Szerintem viszont borzalmasan idegesítő. Egyszerűen nem való az európai fülemnek. A szöveg meg tovább rontja, alapvetően nem szoktam figyelni, de ez a mély vallásos nagyon liberális és pacifista nyikorgás ez fejbe vert.
Változatos, érdekes.
Néha picit elkapott, de az 50 perc nagy része idegesített.
Ennek ilyennek kell lennie. Dallamos, jó a hangzás, Hegg az istenek hangjával van megáldva. Pont ugyan olyan mint a többi Amon album és ez így van jól.
Megvannak a maga pillanatai.
Elég gyilkos, szép szólókkal, és szerintem az ének is jó. Ad hozzá még egy kis plusz brutalitást.
Nekem nem mondott eddig semmit a név, de annyira nem győzött meg. Elég átlagos.
Röhej.
Nem láttam ebben se semmi rosszat, de sok jót sem.
Voltak itt már sokkal jobb ilyenek, nagy divat ez most.
Szép is, okos is, jó hallgatni, bár valahogy néha egy kicsit túlcsordul már ez a sok mondanivaló. De ha nem mondana semmit, akkor is kiemelkedő alkotás lenne, annyira jól építik a zenébe a keleties elemeket, hogy hű.
Hmmm, görög mitológia és metál? meglepő, de jópofa ötlet, és a kivitelezéssel is elégedett vagyok.
Fura cucc, nagyon beteg hangulata van, amiből talán 52 perc egy kicsit sok is. Ja és roppantul idegesít, hogy emlékeztet valamire, de nem tudom, mire.
Valóban nem jobb az eddigieknél, filozófiai gondolatok se nagyon áradnak belőle, de pont az, amit vártam tőlük; nagyon erőltetettnek érezném, ha mással próbálkoznának. És csak azért, mert már jó ideje beszorultak a műfaj korlátai közé, még nem gondolnám, hogy pusztuljanak meg csendben, amíg tudnak még jó dalokat írni.
Ezt így saját magam számára teljesen ingerszegénynek éreztem
Vér, csontok, belek, hullák, szlótör, bucsör, minden van itt, amire nem vagyok kíváncsi, pofás gitárszólókkal tarkítva, de akkor sem kell. Azt is nehéz elképzelnem, hogy ezt a vokált valaki örömében hallgatja, és mégis.
Nekem is valami halovány emlékem volt régről, hogy ezek csináltak valami jót anno.. és jelen lemez kapcsán én is amondó vagyok, hogy lehet a blekkeskedést kellene hagyni, meg a billentyűtémákat is, mert elég gyengére sikeredtek sorra. De ezek ellenére is emlékezetes dallamokat és úgy általában erős anyagot rejt a "pompás" borító.
Nos, hát nekem a Sabbath soha nem jelentett semmit, szégyellhetem magam, de most legalább objektív vagyok. Szóval a 13 egy tökjó sötét hangulatú lemez kiváló basszertémákkal, ami módfelett tetszene, ha az énekest lecserélnék. De hát azt nem lehet.
Kellemes hallgatnivaló volt, főleg a tiszta énekkel, bár valószínű, hogy ismeretségünk csak erre a két hétre szólt, nem hiszem, hogy sokáig emlékezetes marad.
Emperor hatást én is érzek, és hát azt se nagyon szeretem.. de ez zeneileg is gyengébb. És a google translator latinkodás meg inkább hat ebben a mennyiségben bohóckodásnak, mint trúnak. Canis Lupus!
Eléggé meglepődtem, mert némileg hörgősebb zenére számítottam, ez pedig egy színtiszta folk metál lemez lett. Néha talán túlságosan is. A szentimentalizmus, és a giccs része a keleti kultúrának, úgyhogy vegyük úgy, hogy ettől is hiteles az egész. Nekem furcsa mód a végére kezdett el tetszeni, a lezáró Children a lemez egyik csúcspontja, de az egyértelmű csúcs a Shama'im, libabőrös vagyok ezektől a dallamoktól akár hányszor hallgatom.
Úgy látszik a válság most már egyre sötétebb zenéket hoz a napsütötte mediterráneumból is, csak kár, hogy ilyet. Nem egy vállalhatatlan szar ez, de mérhetetlenül szenvedtem a hallgatása közben. Ha görögök, akkor inkább maradjanak a muszakánál és gyrosnál, esetleg boldogítsák az agyatlan alkoholista német és brit turistákat zorbával, de ezt inkább ne.
