Az együttes nevén kívül más értékelhető számomra nem volt.
Általában nincs ellenemre idegen elemek beemelése de itt nem működik. Eleinte még érdekes volt de a végén már inkább zavart. Nekem ez egy összefüggéstelen ötletbörze.
Más utakon járunk.
Nem tudta lekötni a figyelmemet, gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt rám.
Akartam szeretni, de sokadik hallgatásra sem megy. Helyenként nagyon el tud kapni a hangulata, de igen sok az üresjárat.
Nem értem miért lenne ez a lemez bántóan középszerű. Szerintem kifejezetten élvezetes, sokadik hallgatás után sem unalmas.
Egyben unalmas de a háttérben jól működik.
Hallgattam volna még.
Helyenként kifejezetten szórakoztatott, egy jobb hangzással többet is kaphatna.
Nincs hozzáfűzni valóm.
Azt hittem jo lesz , de szar lett, oncelunak oncelu, de hogy mi a celja nemtom, es nem is erdekel..... Az a helyzet hogy alapjaraton en szeretem az elborult es gonosz zeneket, nem erdekel ha valami elsore zajos kaoszos, ha idovel kihallom belole a koncepciot, vagyha ad egy olyn hangulatot ami ertekelheto.Az is lehet hogy az a baj hogy mar mindenbol boseg zavara van es nem tudok orulni barminek, de itt azt erzem hogy csak rengeteg effect meg torzitas meg kaoszulas van, de valos hangulat es koncepcio nelkul.
Ez teljes mertekben eladasra keszult.Semmi olyat nem hallok kibelole ami arra utalna hogy szeretettel csinaltak volna, ezek megelhetesi muzsikusok.Sokat gyakoroltak, felmertek a piaci igenyeket.
Censured at the request of the inquisition.
Hat bizok benne hogy az album erosebb lesz, oszinten szolva nem volt eleg eros, a lengyel vonalon ennel sokkal jobb egyuttesek vannak, a noi nyekerges nekem nem tetszett.
Pont olyan mint a multkori HP-n levo Convulsing.Fasza-fasza, de nem kotle annyira hogy ujra meg ujra meghallgasam.
Az egy dolog hogy tucat, de olyan szinten unalomba fullad es erdektelenne valik, hogy konkretan az utolso 2 szamnal neztem a szamlalot , hogy mikor lesz mar vege.
Az a helyzet hogy ez igenis Opethes, de ez nem problema, mivel az Opeth stilus teremto volt, az elso 3 album talan meg a negyedik is, egyszeruen ezert elkerulhetetlen a hasonlosag.Viszont amit az Opeth nagyon jol csinalt es a kovetoi rendre elhibaznak hogy az Opeth tudott haragos , kemeny es arrogans lenni, nagyon tudjak idoziteni a valtasokat, valamint meg a 20 perces szam sem unalmas toluk. A hivek vagy kovetok ahogy tetszik, alltalaban csak a szep hangzast es az egyszerre retro es progressziv hangzast hasznaljak fel.Ami viszont atmegy muveszkedo sznob muzsikalasba.Ebbe a hibaba egyebkent a demigodok is beleestek egy idoutan. Viszont ami teny hogy reg nem hallottam ennyire jo Opeth metalt.
Egyharmad Black egyharmad Death egyharmad Doom, en is orulok az EP-knek, jo otlet volt. Ez meg egy 10 pontos raadasul.
Ugyhallom tobben is szopatnak minket az ajanlasokkal...........
Ez se nem rock se nem metal. Most komolyan, mi a f@sz.m volt EZ ??!!!Viccnek is rossz.
emp-hez csatlakoznék. Ezt sem értem, mint a körben oly sok mindent. Biztosan én vagyok túl lineáris gondolkodású és egyszerű lélek. Ha valaki erre azt mondja, hogy vegytiszta művészet, másra meg, hogy öncélú, akkor én most vesztettem el a fonalat.
Szokásosnak mondható zavarba ejtő dolgok és remek ötletek sorakoznak. Nehéz feladvány és most sem vagyok maradéktalanul kibékülve a végeredménnyel. A néni hangja nekem továbbra se a kedvencem, pedig a jól elhelyezett és jól megválasztott női vokált szeretem. Megalomán szerkezetekben esnek szét a szerzemények. Még mindig nem tanulták meg, hogy a kevesebb több lenne.
Megértem, hogy aki szereti az miért szereti. Mi viszont nem leszünk közeli barátok. Kátai nekem is beugrott több alkalommal. Vannak rajta egész jó hangulatok, de ahogy megszólal szerencsétlen rögvest oda is van az élvezeti faktor. Rettenetesen idegesített az amatőr hangjával és szövegeivel. BPTV jutott eszembe, ahogy nyomja egy szintin a ritmusra véletlenül sem tapsoló öregasszonyok koszorújában. Szürreális. Idéznék is: Shift+delete.
Lengyelek, feketét tolnak, itt jól van használva a női ének, tudnak komponálni, ereje van meg hangulata. Velős 22 perc, ami már sokszor lement a megjelenés óta.
Veszem a bátorságot és beleszarok a ventilátorba. Nekem ez nem tetszik. Úgy elment a mai 3 hallgatás után is mellettem, hogy csuda. A borítót ugye nem pontozzuk, csak mert az 10-es lenne minden körülmények között. A zene nekem egy átlagos black zajongás. A lassabb részek működtek az örvénylések meg nem. Ez egy fekete csörömpölésnél amúgy sem az előnyök közé sorolható azt hiszem. Ja és hosszú is. Mondjuk biztosan azért, mert nem jött be.
Vannak értékelhetőbb pillanatok, de összességében ez kevés. Egynek elmegy, de nem kívánkozik vissza, mert annyi és annyival jobb hallgatni való van helyette.
Elsőre nem hat, de még másodjára sem. Harmadjára már esetleg kibont pár dolgot. Sok hallgatás és odafigyelés kell hozzá szerintem. Az első albumuk volt a kedvenc továbbra is.
Setét, megdörren, kínzó a hangulata, megbabonáz. Mostanában ez a hangzás és koncepció nagyon a kedvemre van.
Csak a többiek kommentjei miatt már megérte, hogy ezt valaki beajánlotta. A lemezhez nem írnék semmit, a többiek megteszik helyettem is. :)
Köszi szépen az ajánlónak!
Azta, milyen nosztalgia hullámot keltett bennem. Eszembe jutott, amikor egy Slipknot live felvételt nézve kiabáltuk: shiiiiit!!! Pedig időnként bejön az effajta zene, de ennek se keze, se lába.
Ugyanazt, ugyanúgy, ugyanazoknak kínálja a zenekar már hosszú évek óta. Nekem már akkor sem igazán jött be. Ízlésbeli különbözőségünk ellenére azért jó anyagnak tartom.
A hatalmas művészi törekvéseken túl maradjunk a realitásnál: kreatív, de időnként übergagyi megoldásai mellett idegesítően amatőr is. Ehhez képest a Well Of Souls (gyógyíthatatlan HP-s tüském:)) kerek tíz pont a mai napig.
