Ez inkább fárasztó, mint tetszetős. Azt hittem pont az énekesnős részek miatt fog jobban tetszeni, de ez már nekem túl operás, ráadásul még eléggé ki is van centizve.
Ahogy boymester kolléga, én se hallgattam őket korábban, kicsit tartottam is tőle, mert a hírek, nyilatkozatok, kinézet alapján valami nagyon elvadul blacket vártam.
De ez egy bőven hallgatható, bár a kelleténél hosszabb lemez, ami a BM határait feszegeti, egyértelműen a popularitás felé, ami a trve rajongók szemében nyilván bűn, nekem viszont tetszik.
Annyira nem fogott meg, mint Naga kollégát (elsőre nem is tetszett), de kiemelkedő, az biztos. A Trial By Fire és a Fortress of Time pláne. Előkerül még!
Na, ez az a fajta, amit nem szeretek. ettől függetlenül értékelhető, stb., csak nem számomra.
Ezzel is kb. úgy vagyok, mint a Psilocybe Larvae-val(-vel). Amik tetszenek benne, azok nagyon, de vannak részek, amik meg simán elmennek mellettem, olyan átlagosak. Az átlagnál viszont jobb.
Ez majdnem pont olyan számomra, mint a death metal lemezek általában. De valami mégis van benne, ami megmenti, hogy az átlagba süllyedjen. Ki érti ezt?
Vannak jó részek, vannak emészthetők, meg vannak olyanok, amiket nehéz elviselni. Ráadásul a hosszával durván túllőttek a célon.
Redrum mindent leírt, csak nálam ez kevesebb pontot ér.
Ha szeretném a death metalt az az ehhez hasonló albumok miatt lenne.
Az A38 teraszos koncerten jók voltak, de ott is a régebbi dalaik voltak erősebbek.
Totálisan érdektelen, izgalommentes produkció. Nagyjából az a véleményem látszik körvonalazódni, hogy a hatalmas hype ellenére Oroszország nem a metálzene megújítójaként tündököl. Amióta Putyin ott a főnök, nem érték őket friss zenei hatások.
Valahogy ez a zene inkább fárasztó mint jó, pedig mindenhol nagyon dicsérik. Nagyon szerteágazó amit művelnek, de szerintem nem teszik jól a dolgukat, mert valahogy nem áll össze kerek egésszé. A They Rode On című tétel kifejezetten borzalmasnak tűnik ebben a közegben, az meg, hogy öt perc múlva már egy rossz Slayer szólót hallunk eszement cséplés, hörgés, hányás közepette azt mutatja, ezek a srácok azt sem tudják mit akarnak.
Azért egy Borknagart, Opethet szívesebben hallgatok mint ezt itt ni, de mondhatnék még az utóbbi időben megismert hasonszőrű bandákat (In Vain, Fall of Every Season). Én személy szerint a hangszeres játékban nem hallok túl sok fantáziát, és ezt még a dalszerkezetekben megmutatkozó szabadelvűség sem tudja feledtetni. Az Into the labyrinth úgy ahogy jó kis tétel lett, emellett a No escape Tiamatos pillanatai említésre méltóak. Egyébként eléggé elment mellettem az egész.
Nem túl izgalmas, a dobos nekem sem nagyon tetszik, a gitárjáték sem olyan egetverően zseniális, hogy eldobjam az agyam. Néhány kiemelkedő pillanat és a hangulati elemek mentik meg a totális középszerűségtől.
Nem túl lenyűgöző album ez, az, hogy az Opeth albumok cipőit sem fűzheti be, gondolom nem kérdéses (ez objektív tényállítás, nem vélemény). Ami a zenében death metal az jó, minden más az poros, elavult, ezerszer hallott elemekből tevődik össze. Olyan, mintha 15 évvel ezelőtti lemezt hallanék. A mélypont a power metalos elemek felbukkanása. Ilyen témákat írni 2013-ban minden, csak nem progresszív. Valahogy a Nightingale (poros és elavult témák ide, vagy oda) az egységes koncepció miatt jobban meg tud győzni.
