Az ilyen zenének pontosan ilyen ocsmányul torz szörnyetegnek kell lennie, hogy hatásos legyen. Nagyon súlyos zene, erős idegzetűeknek.
Profi meg minden, de manapság már eléggé hidegen hagy a CC zenéje, igazából Chris Barnes idejében szerettem őket (The Bleeding az isten :-)), azóta is mindig meghallgatom mit csinálnak, de ritkán marad meg tartósan az aktuális lemezük. Ez meg különösen egyhangúra sikeredett, darálás meg darálás és újra csak darálás...
Jó ez. És én sem mondom ki azt a nevet. :-D
Olyan, mintha Kill 'Em All korszakos Metallica lenne, extrém énekkel és sokkal gyengébb nótákkal. Akinek ez kell, hallgassa, én biztos nem fogom.
Jó, bár a dobhangzás engem is zavart. Ugyanakkor ötletes, tartalmas muzsika, amivel nem azt mondom, hogy eredeti is...
Számomra lényegesen könnyebben emészthető mint a 2009-es The Great Cessation lemez (azért említem ezt, mert ez szerepelt tőlük utoljára HP-n). Nekem ez élvezetes, hangulatos hallgatnivaló, a stílus fanatikusaként. :-)
Nem egy kihagyhatatlan alapmű, de bőven vannak ennél jóval gyengébb eresztések is ebben a mezőnyben... Ha nem lennének szinte ösztönösen ellenérzéseim az instru rocklemezek iránt, talán még többre is tudnám értékelni.
Egész fantáziadús a maga amúgy eléggé trendi keretein belül, a vonósok kifejezetten hangulatosak tudnak lenni és bizonyos mértékig egyediséget is adnak a zenének.
Boymesternek lottózni kéne, olyan pontosan látta a lemez sorsát. :-) Azért nem adok neki kevesebbet, mert 1. a zene az jó, a dalok önmagukban szintén nem rosszak. 2. ez az antihang furcsa módon ad egy kis groteszk és baljós szinezetet (nálam) az egésznek. De ez nem azt jelenti, hogy tud énekelni és jó hallgatni, amit művel. A Far Away Castles című számot talán még meg is tartom. :-)
Hát én igazán szeretem az avantgárd meg experimentális dolgokat, de ez tényleg rohadtul idegesítő, nagyon kellemetlen hallgatnivaló.
A múlt heti - hasonló közegben mozgó Naga - jobban megtalált, de erre sem lehet egy rossz szavam sem. A sound itt is arcba mászó.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még ennyi pontot dobok egy CC lemezre...Ami jó, az jó. Technikás és elsöprő erejű album. Most kéne abbahagyni...
Egyik kedvenc progresszív death zenekarom is érintett az egyik tag kapcsán, így kapott egy esélyt. Azóta is forog....és nehogy azt mondd, hogy ...th-es!
Ma már kevés ilyen dühös thrash/speed/black/punk/stb. lemezt hallgatok, nem is keresem őket. Ám néha ők találnak meg és akkor jön a meglepetés. Jó ez!
Harmadik hallgatás után...
Nem egy habkönnyű hallgatni való ez sem. A szokásosnál talán Yob(b) és átlag negyedórás dalokkal. Lesz, akinek megfekszi a gyomrát...
Kellemes témázgatás mindenféle katarzis nélkül. Szeretem az ilyet, még ha jobbak is elő-előfordulnak, akár itthon is.
A hatások tetten érhetők, de legalább szigorúra vették a figurát. Szerintem külpiacon is lenne létjogosultsága....
Van akkora választék, hogy ezt a hangot máskor ne kelljen meghallgatnom. A zenei része viszont rendben van.
Érdekes jelenség, de soha többé nem veszem elő. Semmi örömet nem jelentett, csak a fejemet vakartam.