Egyetértek farrrkassal, Of Thousand Suns frenetikus hangulatot áraszt. Vannak itt azért még jó ötletek, de örülök, hogy a gyakorlatilag ismétlődő szerkezeteket nem album hosszúságban kellett fogyasztanom. Ahhoz több kell.
Lassan ez lesz a kedvenc szövegem: lásd kritika.
Megjelenésekor ráharaptam a borító hathatós közbenjárására, aztán nagyon akartam szeretni, mert jóféle sötét muzsikának tűnk, végül magam lepődtem meg rajta, hogy végül inkább lufinak tűnik...Nem rossz anyag, de hiányzik belőle valami, amit nem tudok megmagyarázni, majd az okosabbak.
A kétezres évek környékén éltem haltam a prog metal zenékért, aztán ahogy a műfajból kiveszett a varázs, belőlem is az érdeklődés. De most komolyan, adjak tíz pontot egy olyan lemezre, aminek a legjobb dalai egyértelmű nyúlások (bocs, "tisztelgések")? Ez egy nagyon jól sikerült prog lemez, ami kiemelkedik az átlagból és megkarcolja a 7 pontot. A műfaj szerintem igényli a slágereket is, de azt véletlenül sem tudnak írni. A Lucidity enyelgésébe például egy Muse akkora refrént tudott volna nyomni, hogy állunk leesik és éjszaka is a dúdolására ébredünk...
Nincs ellenemre a tömény feketeség, de ez valahogy nem esett olyan jól. Fél óráról van szó, a gyors részeknél mégis unatkoztam sokszor. Egy hosszabb nagylemezt ennyire sem értékelnék, viszont ekkora adagban nagyon ígéretes kezdés. Leginkább a The Cold Suffocating... beteges szaggatása jött be.
Egyszerűen kikényszeríti belőlem a közhelyet: ebből Dunát lehet(ett)ne rekeszteni. Lassan 20 éves melodeath azon korszakába visz vissza, amikor a stílus még a garázsban körvonalazódott...
A nem megfelelő kula a nem megfelelő vécében.
Hűha! Nekem eddig ez a kör a meg nem értett művészek meg nem értésével telik...
Valóban nagyon hosszúak és komplexek a dalok, amik leginkább egy hangulati, érzelmi folyamot képeznek. Ez abban az esetben zavarna, ha nem élvezném minden percét. Természetesen nem fogok hazudni, ha valaki random belepörgetne a lemezbe, meg nem tudnám mondani, hogy melyik dalban, hol járunk, még is szórakoztat és leköti a figyelmem.
A Müon művészete és én két, a végtelenben sem találkozó párhuzamost alkotunk.
A női nyenyerélés nagyon sokat hoz az egyediségen. tetszik!
Nekem ez nemigazán tetszik. Én nem hallok egy húzós témát sem, egy elkapott hangulatos megoldást, egy olyan váltást, aminél instant végigfut a hideg a hátamon, vagy ami lerántana a személyes poklom bugyraiba. Rendben vannak a hangok, de nem működik igazán nálam. A vokál sem tetszik. A borító gyönyörű, mint ahogy Beksinski összes festménye az. Az viszont már elég fárasztó, hogy lassan kevesebb műve van amit nem használt fel egy nagyon húdesötét metal banda. Olyan ez, mintha minden hónapban kéne nézni egy Gigger-es Alienes borítót... Szerintem Beksinskit most már el kellene engedni.
Szegénykém nagyon tucat. Kár ezért a kiváló borítóért.
Nem érzem korszakos mesterműnek, de még extra mód kiemelkedőnek sem, így nálam távol van a 10 ponttól, azonban ez a távolság nem gátol meg abban, hogy időnként megfüleljem és élvezzem. Már csak Martin Lopez dobjátéka miatt is!
Hangulatos, minőségi feketeség. Kedvemre való.
Mi frász folyik itt? Ez űberállatgagyi. Ócska COB ócska amatőr kópiája. A negyedik számnál a tappingtől lemállott az agyam.
Ismét kibaszásgyanú szagot érzek a levegőben!
No, nem vagyunk egyformák. Nekem ez megfeküdte a gyomromat, bár értem, mit élveztek benne (páran). Ennél nagyobb agymenés és káosz nem is nagyon képzelhető el. (Persze, az ilyen kijelentésekre mindig rácáfol valami másik banda.)
Nem is emlékszem, mikor volt még ennyire felemás érzésem egy lemezzel kapcsolatban. Az az igazság, hogy a kemény metalos részek, a riffek, a súlyos témák nagyon ütnek. Az is igaz, hogy a 75 perc nem úgy telik el, hogy az ember a végét várja, meg tudták tölteni tartalommal. De a női énekes hangja, bármilyen jónak is tartják, idegesítő, kommersz, érzéstelen. Szerintem nagyon nem való ide, ahogy a borzalmas éjszakai klub zene szinti sem. Néhány trances megoldás (amilyeneket mondjuk régi Tiesto lemezeken képzelnék el inkább) érdekes, de legtöbbször idegesítő. Fura élmény ezt hallgatni, az egyik pillanatban elismerően bólogatok rá, a másikban meg dobnám a fenébe a fejhallgatót.
Néha egyáltalán nem tudtam értékelni, amit hallok, néha kifejezetten jóleső érzés volt, de az utóbbi eset sajnos csak néhány percre vonatkozik az anyagból. Itt-ott még a GuilThee is eszembe jutott egy-egy röpke momentumra, de a GuilThee ezerszer jobban tetszik. Valamennyire elismerem, de összességében nem nekem való ez.
Az Of Thousand Suns gyors riffje magasan kiemelkedik a közegből. Az 9-es, mert rettentően fogós! Miért nem lehet ennyire magával ragadó témákat írni egy teljes lemezen keresztül? A női ének is színezi a korongot, az is nagyon tetszik, de a többi a szokásos (általam már nagyon megunt) post-black kavalkád, minden kapaszkodó nélkül.
Néhol túlságosan kapaszkodó nélkülkiek a súlyosságok, de végülis annál több érdemleges pillanat van ebben az embert próbáló órában, minthogy azt átlagosnak tituláljam. Az utolsó dal második felében lévő fogós dallam viszont azt mondatja velem, hogy ilyenekből kellett volna több. Az ilyesmi nemhogy elvesz, hanem megsokszorozza egy-egy lemez erejét. Mindenesetre 8-asnál kisebbet nem tudok rá adni, mert karakteres anyag.
Korrekt black metal anyag, szerencsére a rikácsolás mellett tiszta énekkel is megtoldva. Nem sok a kiemelkedő momentum, nekem az utolsó dal tetszett messze a legjobban.
Az első gondolatom, amikor beraktam, az volt, hogy végre, normális zene. Kicsit sok volt már az a sok idegtépő kisérletezgetős, avantgárd, meg kaotikus anyag. Ezt most maradéktalanul élvezni tudom, anélkül, hogy külön erőt kelljen vennem magamon. Egyébként is nagyon szép zene, nagyon kellemes, szinte visz magával. Ettől most nem tágítok.