Nem érzem olyan egetverően zseniálisnak, ahogy a legtöbb kritika fogadta, de méregerős anyag ez, amely zseniális hangulattal bír. Nem hallottam a régebbi lemezeiket (persze haladéktalanul pótlom), de a hallottak alapján nem egy múltba révedő bandával van dolgunk. Egyetlen kritikám a lemezzel kapcsolatban, hogy talán a rövidebb játékidő ez esetben is a előnyére vált volna. Eddig nagyon erős kör ez.
Néhol esetlen lett ugyan a végeredmény de nagyon megleptek ezek a fiúk, nem számítottam ugyanis, hogy ebben a stílusban még tud valaki kiemelkedőt alkotni. Ha egy dolgon változtatnék, akkor nekem az ének lenne (a hörgős), ami túl sok, néhol még engem is fáraszt. Pont a Monolithe lemeznél jöttem rá, hogy mennyire jót tehetnek egy zenének a hosszú instrumentális részek, talán itt is vissza lehetett volna fogni a csávót. A hosszával nekem is bajon van, de én önkényesen a két leggyengébb számot át szoktam ugrani, így megoldottam a problémát. ;)
Nemrég 3-4szer is lement, aztán semmire nem emlékszek belőle. Talán egy dal van, ami úgy ahogy van zseniális, az Eidolon, de az meg egy kvázi Police dal, úgyhogy ott meg az egyediség hiányát lehet felhozni. Nem tudom 7-nél jobbra értékelni, úgyhogy ezért az ADE-tól még levonok egy fél pontot, mert azért annál jobb volt. UPDATE: addig hallgattam, amíg 8 lett belőle. Miért nem tudok szabadulni tőle?
Ez nekem nagyon tetszik, elsősorban az ötletes, egyszerű, de nagyszerű gitárjáték dobja fel. Igazi dalokat hallok itt, nem csak témahajigálást, még annyira egysíkúnak sem mondanám a tempóváltásoknak köszönhetően. Nem sok jóra számítottam, de úgy tűnik új barátra leltem. Egyetlen mínusz pont (az viszont dupla) a barnamedve brummogás, amit valahogy nehezen viselek el.
Egy-két post metál meg tud néha napján fogni, na ez most se nem az az egy, se nem a kettő. Lehet, hogy csak rossz hangulatban kapott el, de nem hallottam itt semmit, ami úgy rá tudna venni, hogy többször meghallgassam.
Ahogy Naga mondja.
Hát ők nagyon leeresztettek a korábbi munkáikhoz képest, szerintem ez egy erőteljes elmozdulás volt a popularitás felé, ettől független nekem nagyon tetszik ez a lemez, mondjuk időbe telt mire így gondoltam rá.Viszont félek a következő albummal már nem így leszek.
Na ez nagy meglepetés volt, sose hallottam eddig róluk, a név és a borító alapján is másra számítottam.Kellemesen csalódtam az albumban még menet közben is.
Hááát, én nem dobtam hanyatt magam, pedig szeretem a death metalt a témát amivel foglalkozik az album.Ezzel együtt is maximum közepes a lemez.
Van benne elfogultság is, meg elégedettség is, mármint a pontban.Az a helyzet hogy Swanö egy profi zenész, minden területen az, és ez érződik ezen a lemezen is.Prog-death vonalon idén nem született jobb lemez.
Ez egy remek lemez, de nem érzem azt hogy tökéletes.
Szerintem a korábbi munkáikhoz képest ezt a lemezt elszúrták és mindenképpen elnyújtották.
Akár jó is lehetne, de mégsem,pedig tényleg kapott esélyt.
Semmi kiugró, kb mint az Ade.
Ritka idegesítő zaj.Talán kétszer hallottam benne érdekes részt, a többi kifejezetten zavart.
Teljesen átlag cucc, az ilyen női énektől meg falnak megyek, annyira nem indít be. Vannak azonban jó témák, hangulatok, még lehet belőlük valami.
Én nagyon jó helyzetből ugrottam a lemeznek, ugyanis eddig egyetlen lemezüket sem hallgattam végig. Károgós-borongós tucatblack, itt viszont legalább már dalokat írnak és lehet kövezni: ez nekem nagyon tetszik.