Nem szeretem az ilyen hippi hangulatú zenét, de azért nem egy elveszett produkció. Az ének viszont elég idegesítő.
Zeneileg olyan izgalmas, mint a Motörhead, annyira komolyan vehető, mint a Manowar, és annyira kemény, mint az Iron Maiden. Tipikus agyatlan, sörözős, szőrös metálzene, ahol egy pillanatnyit sem szabad elmerengeni, és gondolkodni, mert egyébként élvezhetetlen lesz. Részeg fesztiválrockereknek jó lesz sörényt rázni.
Ha csak egy meglepő téma lett volna,
az én kedvem is virágosabb volna.
De mivel ez nem lett ígyen,
ötössel meg kell elégedjen.
Kár, hogy ennyire taszít ez a szövegvilág, és ez énekstílus, mert zeneileg azért eléggé profi cucc, helyenként nem is annyira unalmas, mint amennyire elsőre gondolnánk. Persze kevés az újító szándék, no de ezért nem minden zenekart lehet megkövezni.
Nem rossz ez csak kicsit uncsi. Egyébként a PLostos doomos és az éneklős részek tetszettek inkább, ebbe valahogy nekem nem illett a black metal, ezért egy kicsit olyan céltalannak is éreztem a muzsikát.
Nem egy pótolhatatlan mestermű nyilván, de azért magabiztos teljesítmény ilyen vén rockerektől. Persze ez elsősorban a két hangszeres (Iommi és Butler) érdeme, Ozzytól csak egy-két emlékezetes(ebb) témára futotta. Egy kicsit azért megerőltethették volna magukat, hogy olyan egyértelmű utalások, mint a Loner vs. NIB lemaradjanak. Többet is adnék, de sajna a vége eléggé ellaposodik.
Nagy híve vagyok a progmetál és a technikás death metál házasításának, ez a jobb próbálkozások közül való. Persze nem minden dal tetszik egyformán, a dallamos ének túl sok helyen idézi Devint, akinek annyira nem vagyok nagy híve, de kellemes perceket szerzett nekem. Főleg, hogy nagyszerűen megidézi a 90-es éveket, de egyszerre tud modern is lenni.
Se nem túl izgalmas, se nem túl eredeti. Az Emperor nekem is beugrott, de inkább azért, mert a Domini Canes nyitótémája schmittpáli szinten merít ihletett a Curse Ye All Men kezdő taktusaiból. Emellett a gitársound sem nyerte el a tetszésemet, nem szeretem ezt az irritáló digitális soundot. Ha egy csöves Orange-dzsal vették fel, akkor pedig a hangmérnök kezét kell levágni a végeredményért. Az ének meg tiszta Quorthon.
Vernyogás.
Az Amaseffer Exodus lemeze óta kedvelem ezeket a keleties hangokat, de a Myrath is kellemes emlékekkel gazdagított. A borító is telitalálat, ha a mondanivalót nézzük, személy szerint én a Family Guy vallási nézeteivel tudok azonosulni: mindegyik aranyos kis mese. De vannak, akiknek az egész élete ezekre a jelekre épül.
Még lehetnek nagyon jók, de ez még nem az ő idejük... Erős kezdés, rögtön megfogott, aztán ellaposodik a dolog.
Egész erős a hangulata, de az ének és a kivitelezés gyenge. Csiszolni kell és akkor bekajálom. Van egy kis neo-progos hangulata, azzal a műfajjal meg igen jóban vagyok.
Minőségi melo death, de rég nem szívügyem ez a stílus. Önmagukhoz képest sem nagy durranás a lemez.
Lásd: kritika.
Tényleg földbe döngöl kíméletlenül, de a fejemnél fogva és az fáj ám. Régóta nem látok fantáziát ebben a műfajban, mert nem képes a megújulásra, szélesebb látókör alkalmazására. Pedig egyébként technikailag hibátlan produkció, valamikor a 90-es évek elején még értékes is lett volna.
Higher Art of Rebellion lemezt szerettem a maga idejében, azóta nem is hallottam a nevüket. Nem véletlen, ez is egy elég vérszegény, átlagos produktum. A gitárok azért néha kellemes dallamokkal kényeztetik a fülünket.