Teljesen rendben van a lemez. A hangulata megvan, vannak jó témák, a súlyos részek is jók, az utolsó dal gitártémája is szimpatikus, de azért még van egy tisztes távolság a kiemelkedő lemezek és e között.
Ennyi öncélú maszturbálást már rég hallottam egy lemezen. Idétlen, ízléstelen, mértéktelen, ötlettelen, élettelen. Az idegeimmel játszott!
Az értetlenül álló olvasók kedvéért elmondanám, hogy ebből is látszik, hogy az olvasók szabadon beajánlhatnak nekik tetsző albumokat, mi pedig véleményezzük azokat. Ennek ellenére én nagyobb mértékű HP-szigorítást érzek a levegőben a következő körtől kezdve... Mindennek van határa! (Kivéve ennek a Diapsiquir nevű hülyeségnek.)
Kiemelkedően idegesítő zene(?)
Csontig lerágta már ezt a koncepciót a csapat, ami nem lenne baj, csak amiket hallok, azokat még véletlenül sem mondanám daloknak.
Nekem egyszeri érdekességnek simán elment!
Ez elég semmitmondó volt.
Én is legfeljebb a borító, meg a kiadó miatt akartam jobban szeretni ezt a lemezt annál, mint amit valósan tud...
Azért még mindig sokkal jobb és eredetibb ennél a Tool bármely lemeze.
Kiemelkedően jó black...
Ez kajak fájt a fülemnek.
Megint negatív rekordra gyúrunk? De jó!
Rendkívül beteg zene, a kezdeti lelkesedésem alább hagyott, mert ez kegyetlen hosszú és nagyon sok perc telik el szerintem felesleges időhúzással.
Teljes mértékben egyetértek farrrkas-al.
Kap pluszba +1 pontot, mert magyar, és talán ennyivel jobb is a Diapsiquir-nél.
A szokásos lengyel black metál minőséget hozza ez az EP, kiváló hangulattal ami remélem kitart a debüt lemezre is.
A kiváló borító mellé, a hallgatót teljesen felemésztő muzsika társul. Csillagos ötös a javából.
Vártam a lemezt eléggé, le is ment párszor a megjelenés után, általánosságban nem rossz csak átlagos.
Nem szeretem ezeket a progresszív tingli-tangli zenéket.
Sokszor lepörgött, jó ez csak valahogy nem kapott el a hangulata most...lehet majd idővel.
Nagyon szűk kör az amit szeretek melodikus death metalból, a görög fiúk nem kerülnek be ebbe a körbe.
Ez micsoda? :O
A Reformoculus a legjobb, ez teljesen egyértelmű. Abban sikerült a sok nyervogásos vinnyogást egy mederbe terelni és dallá formálni. A többihez erős idegzet kell, embert próbáló zajongás és idegtépő nyikorgás. Ilyesmi a Spektr utolsó albuma is, csak az hibátlan! Viszont nem egy halva született ötlet ez, csak meg kell találni az egyensúlyt.
Régóta figyelem őket, mert itt van Jörgen az öreg Grave-ből, a svéd death metal egyik régi és meghatározó alakja. Szerteágazó zene mégis, annyira egyben van, magához vonz a lágysága, majd szétken a betonon a súlyossága a következő pillanatban. Kitűnően dörren az egész, nem túl hosszú és nekem nagyon bejön az efféle elektronika használata.
Érdekes jelenség. Többször egy "lazább" metalos Nagaarum jutott eszembe. A szavalós részek rendben voltak, a többi vokál katasztrófával ér fel. Instrumentálisan sokkal élvezhetőbb lehet.
Átaludtam, semmi érdekes nem történt. Minden nóta egyforma.
Azért jók az egyszemélyes művek, mert senkivel sem kell kompromisszumot kötni, szabadon szárnyalhat a fantázia a megvalósítás mezején. Akkor kapunk egy ilyen szörnyet, amire a belső hangok is csak elégedetten tapsolnak.
A károgós énekest nyúzták vajon a felvételek alatt? Eléggé elmebeteg módon adja elő helyenként, és ez idegesítő. A zenei részekkel semmi bajom, jó témákat pengetnek tekerés közben és a lassabb elszállósabb részek sem rosszabbak. Több tiszta énekkel tessenek próbálkozni legközelebb.
Amikor mindenki ráfekszik a cájgra és nyomják keményen az tetszik, amikor meg ez a szellős lágytojás megy, az meg nem. Amivé lett az Opeth, annál mindenképpen jobb.
Minden sötétsége, sűrű örvénylése, gyilkos morajlása ellenére semmi megjegyezhető nincs benne, amitől holnap is meghallgatnám.
Egy helyi tribute banda klubbulija, Bodom, Ensiferum, Catemania nótákkal.
Az első 4 "dal" után az 1 pont a 180 fok 4:55 környékén bekúszó gitár miatt. A többit is meg fogom hallgatni, hátha be tudok vágni rá egy nullát! Nem is tudom, lehet? Folyt.köv..... Meghallgattam. Már csak azért is! Ha már mondjuk miatta nem fért be egy Kawir ebbe körbe. Végig az volt bennem, hogy ezekből a csávókból simán kinézem, hogy fogják magukat, kicuccolnak a Párizsi Diadalív alá/mellé, egyszál semmibe, talán a farkukra húznak egy-egy zoknit, és ott elnyomják ezt a sanzont a túristáknak. A japán túristabusz utasainak nagyrészét a koncert után meg fel kell mosdatni, az élelmesebbek meg online nyomták fel a jútúbra vagy a tviccsre. Nem, ez NULLA!
Nagyon sokminden kavarog, és olyan lelkiállapotba hozott, ami nagyon ritka. Lásd kritika!
Nem jutottam el még odáig, hogy ne idegesítsen a folyamatosan szóló nyolc húros gitárok hangja. A nő hangja meg mindent visz. Elképesztő. Vannak jó ötletek, de amúgy kurvára műanyag az egész. Ahogy az előző is, de akkor még nem untam ezeket.
Az olyan dalok, mint A lista törlése vagy a Szeptember 24-e, a nagy gyengéim. Ezekben nem találok hibát. Okés, néha hamis az ének kicsit, meg a hangkezelés egyébként sem 100-os, de ezekkel együtt nekem még értékesebb. A hangzás, a keverés, és összességében a produkció nagyon jó.
Egyetlen komoly bajom vele, hogy erősen egy kaptafásak a dalok...
Nagyon jó ötvözete a doomnak és a blacknek. És hagynak becsündülős részeket is. A hangzása is eszményi.
A borító ismerős, mert a Debemur Morti orrba-szájba nyomja a Facebook kampányokat nekik. Hát... Tekerni tudnak, de a belassulós részek hangzattanilag eléggé szögletesek... Márpedig, ha post black metal, ugye... Azért nem rossz, persze. Csak az ének.