Komplex, egyedi és ötletes lemez, hogy őszinte legyek death metal lemezt rég nem élveztem ennyire, de ettől függetlenül hozza a sablonokat is.
Amióta az Opeth átment unalomba, nem igazán hallottam hasonló zenét sajnos. Most is hiába a hasonlóság, nem tudtak igazán jó dalokat írni. Nem is az énekhang zavar, hanem amit Sanyi írt, hol nagyon jó, másol erősen átlagos.
Sokáig gyűlt az új anyag, mert számomra fárasztóan hosszú. A régi, alig fél órás lemezek is előremutatóak és technikásak voltak, de kis adagokban csepegtetve tudtam őket élvezni. Ott veszi fel a fonalat a lemez, ahol a zenekar abbahagyta anno, de most nekem volt hozzá kevesebb türelmem, mert a kezdő dalok után bizony untam.
Ebben a hosszúságban élvezhetetlen, a dobos pedig 5 perc után fejfájást okozott.
Ezt a kellemes zenei alapot így végigmorogni kár volt szerintem, de így is tetszett.
Ez nem valami jó sajnos, nagyjából azt is kaptam amit egy szintetizátor, női énekes zenétől várhat az ember.
Full unalmas a lemez szinte végig, és az elődjéhez hasonlóan röhejesen hosszú. Az albumcím magyarra fordítva nem kicsit esetlen..
Ritka ötletgazag zene, és annyira nem is nehéz a befogadás... azt hittem hogy oroszok ilyet nem tudnak!
Elcsépelt a koncepció, viszont hangulat az van, ám nem túl lebilincselő a megvalósítás. Összességében nem vágyom a jövőbeli újrahallgatásra.
Túl Opeth-es, ami valahogy furcsán hat egy ilyen nagyformátumú faszi munkája esetén, mint Swanö. Zeneileg rendben van, de az előbbi problémán nem akarom túltenni magam.
Standard, középszerű tech. death metál, ami semmilyen szinten sem méltó a kultikus korai (első két nagylemez) anyagokhoz! Felesleges! (ezt akár az új Carcass-hoz is írhattam volna...)
A Shin-Ken-t annak idején sokat gyűrtem, eredménytelenül...most is hasonló a helyzet, de tagadhatatlanul szinteket léptek azóta. Szerintem kellemes, csak indokolatlanul hosszú, meg túl sok témát is dobnak be, amiből végülis csak ritkán keveredik ki valami igazán érdekes...
Ez nem nekem szól, ha itt lenne a CD előttem már rég kihajítottam volna a galamboknak.
Nem újít semmit valóban, de szerintem zsír. Orosz, van benne szinti, opera énekesnő, hörgés, borongós dallamok, lassú-hosszú számok :)
Valószínűleg bennem van a hiba. A Watain sikerét sohasem értettem igazán. És most, hogy egyre sikeresebbek, végképp nem értem.
Én szeretem a black metalt, de ennél unalmasabb bm lemezt ritkán hallok. És még a hangzás sem tetszik.
Valószínűleg jó ötlet lassú, tiszta énekes dalt tenni egy black metal lemezre, de meghallgatva a gerimúros szólóval tarkított
They Rode On-t rájövök, hogy nem, vagy nem így. A Sleepless Evil / Wild Hunt kettőse tetszik. A végső döfést a 98-as demófeldolgozás adja, mintegy
emlékeztetve engem arra, hogy miért nem szerettem soha a Wataint. Ez van.
A vélemények alapján jobbra számítottam. Azért persze tetszik, csak néha untam.
Jó zene. A dobbal kapcsolatos problémával egyetértek.
Valóban, egyáltalán nem tartom progresszívnak.De ez engem nem zavar. Viszont kb. ez ennyi most.
Nem tökéletes, de majdnem.
Vannak benne nagyon jól sikerült részek, de sok az értelmetlen virgázás és hát ez így összességében nagyon fárasztó lett.
Egyszer végigment. Elsőre jobban tetszett, de aztán semleges lett belőle. Igazából nagyon nem nekem készült.