Igazából nem tudom, hogy miért nem maximum... talán mert félek tőle. Nagyon sokat hallgattam és azt hiszem, hogy idén ennél nem fogok már súlyosabb lemezt találni. Egyszerűen felkavaró. (én sem szarozok, még 1-2 fejhallgatós éjszakai tortúra után nem kérdés a maximum, valamint az év végi 10-es listában megjelenés sem)
Sosem szerettem őket és nagyra sem tartom a munkásságukat. Számomra a Cannibal Corpse a death metal Manowar-ja. Ha hallgatom a zenéjüket, állandóan mosolyognom kell, mert egyszerűen vicces. Főleg a gyorsabb részek alatt amikor jön a kutyaugatós vokál, hogyaszongya latyafatyatotyamotyaaaaaaaaaa sütyeretütyreeeeeeee. Egyébként hörgés is harmatgyenge és egysíkú. Kibaszott fárasztó volt végighallgatni, na! (egyet értek Viribusunitis utolsó mondatával)
Jó, jó... Azért akármennyire is tiltakozol a párhuzam ellen Tanár Úr, ebben bizony egyszerűen konkrét nyúlások vannak a Ghost Reveriesről és a Damnationről. és nem mondtam ki a ...th nevet! :D
Úr isten, itt nincs egyetlen egy markáns téma sem, ami ne köszönne vissza valamelyik nagyon korai Metallica / Megadeth / Slayer érából. Rátosztak egy acsarkodós vokált oszt jóvan. Nagy kaland. Ezt a garázsban kell tolni a haveroknak buliból. Semmi értelme zeneileg.
Nagyon furcsa dolog állt elő. Első hallgatásnál dobtam egy hátast, hogy báhhh mekkkkora zeneeee, 10 pont. Aztán a végefele úgy döntöttem, hogy még nem pontozom. Újra és újra nekifutottam és kezdett kikristályosodni az a szinte észrevehetetlen kis impulzus, ami első alkalommal még tudat alatt megállított a hirtelen pontozástól. Most ezt a 8-as meglehetősen nagy magabiztossággal vésem be. Mi is zavart? Az első pofaleesést az okozta, hogy mesterien ollózta össze a legnagyobb kedvenceim leghatásosabb elemeit. Itt van a szextolás paradil érzet az Opethtől, az ének Steven Wilsontól köszön vissza, a hangulat sokszor a Katatoniát idézi, vagy megemlíthetem akár az Antimattert is. Szóval az elsőre lehengerlő összkép részleteiben túl sok a túlzottan erős konkrét áthallás. Ettől függetlenül ügyes kollázs ez, profi és komoly munka, de mégis a végső szavam az, hogy nyóc. Nem több, egy hajszállal sem. Akkor sem, ha Szerinted ez így hirtelen az évszázad lemeze. De majd jusson ez eszedbe, amikor februárban Antimattert hallgatsz, márciusban Katatoniát, egy borús április este Blackfieldet veszel elő és a közelgő tavasz okozta megújulás-katarzis során a My Arms Your Hearse kerül be a lejátszóba a Dust Sculptures helyett!
Hihetetlen, de az első pillanattól az utolsóig lebilincselt és magához láncolt. A Neurosis sújtotta földomlásokkal vegyített éteri elszállások egyszerűen tökéletesek. Még érik a maximum pont is.
Ez rossz. Még annak is, ami akart lenni. Szar dinamikátlan és stílusidegen gépdob, ötlettelen dallamocskák rommá effektezve, hogy valami lebegő érzetet keltsenek. Gagyi az egész.
Ez egy ilyen támogatós 9-es. Én büszke vagyok a csapat teljesítményére! Egy kis kritika is: az énektémák sokszor nem tetszettek, itt még lenne hova fejlődni. Legalább nem hamis, ami idehaza nagy teljesítmény!
Kicsit olyan mint a teleszart búvárruha. Meg olyan mint egy spontán zenei flashmob, akcióperformansz. Megvan a maga helye ennek is, van akinél a kukában, van akinél az össz-zenei szivárvány egyik csíkjában.