Nem érzem én ezt annyira Opeth hasonmásnak. Martin Lopezen kívül egyébként sincs itt más ex-opethes, ha jól tudom. (Mondják itt mögöttm, hogy dede, az ének is hasonlít)... Viszont üdvözlöm a hangulatteremtő képességet, és hogy nem ereszkednek bele a gagyi virgaversenybe. A Lucidity és a Paragon hatalmas tizesek. Könnyen lehet, hogy a kör végéig az egész 10 lesz. A Paragon szólója nagyon Gilmour... NAGYON. A basszgitár mániám is ki van elégítve köszönhetően a helyén kezelt gitárhangzásnak... [...] ...Na jó, ez totál 10-es.
Rombol, de ez a hátulütője is. Túl tömény ez így...
Állatira tudok gitározni, csak dalt írni nem... Az intrón kívül sok értéklhetőt nem hallottam... Az önimádat netovábbja a lemezből meglévő instrumentális verzió... Egyébként a nagy gitárhősünk néha belefog a skáláiba oda nem illő hangokat is.
Csibészelitek itt egymást... Nekem sem tetszik, de borzalmasnak azért nem mondanám. Volt már itt metallemez, ami szarabb volt ennél....... Nabasszameg, kezd tetszeni...
Egy mérges gumikacsa acsarkodásán kívül én nem véltem itt felfedezni semmilyen a progresszivitás irányába terelő szándékot. A hangzás nagyon nyomorultra sikeredett. Koncepciót pedig végképp nem tudok feldezni a hangorkán mögött. Hangszeresen is szerintem gyenge.
Azért ennyire nincs szükség a nosztalgiázásra...
Ezzel most sikerült betölteni a magyar industrial metál műfaj helyén tátong lyukat. Néha nagyon amatőr (főleg a vokál terén), de ettől még nagyon szerethető az anyag. nekem a Minden Tűz és a Lista törlése a kedvencem az albumról, a megjelenése óta már sokszor lepergett. Hangulatában engem Kátai által sugárzott életképekre emlékeztet, arra a szombati, unalmas, merengő pillanatokra, amikor minden nagyon a helyén van.
Semmi újat nem hoz, tucat black.
Az utóbbi időben nem sokat hallgattam, de a megjelenésekor gyakori vendék volt. Az utóbbi idők egyik legsötébb metál anyaga. Fojtogató (főleg az ének), egy feketelyuk szélére vonszolja a hallgatót...mégpedig nagyon lassan és nagyon fájdalamsan. Ideje újra elővenni...Ja, tényleg lásd Boymester kritikáját, mert nagyon fasza lett!
A pátoszban úszó művészkedésre építették fel az egész albumot. Néhol kifejezetten élvezezetes (Aprés Le Carnage című szám nagyon tetszett). De általában túl művészi számoma...pont olyan, amikor Csihar túltolja a szimpadi művész-balfaszkodást a Mayhem koncerteken. Ettől egyszerűen már nem tudok elmerülni abban az atmoszférában, amit ez a zene sugározni hivatott.
Az O-betűs zenekar farfizén elevickélve még nem láttam senkit sem a hullámok tetejére feljutni. Szép és jó...még néha el is talál a hangulata, de többnyire csak dekoherens módon, kényeszerűen próbálnak egy egészt alkotni az újrahasznosított témák.
Na, ez az, amire a Plasmodium nem képes. Itt nem csak eszeveszett módon törnek elő a hangok, hanem megvan mindennek a helye. Monomumentális black metált így kell játszani!
Gitar Hero újratöltve! A legszánalmasabb az egészben, hogy többnyire csak gagyi skálázgatást tol az aranykezű gitárosunk. Ez a zenekar is amellett a tény mellett foglal állást, hogy a hörgéstől/károgástól lesz a zenéjük death/black metál. Ez egy közhelyeket megszégyenítő tévedés. Sajnos még a garázsban sem engedném zenélni őket, mert ettől a zenétől csak az ablaküveget tartó gitt lazul meg. Egydül a dobos, aki nem ultragagyi, csak szimplán amatőr. A gitárosba nem tudok nem belerúgni még egyet: ez a gitárhangzás teszi fel a pontokat az ü-betűre, csak éppenséggel annyi pont nem fél el rajta, mint amennyinek kellene. Sokáig morfondíroztam, hogy mire emlékeztet a gitárszólok igencsak haloványra sikeredett, übergagyi hangszíne: a japán pornókban pont ilyen egér-cincogást imitálva nyögnek a nők!
Sajnálom, de ez nekem bejön. Egyrészt szeretem a szürreális dolgokat és másrészt a francia nyelvet is. Ha kettő fúzionálódik, akkor az legtöbb hangpróbázó számára általában szenvedés....de nemnekem. A Credo és a Minute de Silence című számok pedig nagyon ütnek. Tagadhatatlanul nem ide való...(NEM ÉN AJÁNLOTTAM, mielőtt még valaki átszúrná a tüdőmet egy macskával), A rap-avantgard dominál a lemezen, a rock és metál műfajának elemei még csak fel se villanak a Comédie Verticale című tétel kivételével. Ha nem lenne ilyen hosszú, akkor talán még több pontot is kapna.
Nem az én mimózalelkemnek való zene, vol. 1.
Én a boymester által említett 2009-es lemezükkel ismertem meg őket, ami valóban megelőzte a Róka hasa rádiót, de csak azért, mert hárman nem fejezték be a kört azok közül, akik Kátai lemezére 9, illetve 10 pontot adtak. Ha befejezik, valószínűleg csak 2. lett volna az "utálatos zenekar". Azóta természetesen begyűjtöttem az összes albumukat, és valóban nagyjából ugyanazt játsszák már évek óta. Azért vannak kisebb-nagyobb különbségek, a nagyobbak a gyakran cserélődő énekesnők orgánumában, stílusában keresendők. A kisebbek pedig zenei megoldásokban. A friss korongon pl. nagyobb teret kap a basszusgitár, aminek személy szerint örülök! Egyébként emp kommentjével maximálisan egyetértek, én sem tudnám megkülönböztetni a dalokat, összességében mégis roppant szórakoztató még mindig, amit művelnek. Ha nem is 10 pontos szinten, de nyolcésfél pötty tőlem simán kijár nekik. u.i.: szerintem ez a zene minden, csak nem kommersz. Már csak a szerzemények hossza miatt sem. Megélhetési zenélésről beszélni metal underground esetében pedig meglátásom szerint értelmetlen. Ez a banda speciel több albumát is csak rajongói támogatások/finanszírozás segítségével tudta elkészíteni. Sanszos, hogy 1-1 aktuális Ossian lemezből több fogy, mint amennyi a The Project Hate eddig megjelent 11 albumából gazdára talált összesen...
Hétvégén hallgattam végig a műsoros kazettagyűjteményem ékes darabjai között számon tartott Mex lemezeket (Pszicho-pata, Virtuál), amik gyakorlatilag a jobb sorsra/nagyobb ismertségre érdemes hazai csapat utolsó két kiadványa volt. Számomra ők voltak a legjobb magyar industrial rock/metal zenekar, frankó zenével, sajátos, frappáns szövegvilággal. Madiék produktumai mellett a Müon lemeze minden szempontból szegényesnek mondható. Azért annyira nem vészes, hogy Kapu-zárási pánikot kapjak tőle! :D