Ezek a csókák alapozták meg azt, amit ma metal (legyen az doom, heavy metal, sőt a black metalra is nagy hatással voltak!)zeneként hallgatunk. Az idejük már lejárt, Ozzy hangja fapados, de egyedi és hiteles. Sablonosak, hát persze, mert azóta minden második zenekar erre a zenére alapul. Képzeljétek el, hogy nagyban tombol a Beatles láz, a gyereked szobájából pedig a Black Sabbath című dal három hidegrázós hangja kezd zengeni...ez kuriózum volt a javából. A sötétség kezdete. De a lemez 7 pont.
Hullámzik a lemez, valahol egész izgalmas tud lenni, máskor meg belesimul a nagy átlagba... Nekem nem volt gondom a tiszta énekkel.
Ebbe belefájdult a fejem.
Teljes mértékig szubjektív, de számomra zenetörténeti fontosságú lemez. Az pedig adja magát, hogy az eddigi legjobb, leggrandiózusabb, legkimunkáltabb Orphaned Land mű. Zsigerekig hatoló. Az ő esetükben kifejezetten fontos a mondanivaló, az üzenet - nem csak a lemezcím, hanem a csapat egész eddigi munkássága kapcsán.
A borító távol tartott ameddig csak lehetett a belehallgatástól. Félelmeim részben be is igazolódtak. :-//
Ez már nagyon kommersz sablon-muzsika... szinte röhejes Amon Amarth néven kihozni.
Poros, avitt, ötlettelen, hangulattal. A borító meg egy 'ezer éves' festmény. :-/ Kurva kreatív...
Nem fejetlen csörömpölés, amit a veterán csapat összehozott erre a lemezre, de nem is valami nagy élvezeti faktorú a cucc.
Az Agathodaimon kellemes emlékeket jelent azokból az időkből, amikor még csak ismerkedtem a metálzenékkel. Nem rossz zene ez még a mai napig sem, a maga idejében, 2000 táján pedig simán jobb is volt a COF-nél.
Több mint korrekt munka ilyen vénemberektől. :-)
Ozzy hangjával nem tudom mit csináltak, de sok melója lehetett a hangmérnöknek, mert kb. csak nyöszörögni tud a valóságban.
Ebbe tényleg nem sok ötlet vagy fantázia szorult! Pedig az Extol igen-igen jó nevet szerzett magának korábbi lemezeivel!
Sokan könnyen dobálóznak a giccs kifejezéssel. Szerintem bőven nem az.
Kellemes meglepetés.
Örülök a változatosságnak, végre nem agyon ajnározott tucatundergroundblack, de ettől függetlenül ez nekem hulladék.
Önismétlés? Pont tojok rá!
Semmi különös, semmi extra, csak szimplán jó.
Sok újdonságot nem is lehet már mutatni, de ez engem hidegen hagy.
Szürke, mint az egész életművük.
Nem érdekel a diszkográfiájuk, nem is igazán ismerem a régi nagy legendás lemezeiket, nem is érdekel, hogy kik Ők. Egyszerűen csak tetszik. Méghozzá eléggé.
Jaj de jó, hogy tele vagyunk ilyen eredeti muzsikákkal.
Kellett, mint kígyónak a cipő.
Minőségi muzsika, de nekem már ez sok: túlcsordul a szirup. A viszonylag jó pontot azért adom, mert megérdemlik, és mert az album második felében voltak olyan pillanatok, amikor felkaptam a fejem. Egyébként valószínűleg soha többet nem veszem elő, ugyanis a keleties dallamokkal ki lehet kergetni a világból. Dehát ezt már rég tudjátok :))
Jól indult, aztán valahol középtájt, Dionüszosz dicsőítése közben csökkent a lelkesedésem; már az album második felét nem tartottam olyan érdekesnek.
Nem tudom miért szabadították e világra...
Elismerem, és néhol még tetszett is picikét. Bár (dallamok ide vagy oda) ők nekem az érzelemmentes, durva kategóriát képviselik, és sajnos az én szívemhez másként vezet az út.
Nem sok fantázia szorult beléjük. Éveket lehet öregedni egy ilyen album hallatán.
Nem tetszett. Főleg az "öklendezős" énekstílus miatt. De a zene sem egy nagy durranat.