Nálam ez nyerte a kört.
Nem rossz zene. Az ének (az üvöltős fajta) hosszabb távon fárasztott. Szinte kivétel nélkül a hosszú dalokat preferálom, ez a lemez egy kivétel. Alapjáraton tetszik, nem biztos, hogy fogom még hallgatni.
Nem nyűgözött le nagyon,az ének meg egyszeűen frusztáló.
Kellemes csalódás.Nem mintha az eddigi albumaik nem lettek volna jók,csak míg azok hozták a kötelező sablon black metalt,addig itt már valami egyedibb a megszokottól kicsit eltérőbbet alkottak.
Egészen élvezhető,nem tökéletes,de élvezhető.
Sajnos az elődeit nem tudja megközelíteni,de visszatérésnek nem rossz.
Egy filmben háttérzeneként még talán a türhető kategóriába sorolnám,de semmi több.
Nagyon jó.Lassú és súlyos death metal,annak szépségével s hibáival is.
Idegesítő
A címadó dal remek, de tényleg, rögtön beugrott a Bathory a fénykorából, de egyébként semmi sem maradt meg az albumból igazából, úgyhogy sajnálom, mert lehetett volna ez jó is.
Furcsa ez a lemez, úgy éreztem, hogy élvezem hallgatás közben, de valahogy nagyon nem akart vele telni az idő, úgyhogy még nem tudom, hallgatni kell. Egyelőre ennyi, aztán még változhat a pontszám.
Sajnos teljesen elvesznek benne az jó pillanatok, mert kétségkívül vannak benne ilyenek, de egyébként az összhatás közepes. Nem tudja végig fenntartani a figyelmet.
Kicsit döcögős ugyan, de tetszik. Ami sajnos negatívum nálam az Swanö tiszta éneke. Igaz, sosem emiatt szerettem, de egy kifinomultabb énekessel még jobb lehetett volna (khm Akerfeldt, khm...) Összegezve ez egy tisztességes prog. metál lemez, ami a világot nem fogja megváltani, de szerintem ezt nem is várja el tőle senki. Update: Többször meghallgatva le kell vonnom egy fél pontot, úgy érzem.
Brutálisan jól indul, az első 3 dalnál konkrétan leesett az állam. Sokan nem szeretik itt az agyontechnikázott zenét, nekem ezzel sosem volt problémám, ha mellette élvezetesek is a számok, ez szerintem pedig határozottan az! Már csak a hangzás miatt sem tudom nem nem szeretni. Aztán egy kis hullámvölgy mutatkozik az album közepén, majd a végén megint felpörögnek. Habár nem mindig csúszik le könnyedén, ennek ellenére azt mondom, hogy soha rosszabb visszatérést! Meg azért csak Gorguts és csak kanadai metál zenéről van szó. Mind a kettő garancia a minőségre.
Papíron jobban kéne szeretnem, de valahogy nem áll össze. Túl hosszú és sok minden csak lóg a levegőben. Leginkább a gitárjáték az ami elég sokszor elkalandozik. Limitált mennyiségben egyébként jó.
Ezzel is a gond, hogy hosszabb, mint kellene, így a végére mindig megunom egy kicsit. Azt mondjuk elismerem, hogy végig minőségi, de nekem a Tool sem tudja sokáig lekötni a figyelmemet, ez sem. Szóval albumként nem erős annyira, de egy-egy dal jól tud esni szinte mindig.
Tényleg túlmegy a csörömpölős Death Metal szinten és vannak is benne jó dolgok, de valahogy a végére alábbhagyott az érdeklődésem, pedig csak 40 perc... ami azért jónak mondható, hogy nem húzták túl.
Lehet, hogy vannak nála jobban a műfajban, de én maradéktalanul megelégszek ezzel is. Nálam kb. így fest egy jó post-metal album.
Próbáltam reggel, azután este. Nem kaptam szikrát, csak sistergett. Atzán próbáltam a szélső főétkezések között, de megint csak a füst könnyeztetett a meghatódottság lángja helyett. Nem adok neki több esélyt. ...egészen a tél beáltáig.