Hangulatos kis anyag és még viszonylag színes, változatos is. Nagyobb dózisban talán kevésbé tetszene, így még pont be tudom fogadni. Legalábbis olyan hét pontos szinten... :)
Nem az én mimózalelkemnek való zene, vol. 2.
Erre a körre kijut nekünk a francia nyelvből! Itt szerencsére általában csak akkor esik le a tantusz, amikor tiszta/dallamos énekszerűségre ragadtatják magukat. A károgásnál meg ritkán tudom megkülönböztetni a nyelveket. Ha szeretném a black metalt, valószínűleg még tetszene is ez a lemez. De hát nem igazán csipázom a fekete fémet...
Lásd kritika!
A Metal Archives szerint ez nagylemeze, nem EP. Mondjuk lényegtelen, a hangsúly a zenén van. Ami szinte végig rátelepszik az emberre, egy-egy röpke lélegzetvételhez csupán a leállós, torzítatlan részek alatt jutunk. Engem még így is szinte agyonnyom. Néha mégis jól esik hallgatni.
Az amatörizmus diszkrét bája sem menti meg a feledéstől. A hangzás borzasztó, a gitármunka inkább a skálázós, neoklasszikus vonalat követi, mint a melodic death-es pengetéseket. A vokál is gyenge. Sajnos tényleg magas a gagyi-faktor... :(
Nem tudom ki az a fickó a borítón, de betegebben néz ki, mint a Trainspotting szereplői! Magát a "zenét" is valami borult művészfilm alá tudnám elképzelni. A francia nyelvet kis adagokban még elviselem, de itt már túl nagy dózisban adagolják. Egyedinek talán egyedi, bár erről sem vagyok 100%-ig meggyőződve, lévén nem mozgok otthonosan ebben a zenei közegben. Lényeg a lényeg, nem nekem zajonganak! :)
Alig bírtam kivárni mire elkezdődik. Mintha egy darázs lenne a nemlétező agyamba, olyan zene. Alkalmi zene az biztos. Sanyargat és ez tetszik. Köszi az ajánlónak. Üde színfolt.
Életembe nem hallottam róluk, most látom mennyi lemezük van. Nem is tudom mi a megfelelő kifejezés. Talán a tucat. Ez ilyen megfelelünk a mának zene. Na én pont azt nem szeretem. Egyébként egyáltalán nem rossz, csak én nem vagyok erre vevő. Időnként nem felejtik el mi az old school ezért egy pont.
A szöveg előadásán dolgozhattak volna még néhol, de tetszett. Hú bakker lehet nem is vagyok "metalos".
Az ilyen kissé semmitmondó lemezek, az idő előrehaladtával egyre szívják el a pontjaimat. Soha nem szerettem a maszatolást, az ének meg kb. minden ilyen lemezen ugyanolyan. 2 hónapja még hat pont, most öt, a közeli jövőbe nézve meg négy lesz. Azért hosszútávra nem tervezek, mert annyira nem vagyok optimista beállítottságú.
Az Ars Magna Umbrae-nál leírtak csak ez még annyira se tetszett.
Itt van némi hallgatóbarát törekvés is. Nem úgy mint egyes megjegyezhetetlen zajkupacoknál. Na de azért nem mentem le kutyába ettől se. De azért elég pofás lemez.
Má' megin' a semmi zajongásba foglalva. Végképp nem tetszett. De azért jobb mint a lakodalmas ha ez számít valamit.
Übergagyi hangzás. Nem is tudom mit gondoltak a zenészek. Nem hallották, hogy ez szarul szól? A zene elmegy középkategóriásnak. A gitáros meg lehetne Malmsteen, de itt soha nem fog neki összejönni. Monnyuk Malmsteen milyen jól megvan középkategóriás vagy még annál is lejjebb lemezekkel.
Szarrá röhögtem magam a borítón szereplő manusz fején. Olyan mintha két hetes xart most nyomott volna ki és meg van elégedve. A zene meg a Lux Occulta-ra emlékeztet. Az Aprés tetszett. Elnézést az ajánlásért. Tényleg nem idevaló. Tartózkodok legközelebb. A legfontosabb a mérték és a tartózkodás. Mérték a vödör tartózkodás az asztal alatt. Nekem tetszett ez a hangulat.
Mi a f*sz volt ez, de most komolyan? Tudjátok mit, nem is érdekel, hallgassa akinek jól esik. Az a legdurvább, hogy el sem bírom képzelni azt a szituációt, mikor felvették ezek az ausztrál srácok (vagy srác, fingom sincs hány ember kellett ehhez) az albumot, majd visszahallgatták és elégedetten bólogattak, hogy igen, megcsinálták a tutit. Nem értem az egész koncepciót, az elbaszott szövegektől kezdve a visszatérő női nyögéseken át a szörnyű gitárnyúzásig, nem értem mit is lehet ebben egyáltalán élvezni és értékelni. Ez nem lesz az én köröm, úgy tűnik.
Terjengős, hosszú távon unalmas. A csaj hahangja sem tetszett igazán.
Lásd komment.
Tényleg jót tesznek az EP-k az aktuális köröknek. Ismét kaptunk egy tök jó albumot, kellemes hosszúsággal és számomra tetszetős megoldásokkal. Többedjére is ugyan olyan jó.
Hű, srácok, ez engem baromira untatott. Még csak annyira hangulatba se tudott hozni, hogy ne érezzem már kínosnak az elnyújtott, kavargó noise részeket, vagy éppen a csordogáló doom riffeket. Túl sok, túl tömény, és túlságosan céltalan. De még a borítótól sem vagyok elájulva. Egyáltalán mit ábrázol? Animékbe tudnék elképzelni ilyen nagy lebegő hodály szellemszörnyeket. Vagy a zsidó miszticizmusból utalnak valamire? Oké, közben ráakadtam, hogy ez egy Beksiński kép. Milyen egyedi...
Szinte tökéletes hangulatbomba volt a számomra, de EP szintjén ez is jobban működött volna. Úgy értem bő 30 percben, nem egy órában. Ettől függetlenül visszatérő vendég lesz nálam. A borító pedig zseniális.
Hullámvasút, jobb és kevésbé tetszetős részekkel. Hangulat és elmélyedés kell hozzá, szóval majd még előveszem egy későbbi alkalommal. Egyelőre ez ennyi. Kezd beérni, jó cucc ez.
Kösz VRTRA ezt a fél óra felejthetetlen, örömteli mókát és vidámságot. Viszlát! Csak nem hagyott nyugodni a dolog, látva a magas pontokat, úgyhogy újrapörgettem párszor a lemezt. Többszöri hallgatás után azért kijelenthetem, nem rossz ez, de a végére valahogy mégis szétesik. Valami hiányzik nekem ebből a vontatott black-doom egyvelegből, és a háttérbe kevert ének is zavar. Másrészről viszont hallok benne potenciált, ami simán meg tud fogni, szóval meglátjuk, mi fog ebből kisülni számomra a kör végére.