Két hallgatáson vagyok túl, de akkor is csak egy erős közepest ér nálam. Sorban a negyedik dal viszont nagyon tetszett, az többször is lement. Őszintén megmondom, hogy a szép ének (tiszta ének) sokkal jobban áll a zenének, mint a csúnya ének :D (károgás)
Ozzy hangját mindig is imádtam, de a Black Sabbath zenéjére nem voltam és eztán sem leszek vevő.
Az első album ebben a körben, amit élvezettel hallgattam. Nagyon tetszik! Nagyon ügyesen és arányosan elegyítik a technikás részeket a progos dallamokkal; és a szép ének is nagyon jó. Elejétől a végéig izgalmas és hangulatos maradt. Ui.: időközben megérett a maximumra. Végülis semmi kivetnivalót nem találok benne; ez bizony tökéletes, úgy ahogy van.
A hangulat megvan, de sajnos eléggé izgalommentesen..
Ízlés dolga, de nekem ez egy giccshalom, rossz értelemben és még nyálas is.
A Kawir következett utána a playlistben és rögtön helyreállt a rend.
Valahogy a görögök is olyanok, ha metálról van szó, hogy általában
nem csinálnak szart. Nálam most ennyit sikerül összekavirtyolni.
Hangulat kell hozzá, feleségem pl. rohamos foobar leállító rohamokat kapott tőle. Nekem tetszik.
Biztonságos AA zene. Helyén kell kezelni, mondjuk a Twilight lemezre kilencet adnék, ez ahhoz képest csak ennyi. Egyáltalán nem kellemetlen hallgatni. Viszont egyre bizonytalanabbnak érzem a határvonalat művészet és üzleti vállalkozás közt a zenekar esetében, persze lehet, hogy ez hülyeség. Ha lenne külön pontozási kategória az artworknek, az AA ált. csont nélkül kapna tíz pontokat nálam.
Sajnos tényleg igaz, hogy elég fantáziátlan. Pedig a stílust szeretem, a borító is tetszik.
Az utóbbi évek számomra egyik legjobb meglepetése az Autopsy újjászületése, és az a tény, hogy azóta is jobbnál jobb lemezeket zúdítanak a világra. Azért "csak" ennyi, mert az előző nagylemezt egy kissé erősebbnek érzem, de még ez is változhat, hisz teljesen friss az élmény.
Kellemes csalódás volt ez a lemez, lemaradtam a Higher Art... lemeznél annak idején és amolyan szürke zenét gyártó bandaként gondoltam rájuk. Jó, hogy bekerült, magamtól nem találkoztam volna a lemezzel.
12 évesen a nagybátyámtól kaptam születésnapomra az akkor megjelent Dehumanizer-t kazettán,
plusz egy példányt a Headless Cross-ból. Mindkét albumot lenyűgözőnek találtam akkor,
igazából a mai napig beteszem őket néha, de érthető, hogy ezek után az Ozzy-s lemezeket
kissé csalódottan fogadtam (nem sokkal) később, fura, gyenge, öreg rockzenének tűnt
gyerekfejjel. Persze évekkel később már másként hatottak ezek az albumok, de nagy rajongó
soha nem lettem. Jelen album kapcsán a véleményem teljesen megegyezik Redruméval, a pontszámom is.
Általában nem szeretem az ilyet (prog-death), de ez hangulatosra sikerült.
Vannak benne nagyon jó részek, meg unalmasak is, egyelőre ennyi.
Vérzik a szívem érte, hangzás, hangulat nagyon jó, viszont nem túl izgalmas.
A keleties motívumok nagyon tetszenek benne, de én tűrném olyan sűrűségben is, ahogy Senmuth nyomja. Viszont sok a szentimentális ömlengés is, amik nálam csúnyán rontanak. Az énekhang viszont nagyon ott van.
Üdítően hatnak benne a máskor számomra idegesítő népi elemek. Egyébként meg gyilkos.
Le vagyok nyűgözve. Nagyon.
Elismerem, oszt viszlát!
Valamelyik nap arra gondoltam, hogy tökre hallgatnék egy klasszikus doom lemezt. Elfelejtettem hozzágondolni, hogy egy jót. Az Always in the Eye tetszett, de az meg pont nem doom dal. No meg az Emrace the Stone is, de két dal nem menti meg az egyébként tömény fantáziátlanságot.
Hehe... Az Autopsy mutatja meg a Sabbathnak, hogyan kell doomot játszani :-)
Elsőre nem tűnt túlzottan izgalmasnak.
