsolatos érzéseim... :D

Nem elég HadalMaws muzsika?
Zoolixius 2019. február 25., hétfő, 18:59
Zoolixius
Csatlakozott:
2018. április 23.
Hozzászólások: 316
A Hadal Maw-al kapcsolatos érzéseim... :-D


--
- In Grind We Trust -
ensomhet 2019. február 22., péntek, 16:52
ensomhet
Csatlakozott:
2004. március 12.
Hozzászólások: 2307
ABC-ben Saorbanállás közben...:
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.069 seconds to render