Egyetlen nagy hibája, hogy szarul van keverve. A dobgép borzasztó, jót tenne nekik beszervezni egy dobost a következő anyagra. Ettől függetlenül van számomra egy amolyan nosztalgia-értéke, régen imádtam az effajta zenét. Kicsit izmosabb hangzás, jobb mixelés, kevésbé sablon szövegek és nem lesz okom panaszra. Első, amatőr anyagnak megteszi. Ja, és a logó nagyon gagyi. :(
És még anno nekem volt egy kis minimal bűntudatom, hogy rátok erőltettem a GosT synthwave zenéjét a HP keretein belül... Én nem tudom, igazából az expresszionizmus milyen aberrált mellékága is ez, amit a franciák művelnek, de minden bizonnyal pont szarnak bele, hogy ki mit gondol a lemezükről, meg hova akarja rakni azt a hallgató az avantgárd metal széles palettáján. Hatni akarnak, és hatnak is, és ennyi lenne a célja ennek az albumnak. Nem az, hogy szeresd, hogy megértsd, hogy átérezd... Aztán hogy ennek mennyi értelme van, azt mindenki döntse el maga. Nekem az üzenet átjön, de amilyen formában tálalják, az nem. Annyi választja el ezt a "művet" azoktól a nagyra értékelt modern festményektől, amik csak vászonra hányt festékpacák, hogy ennek előállításába némileg több energiát fektettek.
Vulgáris leszek, előre is bocsánat, igyekszem cenzúrázni magam. Ez a zene(?) először kíméletlenül megb_szott, aztán megölt, elásott, majd kiásott és ismét megb_szott. Amikor az extrém metál már csak egy sokadik elhasznált címke, és a black metal egy ezrek által évtizedek óta oda-vissza bejárt út, befut egy ilyen disszonáns, tabudöntögető avantgarde-psychedelic-noise-black förtelem, ami új szintre emeli a tűrőképességünket, és nem szégyell sóderes f_sszal nekiállni véresre tágítani a műfaji határokat. Nektek kínzás, nekem mestermű. Köszönöm a kínt és az élvezetet.
Kifejezetten kedvelhető, könnyen hallgatható, változatos progresszív death korong sajátos női vokállal. Szerintem ennek az anyagnak az a fő feladatata, hogy megkedveltesse a könnyedebb műfajok felől érkező emberekkel a keményebb riffeket, a hörgős vokalizálást és a négy perc feletti dalokat. Erre álláspontom szerint tökéletesen alkalmas is. Az, hogy eközben mennyire kelti egy kissé művi, és patikamérleggel összerakott lemez érzetét, már egy másik kérdés, engem ezúttal nem zavart a dolog, de megértem azt, akit igen.
Az industrial mellett én az avantgarde-ot is kihangsúlyoznám a produkció kapcsán, nehogy meglepetés érje az óvatlan hallgatót. Most így, néhány hallgatás után meglepően jó anyagnak tűnik, kifejezetten tetszik, főleg az album második fele. Furcsa módon a vokális oldal gyengesége engem nem zavart nagyon, és még a helyenkénti dubstep-szerű röfögés sem akasztott ki.
Na, hát ez egy igencsak hangulatos black lemez lett, így kell ezt csinálni! Számomra hasonló élményt adott, mint a Mizmor album (csak rövidebb formátumban), de akár a nekem etalonnak számító Ur Draugr-t is említhetném, valamelyest azzal is rokon. Éjfekete, határozott, minőségi cucc, nincs túlnyújtva, sokszor lement egymás után nálam is. Update: az AU CHAMP DES MORTS és a Plasmodium fényében gyengébbnek érződik, így rontottam az érdemjegyén egy pontot.
Komoly dalcsokor, elég rendesen hozzá kell feszülni, de nem semmi élményt nyújt, ha rászánod az időt és energiát. Black és doom monumentális összekapcsolódása, embert próbáló, mégis fenséges. Update: az AU CHAMP DES MORTS és a Plasmodium fényében gyengébbnek érződik, így rontottam az érdemjegyén egy pontot.
Ez egy bitang császár post-black lemez, tele érzelmi csúcspontokkal. Jól szól, kiválóan össze van rakva, egyszerre horzsol és fáj és szép. Nem értem az eddigi pontokat, szerintem a lista élén a helye. Én csak azért nem adok rá 10 pontot, mert ez a vonal mostanság nagyon telített, mondhatni divatos, és a formáció nem csinál markánsan különböző zenét pl. a Deafheaventől, nem újítja meg a műfajt, csak hihetetlen profin műveli.
Minőségi anyag, tetszik is, de a Tool-orientált progresszív metal vonalról még mindig a Rishloo marad a kedvencem (akkor is, ha az ausztálok puhábbak, rockosabbak, mint Soenék). Az Opal c. szerzemény jött be legjobban a korongról, de a többi tétel se kutya.
Rendkívül profi és jól átgondolt black metal EP (?), amely másként ötvözi a doom elemeket a feketefémmel, mint a Mizmor. A progresszív megoldások sem idegenek az anyagtól, jó húzós riffekkel bír, plusz a hangulata is nagyon ott van, szóval bejövős. A kör egyik legerősebb black metálos versenyzője - pedig nem semmi a mezőny a fekete fronton.
A kommentszekcióban értekeztünk arról, vagy vajon kib_szásból vagy szerelemből kerülnek ide bizonyos gyenge, vagy nem ideillő zenék. Álláspontom szerint ebbe a muzsikába bele lehet szerelmesedni, ha a) nem értesz semmilyen hangszerhez, így mindenféle parasztvakító gitárvillogásra azt hiszed, hogy menő és nagy technikai tudás kell hozzá; b) keveset hallgattad a banda inspirációit jelentő melodic death csapatokat a maguk idejében (húsz éve), ezért erre a cuccra spanyol viaszként tekintesz; c) a demós hangzást megszoktad, sőt, vágyod az agyonpolírozott stúdióremekek helyett; d) a mostani HP-n a tábla alján lévő cuccok jobban tetszenek, mint a tetején lévők. Szerintem nálam minden stimmel - szóval tetszhet a zene, és tetszik is, régóta hallgatom. Evvan.
Oké, ez nekem sem tetszett. Nem azt mondom, hogy kínszenvedés volt hallgatni, de mindig elkalandozott a figyelmem, nem vonzott be a cucc. Valahogy ez a fajta, icipici gitárral megtámogatott francia avantgarde rapszerűség nem annyira jön be. Metálnak én sem igazán nevezném, az egészen más :).
Nem tudom, hány évesek a srácok, de ezek a szövegek olyan gimis életkorban vállalhatóak. A zenéről nem sokat tudok mondani, alapból rühellem az indusztriált, ez meg még gagyinak is tűnik. Biztos megvan a közönsége, de én megpróbálom hamar elfelejteni.
A francia nyelv különösen megdobja a hangulatot.