Kétszer ment le, és soha többet nem fog. Adtam nagyon sok esélyt a Sabbathnak, de minden esetben megbukott nálam a dolog. Halálosan unatkoztam a hallgatása közben. Semmitmondó, sablonos, elcsépelt... Ozzy hangja meg fapados, ahogy mindig is volt. Azokat az isteni riffeket sem hallottam. Mert szerintem nincsenek is.
Furcsának furcsa, de hogy hosszú távon nyújt-e élvezetet, az még kérdés. Az egyedi hangulatért viszont tőlem jó pontot kap. Lincivel egyetértek a dallamos énekkel kapcsolatban. És nagyon érdekesen, egyedien vannak a dallamok, hangnemek néha megválasztva.
Nem sok ragadt meg belőle, de az igen, hogy a gitárosnak Rune Eriksen lehet a példaképe.
Profi, minőségi munka az All is one! Szeretem ezeket a keleties témákat is, élvezettel hallgattam. Minél többet teszem, annál inkább rájövök, megérdemli a 10-est! (Hiányoltátok a "nyári zenét", hát ITT VAN :P )
Pogány görög black metál, talán már ez önmagában is figyelemre méltó. Zeneileg eléggé dallamos, de kellően karcos, agresszív is. Csak azért nem kap többet, mert nem egységes végig a színvonal.
Tagadnám, ha azt mondanám nem volt rám hatással a zene, és ez önmagában pozitív. Viszont igazolja, hogy nem ide való - és ez egyben az én szegénységi bizonyítványom is - 2 hallgatás után nehezen tudtam eldönteni azt is, összességében tetszik-e vagy sem :D Az első 2 tétel nagyon jó, de a lemez felétől már taszított is sokszor, vagy nem kötött le, vagy túl elvontnak, "elszállósnak" találtam. A garázs rock, blues, stb. jelző jórészt találó, az biztos, nem amatőr munka! A pontszámom a fentiek miatt nem mérvadó (még a 7 ponton is gondolkodtam, de azért annyit nem adok.)
Sok újat nem tudok hozzátenni: valóban nincs itt semmi újdonság, ettől függetlenül kellemes hallgatni való.
Nem sok a valószínűsége, hogy fogom hallgatni, pedig nem rossz. De nem is túl erős doom lemez.
Az Autopsy mázsás kalapáccsal földbe döngöl, a maradék "szabadidejében" pedig finoman, lassú, de határozott mozdulatokkal elkenegeti az aszfalton az egyben maradt testrészeket, belsőségeket... A lényeg: old school death nagyon régen esett ilyen jól (valójában az utóbbi években egyáltalán nem szerettem már), változatosak a témák, de plusz 1 pont a vokál miatt, állat!
1-2 korábbi lemezüket anno kedveltem, bár akkor még én is csak ismerkedtem a black metallal. Nekem ez a zene továbbra is túl "slágeres", kommersz, amivel nem lenne akkora baj, de 2 végighallgatás sem győzött meg. Nem hozott lázba. Művi az egész: jönnek-mennek a témák, ahol kell egy kis keménykedés, nagy adag dallam, tiszta ének a nagyobb közönség elérése végett. Ettől függetlenül nem adok kevesebbet, ennyit megérdemelnek.
Elismerem, hogy valamit letettek az asztalra, de én sem értettem sosem ezt a nagy rajongást Ozzyért. Engem mindig is irritált a hangja, ezáltal a zenéjüket sem kerestem. Kétszer lement, elég is volt! Egyedül a Baathory által is említett basszer-hangás és futamok tetszettek. Jah igen, a pénz meg nagy úr...
Nem hozott lázba, a tiszta ének meg roppantul irritált.
Pofás black metal, bár lehetne izgalmasabb. (Pontozás előtt belefüleltem 2 korábbi kiadványukba, és milyen jól tettem! Meglepő módon a demo(!) - Morbus Nefastus - a legizmosabb, sokkal jobb a vokál, na és ott van az az igazi ős-Emperor hangzás és feeling, hm...)
Hmmm... én is szívesen beajánlottam volna, ha nem teszi más. Rengeteg tetszetős dolog van itt, pedig ezelőtt semmit sem hallottam tőlük. Az előző kör után meg pláne jól esnek ezek a dallamok.
Tipikus esete az "elején még tetszett, a végére ráuntam" halmaznak. Nem rossz, de magamtól nem hiszem, hogy túl sokszor elő fogom még venni.