Ez a regi oldal. Itt ne pontozzatok, el fog veszni!

mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 333. 334. 335. 336. 337. 338. 339. 340. ... 502. Full screen Vertikális nézet
2017. március 18.
banya07 Belial BlackZone boymester emp farrrkas insomnium Kriss McFrost1977 Nagaarum nascence oldboy Sekhet_Hetep ∑:
1. BlackZone
VRTRA
My Bones Hold a Stillness
8 10 9 8 9 7.5 9 7 8 8 9 7 4 7.9
2. oldboy
Soen
Lykaia
6 10 8.5 6.5 8 9 6 5 7 10 7 10 8 7.8
3. Kriss
Ars Magna Umbrae
Through Lunar Gateways
6 6 9 7 9 7.5 9 9 7 8 7 7 5 7.5
4. boymester
Mizmor
Yodh
7 7 7 9 6 8 4 10 9 9 9.5 4 4.5 7.1
5. banya07
AU CHAMP DES MORTS
Dans La Joie
9 4 6 7 5 7 5 7 8 7 7 6 8 6.9
6. emp
The Project Hate MCM...
Of Chaos and Carnal Pleasures
6 2 6.5 6 8.5 6.5 5 6 10 8 6.5 8.5 6 6.7
7. nascence
Müon
Kapu
2 1 4 5 3 5 8 2 7 9 9.5 5 8 5.3
8. Nagaarum
Plasmodium
Entheognosis
2 3 4 4 3 5 2 7 6 9 3 4 9 4.9
9. Werewolfrulez
Relentless Existence
The Ultimate Supremacy
7 1 3 3 2 2 2.5 5 5 3 2 4 4 3.9
10. Sekhet_Hetep
Diapsiquir
180°
0.5 0.5 0.5 0.5 1 1 0.5 1 0.5 6 8.5 3 8 2.4
∑:
5.4 4.5 5.8 5.6 5.5 5.9 5.1 5.9 6.8 7.7 6.9 5.9 6.5 6
Nagaarum 2017. március 18., szombat, 18:06
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz nascence üzenetére:




A legnehezebb tételt hagytad a végére :-D

Már lassan a felénél vagyok, eléggé bejön.
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
nascence 2017. március 18., szombat, 18:03
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1008
Válasz Nagaarum üzenetére:

Negyed órát csúszik a kör indulás srácok! :-$



A legnehezebb tételt hagytad a végére :-D
Nagaarum 2017. március 18., szombat, 17:57
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Negyed órát csúszik a kör indulás srácok! :-$
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
nascence 2017. március 17., péntek, 14:08
nascence
Csatlakozott:
2010. november 27.
Hozzászólások: 1008
Válasz Nagaarum üzenetére:

Nascence, a Relentlessben szerintem gépdob van :-D



Pont ezért nem olvasom el a zene meghallgatása előtt a bandákról szóló leírást. Legalább őszinte voltam a zenei tudásukat illetőleg (bag)
Nagaarum 2017. március 17., péntek, 09:49
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz Weide üzenetére:



Ott is van a Bandcamp-en a leírásban; Drum programming, mixing/mastering, video editing and cover artwork done by Alex Dimou

De én is ezen röhögtem, mikor olvastam Nascence értékelését. :-D

Köszi! (yes)
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Weide 2017. március 17., péntek, 09:48
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1162
Válasz Nagaarum üzenetére:

Nascence, a Relentlessben szerintem gépdob van :-D


Ott is van a Bandcamp-en a leírásban; Drum programming, mixing/mastering, video editing and cover artwork done by Alex Dimou

De én is ezen röhögtem, mikor olvastam Nascence értékelését. :-D
Nagaarum 2017. március 17., péntek, 09:45
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Nascence, a Relentlessben szerintem gépdob van :-D
--
>>> Kövess a Facebookon! <<<
Weide 2017. március 13., hétfő, 09:31
Weide
Csatlakozott:
2016. március 24.
Hozzászólások: 1162
Válasz boymester üzenetére:



Hát igen...nem sok lemeznél van újrahallgatási faktor részemről.


Én most örülök, mert viszonylag sok időm/lehetőségem volt hallgatni a beajánlott lemezeket, így azért "korrektebb" pontszámot tudok adni, van lehetőség az átértékelésre.
Általában egyszer tudom csak meghallgatni az adott körbe beajánlott zenéket, ami azért nem igazán ideális, de hát ez van.

Na meg általában maximum 1-2 lemez szokott lenni egy körben, amit már előtte ismertem, hallgattam, a többi mind újdonság számomra.
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.061 seconds to render