Nagyon jó muzsika, kell hozzá egyfajta hangulat mondjuk, de akkor nagyon be tud találni. Nehéz bekategorizálni, egy kis garázs rock, punk, blues, stb... mindenesetre tetszik, nem is kicsit. Az énekes meg szerintem kiemelkedőt nyújt, bár ez a stílus biztos sokakat fog idegesíteni, mint ahogy az egész album nem igazán idevaló, de kell ez is!
Sosem szerettem ezt a zenekart, ha nincs ide beajánlva ez az album, nem is hallgattam volna meg. Mindig is unalmas zenét játszott számomra az Amon Amarth, és mivel a stíluson ezúttal sem érzékelek semmiféle változást, még mindig nem tetszik.
Igazából semmi különös, de szórakoztatóbb lemezre sikerült, mint amilyenek mostanában szültnek ebben a műfajban és jól eltalálták a lemezhosszt is.
Sokadszorra is bebizonyosodott, hogy nekem szinte semmit sem tud adni újabban ez a műfaj. A megszólalása tetszik az albumnak, ugyanakkor nemcsakhogy albumként, de egyes dalokra lebontva is nagyon untam. Még csak azt sem tudom rá mondani, hogy valamennyire is a földbe döngölne, egy Death - Human után semmiképp sem.
Teljesen érdektelen számomra ez a zene. Nem azt mondom, hogy rossz, csak engem nem tud lekötni.
Nem váltja meg a világot, de határozottan kellemes. Akkor is ennyit adnék rá, ha nem Black Sabbath lenne.
Nem rossz, de semmi különös nem hangzik el ezen a lemezen. Kicsit az előző körös Hacride megfelelője, ez is annyit kap.
Kár, hogy nem igazán sikerült jobb dalokat írni, mert úgy érzem meg van itt a tudás, és akadnak is rajta jobb pillanatok, de összességében valahogy nem az igazi. Egyébként nem is egyszer a régi Emperort juttatta az eszembe, ami azért nem rossz jel.
Csak úgy faltam a mesés kelet az orientális dallamait!
Valahogy úgy volt hogy amit lehetett volna ezerszer játszani azt nem, amit meg nem, azokat a témákat nyújtották unalomig! Viszont a Hades című nóta meg simán beférne egy kései Bathory albumba!
Először azt hittem valami ócska Oasis rockosabb kópiája,de nem az volt,hanem valami sokkal rosszabb!
3 nóta tetszett a többi önismétlés! A csúcson vannak ez tény,de későn jött a siker és lényegében mire idáig eljutottak,elpukkantották tudásuk legjavát! Hallgatom a régi lemezeiket és bízom egy jobb folytatásban!
A Sabbathnál azért jobb volt!
Disznóvágásra mindig Autopsyval készítem fel magam!
Bírtam az első lemezt de nem töltöttem az elmúlt éveket ujjaimat tördelve egy új lemezre várva!Ezt is,mint az amonamart, hagyták volna inkább a fenébe az egészet!
Huszonpár évvel ezelőtt ment nálam a metallica,slayer,anthrax,exodus, stb! Ma már egyikük lemezére sem vagyok kíváncsi,akkor mit szóljak a sabbathról!A hat pont inkább tisztelgés a részemről!
Jól indulnak a nóták,de aztán elfogy a szufla,majd jön az ötlet pótló töltelék,az E6 húr üres pengetése morze jeleket adva!
Nem én vagyok a Hp-s hangpróbák black metal zászlóvivője,de a saját zenei miliőmbe helyezve is élvezhető volt,az érthető énekhangnak meg csak örültem!
All is van - a sok One között. Ők viszont messze jobbak az átlagnál.
Pont az a részt kellett volna kiherélni a lemezből, ami újítás - az éneklést!
Nem gondolom azt, hogy ez lenne a legjobb lemezük, de hogy ebben a bandában még nem csalódtam, az is biztos! :-)
A többséggel ellentétben én a 2006-os 'With Oden On Our Side' óta nem élveztem így lemezüket. Elsöprő lendület, remek nóták (Blood Eagle, As Loke Falls, Shape Shifter, We Shall Destroy). Ki sem tudom szedni a lejátszómból, úgy húz magával. Remek album.
???? Meg kell említenem a "She is a funeral" nótát. 
